Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-12 / 8. szám

II. évfolyam 8. szám. A. Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapia BsJogh István <!r. FJlígellea Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzett Parasztpárt Révai József Magyar Kommanlsta Párt A borsodi bányamedence lakossága éhezik. A hazája felé űzött német had­sereg és nyilas bérencei az or­szágnak ezt a területét is ki­fosztották. Elpusztítottak min­den tartalékolt élelmet. Semmi egyebet. Innen nem tudták el­hurcolni a lakosságot, innen nem vitték el a gépeket, nem semmisítették meg az üzemeket. A bányamedence dolgozói fegy­vert fogtak és segítettek a rab­lók kiűzésében a Vörös Had­teregnek. Miskolc, Ózd, Diósgyőr, Salgótarján munkásai megvéd­ték üzemeiket, gépeiket, meg­őrizték az uj Magyarország szá­mára a nemzet jelentős fontos­ságú vagyonát: a borsodi bá­nyamedence ipari üzemeit. Üzem­képesen mentették át véres ál­dozatok érán a gyárakat, hogy biztosítsák az ipari termelés folytonosságát, nogy legyen ekénk a tavaszi szántáshoz, hogy legyen fegyvere az uj nemzeti hadseregnek, hogy le­gyen szögünk és kalapácsunk az országépitéshez. A hősi áldozatkészségnek a tárgyi javak megmentésénél is több a hozama: a gyárak fel­szerelése mellett egy kis becsü­letet is visszaszereztek a ma­gyar nemzetnek. Vannak már tömegekben is hőseink, magya­rok, igazi hazafiak, akik ebben a háborúban az igazi ellenség ellen fordították a fegyvert. Van inár példa, amikor a magyar munkásság együtt harcolt a Vö­rös Hadsereggel, példa arra, hogy magunk is részesei lehe­tünk a magunk hazája felsza­badításának. A Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának az or­szág népéhez szóló felhívására Hsőnek a Szegcdi Nemzeti Bi­zottság reagált. A testvéri szoli­daritás nemes gesztusával hivja fel Szeged népet az adakozásra. A borsodi dolgozók példájára példával akar válaszolni: Az ipari vidékek dolgozói nem éhez­hetnek, araig a gabonatermő magyar Alföldön van élelem. A Szűköst is megosszuk, ha kell. Kell, meri ott éheznek és mi itt mányi agos bőségben élünk. Csak ez lehet a szegedi nép vá­lasza és a „Nemzeti Segély" meginduló munkája meg "lcell, hogy nyissa a kamrákat, fel kel! nyitnia a magtárakat és raktárakat, hogy mielőbb elin­dulhasson a testvéri segítőkész­ség első vonata az éhínség által fenyegetett vidék i'clé. Vigyázzunk, el ne tévedjünk! Nem koldusok kérnek, nem kö­nyöradományt várnak. A had­ban álló ország, amelynek a A leszámolással párhuzamosan Budapest fele már orosz kézen van Véresen visszavert német támadások Bicskénél A német népnek semmi oka optimizmusra — irja a Pravda A magyarországi arcvonalon a harcok színhelyét három sza­kaszra lehet osztani. Az első a budapesti arcvonalszakasz, a mely jelenleg az egész keleti frontvonal harcainak középpont­jában áll, második az eszter­gomi frontszakasz, a harmadik pedig a komáromi arcvonal. A fővárosi fronton az utóbbi na­pokban az oroszok igen jelen­tős előhaladást tettek a makacs szívóssággal védekező ellenség­gel szemben, amennyiben a tudósítások szerint elfoglaltak egy tankgyárat, egy_ fontos gép* gyárat, az uj lóverseny teret és a Népligetet, azonkívül bevonul­tak Pestszenterzsébetre és Kis­pestre is. Szerdán ujabb 370 háztömbből kergették ki a né­meteket, amivel együtt most már több, mint 2000 háztömb van az oroszok birtokában, te­hát az összes fővárosi háztömb­nek több, mint a fele. A második frontszakaszon, az Esztergom—budapesti útvona­lon dúltak tegnap is a harcok a legnagyobb hevességgel. A németek itt továbbra is elszánt kitartással dobták áldozatul páncélosaikat és rohamgyalog­ságukat, csakhogy közelebb ke­rüljenek csapdába jutott fővá­rosi seregükhöz. A harctéri tu­dósítások szerint különösen Bicske körzetében voltak rend­kívüli elkeseredett küzdelmek. A csata példátlan hevessége itt még a nagy német-orosz pán­célos ütközetek sorában is szo­katlan arányokat öltött. A né­metek egyre-másra vetették be friss tartalékaikat, hatalmas tank-csoportokat vonultattak föl, de Tolbukin csapatainak hősies ellenállásán minden erőfeszíté­sük megtört. A veres áttörési kísérletekben a németek átlag