Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-11 / 7. szám

II. év!o!yam 7, szám. !'1 f • 111 Jl«|gs Szeded, 1945. Ianuár II. csütörtök Egyes szám ára 30 füléi A Magyar Nemzett Függetlenségi Front Lapfa Balogh István dr* Független Kisgazdapárt Sxorkesctöbizottság: Erdei Ferenc Nemzeti Parasztpárt Révai József Magyar Kommunista Pírt gHBWB^WMJaMMBMaMIl^^ llllJlllliiimjSfflBlgBKWi^BMBgl Rend s»fttetik mostani széttagoltságunkból. ország épül a városok és távoM falvak, tanyák magárautalt népének erőfeszitésébm Ma épitő munkát végez mindenki, aki eltakarítani való romnak ismeri a mult összeomlott épületét, akiben az értékek pusztulásén érzett fájdalom is az akaratot keményiti, a jövőbe vetett hitet edzi. Közmondás szól arról, hogy az élő mindenáron élni akar, — jellegzetesen magyar és bölcsességében könyörtelen közmoieis: „Soha bem volt ngv, hogy valahogy ne lett volna". Mostanig azt hittük, hogy amin denbe belenyugvást, a télien szemlélődést, a magyar tehetet lenséget foglalja szavakba ez a mondat. Azt hittük, elfordulhatnak ezzel a bölcsességgel a világ harcaitól, nyugalmat, biz tonságot szerzüak vele a nyugtalanító veszélyekkel szemben. Ma, hogy a veszélyek már fölkerestek bennünket, mi maradt számunkra ebből a bölcseségből? Elveszett a belenyugvás, a tétlen szemlélődés biztonsága. de megmaradt az egyetlen mély értelem: lenni kell valahogy. És nem nélkülünk lesznek valahogy a dolgok, hanem ne künk, magyaroknak kell lennünk, megmaradnunk, élnünk. Lwsui kell és ez .a parancs föloldja bennünk a tehetetlenséget is. Ez a nép, amely ilyen tömören (adta megfogalmazni az éleihez való jogát, sokat próbált a küzdelmekből, szembenézett már a végső veszélyekkel is és azt mondla; élni kell. Nem akárhogy. Mikor a lét vagy nemlét kérdését adja fel egy népnek a történelem, választás csak kettő között lehetséges. Egyetlen utja van a halálnak és egyetlen utja az életbenmaradásnak. A magyar nép már elindult az életbenmaradás utján, épiti az élet uj. szigorú rendjét és tudja, hogv minden letérés a megkezdett Útról a halálba vezet. M a a legkisebb lépésünk is közvetlen összefüggésben van a nemzeti lét nagy kérdésével. Azok számára tárjuk föl újra és újra ezeket az összefüggéseket, akik ínég ma is azt hiszik, folytathatják a mult bűneit. Akik tétlenséggel, hitetlenséggel vagy éppen rosszindulata tevékenységgel akadályozzák az újjáépítő munkát. Azok számát a, akik ma is a mull vétkes hatalmát képzelik magukban és egy községJ elöljárósága nevében meg aKarják' tiltani a szegényparasztság, a falusi munkásság szervezkedéséi. fenyegetéssel Súlyos vereséggel végződöli a német áttörési kísérlet Esztergomnál Nyugaton fokozatosan a szövetségosokó lesz a kezdeményezés A budapesti csata ujabb jelentései az utcai harcok hevességének fokozásáról adnak hirt. Ujabb 130 háztömb került elkeseredett harcok során az oroszok kezére. A svájci lapok megdöbbentő részleteket közölnek a belvárosi harcok lefolyásáról és azokról a lelketlen rombolásokról, amelyet a nácik a főváros gvönyőrü üzleti negyedében véghez vittek. Ami árut és berendezést nem tudtak elvinni, az úttestre szórták ki, majd a barrikádok torlaszainál töltő anyagul használták fel. Az ujabban elfoglalt fontosabb épületek kczül a jelentések kiemelik a főposta épületének megszállását. Külön érdekessége az erről szóló jelentéseknek, hogy első alkalommal lesznek emlitést a fővárosi harcokban román csapatokról, ezek rohamozták meg a főpostát is. Esztergom környékén tovább folyt a hatalmas páncélos csata. A németek rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, hogy bármi módon Budapest közelébe jussanak, bekerített hadosztályaik kiszabadítására, azonban most is hiábavalónak bizonyult minden áldozatuk. Ismételten hatalmas taukoszlopokkal indultak rohamra az orosz állások ellen, azonban ezzel csak jó alkalmat adtak a kitűnő orosz tanklövészek riek és elháritóknak a tömeges elpusztításukra. Csupán egyetlen nap több mint 90 szétlőtt nagy