Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-25 / 45. szám

6 O F L II 4 lí Y A R 0 K S Z ,í G 1945 február 25 n Halottak átvétele délelőtt 9—l-ig..." A Kerepesi-temető bejáratánál egy tábla függ a következő felírással: Halottak felvétele délelőtt 9-től l-ig. Ez a figyelmeztetés gyakorlati ut­mutaiás azok számára, akik szük­ségtelen várakozással nem óhajtanak egyetlen percnyi időt sem elveszteni aöban az időtlen életoen, amelyben ma Bucfapest élni kényszerül. Ki­lenc óra előtt ugyanis a kirendelt embercsoportoknak a sirásást kell elvégezniük, 1 óra után pedig a kihordott halottak elhantolása van 6oron. A két müvelet között vára­kozási idő nincs. A halottaknak po tos időben kell megjelenniök. És a halottak pontos időben meg jelennek. Födetlenül, vagy legjobb esetben újságpapírral letakarva ván­dorolnak az élők által vont kézi­kocsin a végtelen nyugalom biro­dalma felé. A pesti utcák kövein zörögnek a vasalt kerekek, a grá nátok és bombák emlékeinél rogy­gyan egyet-egyet a kocsi és a te­tején megmozdulnak a halottak. Az élők pedig megállnak. Pihenni egy-két pillanatig s megigazítani közben egy félrecsúszott emberi tes­tet, lelógó kart, lefittyedő lábat. Az tán újra nyikorogni kezd a kocsi, poroszkálnak az élők és vándorol­nak a halottak a temető felé. Kinn nvitott sirok fekete torka isit. A temetőőr és segédszemély zete átveszi a 9 és 1 óra közöt érkező kocsirakományokat, begyako­rolt mozdulatokkal csúsztatja a si­rok fenekére, kiállítja a meghatáro­zott szövegű átvételi elismervényt... Aztán az úi hantra pgy fakeresz kerül, rajta az uj sir uj lakóina* szamival és annak az utcának nevével, amelyből a halottak ide ju­tottak. „Halottszám 70, Kazinczy-utca." Aki sejti, hogy valakije a Kazin­cy-u'cában hait meg, az ide, ehhez ' az uj tömegsírhoz jöhet elmondan zz is enhozzádot. Budapest, 1945. február. Furcsa élet jutott osztályrészt .tzoknak, akik itt holtan vándorútra beinek most a pesti utcákon. Furcsa élet... Mert é'et volt. Mint ahogy élet jelentkezik abban B, hogy a halottak ma már szép • endben, egymáshoz illesztve és egy násra rakva sorakoznak a házak e'ött. Eleinte az emeletekről is le­hoztál: a holttesteket a rendezés so rin, később azenban rá kellett jön­nie m'ndenkinek, hogy ilyen kegye­letes in >don aligha lenne vége rövid „idő alatt a nagytakarításnak; igy az tán azoknak az emberi lényeknek aki ;nck lelke a végtelen magasiágo­felé szállt, most a töldi po hüvely alakban is meg kellett tenniök mé egy repülőutat. Az emelet szobái­ból az üvegnélküli, rámátlan abla­kon át az utcára, a föld mélysége­szintjéig. A Kerepesi temető 9 és 1 közöt várja az összetörteid .. , Halottszám 90, Wesselényi u:ca". Egy ítthonmaradt iutárcsomasr Navember elején négy géppiszto lyos nyilas prioék jelent meg n külügyminisztérium egyik hivatal helyiségében és magával vitte Nemes tóti D ncs és Kertész János külügy minisztériumi tisztviselőket. Nemes­tóti Dénes néhány nappal előbb hosszabb beszámolót irt a Szálasi­kormány uralomrajutásának körül ményeiről. Ezt a levelet a svájci futárpóstába tette azzal a szándék­kal, hogy a svájci magyar követsé get pontos tájékoztatással lássa el a tragikus magyarországi események röl. Báró Kemény Oábor, a Szálasi féle kormány külügyminisztere Ker tészt bizta meg azzal, hogy a svájci futárpóstát vigye Bernbe. Kertész nem tudván, hogy milyen fontos levél van a futárpóstában, megtagadta a narancs teljesitéset azzal, hogy a Szálasi-kormány egyetlen tagiának >em hajlandó engedelmeskedni. Az itthon maradt futárpóstát felbontottá* és megtaláiták Nemestóti Dénes le­velét. Délután 4 órakor zárult be Nemestóti és Kertész mögött a Mar git körúti fogház kapuja. Többe semmiféle hirt nem hallottak felőlük az ismerősök és barátok... De a megdöbbető árulás minden mozzanata tnégis kikerült külföldre. Titkos utakon, elrejtett rádióadók hullámain át megtudta a külföld azt. hogy a Szálasi-horda miképpen kapta kézhez a németektől a hatalmat és milyen megdöbbentő terorral tartotta ézben addig a pillanatig, mig meg nem jelent a felszabadító orosz hadsereg Budapest házai között. Sok Nemestóti Dénes és sok Ker­tész János tünt el azokban a napok­nan Budapestről. Az október 15.