Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-10 / 32. szám

II. évfolyam 32. szám. Szegőd, 1945. február 10. szómba! Egyes szám ára 30 fi Mér A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Laoía Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpárt Révai Józsel Magyar Kommunista Párt •rraiTmm^m^^ ii ÍIIHII i ©I vagon indult el roskadásig megrakva drága élelmiszerekkel Szegedről Budapest felé. Az eddig útnak indított szállítmányok után ezt a/, öt vagont is a szegedieknek az adományával töltötte meg a Nemzeti Segély, akik a testvéri együttérzés szavára hallgatva segíteni akarnak a főváros éhező népén. Szeged népe gyönyörű {

•éidát mutatott most is a hazaias áldozatkészségére. A Nemzeli Segély első szavára meg nyíltak a szivek. Szeged népe megérezte, hogy most mindenképpen segítenie kell. Enyhítenie kell azt a súlyos ínséget amelybe a fasiszta rablógazdálkodás döntötte az ország munkás népét Meghatóan szép az eredménye a Nemzeti Segély szegedi gyiij tésének. Különösen a kisemberek, a kisfizetésű, kisjövedelmű szegedi munkások azok, akik szinte képességükön, erejükön felül adakoztak. Odaadták éhező testvéreik számáfa kis kenyéradagjuk nagyobb felét, megosztották kevéske szalonnájukat, zsírjukat és ha üres volt teljesen a kamrájuk, hogy adhassa nak, hogy ne maradjanak le a nemes versenyben, utolsó fillé reikkel még a fekete piacot is fölkeresték és ott vásárolták meg az adományhoz valót. Szép ez az eredmény, megható példák adódnak benne, gyönyörű dolog ennek az öt roskadásig megrakott vagonnak az utnakinditása, de a munkát, n gyűjtést, az adakozást még folytatni kell, mert ha sok is, amit eddig adott már Szeged megértő népe, nem elég. Még sokra, nagyon sokra van szükség, hogy észrevehetően enyhüljön a szörnyű inség, hogy minden éhezőnek jusson egyegy falat. A ma elinditott öt vagont még nagyon sok vagonnak kell követnie, mert Budapest és a fővárost környező lakótelepek népének erőre, élelemre van szüksége, hogy megkezdhesse és folytathassa a romok eltakarítását, a szétrombolt gyárak, műhelyek, közüzemek újjáépítésének gigászi munkáját. Mert az országépités történelmi jelentőségű munkája is csak akkor indulhat meg, ha a Budapest környékén elhelyezett igen fontos ipartelepek visszanyerik termelőképességüket. De segítségre szorulnak a munkásokon kívül a budapesti tisztviselők, orvosok, mérnökök, tanárok és a szellemi élet többi munkásai is, mert hiszen a fővárosra idézett pusztító ostrom, a német fasiszták és honi bérenceik rablógazdálkodása a Zsukov serege Berlinnel szemben átkelt az Oderán Rohosovszhi csapatai 40 kilométerre közeUtették meg Stettint Csak tegnap irluk meg, hogy a nagy orosz offenzíva eseményei szüntelenül gondoskodnak a háború befejező krónikájának mindennapi szenzációjáról. Mai beszámolónknak is megvan a maga kimagasló eseménye, amelynek hirét ezúttal is elsőnek londoni hírforrásból vettük, miután Moszkva hivatalosan szokás szerint csak valamely akció eredményeinek lezárása után szokott összefoglaló jelentést kiadni. Ez a rendkívüli érdeklődésre számot tartó híradás azt a nagyfontosságú eseményt közölte, hogy Zsukov tábornagy csapatai hősi harcok után Berlinnel szemben Küstrin és az oderai Frankfurt közt átkellek az Oderán és a folyó nyugati partján több hid főállást létesítettek. A világraszóló nagyszerű fegyvertényt maga a német hadijelentés is beismeri azzal, hogy három hid fő létesült Frankfurttői délre, egy pedig Küstrin alatt. A jelentés szerint Ivüstrinben magában heves utcai harcok folynak. Az esemény jelentőségéhez talán elég annyit tudni, hogy a Deutsche Allgemeine Zeitung maga hangsúlyozta néhány nap előtti cikkéhen, hogy „Németország és vele együtt Berlin sorsa az Oderánál dől el. Ha az Oderát elérik és átlépik az oroszok, akkor nem tudjuk őket feltartóztatni Nos, az oroszok most nemcsak elérték, hanem már több helyen át is lépték a birodalmi fővárost védő folyót és most hatalmas lendületben zudulnak a birodalom szive felé. Néhány hatalmas é* elkeseredett ütközetben a németek ugyan bizonyára megkísérlik még az oroszok feltartóztatását, vagy