Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-17 / 38. szám

II. évfolyam 36. szám. Szeded, 1945. február 17, szombat Egyes azém éra 30 4 Magyar Nemzeti fűggetleaségl Front Laof a Balogh István dr, Flltfíellen Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc IímiiiMI PnriMTtnárf Révai Józsei Magvar Kommnnl«l« Párt A gondolkodók és a költők órá'a Ilia Ehrenbur* írása Ju­goszlávia íróihoz. De szói ez az írós n rahsácból fel­szabadult Európa minden gondolkodójához, minden Írójához ís: a toll magyar mestereinek is. A fasizmus állal a világra szabadilolt sötétség éveiben szétválasztották a népeket is, de mi tudtuk, hogy Jugoszlávia népeinek szivében nem aludt ki a parázs. A ti Vladimír Na­zortok hősiességével mi is büsz­kélkedtünk. Tudtuk, hogy Ju­goszlávia irói nem adták el vállalt missziójukat: a népből jöttek és a nép melleit marad­tak. ŰdvözöPük őket a hajnal­hasadás napjaiban, amikor még véres az ég és a föld. Én nem fudom, mi ér többet, «z úgynevezett „örökkévalóság", vagy a harc egyetlen félórája; a mécses, amely egy emberöl­tőn át világit, vagy a rakéta, amely egy pillanatra megvilá­gítja a már oly régen sötétség­be temetett világot. Európa irói között volt katona is, volt trom­bitás is. Volt olyan is, aki hall­gatott, aki nem tudta, mit kell mondania, amikor az ágyuk dörögnek. Eloszlanak most már n felhők. A csönd pillanatai­ban, két ütközet között, már a jövőről gondolkodnak az em­berek. És igy merült fel a sem­miből a szó: „Ujiáépités". Európa újjáépítéséről beszél­ve a közgazdászok uj vetéseket és kohókat Iáinak; az építészek terveket rajzolnak az uj Beog­rádról, az uj Havre-ről, az uj Sztálingrádról. Amikor mi irók ujiáépilésröl beszélünk, az em­bert látjuk, aki átlépte a tör­ténelem legnagyobb katasztró­fáját. Akik tegnap még harcol­tak, holnap almafát ültetnek, színházat építenek és dagadt nrccal fújják a legvékonyabb üvegeket. „Halál a fasizmusra" — ez a li jelszavatok és a miénk is. A fasizmus katonai veresége ma már világos mindenki előtt. És a fasizmus politikai vereségót is elérjük, legyen az bármilyen nehéz, feladat. A Szovjetszövet­ség ereje garantálja ezt. Garan­tálja az európai népek szabad ságszeretete, elsősorban pedig Jugoszlávia népeinek szabadság­szeretete. De erkölcsileg is meg kelt semmisíteni a fasizmust és ebhez nem elég a katonák fegy­vere, a politikusok agyveleje, enliez az irók szive is kell. Mert a fasizmus nemcsak a Harma­dik Birodalom korcsszülöttje, nem csak a tegnapi hóhérok álarca: azoké, akik ma mártirt Koniev serege Drezdához közeledik A szász főváros lángokban áll Az orosz arcvonalon a hely­zet jelenleg ugy alakult, hogy a közeli napok könnyen egész döntő jelentőségű fejlődéseket hozhatnak. Fönt Keletporosz országban tovább folyik a be­kerített és zsákba jutott német erők megsemmisítése. Annak ellenére, hogy Königsberg még nem esett el, ez a város egész mögöttes területével már igen mélyen az orosz vonalak mö­gött fekszik, ugy hogy jelenleg sündisznóállásszerü erődöt ké­pez, amelynek ilyenképen már semmi hadászati jelentősége nincs, legfeljebb annyi, hogy néhány ostromló divíziót még lekötve tart. Ugyanez a helyzete a vonalak mögött még .messzebb fekvő Posnannak (Posen), amely szintén ádáz ut­cai harcok színhelye márhosz­szabb idő óta. E megpecsételt sorsú városok végleges meg­szállása a védőseregek készle­teinek kimerülésétől függ, hiszen a szovjet csapatok szemmcllát­liatólag nem kívánják fölös ál­dozatokkal siettetni az idővel egyébként is az ölükbe hulló támaszpontok elfoglalását. Igy történt ez most a pome­rániai Scheidemühl erődváros­sal is, amelyet szintén messze maguk mögött hagytak bekerítve az oroszok, előbb-utóbb betel­jesülő sorsára bizva. A város körül elhelyezkedett orosz csa­palok ugyan egy percnyi békét sem hagytak itt a védőknek, de nagyobb ostromba nem bocsát­koztak mindaddig, amig biztos jelei nem mutatkoztak már az ellenálló készség erős csökke­nésének. Ekkor aztán egyetlen rohammal bevették a várost, amelynek a védelmében löbb mint 4000 német esett el. Ez a fontos vasúti kulcspont egyéb­ként a berlin—danzigi vonalat most már jőrészben használha­tóvá biztosítja az oroszok szá­mára. Másik jélentősége pedig abban mutatkozik, hogy a lej­jebb karcoló Zsukov-serég