-1 Horthy-proklamáció a napfényre hozta azoknak az embereknek nagy részét, akik föld alá bújva, álneveken ván­dorolva várták azt a pillanatot, ami tor Magyarország megtalálja végre t kibontakozás helves útját. Napfény­re hozta őket, hogy aztán az októ­ier lö.-i nap és az utána következő tetek és hónapok az örök sötétséget toritsák rájuk. Az első nap A Bazilika melletti póstaépülei egyik ablakában hangszóró üvöltött: „Minden józanul itélő ember látj* na már, hogy Németország ezt a háborút elvesztette..". Harsogott,zen­gett a rádió és robbant minden mon­dat, amely a lassan összegyűlő tö neg előtt a póstaépület ablakából :lhangzott. A Vilmos császár-uton német katonai autók robogtak, vala honnan a Nagy-körut felöl puskalö vések hallatszottak és nyugati irány oól közeledő tömeg már lelkesen, túláradó boldogsággal éltette a békét Néhány újságíró — közöttük e so­rok irója is — a külügyminisztéri umba rohant, hogy tájékozódjék a iroklamációt megelőző eseményekről \ B:csi-kapu előtt német katonák, géppisztollyal a kezükben. Szigorú • gazoltatás: lélek az ajtón se be, se i... Néhány óra múlva már tudjuk a tzomoru való'. Ifj. Horthy Miklóst, a tormán zó fiát, délelőtt lelőtték a? egyik utcábm. H úttestét szőnyeggel takarták le és egy autó száguldott e t tetemmel a vár felé. Ez a lövés íditotta útjára a drámát néhány nap pal korábban, mintahogy kellett volna rlorthy elhatározta ezekben a ször­iyü órákban, hogy a már napokká : előtt elkészített proklamációt azon­tal felolvastatja. A rádió vezetőségé i kabinet irodába rendelték és dél­im a speaker mikrofonba olvasta a cormányzó kiáltványát. Csak rövid ideig tartott a kapkodó fejetlenség Budapesten. A gépecet nem működött, a fogaskerekek nem illeszkedtek pontosan egymásba. Mar tz első órákban megmutatkozott a szervetés szörnyű hiinva. A prok amáció elhangzását követő percek­ien igen sok német katona civilru nába öltözött Budapesten, de a Ma­gyar Távirati Iroda és a Stúdió Sán­lor-utcai épületével szemben mar felsorakoztak a német tankok. A Andrássy-ut 60, az Erzsébet-körút 27 t Károly-körut 23. és a város min den kerületében a föld alól hirtelen kinőtt nyilas székházaiban pillana­tok alatt megindult a fegyverkiosz rás. Csak ez a gyilkos szervezet mű <ödott tökéletesen, csak ez a nyilas­horda kapott támogatást, csak ezek­nek a pribékeknek terveit támasz­tották alá a német ágyuk és gép fegyverek. Délután 5 órára a Magyarság, az Uj-Magyarság és az összetartás cimü nácilapok munkatársainak néhány halottat kellett csak átlépniök, hogy t mikrofonba beolvassák a futósza tagon gyártott parancsokat. Mire az esti sötétség a városra borult, már néma volt minden épü­let, a rettegés otthona lett minden s/oba Budapesten. Német és nyilas­keresztes járőrök fésülték át az ufe :ákat, csendőri, katonai és hunga­ísta légióbeli alakulatok razziázták /égig a házakat, keresve, kutatva •lyanok után, akikkel majd a követ­<ező napok véres cirkuszi mutatvá­.yait vég g játszatták. Mert cirkusz kellett. A Szálasi-féll napiparancs még enyhe derűt kelteti és éppen ezt a derűt kellett eloszlat* űok azzal, hogy a porondon ne csal Pohócok jelenjenek meg, hanem gvil­osok is. A Népszintáz-utca egyil csillagos házából egy nyilas pribék •lőre megbeszélt terv alapjin rálőtt iz arra haladó német haionákra, 10 perc múlva három Tigris páncélos jelent meg a ház előtt egy roham­;zakasszal és 30 perc múlva romok­ban állt a ház. A rohamszakasz tag­iai egymásután