Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-25 / 45. szám

\945. február 2\ 9lmicíakűkszau Tizezer főnyi tömeg ünnepelte Szegeden a Vörös Hadsereg 27-ik születésnapját A város törvényhatósága és a Nemzeti Bizottság diszgyüiést tartott Szeged népe telkesen tüntetett a felszabadító hadsereg és az orosz-magyar barátság mellett Régen látott, hatalmas tömeg részvételével ünnepelte február 2 -án Szeged városa a Vörös Hadsereg születésének 27-ik év­fordulóját. A város zászlódiszbe öltözött és a városháza tornván a nemzeti szinü lobogó mellett ott lengett a nagy szövetséges nép vörös zászlaja is. A Vörös Hadsereget a történeimben pél­dátlanul álló vállalkozás győzel­mes befejezése előtt érte az év­forduló, az ünneplés pedig, Bmelyben Szeged népe részesí­tette a világ legnagyobb arányú szabadságharcának hőseit, egy rabságából szabadult nép hálá­jának mély és tartalmában a nagy áldozatokhoz méltóan ko­moly megnyilvánulása volt. A régi Magyarország a hival­kodó ünnepek, a szép illúziók és a feledtető dicséretek hazája volt, ezen az ünnepségen azon­ban semmi nem szolgálta a feledtelést, a könnyű mámort, hanem minden az emlékezést és a magáraismerés tisztító fé­nyében a jövőbe vetett bitet táplálta. Fényes egyenruhák, pompázó díszletek helyett a munka viselt öltözetében ünne­pelt Szeged népe, a kényes és zárt előkelőség helyett a nép nyilL gondolatai és hatalmas érzéseinek egyenes megnyilvá­nulása adták az ünnepség belső értékét. A szabadságért küzdő magyar nép fejezte itt ki hálá­Í 'át és együttérzését egy olyan íadsereg iránt, amely teljes egészében a népé s amely a le­igázotlak szabadságáért küzd győzelmesen. Díszközgyűlés a város­házán A város törvényhatósága és a szegcdi Nemzeti Bizottság közös diszgyülést tartott, amelynek vendége volt a város katonai parancsnokának helyettese, Kar­cenov alezredes. Tizenkét óra­kor. emelkedett föl a gyűlés közönsége és ünnepi csendben hallgatta végig előbb a magyar, utána az orosz nép himnuszát. Dénes Leó, helyettes polgármes­ter rövid megnyitójában a kö­vetkezőket mondotta — A mai díszközgyűlés egyet­len tárgya, hogy a Vörös Had­sereg születésének buszonhete­dik évfordulóján kifejezze Sze­ged nepének háláját ennek a hadseregnek minden katonája, a hatalmas szövetséges orosz nép és annak vezető iránt. Tud­juk, mit jelent számunkra a Vörös Hadsereg fölszabadító harca és a legmélyebb együtt­érzéssel veszünk részt a mai ünneplésben. A Vörös Hadsereget, a csodák hadseregét ün­nepeljük A helyettes polgármester meg­nyitója után Szirmai István mondta ei a dí.szgyülés ünnepi beszédét: — „Érezzék, hogy a magyar nemzet himnuszának elhangzott dallama nem az ünnepség kül­sőségeinek kelléke. Ennek az az ünnepélynek tartalma is. A himnusz akkordjai azt fejezték ki, hogy a Vörös Hadsereg ün­nepe, magyar ünnep is. Ünne­pe a világ minden szabadság­szerető népének, ünnepe min­den elnyomottnak, rabnak. Elnyomatottságból, rabságból emelte ki a mi népünket is a győzelem és szabadság hadse­rege, a Vörös Hadsereg. A Vö­rös Hadsereg ünnepe a felsza­badulás, a szabadság ünnepe. Ennek külsőségei a zászlódisz, a díszközgyűlés, zenekarok já­téka. Tartalma mélyebb: emlé­kezés nemzeti katasztrófánk legsötétebb és legmegszégyeni­több időszakára, amelyből ma­gunk erejéből kiemelkedni nem tudtunk, de eljöttek egy szom­szédos