Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-17 / 12. szám

II. évfolyam 12. szám. Szeged, 1945. január 17. szerda Egyes szám ára 30 fillér A. Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja Balogh István dr. Független Khgazthtpárl Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzett Parasztpárt Révai József Magyar Kommunista Piri a n magyar iffuság harca Utakat teszünk a környékbeli falvakba, tanyaközpontokba, — ha lehet vonaton, ha lovasko csin sem lehet, gyalog, — pótolni igyekszünk a távírót, távbeszélőt és nein akarjuk elmulasztani a pótolhatatlant: az eleven knpcsolaiot egymással, kérdéseink, feleleteink, terveink és tetteink közlését, a megin dult élet ütemének továbbadását. Gondolatban naponta felmérjük, micsoda távolságra esteik egymástól a magyar városok és minden gondolatunk legyőzi a távolságot. Mohó érdeklődéssel fogadunk minden Iiirt Szolnokról, Pécsről, Miskolcról, Kecskemétről; bizakod va, féltve és biztatva, nézünk Debrecen felé s a telefonnál Sokkal éberebb összeköttetésünk van az uj ország uj központjával. — Naponkint beutazzak gondolatban az országot és megfesszük az ut nehezebb részét is Megállunk az esztelen védekezésben lerombolt hidak előtt, emlékezünk a gyárkéményekre melyeket földig rontott a német ágyú; kifosztott raktárak, tönkretett üzemek, a náci pusztítás kiáltó nyomai közt vezet tovább az utunk és a haragtól Aggodalomtól hajtott lélek gyorsaságával érkezünk Budapestre, szenvedő fővárosunkba, a hitleri embertelenség tömegáldozatának szinhelvére. Napi munkánkban, egyéni, családi gondjaink közt járjuk szüntelen a gondolatnak ilyen litjait és mindannyian önmagunknak is feltesszük a kérdést : mit felel sorsára a nemzet, hogyan viseli veszteségeit, fáradalmait, milyen lélekkel fog hozzá az újjáépítés munkájához, mekkora bátorsággal tud leszámolni a multlal és mennyi bizalommal nézhet a jövő felé ? Fialal-e, elég crős-e ahhoz, hogy önmaga egészségével gyógyítsa ki sérüléséit? Nem szavakkal, hanem lettekben adott már választ a nemzet. Van elpusztíthatatlan életereje, van egészsége, amely legyőzi a nácifertőzés hatalmát s a romok közt is újjáépíti Magyarországot. És van a nemzetnek ifjúsága Az induló élet első mozdulatainál ott volt ez az ifjúság és azóta saját maga szervezte, szélesítette a munkáját. Átérezte, mit jelent egy nép életében a íiaial erő, mit jelent súlyos időkben a lendület; milyen nehézségeket tud legyőzni egy ország, ha a fiatalsága bátran a hehén álL Tudja az ifjúság, milyen fonAz áj orosz offenzíva nagy iramban közeledik Sziíéziához Budapesttől nyugatra megálltak a német támadások A lengyelországi orosz offenzíva nagyszabású körvonalai már teljes egészükben kezdenek kibontakozni. A szovjetseregek hosszas és rendkívül gondos előkészületek után kezdték meg rég várt támadó műveleteiket azon a szakaszon, ahol a kedvező terepviszonyok leginkább lehetővé teszik a német területek gyors elözönlését. Itt ugyanis a déíi lengyel sikság áll az orosz csapatok előtt és ez a kitűnő hadműveleti terep a fölényben levő orosz páncélos hadosztályok számára lehetővé teszi a gyors kibontakozást és igy az ellenség tank-erejének mielőbbi felőrlcsét. Az a tény, hogy az oroszok három nap alatt több mint 90 kilométert törtek előre, amivel e$yik leggyorsabb taktikai eredményüket érték cl, azt mutatja, hogy az áttörés mindent elsöprő erejű és katasztrofális hatású volt. Ilyen rohamos áttöréseknél az ellenség mindig tömérdek embert és rengeteg pótolhatatlan hadifelszerelést vészit, ez most a németeknek egyébként is leromlott helyzetében végzetes hatású lehet. Az arcvonal gyors mozgása egyébként a nagy és fontos német hadtáptámaszpontok közeli elestét igéri, líielcét délnyugatra máris túlhaladták az oroszok és igy ennek a nagyjelentőségű ellátási központnak elfoglalása már nem várathat sokáig. Ez pedig a Varsónál levő német erők teljes elvágását jelentheti. V lengyelországi helyzet ilyen alakulására a budapesti csatának is kétségtelenül jelentős befolyása volt, ugyanis a Budapestnél bezárt seregük felmentésére