kétnaponként elvesztenek egy tankhadosztályra való páncé­hozzá kell fognia az építéshez is, nem indulhat a felfelé ivelő uinak éhező országrészekkel. A Magyar Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, a Szegedi Nemzeti Bizottság, a ,,Nemzeti Segélyszervezete segítő akció­jukon keresztül az életet, a ter­melés folytonosságát, az épités eszközeit kell Í >;v biztosítsák. lost és naponként átlag 1300 embert. Nyilvánvaló, hogy ezt a kilátástalan anyag és vérpa­zarlást még egy bőséges tarta­lékkal rendelkező friss sereg sem tudná tartósan folytatni, nemhogy a nácik, akiknek épen­séggel nincs fölös veszteni való­juk. Különösen, amikor a front harmadik szakaszán egyre fe­nyegetőbb módon nyomul előre Malinovszky hadserege a Duna északi partján, már hat kilomé­terre közelítve meg Komáromot. Ez is csak a németek végső el­keseredését bizonyltja, hogy nem törődvén az északi partról egyre nyilvánvalóbban kibonta­kozó veszedelemmel, a déli par­ton mégis megkockáztatni kény­szerülnek bezárt seregük fel­mentését, azzal az erősen kétsé­ges oldalszárny biztosítással, amit a Duna akadálya jelent. Az elzászi frontról jövő hirek ma még megnyugtatóbbak, mint tegnap. Sikerült a lendülettel indult német támadást Strass­burgtól 25 kilométerre megállí­tani. Itt ugyanis az 1. francia hadsereg hirtelen bravúros el­lentámadásba csapott át és ez­zel a jelek szerint megfordította a csata" képet. Ugyanakkor az Ardennekben a szövetségesek offenzívája szintén megnyugtató módon halad előre. A belgiumi német beszögeliés is felszámo­lás alatt áll. Itt már csakis egy frontális támadás Bastogne el­len menthetné meg a németek számára a helyzetet, ilyen mű­veletnek azonban itt vajmi ke­vés kilátása volna a sikerre. Jellemző az angolszászok fe­gyelmezett valóságérzékére, hogy a sajtó- és rádiókommentárok­ban a napok óta érkező kedve­ző hirek ellenére is ott van an­nak hangsúlyozása, hogy a front még mozgásban van, leliát a helyzetet még nem lehet meg­Ezt teszi Szeged népe is, ami­kor ad : országot épit. Testvért is ment, éhezőt, aki nem halott gépekert, hanem a nemzet egé­szének könnyebb boldogulásá­ért, a nemzet vagyona egy ré­szének megmentéséért, egy hot­dog ncpi Magyarország felépítő sének biztosításáért áldozta vérét oldottnak tekinteni. A távolkeleti helyzetben szem zációs uj fordulat következett az amerikaiak Lusone szigeti váratlan partraszállásával. Ezzel a merész hadművelettel Mat Arthur tábornok a japánok há­tába kerülve, teljesen elzárta a Fülöp-szigetekhez vezető had­tápvonalat Minden valószínű' ség szerint ez a nagy araerikai siker uj fejezetet nyit a csca­desóceáni háború történetébea, • Moszkva, január 11. A moszk­vai1 Pravda egyik cikkének ci« me: Németország c' lizmusa. Ax újság többek között a követke­zőket irja: A Hitler klikk veze­tői az uj esztendő elején azzal próbálják optimizmusra han­golni a fasiszta néptömeget, hogy újévi beszédeikben igye­keznek vidámnak tetszelegni ét csüggedéstől távol állónak mu­tatkozni. A festék alól azonban előtűnik a halálsápadt arc. Va­lóban a német népnek semmi oka optimizmusra, de •egyéb­ként az optimizmus maga nem melegít és nem vigasztal. Hitler, Gőring és Göbbels üres újévi beszédükben van egy közös vonás. Büszkék arra, hogy még élnek, őrülnek, hogy kihúzták 1945-ig. Ezt hangsú­lyozzák büszkén, ezt emlegetik, amikor „német csodáról" be­szélnek. Bevallják, hogy lavalu azt hitték végük van. Egyedüli álmuk volt az év végéig kihúz­ni. Most büszkék arra, hogy még élnek, hogy még a földön jár­nak és nem az akasztófán lóg« nak. Mintha farkasszemet néz* tek volna a halállal és a halál halasztást adott volna. Nemrég még győzelmeiket magasztalták, most odáig mennek, hogy ve­reségeiket is dicsérik. Még azt is kiderítik, hogy ilyen ügyesen csak ők képesek veszteni. Elvük talán az, hogy „Vernek minket és mi dicsérünk, hiszen amig dicsérünk, élünk.'' 19i3-ban azzal dicsekcdiek, hogy sikerült egy bekerítést el­kerülni. A fasiszta sajtó azzal dicsekedett, hogy Tunisznál si­került megszökni a frontról és Sztálingrádnál sikerült elke­rülni a bekerítést. Most csak azzal dicsekedhetnek, hogv még

Next

/
Thumbnails
Contents