Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-04 / 2. szám

I). évfolyam szám, Szeged, 1945. fanuár 4. csütörtök Egyes szem ára 30 rtitér A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapfa Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpárt Révai Józse! Magvar Kommunista Piri L m Szörnyű rombolásokkal védekeznek a németek Budapesten Az oroszok elfoglalták Nyitrát Irtózat A fasiszta őrület, amióta lángba, vérbe boritotta a vi­lágot, a merényletek egész lé­gióját követte el az embe­riesség ellen. A nemzetközi egyezmények sutbavetésével gyáva, alattomos módon hátba támadott országokat és népe­ket, millószámra gyilkolta le a polgári lakosságot, városo­kat, falvakat perzselt fel, az emberi kultura világraszóló eredményeit döntötte halomba és nem érzett könyörületet, nem gyakorolt kegyelmet soha, sehol. Minden téren és min­den vonalon a legborzalma­sabb terrort alkalmazta, még­pedig abban a hitben, hogy a megfélemlített világot kép­telenné teszi a rettegés az önvédelemre. Az ördögi agy­velők számításába azonban vég­zetes hiba csúszott • a világ magához tért, feleszmélt kábu­latából és diadalmas keresztes­hadjáratot kezdett a béke és a biztonság, a humanizmus, a kultura és a civilizáció min­den emberi érzésből ki­vetkőzött ősellensége ellen. Embertelen volt a fasizmus már a születése pillanatában. Embertelen és nemtelen mód­szerekkel kezdte meg ezt a há­borút is, amely becstelen, gyáva merényleteknek végtelen soro­zatából áll. De most, hogy már­már saját ketrecébe visszaszo­rítva szűköl és érzi vesztének feltartózhatatlan közeledését, még becstelenebbé, még ember­telenebbé vált. Az a merénylet, amelyet most követett el, ame­lyet e. ellen az elárult, tönkre­tett, kii abolt ország ellen elkö­vetett Budapest falai alatt, felül­múl minden képzeletet Rettegve é» irtózva tekint a fölszabadult magyarság az or­szág fővárosa, Budapest felé, amely körül bezárult a fölsza­badító orosz hadsereg acélgyü­rüje és amelynek falai között közel kétmillió magyar lélek váija szívszorongva a szabad­ságot A katonai szakértők már ré­gen megállapították, hogy Bu­dapest védelme reménytelenné vált. Az ellenállás legfeljebb órákkal, vagy napokkal késlel­tetheti a főváros elfoglalását és legfeljebb percekkel hosszabbit­halja meg az időt, amely alatt az orosz seregek elérik az oszt­rák határt. De a fasiszta őrület fittyet hány az emberiesség szem­pontjaira éppen ugy, mint a komoly katonai szempontokra. Hó*vái-házra védi a fővárost, a A Budapestért folyó harcok hevessége egyre súlyosabb mé­reteket őlt A jelentések szerint már csaknem egész Buda orosz kézen van és a pesti részen elő­nyomuló szovjet kötelékek is már Kőbánya és Rákosrendező területén harcolnak. A harcok elkeseredettségére jellemző, hogy a hadijelentésekben már ugyan­azokkal a kifejezésekkel talál­kozunk, amelyeket egykor Sztá­lingrád és Montecassino ostro­makor olvashattunk, mint pél­dául az utcáról-utcára való elő­nyomulás és az egyes házcso­portok megrohamozása. Az egyik haditudósító részletes be­számolójában kiemeli, hogy emeletekért, lépcsőházakért, sőt helyenkint egyes szobákért fo­lyik már a küzdelem. A német védősereg az oro­szok vasgyürüjébe szorulva most már kétségbeesetten ver­gődik és hátrál a város köz­pontja felé. Szilveszter délután­tól estig 15 ellentámadást kí­séreltek meg páncélosokkal és tankokkal. Paul Winterlon, az mely fölött már lángtenger le­beg, amelynek lakossága pince­odukba rejtőzik hetek óta a gránátok és bombák gyilkos veszedelme elől. A békés lakó­házakat ütegállásokká alakítot­ták át, a polgári tűzhelyeket gépfegyverfészkekké és ezzel ar­ra kényszeritik az ostromlókat, hogy minden háztömböt, min­den házat, minden lakást külön­külön vívjanak meg. Az orosz hadvezetőség kimél­ni szerette volna a magyar fő­várost, szerette volna kimenteni az ostrom poklából a világhírű építészet ismert remekeit és sze­rette volna megmenteni milliós polgári lakosságát, hisz