Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-18 / 13. szám

II. évfolyam 13. szám. üzeired, 1945. január 18. csütörtök Egyes szám ára 30 fillér A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapfa Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpárt Révai József Magyar Komninnlsfa Párl v A magyar barázdák Embertelen és emberellenes jelszavakkal őrjítette meg né­hány hatalomszomjas briganti azokat, akiknek a lelke amugyis inklinált erre a fertőzésre és hajlandóságot érzett a legbor­zalmasabb rögeszmék véres szol­gálatára. De az őrjöngök ellen Tölkelt a józanság és a huma nizmus, a szabadság, a de­mokrácia lobogója alatt egyre szorosabbra vonia körülöttük nz acélgyűrűt. Még védekeznek, még gátlás nélkül áldozzák föl a másét, liogy néhány nappal, vagy néhány héttel megnyújt­hassák hitvány, szennyes életű kct, de napjaikat már megszám­lálta a könyörtelen végzet, amely hamarosan végrehajtja méltó Ítéletét rajtuk. Most hazánk gyönyörű fő­városa körül tombol ennek a második világháborúnak egyik legszörnyűbb ütközete. Az or­szág egész népe, az is, amely a felszabadult részeken él, de az is, amely még az idegen terroristák és honi bérenceik rabságában szenved, remegve várja Budapest felszabadulását, mert már az eddigi jelentések­női is tudja, hogy a világszép magyar főváros helyén füstölgő romokat talál majd. Nem lehet csodálkozni azon, hogy Budapest és az ország tragikus sorsa azokat is meg­bénítja, akik a már felszaba­dult részeken élnek. Mindenkinek van valakije az ostromlott fő­varosban, vagy a még rabság­ban sínylődő részeken. Valakije, akiről semmit semmit sem tud, akiért aggódik, aki után fájdal­mas szívvel vágyakozik. Nem tehet ^csodálkozni a lelkek és a testek bénaságán. hiszen vér­ben, fájdalomban, tűzvészben vonaglik köröskörül az egész meggyötört világ. De azért mégis tenni kell valamit ez ellen a veszedelmes bénaság ellen, mert az élet fo­lyamatos valami, végzetes követ­kezmények nélkül, nem szakad­hat meg egy pillanatra sem. Meg kell mozdulnunk végre, le kell lépnünk ezeket a bénitó érzésbilincsekel, meg kell kez­denünk a munkát, önmagunkért is, hogy tovább élhessünk majd a kiharcolt békében, azokért is, akik odaát vannak és hetek, hónapok óta szenvedik el a rabszolgaság, a gyilkos terror minden kínszenvedését, a hide­get, az éhséget, a szomjúságot, az orvos- és gyógyszerhiányt, az örökös halálfélelmet. "N A Kecskeméti Mezőgazdasági Kamarán a felszabadult ország­fészek községeihez, városaihoz Kielce elfoglalásával az oroszok kettévágták a németek védelmi vonalát A budapesti csata végéhez közeledik Néhány hét előtt történt, hogy a németek megindították nagy propagandával szertekürtölt nyugati offenzivájukat. Pár nap­pal később Olaszországban, majd Budapest körül is meg­indult egy hatalmas német el­lentámadás. Hosszú idő óta ck kor elsőizben történt ismét, hogy a németek támadtak, sőt teret is nyertek. Hosszú idő óta felébredt tehát ismét a német remény, alkalmasint az utolsó, hogy a régvárt nagy fordulat végre bökövetkezelt. Hitler ma­ga kommentálta ugy az esemé­nyeket, hogy hosszú hallgatá­sában sem feledkezelt meg a német népről, az uj offenzivák sora lelt a hallgatás eredménye. A szövetségesekről pedig váltig hangoztatta a náci propaganda, hogy egyenetlenségek miatt már nem is támadóképesek, ellen­ben olt van Németország hatal­mas barátja, Japán, amelyre bizton lehet számítani, hiszen a nagy ázsiai birodalom feltart­hatatlanul halad a győzelem felé. — Ilyen volt a helyzet és a náci propaganda tónusa még csak alig néhány nap elölt is. A kishitűek már nálunk is ag­gódásba estek és szorongva les­ték a nácik előhaladásáról ér­kező híreket. Legelsőnek erre az olasz offenzíva akadt el. Az ardenni áttörés ugyan okozott némi izgalmat, de miután a je­lentésekben nem bukkant fel cgyellen nagyobb helységnév sem, ellenben mind gyakrabban szerepelt német részről az „el­hárító harc" baljóslatú kifeje­zése, a kedélyek ismét meg­nyugodtak. Budapest körül a felmentési harcokban ugyan még erőlködtek a nácik, de rö­vidcsen itt is letörtek roppant veszteségeikben. Csakhamar