nagyhatalom hős fiai és kiemeltek bennünket a mély­ségből, visszaadták nekünk em­beri méltóságunkat, szabadsá­gunkat. Ezután a szónok a Vörös Hadsereg huszonhét év előtti nagy küzdelmeit ismertette. Ak­kor a Szovjetunió népei egy hosszú és elveszett háború bor­zalmaitól megkínozva éltek. — De már Moszkvában volt a forradalom nagy vezére, Le­nin. Erőt és bizalmat öntött a fáradtak lelkébe és uj jelszóval keltette életre a népet: „Veszély­ben a szocialista haza 1" És erre a jelszóra megindultak a mun­kások és parasztok tömegei, el­indult a forradalom népe és megalkották a nép és forrada­lom hadseregét, a Vörös Had­sereget. — A fiatal Vörös Hadsereg azonnal harcbaszállt és a Narva és Pszkov alatt megállította a Leningrád felé előretörő néme­teket: Ez a harc 1918 február 23-án zajlott le győzedelmesen Ez a nap lett a Vörös Hadsereg születésnapja. íme, az első csoda. Egy nép veszteit háború után, lerongyolódva és éhesen uj hadsereget alkot és ez győzni lud. — Ilyen csodát a magyar föld is megtermett már. Emlékez­zünk 1818—49 szabadsághar­caira, Kossuth Lajos seregére, amely ugy született harcok kő­zött, a nép forradalmi harcá­ban, a szabadság boldogító lá­zában, mint sok évtizeddel ké­sőbb a Vörös Hadsereg. — Ismerjük a háború törté­netét, a visszavonulás és eva­kuáció súlyos nehézségeit, amelynek során uj csodák szü­lettek: kialakult a visszavonulás művészete, a nép felkelése a frontok mögött, a partizán har­cok. De elkövetkezett a fordulat ideje, megérlelődtek a moszkvai és leningrádi győzelmek, bekö­vetkezett Sztálingrád és megtör­tént a modern idők legnagyobb csodája: az ezer kilométereket hátráló Vörös Hadsereg táma­dásba lendült és űzte, kergette a rablók és gyilkosok hadát ezeken az ezer kilométereken végig és azokon tul és ez üldö­zött vad nem tud megállni, nem tud megpihenni, csak majd a feledés és gyalázat sirjában, dögként, amikor a Vörös Had­sereg egyik hős katonája Berlin fölött kitűzi a sarló és kala­pácsos vörös lobogót. A gyűlés közönsége itt kitörő tapssal szakítja félbe a szóno­kot. aki ezután elmondja, miért győzött, miért kellett győznie a Vörös Hadseregnek: — A Vörös Hadsereg győzött, mert népe szabadságáért, nem­zete függetlenségéért harcolt igazságos háborút viselt. — A német hadsereg elbu­kott, mert gyalázatos rablóvá­gyai kielégítéséért harcolt, igaz­ságtalan háborút viselt. — A Vörös Hadsereg győzeti, mert zászlaján a szabadság és a népek egyenlőségének jelsza­vait hordta. — A német hadsereg elbu­kott, mert zászlaján a jogtalan­ság, más népek rabságának, kizsákmányolásának jelszavait hordta. — A győztes hatalom, a győ­zedelmes Vörös Hadsereg egyenlőjogu nemzeteknek te­kinti a legyőzötteket, csak egyenlő jogú népeket és embe­reket ismer. Egyetlen ellenség ellen harcol, a reakció ellen, a fasizmus ellen, azok ellen az erők és eszmék ellen, melyek fajokat, osztályokat, nemzeteket különböztetnek meg egymástól, az uralmi vágyak ellen, melyek egész nemzeteket akarnak rab ságba dönteni. — Mindezek ismeretében ün­nepeljük ma a Vörös Hadsere­get és ennek az ünnepségnek a tartalma fogadalom legyen: r>Megfogadjuk mi, magyarok, hogg kipusztítjuk a mi földün­kön is a hitlerizmust és fasiz­must. a támadó reakciót. Gyö­kerestől kiirtjuk a népellenes politika magvát, hogg sohatöb bé magyar ne vegyen kezébe fegyvert igazságtalan