jobb­szárnyának helyzete ezáltal lé­nyegesen megszilárdult és igy ennek a szárnynak a mozgása is most már szabaddá és moz­gékonyabbá válhat. A berlini frontszakaszról nincs ujabb jelentés, de a frcnltudó­sításokból kiderül, hogv ezen a szakaszon óriási páncélos csa­ták tomholnak. Nyilvánvaló, hogy itt mégegyszer minden erejüket beledobják a küzde­lembe, de az is bizonyos, hogy — amint ez eddig minden eset­ben is történt — az ilyen pán­célos csatákban a németek nem képesek hosszab időn át tartani a tempót az orosz páncélos erők hatalmas túlsúlyával szem­ben és végül is elvérezve hát­rálni kénylelenek. Berlint azonban most már nemcsak keletről fenyegetik az orosz seregek, hanem Koniev nagyszerű sziléziai előretörésé­vel délkeletről is. A Koniev sereg már ezen a vonalon is 150 kilométerre jutott Berlin­hez ugy, hogv ezt a közelséget már nyugodtan a Berlint tá­madó arcvonal kiszélesítésének tekinthetjük. Freystadt és Neu­stadtl elfoglalása pedig azt jelzi, hogy az oroszok már a szász határ előtti folyócska, a Bober és a Neisse előtt állnak. Lent, a sereg balszárnyán, amely a Szudétákra támaszko­dik, már el is érték a Neissét és most folynak a harcok az átkelő pontokért. Ez a száény már csak alig nyolcvan kilomé­terre áll Drezdától és 50 kilo­méterre a csehországi Reichen­bergtől Ennek a seregszárny­nak az állása tehát mindenké­pen rendkívüli lehetőségeket biztosit. Egyaránt törhet Drezda, Lipcse és Prága felé, amit bi­zonyára nem is fog elmulasz­tani, hiszen az orosz hadvezető? mestere az alkalmak alapos kihasználásának. Az arcvonal közeledtével most Drezda is belekerült a légitámadások első vonalába. Ezt a várost eddig aránylag talán a legkevesebb kár érte légitámadás következ­tében, ugv, hogy egyike volt a még legjobban megkímélt német városoknak. Tegnap azonban az amerikai repülők nlaoosan kipótolták az eddigi kíméletü­ket, mert fényes nappal 130 ) nehéz bombázó zúdított szőrnvü bombazáport a szász fővárosra. Csak gyujtóbombából 65.000 darabot szórtak a városra, amely úgyszólván egyetlen láng- és füsttengerré változott. Ez a hatalmas légitámadás is nagy­szerű bizonyítéka a szövetsége­sek pompás együttműködésének, mert amig az oroszok a földóri közelednek Drezda felé, addig az angolszászok a levegőből készítik elö a város védőmüvei­nek lerombolásával e fontos támaszpont elfoglalását. Budapest teljes megtisztítása a náciktól még mindig nagy hullámokat ver a világ rá­dióiban és sajtójában. A New­York Times a magyar főváros elestével megnyitottnak látja a Bécsbe vezető utat. „A főváros — irja a lap — nagyszerű fel­vonulási pontot nyújt az Ausz­tria ellen támadó seregeknek, amelyek most már "könnyűszer­rel eljuthatnak az ostromból felszabadult haderejük bekap­csolásával Bécsbe, Csehországba és Délnémetországha." Nyugaton a németek helyen­ként elkeseredett késleltető el­lentámadásokkal Ikisérleteztek, játszanak — de a fasizmus az ember nememberré változása is, ammöralitás, az erőszak kul­tusza, faji türelmetlenség, a nacionalizmus egekbe emelése. A fasizmus nem csak a fasisz­tákban él és ha nem öljük meg a mikrobákat, holnap ismét el­jön a halálos láz. Az irók, a polgárok és a katonák most ölik a fasisztákat, de nemsokára puskák helyett a toll lesz az egyetlen fegyver, hogy a fasiz­must is megölhessük. Az eTnllfr uiiáéoitése nem mechanikai folyamat, nem a mult restaurációja, hiszen az emberek változtak meg. Azt, ami van, erősebbé kell tenni, ami elveszett, pótolni kell. Ju­goszlávia népei éveket töltöttek börtönben, amit „európai uj rendnek" neveztek. Együtt éltek a börtönökkel, a hóhérokkal és a hazaárulók élő holttestei­vel. Mint Persephono az alvi­lágból, a fasizta pokolból ugy szabadult meg Jugoszlávia is. Könyvek kellenek most Jugo­szláviának az emberről, a lát­hatatlan emberi értékekről, a hűségről, a szeretetről és a szépségről, versek kellenek, rí­mek, olyan szépek, mint a haj­lékony acél és mint a nyitó rózsabimbó. A háború utáni irodalom a harcos jóság iro­dalma lesz. Tudom, hogy Ju­goszlávia irói, akik a harcok alalt megmutatták, hogy hősök a háború után megmutatják, hogy varázslók, a lelki újjá­születés varázslói. A katonák órája lassan lejár. A gondolko­dók és a költők órája következik

Next

/
Thumbnails
Contents