Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-04 / 2. szám

I). évfolyam szám, Szeged, 1945. fanuár 4. csütörtök Egyes szem ára 30 rtitér A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapfa Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpárt Révai Józse! Magvar Kommunista Piri L m Szörnyű rombolásokkal védekeznek a németek Budapesten Az oroszok elfoglalták Nyitrát Irtózat A fasiszta őrület, amióta lángba, vérbe boritotta a világot, a merényletek egész légióját követte el az emberiesség ellen. A nemzetközi egyezmények sutbavetésével gyáva, alattomos módon hátba támadott országokat és népeket, millószámra gyilkolta le a polgári lakosságot, városokat, falvakat perzselt fel, az emberi kultura világraszóló eredményeit döntötte halomba és nem érzett könyörületet, nem gyakorolt kegyelmet soha, sehol. Minden téren és minden vonalon a legborzalmasabb terrort alkalmazta, mégpedig abban a hitben, hogy a megfélemlített világot képtelenné teszi a rettegés az önvédelemre. Az ördögi agyvelők számításába azonban végzetes hiba csúszott • a világ magához tért, feleszmélt kábulatából és diadalmas kereszteshadjáratot kezdett a béke és a biztonság, a humanizmus, a kultura és a civilizáció minden emberi érzésből kivetkőzött ősellensége ellen. Embertelen volt a fasizmus már a születése pillanatában. Embertelen és nemtelen módszerekkel kezdte meg ezt a háborút is, amely becstelen, gyáva merényleteknek végtelen sorozatából áll. De most, hogy mármár saját ketrecébe visszaszorítva szűköl és érzi vesztének feltartózhatatlan közeledését, még becstelenebbé, még embertelenebbé vált. Az a merénylet, amelyet most követett el, amelyet e. ellen az elárult, tönkretett, kii abolt ország ellen elkövetett Budapest falai alatt, felülmúl minden képzeletet Rettegve é» irtózva tekint a fölszabadult magyarság az ország fővárosa, Budapest felé, amely körül bezárult a fölszabadító orosz hadsereg acélgyürüje és amelynek falai között közel kétmillió magyar lélek váija szívszorongva a szabadságot A katonai szakértők már régen megállapították, hogy Budapest védelme reménytelenné vált. Az ellenállás legfeljebb órákkal, vagy napokkal késleltetheti a főváros elfoglalását és legfeljebb percekkel hosszabbithalja meg az időt, amely alatt az orosz seregek elérik az osztrák határt. De a fasiszta őrület fittyet hány az emberiesség szempontjaira éppen ugy, mint a komoly katonai szempontokra. Hó*vái-házra védi a fővárost, a A Budapestért folyó harcok hevessége egyre súlyosabb méreteket őlt A jelentések szerint már csaknem egész Buda orosz kézen van és a pesti részen előnyomuló szovjet kötelékek is már Kőbánya és Rákosrendező területén harcolnak. A harcok elkeseredettségére jellemző, hogy a hadijelentésekben már ugyanazokkal a kifejezésekkel találkozunk, amelyeket egykor Sztálingrád és Montecassino ostromakor olvashattunk, mint például az utcáról-utcára való előnyomulás és az egyes házcsoportok megrohamozása. Az egyik haditudósító részletes beszámolójában kiemeli, hogy emeletekért, lépcsőházakért, sőt helyenkint egyes szobákért folyik már a küzdelem. A német védősereg az oroszok vasgyürüjébe szorulva most már kétségbeesetten vergődik és hátrál a város központja felé. Szilveszter délutántól estig 15 ellentámadást kíséreltek meg páncélosokkal és tankokkal. Paul Winterlon, az mely fölött már lángtenger lebeg, amelynek lakossága pinceodukba rejtőzik hetek óta a gránátok és bombák gyilkos veszedelme elől. A békés lakóházakat ütegállásokká alakították át, a polgári tűzhelyeket gépfegyverfészkekké és ezzel arra kényszeritik az ostromlókat, hogy minden háztömböt, minden házat, minden lakást különkülön vívjanak meg. Az orosz hadvezetőség kimélni szerette volna a magyar fővárost, szerette volna kimenteni az ostrom poklából a világhírű építészet ismert remekeit és szerette volna megmenteni milliós polgári