Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-07 / 29. szám

1 II. évfolyam 29. szám. Szetted, 1945. február 7. szerda Egyes szám ára 39 fillér A Magyar Nem/eli F dg gellen^éq i Front Lapja Szerkesztőbizottság: Balogh István dr. Erdei Fereno Révai József Független Kisgazdapárt Nemzeti Parasztpárt Hagvar Kamaioahla Párt • th 1 Széles fronton hatalmas csata tombol az Odera vonaláért Koniev tábornagy ú] támadása Foisösziléziában Történelmi lecke História est magister vitae, a történelem az élet mestere — hirdeti egy ősrégi latin szállóige. Számtalanszor hivatkoznak rá napjainkban is, főképpen a történelemtanárok és a hordópolitikusok, de nem veszik észre, milyen csapnivalóan rossz diák az úgynevezett élet. Nem tanul, nem figyel tanítómesterére és csúnyán elbukik az egzámeneken. Pedig valóban tanítómester lehetne a történelem, érdemes lenne ügyelni szavára, meghallgatni útmutatásait, követni tanácsát. A baj az, hogy mindig akadnak ügyeskedők, akik elködösitik ezeket a tanításokat és gondoskodnak arról, hogy az élet vaksi módon botorkáljon rettentő szakadékok szélén. Százados keserű lapasztalatok régső konzekvenciáját kristályosította ki a magyar néplélek a kuruc nótában: Ne higyj magyar a németnek.,. De a tárogatók, amelyek belesirták ezt a tragikus igazságot a szivekbe, elnémultak, letörött a zászló a nagymajtényi sikon, császári hiénák telepedtek az ország nyakára, vérpadra vonszolták, idegen börtönökbe zárták azokat, akik megértették és megtanulták a történelem tanítását és szent tudásukat át akarták testálni az ország agyonsanyargatott népére. Akik ebben a nagy világkataklizmában is meg tudták őrizni tisztánlátó képességüket, jól láthatják, hogy mi történt, mi történik a mi magyar glóbuszunkkal. Láthatják, hogy az élet tanítómestere büntetőpenzummal torolja meg a rossz tanítvány hanyagságát. Ismét megkaptuk a régi leckét, mint keserves évszázadokon át már annyiszor és olyan hiába. Hagytuk ismét, hogy szörnyű nemzeti tragédiába sodorjon bennünket az ősellenség, a német, de azért akadnak még ma is olyanok, akik nem hajlandók tudomásul venni a tragédiát, akik képtelenek megszabadulni a német maszlag bódulatától. A jelszót odaát, a Lajtán tul, nem most találták ki és alkalmazták először: Hazudni, csalni, hamisítani minél szemérmetlenebbül. Ebből a jellegzetesen német tudományból a fasiszta brigantik tették le a mestervizsgái. Rémuralmuk a legotrombább hazugságok végtelen láncolata. Fölgyújtották a berlini birodalmi gyűlés palotáját, hogy a zűrzavarban könnyebben magukhoz rabolhassák az államhatalmat. A gyujtogatást aztán ráfogták a kommunistákra és A keleti front fejleményeit az utolsó huszonnégy órában háromféle hadműveleti mozzanat jellemzi. Az első a keletporoszországi óriási terepzsákban végbemenő tisztogatási hadmozdulat, amely a bezárt hatalmas területen belül egymás után számolja föl az elvágott német támaszpontokat. Igy került sor most a keletporoszországi Landsberg (nem tévesztendő össze a brandenburgi hasonló nevü nagy várossal) és Bartenstein elfoglalására és fönt a tengerparton Kranz megszállására. Ez utóbbi eleste egyben azt is jelenti, hogy a Kranz és Memel közti földnyelvet teljesen megtisztitották a németektől. A második fő mozzanat, amely talán a legdöntőbben alakítja a hadjárat menetét, Zsukov marsall seregeinek egyre szélesebb vonalon történő felzárkózása az Odera mentén. Küstrintől északnyugatra Rárwalde elfoglalásával, másrészt délen Ziebingen elfoglalásával most már 81) kilométer szélesre húzta szét az arcvonalat Zsukov serege, parádéi törvényszéki színjátékot is rendeztek, hogy félrevezessék a tisztánlátó világot. Amikor ébredezni kezdett a süketnémára terrorizált német nép és veszedelem fenyegette a rezsimet, amikor a német nagyvezérkar fölismerte Sztálingrádnál az egész hadjárat katasztrófába csődjét, ónmerényletek sorozatával terelték el a figyelmet a valóságról és ezzel mindjárt ürügyet is kovácsoltak a föleszmélt katonák és politikusok lemészárlására. A Függetlenségi Front vasárnapi népgyülésén végre a nyilvánosság előtt is elhangzott az, amit nagyon sokan tudtak és meg többen