dobálták az utcára i csillagos ház 640 halott lakóját... Aztán elült a lövöldözés csend bo­ult a magyar fővárosra. Csak éjt Háj­tan hallatszottak valahonnan messzi­ről erős robbanások és hajnal felé le­hetett hallani a már felállított nvilas­tohamszakaszok patkós csizmáinak csattogását. Igy ébredt Budapest 1944. október 16 ára. Maron Ferenc Hogyan akart nevelőanyát szerezni egy kisbabának az orosz katona Megható kalandja volt a napúk­ban egy szegedi asszonynak, Szabó Sándornénak. Szerdán délután mo iba igyekezett. A Belvárosi Mozi előtt egy orosz katona lépett hoz '.á|a karján egy gyönyörű, másfél év körüli gyermekkel. A katona oro szul magyarázott valamit, közben nyuitogatta az asszony felé a csöpp­séget, de Szabóné nem tudta kita­lálni, hogy mit akar. Otthagyta hát is bement a moziba, ahol már meg­kezdődött az előadás, de képtelei volt figyelni a darabra. Folyton • gyermeket nyújtogató katonát látta naga előtt. Arra gondolt, hogy a kicsit Budapestről hozhatta magá­'al, talán az üszkös romok közöti találta gazdátlanul és most szeretné elhelyezni valahogy, anyát akar sze­ezni a kis árvának. — Olvastam a Nemzeti Segély felhívását a gyermekmentő akcióva kapcsolatosan — mesélte Szabónt — és a „Délmagyarország" egyi* legutóbbi vezércikkének szavai cseng­tek a fülemben, hogy segítsünk a budapesti gyermekeken... Nem tud­tam megvárni a mozielőadás végét, kirohantam az előcsarnokba, a moz< elé, kerestem az orosz katonát és a gyermeket, de már nem találtam sehol. Elmondotta még, hogy lelkiisme­rete nem hagyta nyugodni, végit; tárta az egész belvárost, mindéi endőrt megszólított, hogy nem lát­tak-e egy orosz katonát gyermekkel a karján? Késő estig kereste a ki­csikét, de hiábavaló volt minden igyekezete. — Egész éjjel erről beszélgettünk iz urammal. Nem tudtunk elaludni, végül elhatároztuk, hogy megkeres •ük a gyermeket, vagy ha nem ta­áljuk meg azt, kérünk egy apatlan anvátlan kis budapesti fiút és örök­jefogadjuk. Szabó Sándorná másnap reggel elentkezett a Dilmagyarország ki idóhivatalában és elmondotta, hogv ni történt vele, majd közölte, hogy 100 pengő jutalmat ad annak, aki a gyermek nyomára vezeti. A ki­adóhivatalból az orosz parancsnok­ságra sietett s ott is előadta az ese­tet. Itt talalko.ott a 358. számú sze" ;edi rendőrrel, aki — tudott a gyermekről. A rendőr a Széchenyi­téren teljesített szolgálatot szerdán délután s jelen volt, amikor egy tsszony, karján gyermekévei össze­tett. Az asszony köré sereglett tO­neg azon fáradozott, hogy 4. sze­rencsétlen anyát magához .téritsn^ tözben pedig eltűnt a gyermek. Né­hányan látták, hogy egy orosz ka­ona emelte a karjára és eltűnt vele. — Valószínűnek látszik, — mon­dotta a rendőr, — hogy a katona az anyát halottnak vélte és anyát akart kere*ni a számára. Szabó Sándorné megtudva a tör­ténteket s azt, hogy a gyermek any­ja él, ismét jelentkezett kiadóhiva­talunkban és feliratkozott a Nemzed Segély gyermekelhelyező ivere. Örökbe akar fogadni egy budapesd árvát. íme, ilyen meghatóan szép tör­téneteket tr a szeretet 1945 vérziva­'tfrrit e *h<*n .. (-/) Közüs parancsna *sig alatt egyes tik az ösz­szes olasz part zánokal A Times római tudósítja je­lenti, hogy az északolaszországi központi felszabadító bizottság ugy döntött, hogy az olaszor­szági partizánokat egyetlen köz­ponti parancsnokság alatt álló haderőben egyesitik. A döntés megemlékezett a felkelők eddigi pompás tevékenységéről és ki­fejtette, hogy a központi veze­tés csak növelni fogja a hadi­sikereket. Sok német és neofasiszta el­esett a partizánok elleni küzde­lemben, másokat pedig foglyul­ejtetlek. A Daily Telegraph Svájcból érkezett jelentése sze­rint az olasz ncofaszislák meg­próbálnak közeledni az ellen­állási mozgalomhoz, de az olass hazafiak válasza az, hogy áru­lókkal nem tárgyalnak

Next

/
Thumbnails
Contents