lakosságát, hisz a vérontás már felesleges, sorsát a hadihelyzet régen megpecsételte. A vörös hadsereg ellenségként lépte át a magyar határokat, hiszen a nácibérenc kormányok bűnös politikája belekényszerilette az országot a német szövetségbe. És az oroszok ellenségként ostromolják a fővárost, amely még német kézen van és amelvben a nyilas brigantik orosz seregeknél működő angol tudósító szerint a németek a védekezés során borzalmas pusztításokat visznek véghez. Kíméletlenül felgyujt)ák és felrobbantják mindazt, ami a magyar főváros kultúráját jelentette és az egymás után kiürített középületeknek és bérházaknak sem kegyelmeznek. A tudósítások egybeliangzása szerint a lakosság máris szörnyű állapotban van. A kiürítési rendeletek ellenére is a fővárosban közel 2 millió ember zsúfolódott össze. Ez a tömeg már egy hét óta meg van fosztva minden közüzemi szolgáltatástól, viz, villany és csaknem minden élelem nélkül vérja e szörnyű télben az ő bőrére történő lelkiismeretlen védekezés végét. A foglyok adataiból kitűnik, hogy a napi kenyéradag Budapesten már csak két vékony szelet. A németek ma már ott tartanak, hogy az egyre fogyó válogatott SS legényeik mellett kénytelenek harcba vetni irouralkodnak. De az „ellenség" kíméletesebbnek bizonyult, mint a „barát", a „szövetséges". Hogy elkerülje a fölöslegessé vált vérontást, hogy megmentse a mayar főváros még megmenthető pitészeti kincseit, műemlékeit, közmüveit és polgári értékeit, fehérzászlós parlamentaireket küldött a fasiszta védősereg parancsnokához olyan emberséges, olyan lovagias kapitulációs feltételekkel, amilyenekre még a messzi lovagkorban sem igen akad történelmi példa. A válasz méltó volt a fasiszta mentalitáshoz: a fehérzászlós parlamentaireket, akiknek személyét szentnek és sérthetetlennek minősiti a nemzetközi jog éppen ugy, mint az ősi hadiszokás, gyáván, galádul legyilkolták. Hogy mi lesz ennek a jellegzetesen fasiszta hőstettnek a következménye, arra még gondolni is irtózat. Irtózat gondolni arra, hogy milyen sors vár azokra, akik Budapest falai között élnek. A| véreinkre. Gyermekeinkre, testdáik személyzetét, katonai remi* őrségüket, sőt a konyhák szakácsait is. Az orosz hadsereg ugyanakkor Északmagyarországon is ér Csehszlovákiában is páratlan gyorsasággal tör előre. Londonból érkező jelentések szerint Malinovszky seregeinek északi szárnya rohamos előretöréssel már Nyitrát is elfoglalta, ami a harcok szinterét mát Pozsony és Bécs közvetlen közelébe vitte. Az oroszok, hatalmas tempóját tekintve,könnyen előállhat az a helj'ct js, hogy a vörös hadsereg már u;s területén áll, amikor a reménytelenül körülzárt Budapest védőinek megsemmisítése mé| egyre folyik. Nyugaton Patton tábornok 31 amerikai hadserege a belgiumi beszögelés déli szakaszán indított nagyerejü támadást és máríl többkilométeres előnyomulás! jelent. A harcok súlypontja Bastogne és Saint Huber közé esik. ahol a szövetségesek ujabb sikerét jelenti Bemagne elfogta. véreinkre, szüleinkre. Feleségünkre, férjünkre. A mieinkre, akiknek élete tehetetlen áldozatként vergődik a fasiszta őrület véres karmai között. A kétségbeesés, a düh ökölbe' szorítja a kezünket és mélyen beleégeti lelkünkbe a megtorlás, a bosszú leküzdhetetlen vágyát Azok a golyók, amelyek kioltották az orosz parlamentérek életét, bennünket, szabad ma* gyarokat is szivén ütőitek, rncrf azokra pattanhatnak vissza, akik nem védekezhetnek: Budapesten élő, odamenekült, vagy ottrekedt hozzátartozóinkra Azok pusztulnak el ennek aga< Iád merényletnek következtében, akik a legjobban a szivünkhöz nőttek, akikért a legjobban reszketünk. A lélek riadtan kúszik feléjük ennek a havas éjszakának dermedt csöndjében, hogy betakarja, védelmezze őket és a? idegek feszülten lesik: iniko' harsannak meg végre a magva1 kürtök, hogy elindulhassunt I mi is, hogy megmenthessük vagy — megbosszulhassuk Őkci