megjött aztán a nácik „nagy szövetségesének", Japánnak ka­tasztrófális vereségéről is a hir, amely az amerikaiak diadalmas luzorii partraszállását adta a világ tudtára. A német reménységek tehát egyszerre ismét lehervadtak. A náci propaganda által heteken át harsogott „csodás uj fordu­lat" nem a várt formában jött meg. Ehelyett jött a szövetsége­sek ellentámadása a nyugati fronton, aztán Malinovszkv elő-, törése a Duna északi partján, a felmentő német támadások vé­res letörése és most végül a ha­talmas uj orosz offenzíva Len­gyelországban, ami most már végkép eltemette az összes náci reményeket. Az orosz nagy offenzíva va­lóban hatalmas lendülettel fej­lődik a kibontakozás felé. Kielce rohammal való bravúros elfog­lalása óriási veszélybe döntötte a Varsónál lévő német erőket, miután az oroszok ezzel itt el­vágták a Krakkó és Breslau felé vezető vonalakat és igy le­hetetlenné tették a németek szá­mára a tartalékok gyors válto­gatását. Az orosz támadás mö­gött itt még sokkal nagyobb erők állanak, mint a magyar­országi offenzívánál, ugy hogy abban az óriási lendületben, ahogy a támadás elindult, nem kétséges, hogy rövidesen Szilé­ziába terelődik át a harcok szintére. Ez pedig azt jelentené, hogy a németek a Saar-vidék után a másik hatalmas bánya­és ipari vidéküket vesztenék el, ami végzetesen befolyásolná H néraet háborús teljesítményt. De ez az offenzíva egész bizo­nyosan nem áll meg ezen a sza­kaszon, hanem a félreismerhe­tetlen jelek szerint a keleti front egész vonalán tovább fog ter­jedni rövid időn belül. Lehet­jséges, hogy a németek egyei szakaszokon talán sikeres ellen­állást tudnak tanusitani, de az is bizonyos, hogy a front egész hosszában, a Balti tengertől a Dráváig nem tudnak a fölény­ben lévő orosz erőkkel szembea mindenült megfelelő védelmet állítani. Már pedig, ha csupán egy helyen is átszakad a védö­]gát, akkor magával ránlia az 'egész védelmi rendszert és fel­tarthatatlanul átzudul rajta a támadás roppant áradata. Ez pedig a teljes német katasztró­fát jelenti majd és talán a há­ború gyorsabb befejezését is. A budapesti harcok már a végükhöz közelednek. A nácik a Nyugati pályaudvar, a Városi Szinház és a pesti déli Duna­part elfoglalása ulán csak kevés épületcsoportban tartják még magukat, főleg a Dunaparton, A külföldi laptudósitások ször­nyű képet festenek a nácik bar­bár kegyetlenkedéseiről, amit a védekezés során a lakossággal szemben tanúsítanak. A nyugati fronton az ardcnnel csata is a végét járja. A szövet­ségesek már ismét elfoglalták Ufalaisct és ezzel legfontosabb támaszpontjuktól fosztották meg a németeket. Ugyanakkor a 3. hadsereg ismét támadásba len­dülve, máris benyomult német területre s elfoglalta Merziget. Egyedül csak az időjárás aka­és mezőgazdáihoz intézett föl­hívását közöljük lapunk mai számában. Ez a fölhívás leple­zetlenül tárja föl a mezőgazda­ság katasztrofális helyzetét. A vetésterületek, a termőföldek jelentős része a háborús esemé­nyek következtében vetetlen maradt az idén. Ezt a mulasz­tást pótolni kell, mert a magyar lakosság és az ország felszaba­dításáért harcoló orosz hadsereg ellátása csak ugy biztositható, ha netn marad vetetlen termő­terület a fölszabadított ország­részekben. Fogjon tehát össze a magyar gazdatársadalom, segítse egyik gazda a másikat, egyik község a másikat, akinek felesleges vetőmagja van, juttasson annak, akinek semmije sincs, aki nél­külözhető eszközökkel rendel­kezik, segítsen ott, ahol ezek nélkül az eszközök nélkül nem indulhat meg a termelő munka. Vessünk véget ennek a ször­nyű bénaságnak, szedjük össze minden erőnket, adjuk össze minden tudománvuuta* és mno­jkaképességünket. Az ország föl" | szabadításáért, szabadságának I függetlenségének kivívásáért és 1 boldog, békességes jövendőjének biztosításáért indított küzdel­münkhöz hívjuk segítségül a szent magyar ugart is, amely nem akar meddő maradni ezen a most közeledő és megváltást igérő tavaszon. Segíteni, harcolni akarnak a magyar barázdák is, csak azt várják, hogy a magyar lélek, a magyar akarat adja vissza harc képessétfét

Next

/
Thumbnails
Contents