Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-15 / 36. szám

II. évfolyam 33. szám. Szeged, 1945. február 15, csütörtök Egyes szám ára 39 fillér A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lap| Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpárt Révai József Magyar Kommnnlsla PárI ZamamméU üffllgUMk \ SESiUtiHÍH litiflW^M Patkányok Véres kábulatban hever Magyarország a történelem leghitványabb árulása óta, mely ismét a sir szélére laszitotta. szétmarcangolta testét és rászabadította; a poklok minden kinszenvedé-j sét. Romokban hevernek a magyar városok, világszép fővárosunk helyén, füstölgő romhalmaz éktelenkedik és a csonka] falak, az üszkös gerendák körött a gyáván lemészárolt tízezrek holtteste hever. Földönfutóvá lett az ország népének igen jelentős része és hiába rójja az országutakat, „nem leli honját e hazában". Apátlan, anyátlan árvák, holtra éhezett, agyonsanyargatott özvegyek néznek tanácstalanul és reménytelenül a szürke égre, szemük minden könnyét elsirták már, vagy pedig azért nem sírnak, mert a szenvedés, az inség és az irtózat kiszikkasztott már minden érzést a szivükből. A politikai vakság és egy bérgyilkos banda alj ás merénylete juttatta ide Magyarországot,ebbe a rettenetes zűrzavarba, ebbe a halálos ingoványba. Egészen kivételes lelkierő" kell ahhoz, hogy valakiben ébredezni tudjon az akarat a kivezető ut megkereséséhez, az országmentés megkísérléséhez. Világosan megmutatkoznak az okok, a hitvány bűnök, amelyek rázuditolták "az országra ezt a véres tragédiát. Akinek szeme van, tisztán látja ma már ezeket a 'bűnöket, a történelem leghitványabb hazaárulásának éles, visszataszító j körvonalait még akkor is, ha a gonosz propaganda, az évtizedek óta tervszerűen folytatott kutmérgezés elhomályosította látását. Lemeztelenedtek a hazug jelszavak és .már nem tudják eltakarni a mögéjük rejtett sötét, nemzetvesztő szándékokat. Ma már tisztán látja minden épelméjű és becsületes magyar azt, ami ezen a földön történt, a legundokabb bűnök végtelen sorozatát, az előre megfontolt szándékkal fölszitott vak gyűlöletet és annak borzalmas gyümölcsét, a tömegmészárlásokat, és az igazi célt is, amelyet kaján jelszavakkal lepleztek annyi éven át. Látnak és tudnak mindent a patkányok is, a kloákák gyáva, alattomos népe, amely a nemzet ébredező lelkiismerete és a felelősségrevonás elől gyáván lekotródott a hordókról és a szennycsatornák bűzös, sötét rilágában bujt el. Ott lapul egy ideig, még , lélekzetet sem igen mert venni és nyelvét megbénította a halálfélelem. De valami már fölbátorította Egész Budapest fölszabadult Koniev csapatai Drezda feló törnek > Moszkva, február 14. Kedden este Sztálin marsali hadseregfőparancsnok Mali-, novszki tábornagyhoz intézett külön hadparancsa bejelentette, hogy a 2. ukrán arcvonal csapatai a 3. ukrám arcvonal csapataitól támogatva, egy és félhónapos ádáz csata után január 13-án befejezték Budapestnek, Magyarország fővárosának, a Bécsbe vezető ut utolsó védőbástyájának ostromát. A városban duló harcok során a 2. ukrán arcvonal csapatai az ellenség száztízezer katonáját és tisztjét ejtették fogságba. A foglyok között van Pfeffer-Wildenbruck vezérezredes, Budapest fasiszta helyőrségének parancsnoka törzskarának több tagjával. Az ellenség veszteségei: 269 páncélkocsi, 1257 ágyú, 1431 gépfegyver, 83 páncélos vontató, 5153 teherantó, 1326 motorkerékpár, 194 mozdony, 9475 vagon és 43 hadianyag-, lőszer- és élelmiszerraktár. Több mint 49 ezer ellenséges katona és tiszt elpusztult. Azok az egységek, amelyek Budapest teljes felszabadításáért vívott harcokban a legjobban kitüntették magukat, a „Budapest" nevet fogják viselni. Moszkva február 13-án este 324 ágyúból kilőtt 24 üd7lövéssel üdvözölte a Budapestet elfoglaló csapatok hőstettét. Budapest teljes felszabadulásának nagyjelentőségű eseményén kivül az orosz arcvonalról érkező ujabb jelentések továbbra is a Koniev-offenziva sikeres fejlődéséről számolnak be. Ez a sereg ma már megtette a Boroszló—Drezda közti útnak több mint felét és átvágta