Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-20 / 15. szám

II. évfolyam 15. szám. Szeged, 1945. január 20. szombat Egyes szam ára 30 Jíllé* A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front La of a Szerkesztőbizottság: Balogh István dr. Erdei Ferenc Révei József Független Kisgazdapárt Nemzeti Parasztpárt Magyar Kommnnlsla Piri r ••Él Szolidaritás Szomorú beszámolót közöl­tünk nemrég azoknak a csángó családoknak szomorú torsáról, Bmeiyeket a rövidlátó jelszavas politika telepitett szinte erő­szakkal ót a bukovinai falvak­ból a „felszabadított" Délvi­dékre, az elnéptelenedett bács­kai falvakba és amelyek a nagy sorsfordulat óta hontalanul, a legtöbb cselben a katonai szol­gálatra beparancsolt családfő nélkül rójják a havas, sáros or­szágúi akat. Hiába : nincsen uj a nap alatt. A szegény, c sángó családok egy­szer már, több mint hatvan esz­tendővel ezelőtt, alaposan kita­pasztalhatlak, hogy mit jelente­nek a gyakorlatban ezek a hang­zatos jelszavak. A mult század nyolcvanas éveinek legelején re­pült fel először a jelszó a ma­gyar firmamenlumra, hogy haza kell scgiteni idegenben sínylődő véreinket, a csángókat. Óriási volt a felbuzdulás és 18S -ben tényleg útnak inditotlak messzi Bukovinából ezer csángó csali­dot. Mindent Ígértek nekik, ami szépnek és jónak látszott. De aztán senki sem törődött rele, hogy a szépen berendezett telepes gazdaságok helyett az Alduna maláriás, mocsaras vi­dékén rögtönzött barakok és primitív szükséglakások fogad­lók az ősi ha lékükből kiagitált csángókat, akik egy teljes évii­zedig átkozlak azulán hiszékeny­ségüket, mig végül földhöz ju­tói lak a délvidéki kincstári birtokokon. A kisértékéi, kevés hasznot hajtó kincstári földeket ilyen módon előnyösebben hasz­nosíthatta a fiskus. Szeged város mai vezetősége, amelynek herkulesi erővel kell megbirkóznia a ^napról napra felbukkanó rendkívül súlyos szegedi problémákkal, felfigyelt erre a nem annvira szegedi, mint inkább országos és ma­gyar problémára és gondjaiba vélle a város közelében bolyongó szerencsétlen csángó családokat. A végleges megoldásra feltét­len lehetőséget nyújt majd a Nemzeti Kormány földreform­törvénye, amely végre, liosszu, keserves évtizedek óta üzölt bűnös sibolás után felszámolja a feudális földbirtokrenclszert és azoknak a tulajdonába jut­tat a a drága magyar földet, akik a verejtéküket, a vérüket dolgozzák bele. A Nemzeti Pa­rasztpárt földreformjavaslata komoly és közeli terminusokat tűzött ki. Kimondja, hogy a javaslatot I9l5 októberéig végre kell hajtani. Ennek u földbirtokrendezésnek a kereté­ben beválthatja végre a nemzet A főváros egész pesli része fölszabadult London, január 19. A Reuter Iroda jelentése szerint az orosz csapatok elfoglalták a magyar főváros egész pesti részét. Már csak néhány kisebb budai kör­zetben vannak harcok. Budapesttől délnyugatra, a Ba­laton irányában az oroszok visszavetették nagy német haderők támadásait. Három orosz sereg feltarthatatlan támadása zádal a német határ felé Lengyelország teijes felszabadítása küszöbön áll Az orosz harciéren most már drámai gyorsasággal kezdenek kibontakozni az események. Koniev marsall 1. ukrán had­serege indította meg a táma­dást, amelyhez elsőnek Zsukov 1. fehérorosz hadserege csatla­kozott a varsói áttöréssel, majd a következő nap Rokosovszky tábornagy 2. fehérorosz hadse­rege a Varsó feletti szakaszon indított nagy támadásával, amely egyetlen lerohanással egész se­reg várost szabadított fel, köz­lük Szcuszcyii városát, amely már csak 28 kilométerre van a porosz határtól. Közben Zsukov serege is folytatta rendkívüli tempójú előretörését és Szucha­czev, valamint Lovicz elfoglalá­sával nagy iramban