inkább késleltetését Berlinhez közeledtükben, azonban az se kétséges, hogy az oroszok most mégis néhány napon belül a német főváros falai alá fognak érkezni. Annál is inkább okunk lehet ennek feltételezésére, miután a németek az Odera túlsó partján a folyó védelméért folytatott csatákban igen súlyos veszteségeket szenvedtek, s az oroszok a gyors átkelési mozdulatukkal jelentős német seregrészeket kapcsoltak ki a további küzdelemből. A közelgő vész fenyegetésének komor hangja hallatszik kl a német rádió ismert katonai hírmagyarázójának, Ditmar tábornoknak a legutóbbi előadásából is. Ditmarról tudni kell, hogy talán az egyetlen a német propaganda katonai hírszerkesztői közt, akiben még felcsillan a tárgyilagosság halvány sugára. Most ez a Ditmar nem beszél már frontröviditésekről, sem elasztikus védekezásről, még kevésbé végső győzelemről, csupán azt fejtegeti, hogy „küzdeni kel, amíg lehet, mert még mindig jobb fegyverrel a kézben meghalni, mint elitélve elpusztulni.,, Nyilvánvaló ebből a kijelentésből is, hogy Ditmar és vele együtt az egész német nép tudja ma már, hogy ütött az utolsó negyedóra. Berlin eközben lázasan készül a közelgő ostromra. Ma már a 12—13 éves gyermekeket is kirendelték sáncépitő munkára. A svéd laptudósitások szerint a gyermekek ezrei dolgoznak élelem és ruházat nélkül a fagyos hidegben, csak azért, hogy Berlin még néhány napig húzza a náci vezérek életéért vívott kilátástalan küzdelmet. A liatóságpk kiüritési felhívása teljesen nyomor demokráciáját valósította meg ebben az országban. Nagy feladat vár tehát azoknak a"városoknak és területeknek a népére, amelyek ugy ahogy megmenekültek a háború közvetlen szörnyűségeitől. Adakozniuk kell a másutt jelentkező nyomor enyhítésére még erejükön felül is. De nagy a feladat, amelynek megoldására a Nemzeti Segély vállalkozott. Meg kell szerveznie a gyűjtést, azitiségenyhilést. munkaképessé kell tennie az ország elvérzett, legyengült népét,, mert a független, szabad, demokratikus Magyarország felépítéséhez minden erőre, minden munkáskézre, minden szellemi képességre szükség van. Induljanak tehát hosszú sorban, minél siirübbetv a vagonok és vigyék a megértés, az együttérzés, a szeretet drága adományait azoknak, akik többet, mérhetetlenül többet szenvedtek, mint mi. eredménytelen maradt, mert amint azt a svájci lapok irjáií — az emberek ma már olyad fásultak, hogy semmiféle rendelkezéssel sem törődnek, hiszen nincs már mit vesziteniök, A Gestapo sem meri már erőltetni a kiüritést, joggat félvén az elkeseredett hangulat kirobbanásától és ezért néhány nap óta abba is hagyták a sürgető felhívásokat. „Éhség, tífusz sárvány és a fásultság alatt lap« pangó keserűség, ebben a hangulatban várja Berlin a sorsáért meginduló harcokat" — irja a Stockholms Tidningen, De Koniev marsall serege sem tétlenkedik, hanem legyező alakben szétágazva nyomul előra Sziléziában, ahol már 35 kilométeres mélységben hatolt be, Grossbach elfoglalásával ujabb értékes ipari város és támaszpont jutott orosz kézre. Ugyan* csak fönt Pomerániában Rokosovszki már alig 40 kilométern áll Stettintől, a nagy balti kikötőtől. Nyugaton is egyre erősebb csapások zudulnak a mindinkább gyengülő német védelemre. Az amerikaiak áttörték a luxemburgi határon húzódó német védelmet és behatoltak itt is német területre. Ezzel most már a szövetségesek megszakítás nélkül tartanak kezükben 220 kilométeres frontot, végit német területen. A háború ezek szerint keleten teljesen, riguga* ton pedig nagy részéiben mát "német földön folyik. A Saskegye! el lagl alfái az oroszok Moszkva, február 9. Budapesten tovább folyik a körülzárt ellenséges harccsoport megsemmisítésére irányuló harc. Kemény küzdelem folyt a Sashegy, birtokáért, amely a város egész német kézen levő részé;! ural kodik. A németek SZÍVÓS ellenállást fejtettek ki erődjeikre támaszkodva. Az orosz gárdisták mégis eljutottak a hegy lábáig Más csapattestek délről és ész»k* ról nyomultak be ebbe a körzetbe. Ezután hősies támadásokkal elfoglalták a Sas hegyet] Egy partrészért különösen kemény harcok folytak. A rchaatr~