Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-18 / 39. szám

O F. I, M A fi Y A II O II * / 4 V li)i5. február 18. Nvelvbéli széoségek Biuló Jusz.lin Budapest székesfii v ír os néhai főlevéltárnoka, egvike volt a legjobb latinistákn:»k. Azt is mondhatnám, bogv latinul gondolkodott, mondatszerkezeteiben meg lehetett találni a klasszikus nyelv finom szerkezetét, árnyalatát, kifejezéseinek ereiét. Levéltárnoki kongresszusokon gyakran felszólalt, sok gondolata volt, amiknek megvalósítására törekedett, de a beszéde llvenkor is tele volt latin idézettel. Sőt, nem csupán idézett, - hanem azt, amit kifejtett, főbb vonalaiban nyomban elmondta " latinul is. — A gyengébbek kedvéérti — t jegyezte meg csendesen Herczog József akkori főigazgató, rava! aznl mosolyogva hozzá. [ Hát szó sincs róla, volt ott a ovelvnek sok elsőrendű tudósa, eleik ugy olvassák a sokszáz éves pergamentek más előtt érthetetlen és egybefolvó rovásait, akárcsak a szépirás-tanár mintabetűit, — Jusztinnak a nyomába ezért mégsem jutott senki. —- Hogy mondanád ezt latinul ? — szerette ugratni Herczog euv-egy határozottan szép és magyaros mondatnál. Abban a pillanatban már mondta js Rudó, álmélkodására mind-nkinek, amint játszva gyűrte le azt a közbeeső csekély kétezer esztendőt, amely tudományban, művészeiben tech nikában, a mindennapos élet száz és száz variációjával, azok gyakorlatiasságában elválaszt a klasszikus kortól. Még hozzá szépen, megérthetően, a kifeje tés minden árnyalatával. Dolgunk végeztével, immár piros abrosz melleit filve ('mert u pirosnak adtunk előnyt, nem a fehérnek,), azt mondom egy *zer neki: — Van egv szegedi történelem, bizonyára érdekelni fog. Volt a mi háziezredünkben egy kapitány, aki megható igyekezettel törte a magyar nyelvet Meg akarta tanulni minden titokzatos rejtelmességével együtt, csakis magyar könyveket olvasott, magyar társaságba járt s iskolaparancsnoki minőségében szigorúbb volt a bennszülötteknél is. Mindenben talált kifogást, a dolgozatok lényegében épp ugy. mint a kidolgozásukban, sőt, — ur.ru bocsáss! — a stílusban is. — Ha maguk nem beszélnek szépen magyarul, veszekedett az önkéntesekkel, kilől várjak • szebbet? - Na megállj—mondta erre • egy szegedi gyermek — majd káosz stílust, hogy megemlegeted. A legközelebbi írásbeli dolgozatot aztán kicirkalmazta műgonddal. Volt abban mindenféle hazai szépség, a többek közt ez a mondat is: — Sikerült elfognunk az ellenség jelentését, amely azt könlürfalazza, hogy minden iromba ni lályozás voltaképpeni célia a a:i lepagonyitásunk. A dolgozat nagyon rossz volt, sz iskolaparancsnoknak mégis «z tetszett a legjobban. Most pedig, kedves Jusztin, m< ndtam Budának, légy szives és forditsu le latinra de ugy, hogy megmaradjon minden zamata. Rudó rám nézett, tekintete szigorú volt, de hamarosan mosolyba lágyult, s ugy mondta nevelve: — Gazember vagy? moh.) Politikai A klasszikus görög állambölcselet i politikust művésznek, állammövésznek nevezi. Ebben a megállapításban valóban nagyon sok az gazság. A politikus ugyanis vaban alkot * és ép ugy uj formákat hoz létre, mint a művész, csak éppen az ő anyaga maga az eleven det, a közösségekben csoportosult ársadalom és nem a holt matéria Éppen ezért a politikus alkotá«a fontosság tekintetében minden más al kotást megelőz, mert az általa ujjáformázott eleven társadalmi anyagtól ügg a többi alkotások sorsa és lehetősége is. Mindenki, aki tehát valami maradandót akar alkotni, akár művész, akár államférfi, nem teheti ezt meg a szükséges alkotási sugallat, az ihlet nélkül. A politikus is alkot, uj for mákat teremt az élet, a társadalom eleven anyagából, igy természetes, hogy az ö munkájánál is szükséges ez a lelki felkészültség és adottság. Csak éppen a politikai ihlet elsősorban azon értékes tehetségen alapszik, amely lehetővé teszi az adott íelyzetek világos és helyes felismerését és