közeledik Lodz felé. Koniev csapatai pe­dig ugyanakkor Czenstochowa felszabadításával a sziléziai ha­tár közvetlen közelébe jutottak. Meg kell említenünk, hogy a lublini lengyel kormánynak — amely közben Varsóba tette át székhelyét — egy jelentése sze­rint már Krakkó is felszabadult, bár ez még orosz i'észről nem nyert megerősítést. Ez a hatal­mas támadási tempó szinte pél­dátlan előnyomulási gyorsasá­got jelent, hiszen alig négy nap alalt 170 kilométert haladt előre az offenziva. Az amerikai lapok történelmi jelentőségűnek mond­ják a Visztulafront ilyen gyors és lenyűgöző áttörését és felve­tik a kérdést, micsoda remény­sége lehet még Németországnak ezekután, ha ezt a minden tech­nikai fortéllyal és műszaki ala­possággal kiépitett fővédelnii vo­nalát az orosz seregek ilyen meg­lepő gyorsasaggaí át tudták törni. De nem is kell idegen kommentárokat idézni az orosz győzelem rendkivüli jelentősé­géről, amikor maga a német hi­vatalos jelentés és maga a náci rádió is tökéletesen tükrözi azt a kétségbeesést amit az orosz offenziva Németországban elő­idézett. A Deutschlandsendcr tegnapi adásában nagyon sokszor for­dult elő az „összeomlás" és a „kudarc" kitétel. A német liadi­jelentéshez fűzött magyarázat pedig beismerte, hogy az OKW legfontosabb teendője most a krakkói fronton feltartóztatni az oroszokat, amig sebliben fel­épülhetnek az uj vonalak és erődök, amelyek a sziléziai bá­nyavidék megvédéséhez szüksé­gesek. Ezek nélkül ugyanis rendkívül megnehezülhet a há­ború folytatása — tette hozzá a jelentés kom nentárja. A ber­lini rádió katonai szakértője hosszas előadásban fejtegette, hogy „155 orosz hadosztály, le­hát 25 teljes páncélos hadsereg soha nem tapasztalt ember- és anyagfölénnyel indult támad is­ra. A német állások legyűrése után a hadvezetőség most a hátországban kénytelen embe­reit és fegyvereit tartalékolni, mert egyelőre elszakadással kell védekezni és még senki sem tud­ja, hol lehet majd visszavágni." Pedig a német hadvezetőség valóban jól tudta, hogy az oro­szok általános támadást tervez­nek, — amint azt néhány hét előtt mi is megirtuk, jelezvén, hogy a folyók beálltával bizton lehet számitani a fokozott nagy szovjet téli támadásra — és hs ennek ellenére mégis ilyen gyor­san összeomlott védelmük, ak­kor ott valóban igen nagy bajok lehetnek a hadsereg felkészült­sége és szelleme körül. Paul Winlerton-nak, az ango! rádió hírmagyarázójának van igaza, amikor a helyzetet ugy jellemzi, hogy „nem lehet még jóslatokba se bocsátkozni afelől, hogy ez az igazi gőzhenger hol fog majd megállni." Közben pedig Budapesten egyik házcsoport esik el a má­sik után. Ma már a németek csak egész kis területre vannak összeszorítva, persze ez a tö­mörült védekezés egy kissé le­a csángóknak lelt Ígéreteit is. De ezekben a sorokban meg kell emlékeznünk ínég valami­ről, még pedig arról a csodála­tos szolidaritásról, amelynek gyönyörű példája adódolt éppen a csáugókérdés újonnan történt felbukkanásával kapcsolatban. A röszkei gazdasági népiskola mai igazgatósága szintén fölfi­gyelt a Délmagijarország beszá­molójára és a szerkesztőségünk­höz irt levélben bcjeleutctte, hogy megélhetést szeretne nyúj­tani egy ilyen hontalanná tett csángó családnak. Az iskola kí­vánságát azonnal továbbítottuk illetékes helyre, ahol megígér­ték, hogy a legrövidebb időn belül Röxzkére irárwit.iák af al­kalmas csángó-családot. A röszkei iskola vezetőségéi nem a terror, nem a hamis jel­szavak, nem valami ködös ál­hazafiság irányította, hanem f testvéri szolidaritás cselekvésre serkentő érzése, az az érzés amely a mai súlyos időicben fe­lelőssé tesz valamennyiünket valamennyiünk sorsáért

Next

/
Thumbnails
Contents