Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1945-01-18 / 13. szám
II. évfolyam 13. szám. üzeired, 1945. január 18. csütörtök Egyes szám ára 30 fillér A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapfa Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpárt Révai József Magyar Komninnlsfa Párl v A magyar barázdák Embertelen és emberellenes jelszavakkal őrjítette meg néhány hatalomszomjas briganti azokat, akiknek a lelke amugyis inklinált erre a fertőzésre és hajlandóságot érzett a legborzalmasabb rögeszmék véres szolgálatára. De az őrjöngök ellen Tölkelt a józanság és a huma nizmus, a szabadság, a demokrácia lobogója alatt egyre szorosabbra vonia körülöttük nz acélgyűrűt. Még védekeznek, még gátlás nélkül áldozzák föl a másét, liogy néhány nappal, vagy néhány héttel megnyújthassák hitvány, szennyes életű kct, de napjaikat már megszámlálta a könyörtelen végzet, amely hamarosan végrehajtja méltó Ítéletét rajtuk. Most hazánk gyönyörű fővárosa körül tombol ennek a második világháborúnak egyik legszörnyűbb ütközete. Az ország egész népe, az is, amely a felszabadult részeken él, de az is, amely még az idegen terroristák és honi bérenceik rabságában szenved, remegve várja Budapest felszabadulását, mert már az eddigi jelentéseknői is tudja, hogy a világszép magyar főváros helyén füstölgő romokat talál majd. Nem lehet csodálkozni azon, hogy Budapest és az ország tragikus sorsa azokat is megbénítja, akik a már felszabadult részeken élnek. Mindenkinek van valakije az ostromlott fővarosban, vagy a még rabságban sínylődő részeken. Valakije, akiről semmit semmit sem tud, akiért aggódik, aki után fájdalmas szívvel vágyakozik. Nem tehet ^csodálkozni a lelkek és a testek bénaságán. hiszen vérben, fájdalomban, tűzvészben vonaglik köröskörül az egész meggyötört világ. De azért mégis tenni kell valamit ez ellen a veszedelmes bénaság ellen, mert az élet folyamatos valami, végzetes következmények nélkül, nem szakadhat meg egy pillanatra sem. Meg kell mozdulnunk végre, le kell lépnünk ezeket a bénitó érzésbilincsekel, meg kell kezdenünk a munkát, önmagunkért is, hogy tovább élhessünk majd a kiharcolt békében, azokért is, akik odaát vannak és hetek, hónapok óta szenvedik el a rabszolgaság, a gyilkos terror minden kínszenvedését, a hideget, az éhséget, a szomjúságot, az orvos- és gyógyszerhiányt, az örökös halálfélelmet. "N A Kecskeméti Mezőgazdasági Kamarán a felszabadult országfészek községeihez, városaihoz Kielce elfoglalásával az oroszok kettévágták a németek védelmi vonalát A budapesti csata végéhez közeledik Néhány hét előtt történt, hogy a németek megindították nagy propagandával szertekürtölt nyugati offenzivájukat. Pár nappal később Olaszországban, majd Budapest körül is megindult egy hatalmas német ellentámadás. Hosszú idő óta ck kor elsőizben történt ismét, hogy a németek támadtak, sőt teret is nyertek. Hosszú idő óta felébredt tehát ismét a német remény, alkalmasint az utolsó, hogy a régvárt nagy fordulat végre bökövetkezelt. Hitler maga kommentálta ugy az eseményeket, hogy hosszú hallgatásában sem feledkezelt meg a német népről, az uj offenzivák sora lelt a hallgatás eredménye. A szövetségesekről pedig váltig hangoztatta a náci propaganda, hogy egyenetlenségek miatt már nem is támadóképesek, ellenben olt van Németország hatalmas barátja, Japán, amelyre bizton lehet számítani, hiszen a nagy ázsiai birodalom feltarthatatlanul halad a győzelem felé. — Ilyen volt a helyzet és a náci propaganda tónusa még csak alig néhány nap elölt is. A kishitűek már nálunk is aggódásba estek és szorongva lesték a nácik előhaladásáról érkező híreket. Legelsőnek erre az olasz offenzíva akadt el. Az ardenni áttörés ugyan okozott némi izgalmat, de miután a jelentésekben nem bukkant fel cgyellen nagyobb helységnév sem, ellenben mind gyakrabban szerepelt német részről az „elhárító harc" baljóslatú kifejezése, a kedélyek ismét megnyugodtak. Budapest körül a felmentési harcokban ugyan még erőlködtek a nácik, de rövidcsen itt is letörtek roppant