a németek a lengyel front•ról voltak kénytelenek elvonni erőket és ezzel meggyöngítették itteni frontjukat. A tartalékoknak ilyen kapkodó és bizonyos határozatlanságról tanúskodó ide-odatologatása az utóbbi időben a német hadvezetésnél állandósult jelenség, A normandiai csatánál is ez a taktika bosszulta meg magát, a németek itt sem merték egyszerre bevetni tartalékerejüket, hanem ehelyett felaprózták és áttologatásokkal próbálták a helyzetet megoldani, amiért aztán mindig elkéstek, Ezt tapasztaltuk már Sztálingrád óta a legtöbb orosz offenzívánál és ezért volt minden megismétlődő orosz támadáskor a németek helyzete egyre válságosabb és ezért nein jött meg a segítségük soha jókor. Mindez csak azt bizonyítja, hogy abban a pillanatban, amikor a Blitz-krieg átalakult hosszas anyagháboruvás egyszerre a tartalékok csatája is lett, a németek már el is vesztették a háborút, mert nyilvánvaló volt, hogy a roppant kiterjedésű arcvonalakat mindenütt egyenletes erővel képtelenek megszállni. Ez történt mosta keleti fronton is és bizonyára emiatt lankadt el a budapesti hel őrség felmentésére irányuló makacs áttörési kísérletek sorozata is Esztergomnál. Itt az elvérzett német divíziók valószínűleg nem lesznek képesek tartósan felfogni az oroszok most már várható gyors ellenlökéseit és igy Tolbukin és Malinovszky előtt itt most nagyszerű lehetőségek esélyei nyíltak meg. Hiszen az uj lengyelországi offenzíva most már egy csapásra kettétörte a pesti nácik minden reményét, hogy a front más részeiről még erősítést kaphatnak. Igy aztán nem kétséges, hogy Budapest sorsát is a legrövidebben megpecsételi ez ai uj offenzíva. A helyzet itt ii rohamosan romlik a nácik számára, akik most már házrólházra vonulnak vissza elszigetelten egy hatalmas orosz ten ger közepében. Nyugaton is visszavonulóban vannak a németek, úgyszólván az egész vonalon. A belga boszögeilés már egész jelentékt lenné csökkent, de onnan u már vonulnak el a németek. Él ez a helyzet az egész vonalon. Az óriási áldozatokkal keresztülhajszolt offenzívában Rundstádt a vesztésre álló fél lélektanával minden kockázatot vállalt még egyszer, amint ő maga mondotta megtalált parancsában, „az utolsó esélyért". Nos most ez az utolsó esély ia elveszett, minden ok megvan tehát a feltevésre, hogy ami ezután jón, az már a dráma rövid utolsó felvonása lesz. Ai elfogott liszteknél megtalált parancsok nyiltan megmondj ált hogy a „katonáknak minden! bele kell adni ebbe a végső lehetőségbe, mert ha ez nem sikerül, akkor nein nagyon leu több lehetőség a győzelem biztosítására." A náci rádió kommentátorai pedig most hallgatnak. A nyugati offenzíva megindulásakor „döntő fordulatot" harsogó hangjuk most elcsendesedett, noha a döntő fordulat valóban megtörtént. Csak éppea nein ugy, ahogyan ők gondolták. tos szerepe van a nemzet életében, de tudnunk kell mindnyájunknak, hogy ez az erő a legnagyobb kincsünk ma, ez a leghatásosabb fegyver, amit a pusztulással, az állati pusztítással szembe tudunk szegezni. A magyar ifjúságot ma nemcsak tanítani kell, hanem tanulni is tőle. Megtanulni a feltétlen önzetlenséget, a tiszta lelkesedést, az önfeláldozásra mindig kész bátorságot, az apró nyűgöktől való felszabadulást a szabadság olthatatlan vágyát. Maguk a fiatalok idézik a nagy hagyományt, a negyvennyolcas ifjúság harcát szabadságért, egyenlőségért, testvériségért, Ma sem kisebb célokért folyik a harc. Az ifjúság küzd, rendezi sorait, egyesíti erőit, tudja, mit volt kénytelen elmulasztani, tudja, hogy most rövid idő alatt mit kell pólolnia. Létrehozta már a munkás, paraszt éa értelmiségi ifjúság egyesüléséi « Demokratikus Ifjúsági Szövetséget. Hirdeti a harcol; vállalja a munkát azokért a célokért, amiknek megvalósítású* az uj ország jövője múlik. Az ifjúság ügye mindig aí egész nemzeté volt, de ma km lönösen az. Az egész magyai társadalom, minden politikai párt felelős azért, hogy az ifjúság ereje valóban a nemzet építője és védelmezője tegyen őrködnünk kell az ifjúság fe lett, de mindannyiunknak mekell tanulnunk fiatalnak lenni