a vér­ontás már felesleges, sorsát a hadihelyzet régen megpecsé­telte. A vörös hadsereg ellenségként lépte át a magyar határokat, hiszen a nácibérenc kormányok bűnös politikája belekényszeri­lette az országot a német szö­vetségbe. És az oroszok ellen­ségként ostromolják a fővárost, amely még német kézen van és amelvben a nyilas brigantik orosz seregeknél működő angol tudósító szerint a néme­tek a védekezés során bor­zalmas pusztításokat visznek véghez. Kíméletlenül felgyujt­)ák és felrobbantják mindazt, ami a magyar főváros kultúrá­ját jelentette és az egymás után kiürített középületeknek és bérházaknak sem kegyelmez­nek. A tudósítások egybeliang­zása szerint a lakosság máris szörnyű állapotban van. A ki­ürítési rendeletek ellenére is a fővárosban közel 2 millió em­ber zsúfolódott össze. Ez a tömeg már egy hét óta meg van fosztva minden közüzemi szol­gáltatástól, viz, villany és csak­nem minden élelem nélkül vérja e szörnyű télben az ő bő­rére történő lelkiismeretlen vé­dekezés végét. A foglyok adataiból kitűnik, hogy a napi kenyéradag Buda­pesten már csak két vékony szelet. A németek ma már ott tartanak, hogy az egyre fogyó válogatott SS legényeik mellett kénytelenek harcba vetni iro­uralkodnak. De az „ellenség" kíméletesebbnek bizonyult, mint a „barát", a „szövetséges". Hogy elkerülje a fölöslegessé vált vér­ontást, hogy megmentse a ma­yar főváros még megmenthető pitészeti kincseit, műemlékeit, közmüveit és polgári értékeit, fehérzászlós parlamentaireket küldött a fasiszta védősereg pa­rancsnokához olyan emberséges, olyan lovagias kapitulációs fel­tételekkel, amilyenekre még a messzi lovagkorban sem igen akad történelmi példa. A válasz méltó volt a fasiszta mentalitáshoz: a fehérzászlós parlamentaireket, akiknek sze­mélyét szentnek és sérthetetlen­nek minősiti a nemzetközi jog éppen ugy, mint az ősi hadiszo­kás, gyáván, galádul legyilkol­ták. Hogy mi lesz ennek a jelleg­zetesen fasiszta hőstettnek a kö­vetkezménye, arra még gon­dolni is irtózat. Irtózat gondolni arra, hogy milyen sors vár azokra, akik Budapest falai között élnek. A| véreinkre. Gyermekeinkre, test­dáik személyzetét, katonai remi* őrségüket, sőt a konyhák sza­kácsait is. Az orosz hadsereg ugyanak­kor Északmagyarországon is ér Csehszlovákiában is páratlan gyorsasággal tör előre. Lon­donból érkező jelentések sze­rint Malinovszky seregeinek északi szárnya rohamos előre­töréssel már Nyitrát is elfoglal­ta, ami a harcok szinterét mát Pozsony és Bécs közvetlen kö­zelébe vitte. Az oroszok, hatal­mas tempóját tekintve,könnyen előállhat az a helj'ct js, hogy a vörös hadsereg már u;s területén áll, amikor a remény­telenül körülzárt Budapest vé­dőinek megsemmisítése mé| egyre folyik. Nyugaton Patton tábornok 31 amerikai hadserege a belgiumi beszögelés déli szakaszán indí­tott nagyerejü támadást és máríl többkilométeres előnyomulás! jelent. A harcok súlypontja Bastogne és Saint Huber közé esik. ahol a szövetségesek ujabb sikerét jelenti Bemagne elfogta. véreinkre, szüleinkre. Felesé­günkre, férjünkre. A mieinkre, akiknek élete tehetetlen áldozat­ként vergődik a fasiszta őrület véres karmai között. A kétségbeesés, a düh ökölbe' szorítja a kezünket és mélyen beleégeti lelkünkbe a megtorlás, a bosszú leküzdhetetlen vágyát Azok a golyók, amelyek ki­oltották az orosz parlamentérek életét, bennünket, szabad ma* gyarokat is szivén ütőitek, rncrf azokra pattanhatnak vissza, akik nem védekezhetnek: Buda­pesten élő, odamenekült, vagy ottrekedt hozzátartozóinkra Azok pusztulnak el ennek aga< Iád merényletnek következté­ben, akik a legjobban a szivünk­höz nőttek, akikért a legjobban reszketünk. A lélek riadtan kúszik feléjük ennek a havas éjszakának der­medt csöndjében, hogy beta­karja, védelmezze őket és a? idegek feszülten lesik: iniko' harsannak meg végre a magva1 kürtök, hogy elindulhassunt I mi is, hogy megmenthessük vagy — megbosszulhassuk Őkci

Next

/
Thumbnails
Contents