Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-17 / 38. szám

II. évfolyam 36. szám. Szeded, 1945. február 17, szombat Egyes azém éra 30 4 Magyar Nemzeti fűggetleaségl Front Laof a Balogh István dr, Flltfíellen Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc IímiiiMI PnriMTtnárf Révai Józsei Magvar Kommnnl«l« Párt A gondolkodók és a költők órá'a Ilia Ehrenbur* írása Jugoszlávia íróihoz. De szói ez az írós n rahsácból felszabadult Európa minden gondolkodójához, minden Írójához ís: a toll magyar mestereinek is. A fasizmus állal a világra szabadilolt sötétség éveiben szétválasztották a népeket is, de mi tudtuk, hogy Jugoszlávia népeinek szivében nem aludt ki a parázs. A ti Vladimír Nazortok hősiességével mi is büszkélkedtünk. Tudtuk, hogy Jugoszlávia irói nem adták el vállalt missziójukat: a népből jöttek és a nép melleit maradtak. ŰdvözöPük őket a hajnalhasadás napjaiban, amikor még véres az ég és a föld. Én nem fudom, mi ér többet, «z úgynevezett „örökkévalóság", vagy a harc egyetlen félórája; a mécses, amely egy emberöltőn át világit, vagy a rakéta, amely egy pillanatra megvilágítja a már oly régen sötétségbe temetett világot. Európa irói között volt katona is, volt trombitás is. Volt olyan is, aki hallgatott, aki nem tudta, mit kell mondania, amikor az ágyuk dörögnek. Eloszlanak most már n felhők. A csönd pillanataiban, két ütközet között, már a jövőről gondolkodnak az emberek. És igy merült fel a semmiből a szó: „Ujiáépités". Európa újjáépítéséről beszélve a közgazdászok uj vetéseket és kohókat Iáinak; az építészek terveket rajzolnak az uj Beográdról, az uj Havre-ről, az uj Sztálingrádról. Amikor mi irók ujiáépilésröl beszélünk, az embert látjuk, aki átlépte a történelem legnagyobb katasztrófáját. Akik tegnap még harcoltak, holnap almafát ültetnek, színházat építenek és dagadt nrccal fújják a legvékonyabb üvegeket. „Halál a fasizmusra" — ez a li jelszavatok és a miénk is. A fasizmus katonai veresége ma már világos mindenki előtt. És a fasizmus politikai vereségót is elérjük, legyen az bármilyen nehéz, feladat. A Szovjetszövetség ereje garantálja ezt. Garantálja az európai népek szabad ságszeretete, elsősorban pedig Jugoszlávia népeinek szabadságszeretete. De erkölcsileg is meg kelt semmisíteni a fasizmust és ebhez nem elég a katonák fegyvere, a politikusok agyveleje, enliez az irók szive is kell. Mert a fasizmus nemcsak a Harmadik Birodalom korcsszülöttje, nem csak a tegnapi hóhérok álarca: azoké, akik ma mártirt Koniev serege Drezdához közeledik A szász főváros lángokban áll Az orosz arcvonalon a helyzet jelenleg ugy alakult, hogy a közeli napok könnyen egész döntő jelentőségű fejlődéseket hozhatnak. Fönt Keletporosz országban tovább folyik a bekerített és zsákba jutott német erők megsemmisítése. Annak ellenére, hogy Königsberg még nem esett el, ez a város egész mögöttes területével már igen mélyen az orosz vonalak mögött fekszik, ugy hogy jelenleg sündisznóállásszerü erődöt képez, amelynek ilyenképen már semmi hadászati jelentősége nincs, legfeljebb annyi, hogy néhány ostromló divíziót még lekötve tart. Ugyanez a helyzete a vonalak mögött még .messzebb fekvő Posnannak (Posen), amely szintén ádáz utcai harcok színhelye márhoszszabb idő óta. E megpecsételt sorsú városok végleges megszállása a védőseregek készleteinek kimerülésétől függ, hiszen a szovjet csapatok szemmcllátliatólag nem kívánják fölös áldozatokkal siettetni az idővel egyébként is az ölükbe hulló támaszpontok elfoglalását. Igy történt ez most a pomerániai Scheidemühl erődvárossal is, amelyet szintén messze maguk mögött hagytak bekerítve az oroszok, előbb-utóbb beteljesülő sorsára bizva. A város körül elhelyezkedett orosz csapalok ugyan egy percnyi békét sem hagytak itt a védőknek, de nagyobb ostromba nem bocsátkoztak mindaddig, amig biztos jelei nem mutatkoztak már az ellenálló készség erős csökkenésének. Ekkor aztán egyetlen rohammal bevették a várost, amelynek a védelmében löbb mint 4000 német esett el. Ez a fontos vasúti kulcspont egyébként a berlin—danzigi vonalat most már jőrészben használhatóvá biztosítja az oroszok számára. Másik jélentősége pedig abban mutatkozik, hogy a lejjebb