a jelen erőviszonyok és körülmények megítéléséből biztosan tud következtetni a jövő politikai és társadalmi helyzetének alakulására is. Persze ehhez is kell a tiszta és helyes ítélőképességen kivül még egy bizonyos adag megérzésen alapuló sugallató* képesség is, mely ösztönösen is megsejti a rejtett kapcsolatokat és lehetőségeket is, de a hangsúly mégis csak a biztos judiciumon van. Ami a költőnél az ihlet sugallata, az a valódi államférfinál az előrelátás és biztos itélet. Ennek a kivételes adottságnak a jelenléte teszi mindenkor indokolttá és uralomképessé a forradalmi pártok győzelmét, mert a forradalmi pártok dialala egyben azt is. igazolia, hog^ mind a vezéreik, mind pedig híveik helyesebben tudják megítélni a helyzetet és abból a jövő alakulását, mint ellenfeleik, akik fölött győztek. Ha azonban a magyar politikai és társadalmi történetnek az utolsó félszázadát nézzük, különösen annak utolsó 25 esztendejét, akkor azt lát iuk, hogy éz a biztos itéletü és a jövőbelátó politikai ihlet nálunk a oolitiv-ai hatalom irányitóinál töké letesen hiányzott. Az uralmon lévő politikai pártok nem ad ak a magyar történelemnek egyetlen olyan igazi államférfit sem. ikí még a hatalma idején fennálló erőviszonyokat és politikai lehetőségeket is helyesen tudta volna lemér ni, még kevésbbé olyant, aki ezek->öl a jövö politikai alakulására vi ágosan és helyesen tudott volna kö vetkeztetni. Talán csak az egyetlen Teleki Pal volt a kivétel, aki ha ké -őn is, de előre meglátta a helyzetnek s a jövő erőviszonyainak alakulását \ magyar reakciónak a politikai hatalom gyakorlásában élre került állam hírfi.i azonban kivétel nélkül tökéiele sen hijján voltak ennek a tiszta Ítélőképességnek, ami azután katasztrófában mégis mutatkozott poli'ikájuk eredményeiben. Ez a balkezesen ostoba reakciós politika ott kezdődött, amikor afeu dilis oszlókból kikerülő vezető réihlet reakció teg nem akarta, vagy nem tudta helyesen meglátni a magyar parasztság és munkásság politikai érvényesülésének szükségességét. Meddő közjogi vitákban fecsérelte el a Tiszák korszaka a nemzet legértékesebb fejlődési ideiében a megújhodás lehetőségét. Ezzel elszalasztotta az alkalmat arra, hogy a nemzetet alapjában megerősítse és ellenállÓK?pessé tegve arra az időre, amikor az igazi politikai tehetségek által előrelátott nagy történelmi vihar bekövetkezik. Az első nagy vihar valóban eljött és mind társadalmilag, mind politikailag teljesen felkészületlenül találta a nemzetet Ennek az ellenzéirf politikusok részéről előrelátott természetes következménye volt azután Trianon. A katasztrófáiig lecke azonban mitsem használt és Trianon után a vaksággal megvert magvar reskció tovább ülte bűnös politikai orgiáit. Ennek a politikai frányvezelésnek sem tudása, tehetsége, sem pedig felelősen átérzett szándéka nem volt ahhoz, hogy a népi erők Igazi politikai és gazdasági felszabadításával erős, ellenállóképes nemzetet építsen. A nemzet súlyos szervi bajainak csupa felületi kezelését irták elö a magyar reakció politikai Bcsodadok1orai,"ak^lt közül különösen Gömbös Gyula fantasztikus politikai kuruzslása volt a legvégzetesebb hatású. Megdöbbenfö volt az a kritikátlanság és az a mákonvos illúziókba szédült zavaros szemlélet, amellyel az uralmon levő osztályok, különösen a középosztály ezt a könnyelmű és vakmerően felületes politikai programot fogadta. Már akkor látszott, hogy ezt a társadalmat és ezt a nemzetet az újból közelgő még sulvosabb világorkánban nem lehet megmenteni. Hiába adták le a nemzet igazi legjobbjai a sürü vészjeleket; az a politikai szemlélet, amely éppen a kellő, helyes tisztán látás hijján csak a felületi jelenségeket vette észre és a rövidlejáratú sikereket méltányolta, men'hctetlenüi odasodródott a fasizmus haszonélvezői közé. Ez a politikai rövidlátás volt a szálláscsinálója a csakhamar rákövetkező nyílt fasizmusnak, amely