veszteségeikben. Csakhamar megjött aztán a nácik „nagy szövetségesének", Japánnak katasztrófális vereségéről is a hir, amely az amerikaiak diadalmas luzorii partraszállását adta a világ tudtára. A német reménységek tehát egyszerre ismét lehervadtak. A náci propaganda által heteken át harsogott „csodás uj fordulat" nem a várt formában jött meg. Ehelyett jött a szövetségesek ellentámadása a nyugati fronton, aztán Malinovszkv elő-, törése a Duna északi partján, a felmentő német támadások véres letörése és most végül a hatalmas uj orosz offenzíva Lengyelországban, ami most már végkép eltemette az összes náci reményeket. Az orosz nagy offenzíva valóban hatalmas lendülettel fejlődik a kibontakozás felé. Kielce rohammal való bravúros elfoglalása óriási veszélybe döntötte a Varsónál lévő német erőket, miután az oroszok ezzel itt elvágták a Krakkó és Breslau felé vezető vonalakat és igy lehetetlenné tették a németek számára a tartalékok gyors váltogatását. Az orosz támadás mögött itt még sokkal nagyobb erők állanak, mint a magyarországi offenzívánál, ugy hogy abban az óriási lendületben, ahogy a támadás elindult, nem kétséges, hogy rövidesen Sziléziába terelődik át a harcok szintére. Ez pedig azt jelentené, hogy a németek a Saar-vidék után a másik hatalmas bányaés ipari vidéküket vesztenék el, ami végzetesen befolyásolná H néraet háborús teljesítményt. De ez az offenzíva egész bizonyosan nem áll meg ezen a szakaszon, hanem a félreismerhetetlen jelek szerint a keleti front egész vonalán tovább fog terjedni rövid időn belül. Lehetjséges, hogy a németek egyei szakaszokon talán sikeres ellenállást tudnak tanusitani, de az is bizonyos, hogy a front egész hosszában, a Balti tengertől a Dráváig nem tudnak a fölényben lévő orosz erőkkel szembea mindenült megfelelő védelmet állítani. Már pedig, ha csupán egy helyen is átszakad a védö]gát, akkor magával ránlia az 'egész védelmi rendszert és feltarthatatlanul átzudul rajta a támadás roppant áradata. Ez pedig a teljes német katasztrófát jelenti majd és talán a háború gyorsabb befejezését is. A budapesti harcok már a végükhöz közelednek. A nácik a Nyugati pályaudvar, a Városi Szinház és a pesti déli Dunapart elfoglalása ulán csak kevés épületcsoportban tartják még magukat, főleg a Dunaparton, A külföldi laptudósitások szörnyű képet festenek a nácik barbár kegyetlenkedéseiről, amit a védekezés során a lakossággal szemben tanúsítanak. A nyugati fronton az ardcnnel csata is a végét járja. A szövetségesek már ismét elfoglalták Ufalaisct és ezzel legfontosabb támaszpontjuktól fosztották meg a németeket. Ugyanakkor a 3. hadsereg ismét támadásba lendülve, máris benyomult német területre s elfoglalta Merziget. Egyedül csak az időjárás akaés mezőgazdáihoz intézett fölhívását közöljük lapunk mai számában. Ez a fölhívás leplezetlenül tárja föl a mezőgazdaság katasztrofális helyzetét. A vetésterületek, a termőföldek jelentős része a háborús események következtében vetetlen maradt az idén. Ezt a mulasztást pótolni kell, mert a magyar lakosság és az ország felszabadításáért harcoló orosz hadsereg ellátása csak ugy biztositható, ha netn marad vetetlen termőterület a fölszabadított országrészekben. Fogjon tehát össze a magyar gazdatársadalom, segítse egyik gazda a másikat, egyik község a másikat, akinek felesleges vetőmagja van, juttasson annak, akinek semmije sincs, aki nélkülözhető eszközökkel rendelkezik, segítsen ott, ahol ezek nélkül az eszközök nélkül nem indulhat meg a termelő munka. Vessünk véget ennek a szörnyű bénaságnak, szedjük össze minden erőnket, adjuk össze minden tudománvuuta* és mnojkaképességünket. Az ország föl" | szabadításáért, szabadságának I függetlenségének kivívásáért és 1 boldog, békességes jövendőjének biztosításáért indított küzdelmünkhöz hívjuk segítségül a szent magyar ugart is, amely nem akar meddő maradni ezen a most közeledő és megváltást igérő tavaszon. Segíteni, harcolni akarnak a magyar barázdák is, csak azt várják, hogy a magyar lélek, a magyar akarat adja vissza harc képessétfét