páncélos maradt a csatatéren, ezzel a németek vesztesége öt nap alatt elérte a négyszáz tankot. Nyilvánvaló, hogy ebben a pazarló mértékben nem folytathatlak már sokáig támadó erőfeszítéseiket, különösen ha hozzávesszük még ehhez, hogy a tudósítások szerint az ütközet után a német katonák ezreinek holtteste boritotla a csatateret. Ennek a kimerülésnek pedig a jelek szerint hamarosan be kell következni ezen a szakaszon is, ami azt jelenti, hogy a németek ismét meddő áldozatokat halmoztak elvesztett pozicióik és hadosztályaik visszaszerzésére, mint mar annyiszor a háború folyamán. Ha pedig az elmúlt harcok történetét idézzük, akkor az az érdekes és tanulságos jelenség is többször ismétlődve áll előttünk, hogy a németek minden nagyobb katonai katasztrófáját ebben a háborúban hasonló poziciő-visszaszcrzési és felszabaditási harcok előzték meg. Ez történt pontosan Stalingrádnál, ez ismétlődött meg Charkovnál és Kievnél is. ahol mindenütt az elvesztett pozíciók visszaszerzésére és a bekerített seregrészek megmentésére erőltették mindaddig a támadó müveleteket, amig ebben ugy kimerültek és felőrlődlek, hogy a rákövetkező ellenlőkésekkel szemben azután már csaknem tehetetlenek voltak. Most is ennek a hazárd kísérletnek vagyunk a tanúi Esztergomnál, ahol még annyival is veszedelmesebb a németek helyzete, hogy a támadó mozgásukkal ellenkező irányban a Dima másik partján rohamos gyorsasággal tör előre az orosz haderő, amely már csak 10—12 kilométerre áll Komáromtól. Nincs semmi kétségünk, hogy itt is alkalmazásra talál és meglepetésekkel szolgál a szokásos fölényes orosz stratégia, amely előszeretettel aknázza ki a nagy területek lehetőségeit. Erre pedig a németek még eddig sehol és sohasenj tudtak megfelelő választ találni. Nyugaton a szövetségesek ellenintézkedései már egyre fokozottabban kezdik éreztetni hatásukat. Jóllehet a németek erőkifejtései sok helyen még mindig érvényesülnek, mégis ezek kezdik mindinkább elveszteni a kezdeményezés jellegét és az offenzíva igazi lendületét. Az északi szárnyon például Rundstadt már újra védekezésre szorul és megint visszavonni kényszerült néhány kilométerrel csapatait. A szövetségesek előretörése a nagy felvonulási fontosságú larochei országutat ismét visszafoglalta. Lent az elzászi harctéren is megállt a német előnyomulás még elég jókor Strassburg előtt, miutáii a 7. hadsereg pompás ellenhuzásaival alaposan összeszükitette a németek rajnai hídfőállását. Ezek a német vállalkozások is csak azt bizonyítják, hogy nácik talán még elég erősek ahhoz, hogy itt-ott bizonyos meglepetéssel szolgáljanak, azonban ahhoz már túlságosan gyöngék, hogy ezeket a meglepetéseket kellően folytatni is tudják és hogy főleg döntő módon ki is tudják használni. Tizenkét kilométerre Komáromtól London, január 10. Magyarországon tegnap Budapesttől északnyugatra és nyugatra folytatódott a nagy csata. Egy 30 kilométeres fronton az orosz csapatok minden áttörési kísérletet meghiúsítottak. A harcok után német katonák holttestének ezrei borították el a csatateret. Az oroszok 90 német tankot megsemmisitetlek és ezzel az ellenség tankvesztesége öt nap alatt -tüO-ra emelkedett. akarják őket távoltartani a nópgyiilésektől; akik ma is megbélyegzésül nevezik kommunistának a nép igaz szószólóit. Ezt üzeni nekik a magyar uód: Nemcsak a halál könyörtelen, hanem az élet is az; és elsöpri útjából a tehetetleneket, a sötét ieikii bajkeverőket, a néo ellenségeit Az esztergomkörnyéki harcokban, ahol a németek erős tankegységeket dobtak be, az ellenség nem éri el ujabb sikereket. A Duna északi partján az oroszok folytatták előnyomul ásukat és 12 kilométerre közelítették meg Komáromot. Elfoglaltak több helységei, köztük Dunaradványl. A. magyar fasiszták „Szent László,, gyalogsági hadosztályát szétszórták. Budapesten az oroszok 130 ujabb háztömb elfoglalását jeIcntik, mig román csapatok elfoglalták a főpostát. Egyes jelentések szerint a budapesti helyőrséa eddig 50 ezer emberi nesztelt