a nyilasok országpusztitó uralomrajutásával teljessé tette a különböző formákban jelentkező, de mindig egyazon lényegü reakció nemzelveszlő munkáját. Az igazi helyes itélökészség. •el biró politikusok mindezt előre'állák, de sajnos, szavuk a hatalom Evezőinél sükeifülekre talált. Rövidátó, tehetségtelen és mondjuk ki bátran — ostoba nagyképűek uralkodjak itt hosszú időn át az ország politikai hatalmán, amelynek örökletes biztosítására megszervezték maguk köré a hasonló szüklátókörüek és os ob4k tömegeit. Csakis lényegesen korlátozottabb -télöképesség és teljesen hibás szem mérték okozhatta ugyanis azt. hog\ "indazok az államférfiak, akik a haalom birtokában sokkal több ada*al és áttekintéssel rendelkeztek, te'^át sokkal biztosabban ée tisztábban látak volna, mégis ennek ellenére is ökélelesen hibásan Ítélték meg a <ülsö és belső erőviszonyok alakulását, szemben azokkal, akiknek sem a külpolitika sem a helső viszonyok annyi adatába nem volt meg a berekintésük és mégis jól megérezték vagy helyeden JátrAk a jövőt. A magyar reakció tehát nem csupán bűnös vol* a jelen szomorú helyzet kialaVulásában, hanem, — ami alán politikailag ennél még eul osabb — egvenesen ostobának mutatkozott még saját politikai helyzetének megmentési lehetőségeinél is. így tehát nem csupán amiatt kell végleg eltűnnie, mert egy generáción belül kétszer is bűnös egyoldalúsággal kormányozta a katasztrófa oldalára az országot, hanem legfőkép azért is, mert menth°tetlenül vak és iavithatatlanul ostoha volt. P'aton mondotta, hogy „az islenek a bfinh§ népeket azzal büntetik, hogv ostoba vezetőket szabadítanak rájuk." Vajon mekkora lehetett ezek szerint a nem•el bűne, hogy a gondv:s*-iés ismételten ekkora büntet- .. Donászy Kálmán. A német hadsereg legtájékozaflanabb embere 1917. máius 18-an indultunk el & Krisztinafjord norvég gőzössel NewYork kikötőjéből hazafelé. Június első napjaiban már Koppenhágában váriam a német konzulá'us beutazási engedélyet a Német Birodalomba, hogy annak felhasználásával roihamarabb hazakerülhessek a legrövidebb uton, Németországon keiesztül. Németbirodalmi u'it rsaim eg) nappal előbb kapták meg az engedélyt és igy 24 órával elóbb indulhattak el és érkezhettek Berlinbe, mint én. őket kértem ineg, hogv t Bristol szállodába, ahova ók is szálltak, biztosítsanak részemre is egj szobát. A német nagyvezérkar -turio.mésl szerzett arról, hogy Koppenhágádén tartózkodom, hogy oda Amerikából érkeztem, hogy tényleges tiszt vagyok és hogy Berlinbe krszüiök utazni, de azt is tudta, hogy a Bristolban óhajtok megszállni. Amikor késő délután megérkeztem a szál'odána és a portástól a részemre fenntartott szoba kulcsát kértem, a kulcscsal és a bejelentőlappal egy időben két levelet is nyújtott át: Az egyik útitársaim üdvözletét és a közös vacsorára való meghívást tartalmazta a másik pedig a német nagyvezér* kar idézését reggel 9 órára jelentén* tételre. Nyolc napig dolgoztam jelentése* men, mondottam gépbe amerikai háborús tapasztalataimat és Amerika gigantikus készülődését az európai háborúban való reszvételre. Amikot a terjedelmes jelentést átadtam dr. Paul Bayernak, a nagyvezérkar elhárító osztálya főnökének, nagy buz* galomma! azonnal nekilátott a sört sorok elolvasásának. Azután elia* méréssel bólintott és megjegyezte^ hogy nagyon szép, nagyon érdekes* még ma délután külön futárral kük di a császár főhadiszállására, csak.J Ezt a mondatot azonban nem fejeztt be. Egy ideig vártam, azután é* kérdeztem: — „Csak".,,, százados ur és ninc* tovább? — No igen, csak az a kár, — folytatta, — hogy ez a jelentés sem kerül soha a német császár színe elé — Miért, — kérdeztem ismét, —* nem találják majd elég fontosnak vagy bizonyítékaimat elég meggyé* zőeknek, hogy Amerika hamarosag részt akar és részt fog venni a háborúban, még pedig igen jelentős I hadsereggel? I — De Igen. — feldte. — mái l