célokért. Megfogadjuk mi, magyarok, hogy gyorsan fetálliljuk a ma­gyar nemzeti hadsereget, hogy azok is minél hamarább oda­állhassanak orosz kalonalestvé­reik mellé a frontokon és vérük­kel pecsétetjék meg a magyar nép szabadságra törő akaratát, Megfogadják mi magyarok, hogy Magyarországon a ma­gyar nép demokratikus hazáját épitjük fel, amely testvére lesz minden más szabad és demok­rata nemzetnek. Megfogadjuk, hogy felszánt­juk és bevetjük földjeinket, hogy fehér kenyere legyen népünk­nek és vendégeinknek a Vörös Hadsereg Magyarországon elő katonáinak. Megfoaadiuk mi magyarok. hogg ezután örökké szabad lesz a magyar és sohasem fogjuk elfelejteni, hogy szabadságunk­hoz a Vörös Hadsereg segített bennünket. Mindezt meg is valósítjuk és ezért emelt fővel, tiszta szívvel Iközölhetjük jókívánságainkat a Vörös Hadsereg ünnepe alkal­mából : Éljen a Szovjet—magyar bta rátság I Éljen Sztálin tábornagy 1 Éljen a Vörös Hadsereg!" Tizezer főnyi tömeg vonal a városparancsnokság épülete elé Az ünnepi beszédet lelkes él­jenzéssel fogadta a hallgatóság. A gyűlést Dénes polgármester­helyettes szavai után a zenekar az Internacionálévai zárta be. Ekkor már kintről a városháza előtti térről is főihangzott a* egybegyűlt hatalmas tömeg üte­mes éljenzése, amellyel a Vörös Hadsereg és az orosz-magyar barátság mellett tüntetett, zász­lók alatt gyülekezett itt Szeged népe. „Éljen az orosz hadse­reg", „Éljen Sztálin tábornagy*% „Éljen az orosz-magyar barát« ság" feliratú táblák alatt óriás! tömeg hullámzott: a város tár­sadalmának minden rétege, a tanyákról és a környékbeli fal­vakból összesereglett nép éa rendezett sorokban a szegedi üzemek munkássága. Ez a ha­talmas menet a városi elöljáró­ság és a nemzeti bizottság ve­zetésével elindult a városházá­tól a katonai parancsnokság Kölcsey-utcai épülete felé. A zenekar fölváltva játszott ma­gyar katonaindulókat és az In­ternacionálét, a tömeg pedig szakadatlanul éltette a Vöröa Hadsereget, Sztálin táborna­gyot és az orosz-magyar barát* ságot. A parancsnokság épületébe© Donászi Kálmán a Nemzeti Bi­zottság nevében, Keresztes Mi­hály a Kommunista Párt dél­kerületi titkárságának vezetője pedig külön a Magyar Kommá­nista Párt nevében is üdvözöüt Karcenov alezredest, Szegeá helyettes városparancsnokát. A parancsnokság előtt várta kozó és lelkesen tüntető tömea­hez ismét Szirmai István intéii rövid beszédet. A nép mégis­métli a fogadalmakat, melyeket a fasizmus kiirtására, a Szov* jetunió iránti hűségre és barát« ságra, Magyarország szabndsá« gának fegyverrel és munkával való kivivására telt. Ezután Kárcenov alezredes szólt a néphez. Orosz szavail kevesen értik, de nyilt hangját ból mindenki megérti a maggal népnek szóló őszinte barátságai és segitő készséget a szabad< ságéri folytatott küzdelmeink ben. Sztálin marsallnak, a szö­vetséges Angliának és Ameriká­nak nevét fordítás nélkül is érő a nagyszámú hallgatóság és ki­törő lelkesedéssel tüniet Európt és a világ szabadságának hatal inas védelmezői mellett. Az ünnepség lelkes, felszaba dult hangulatban ért véget é> minden résztvevőben megerősí­tette azt az érzést, hogy a ma­gyar—orosz barátságnak mél\ indító okai vannak a magyai nép lelkében s ez a barátság számunkra egy hosszú kiizde lem eredménye és egu nagy né* harcos fiainak aiánaéka

Next

/
Thumbnails
Contents