karcoló Zsukov-serég jobbszárnyának helyzete ezáltal lényegesen megszilárdult és igy ennek a szárnynak a mozgása is most már szabaddá és mozgékonyabbá válhat. A berlini frontszakaszról nincs ujabb jelentés, de a frcnltudósításokból kiderül, hogv ezen a szakaszon óriási páncélos csaták tomholnak. Nyilvánvaló, hogy itt mégegyszer minden erejüket beledobják a küzdelembe, de az is bizonyos, hogy — amint ez eddig minden esetben is történt — az ilyen páncélos csatákban a németek nem képesek hosszab időn át tartani a tempót az orosz páncélos erők hatalmas túlsúlyával szemben és végül is elvérezve hátrálni kénylelenek. Berlint azonban most már nemcsak keletről fenyegetik az orosz seregek, hanem Koniev nagyszerű sziléziai előretörésével délkeletről is. A Koniev sereg már ezen a vonalon is 150 kilométerre jutott Berlinhez ugy, hogv ezt a közelséget már nyugodtan a Berlint támadó arcvonal kiszélesítésének tekinthetjük. Freystadt és Neustadtl elfoglalása pedig azt jelzi, hogy az oroszok már a szász határ előtti folyócska, a Bober és a Neisse előtt állnak. Lent, a sereg balszárnyán, amely a Szudétákra támaszkodik, már el is érték a Neissét és most folynak a harcok az átkelő pontokért. Ez a száény már csak alig nyolcvan kilométerre áll Drezdától és 50 kilométerre a csehországi Reichenbergtől Ennek a seregszárnynak az állása tehát mindenképen rendkívüli lehetőségeket biztosit. Egyaránt törhet Drezda, Lipcse és Prága felé, amit bizonyára nem is fog elmulasztani, hiszen az orosz hadvezető? mestere az alkalmak alapos kihasználásának. Az arcvonal közeledtével most Drezda is belekerült a légitámadások első vonalába. Ezt a várost eddig aránylag talán a legkevesebb kár érte légitámadás következtében, ugv, hogy egyike volt a még legjobban megkímélt német városoknak. Tegnap azonban az amerikai repülők nlaoosan kipótolták az eddigi kíméletüket, mert fényes nappal 130 ) nehéz bombázó zúdított szőrnvü bombazáport a szász fővárosra. Csak gyujtóbombából 65.000 darabot szórtak a városra, amely úgyszólván egyetlen láng- és füsttengerré változott. Ez a hatalmas légitámadás is nagyszerű bizonyítéka a szövetségesek pompás együttműködésének, mert amig az oroszok a földóri közelednek Drezda felé, addig az angolszászok a levegőből készítik elö a város védőmüveinek lerombolásával e fontos támaszpont elfoglalását. Budapest teljes megtisztítása a náciktól még mindig nagy hullámokat ver a világ rádióiban és sajtójában. A NewYork Times a magyar főváros elestével megnyitottnak látja a Bécsbe vezető utat. „A főváros — irja a lap — nagyszerű felvonulási pontot nyújt az Ausztria ellen támadó seregeknek, amelyek most már "könnyűszerrel eljuthatnak az ostromból felszabadult haderejük bekapcsolásával Bécsbe, Csehországba és Délnémetországha." Nyugaton a németek helyenként elkeseredett késleltető ellentámadásokkal Ikisérleteztek, játszanak — de a fasizmus az ember nememberré változása is, ammöralitás, az erőszak kultusza, faji türelmetlenség, a nacionalizmus egekbe emelése. A fasizmus nem csak a fasisztákban él és ha nem öljük meg a mikrobákat, holnap ismét eljön a halálos láz. Az irók, a polgárok és a katonák most ölik a fasisztákat, de nemsokára puskák helyett a toll lesz az egyetlen fegyver, hogy a fasizmust is megölhessük. Az eTnllfr uiiáéoitése nem mechanikai folyamat, nem a mult restaurációja, hiszen az emberek változtak meg. Azt, ami van, erősebbé kell tenni, ami elveszett, pótolni kell. Jugoszlávia népei éveket töltöttek börtönben, amit „európai uj rendnek" neveztek. Együtt éltek a börtönökkel, a hóhérokkal és a hazaárulók élő holttesteivel. Mint Persephono az alvilágból, a fasizta pokolból ugy szabadult meg Jugoszlávia is. Könyvek kellenek most Jugoszláviának az emberről, a láthatatlan emberi értékekről, a hűségről, a szeretetről és a szépségről, versek kellenek, rímek, olyan szépek, mint a hajlékony acél és mint a nyitó rózsabimbó. A háború utáni irodalom a harcos jóság irodalma lesz. Tudom, hogy Jugoszlávia irói, akik a harcok alalt megmutatták, hogy hősök a háború után megmutatják, hogy varázslók, a lelki újjászületés varázslói. A katonák órája lassan lejár. A gondolkodók és a költők órája következik