sejtettek ebben az országban: a kassai bombatámadás aljas fasiszta manőver volt, a náci elvetemültség egyik legjellegzetesebb megnyilatkozása. Kassára nem orosz pilóták dobták a bombákat, hanem német nácik és honi bérenceik. A cél az volt, hogy Magyarország népét, amely hallani sem akart az oktalan oroszellenes háboruról.belekényszerilsék, bclehangolják ebbe az öngyilkosságnál is gonoszabb vállalkozásba. A leleplezés végre nvilamely azonban a jelek szerint nem áll meg itt az arcvonal kiszélitésében. Korábban kifejezésre juttatott véleményünket, mely szerint a németek itt megkísérlik még egyszer az Odera innenső partján a nagyobb ellenállást, most a szovjet jelentések igazolták. A németek valóban erősitéseket hoztak át nagysietve a folyón és ezzel próbálják valami módon a Zsukov-sereg teljes felzárkózását késleltetni. Az oroszokat azonban legfeljebb egy-két napra tudja csak feltartani ez az ellenhuzás, de ahhoz kevés lesz, hogy megakadályozza a szovjet csapatok erőteljes felvonulását és támadó állásba helyezkedését a Berlintől helyenkint 50—!i0 kilométerre levő folyó pariján. Természetes, hogy a németek most versenyt futnak az idővel, hogy némi haladékot nyerjenek még Berlin védőműveinek kiépítésére. Ha azonban egyszer az oroszok felvonulása itt befejeződött, ugy haladéktalanul meg fog indulni a háborúnak és tavánosan is megtörtént, adatokkal és nevekkel, még pedig felelős tényező, a miniszterelnöki államtitkár részéről. Gonosz mesterkedés folyt ennek az országnak kiszolgáltatott, védtelen népével, amelynek nem volt szabad eddig megismernie az igazságot. Nem volt szabad megtudnia azt sem, miért és hogyan halt meg Teleki Pál miniszterelnök azon a végzetes tavaszi éjszakán. Az öngyilkosság meséjével nyugtatták meg a magyar közvéleményt, pedig azok[[ akik közelebbről ismerték ennek a sötét történelmi tragédiának hősét, elképzelhetetlennek tartják, hogy önkezével vetett volna véget életének. Teleki Pál mélységes katolikus konzervatív magyar ur volt, aki éppen olyan halálos bűnnek tartotta az öngyilkosságot, mint a szószegést. Nem volt hallandó hadat üzenni annak a Jugoszláviának, amellyel néhány héttel előbb olyan ünnepélyesen kötött örök barátsági szerződést, El kellett tehát pusztulnia a hadüzenet útjából. Abban az időben még adtak Ián az egész történelemnek egyik legvéresebb csatája Berlin birtokáért. Nem kétséges ugyanis. ami erősítést csak fel tudnak' még a nácik hajtani, azt itt mind he fogják dobni a küzdelembe, Amerikai hírszerzők és fe!<Fri«" tők jelentették, hogy a németek például az egész hatodik páncélos hadtestet kivonták a nyugati frontról és sürgősen bevagonirozták kelet felé. A szövetséges légierők azonban nem hiába bombázzák szüntelenül a német felvonulási vonalakat és vasutakat, inert a két hét előtt útnak indított páncélos hadtest még mindig nem érkezett meg rendeltetési helyére a tudósítók helyszíni értesülései szerint. Így érezteti közvetlen hatását a szövetségesek nagyszerűen egybehangolt összemüködése, amelyek egyik I legfontosabb megnyilatkozása volt a német vasúti hálózat rendszeres elpusztítása az angolszász bombázók által. Most érzik csak valójában a németek a szövetségesek megsemmisítő légi fölényének súlyát, amikor valamit a fasiszta banditák a formaságokra, még ügyellek kissé a látszat fenntartására is. De ma, amikor szorosra feszül nyakakon a hurok, már nm sokat törődnek ax ilyen külsőségekkel. Azt még megteszik, hogy a magyarországi zsidók deportálásáról filmfölvételeket készítenek és azt a hazugságot propagálják velük egyes külföldi, semleges országokban, hogy nem ők a barbárok, hanem a magyarok, de a „szövetséges" ország kormányzóját már nyíltan erhurcolják, amikor végre fölismerve a tényleges helyzetet fegyverszünet kérésével szeretné menteni azt, ami még talán menthető lenne. A hivatalos fogalmazásban ez az államfőrablás persze „védőőrizet"-ként szerepelt. És folytatni lehetne a felsorolást az idők végezetéig. A történelem nem szűnik meg tanítani a magyarságot és tanításának örök mottója a régi kuruc nóta marad: Ne higgj magyar a németnek. Ne higyj, nem hihetsz nek' soha többet. cm)