az innen Lipcsébe vezető műutat Ezzel az itteni szárnyakon küzdő német erők legfőbb elláiási és visszavonulási útját semmisítette meg, ami könnyen végzetessé válhat az ezen a vonalon harcoló német csapatok számára. Bunzlau elfoglalásával Gőrlitz közvetlen szomszédságába értek a szovjet csapatok, ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy ezzel Fclsőszilézia megszállása befejezést ngert Keletporoszország után most már ez a második nagy német tartomány, amely teljesen elveszett a birodalom számára, Amig Keletporoszágnak főleg gazdag mezőgazdasági terményutánpótlásával volt nélkülözhetetlen szerepe a birodalom egyébként is szükreszabott ellátásában, addig Szilézia mint nehézipari és bányaközpont a német hadiipar le'gfőbb száliitója volt. Ez a páratlan gazdagságú vidék nemcsak természeti adottságainál fogva volt eredetileg is a német hadigépezet legfontosabb ellátási forrása, hanem ezenfelül még azáltal is, hogy a nácik a legtöbb nyugaton veszélyeztetett hadiüzemüket is ide telepítették át, ugy vélvén, hogy itt a bombatámadások elől nagyobb biztonságban lesznek. Nem vitás, hogy ezek után a reális és rideg gazdasági számitások alapján a németek már ezzel a súlyos ellátási veszteséggel is menthetetlenül elvesztették a háborút. Valóban az elvetemült, lelkiismeretlen fanatizmusnak példátlan mértéke kell ahhoz, hogy egy ilyen tökéletesen reménytelen ügyért a háborút tovább folytatva, minden emberi és anyagi értéket áldozatul dobjon. „Az emberi vakságnak, gonoszságnak és ostobaságnak micsoda szörnyű keveréke kell ahhoz, hogy tovább vonszoltassa azt a háborút, amelyet már akkor sem tudott megnyerni, amikor egész Európa és * Északafrika hatalmában volt" — irja a Svenska Dagbladed. — Akkor már Ludendorff a múlt háború végén sokkal lelkiismeretesebbnek bizonyult, mert azon a napon, amikor gazdasági és vezérkari szakértői jelentették neki, hogy a háborút már kétségtelenül elvesztették, nyomban fegyverszüneti lépésekre tett előterjesztést a császárnak. Pedig akkor Németországnak még sértetlen volt az egész hadiipara, nem ugy rommá bombázva, mint most, épek voltak városai ée főleg volt még csaknem sértet' len 290 hadosztálya is. Nem is szólva arról a leglényegesebb körülményről, hogy 1918. őszén Németország csak egyetlen fronton volt kénytelen küzdeni, nyugaton és nem három arcvonalon is, mint most Németországnak ma már nincs 250 teljes értékű hadosztálya sem főarcvonalain, a keleti és nyugati fronton, sem egyebütt* A császári Németország a mull háború végén tehát a jelenleginél lényegesen kedvezőbb helyzetben, már belátta a további harc céltalanságát és fegyverszünetet kért. A hitleri biro^ dalom azonban, amely nem átallja magát szociálisnak nevezni, tovább akar harcolni még „tizenkét óra után öt per< cel is," ahogyan azt maga Hit* "elves Ulus, hogy igérte. Helyesen állapítja gyáva bűntudat ler meg a török már csak a kényszeríti a német nép Alvezéreit arra, hogy a velük való leszámolás prolongálása érdekében. tovább harcollassanak Nyugaton Cleves és Prüm elfoglalása a nagyobb esemény. A nagy támadás lendületét itt nagy mértékben lefékezik most ismét. Talán az, hogy akik kezükbe vették az ország sorsának irányítását, nem szadisták, nem tömeggyilkosok. A bátorsága azonban nem terjed a nyilvános jelentkezésig. De a vinnyogásuk már fölhallatszik a bűzös csatornauyilásokon keresztül. Hazug híreket nyöszörögnek a sötétség leple alól. régi jelszavaikat vinnyogják újfent és egyre szemtelenebből kísérleteznek újból a rettenetes vérveszteségtől még mindig félújult magyar élet megmérgezésével. A névtelenség biztosnak hitt fedezéke mögül fenyegető és gyűlölködő förmedvényeket küldözgetnek mindenfelé, hogy zavart és nyugtalanságot keltsenek >és megakadályozzák a kibontakozást, a demokratikus Magyarország felépítését. Azt hiszik, hogy elrejtheti őket a csatorna, hogy veszélytelenül terjeszthetik, továbbra is a pestist. Gyávák és ostobák. Nem gondolnak arra^ hogy vannak biztoshatásu patkányirtószerek, amelyek elérik őket • lyebb csatornákban is, legmé-