Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-10 / 6. szám

I>. évfolyam 6. szám. 1JF Szered, 1945. íanuár 10. szerda Egyes szám ára 30 flUét A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapf a Szerkesztőbizottsági Balogh István dr. Erdei Ferenc Révai József Független Kisgazdapárt Nemzett Parasztpárt Magvar KommunMa Párl [ - :. v: ; * A hirverés A béke boldog napjaiban sok vita folyt arról, hogy van-c helye a magyar nyelvben az idegen szavaknak, vagy pedig igyekeznünk kell — ha szókincsünkben esetleg nem akad megfelelő magyar kifejezés — újonnan készitett magyar szavakkal pótolni azokat* A közönség két táborra szakadt. Az egyik a minden áron „magyarítók" tábora volt, a másik pedig azoké, akik ugy vélekedtek, hogy az idegenből átvett szavak, amelyek a nyelvhasználatban asszimilálódnak (áthasonulnak, átidomulnak, átrokonulnak ?) egyáltalában nem veszélyeztetik az eleven nyelvet, sőt gazdagabbá, szinesebbé, hajlékonyabbá teszik, sokkal inkább, mint a mesterséges tákolmányszavak. Voltak ráérős emberek, akik egész szótárakat állítottak össze és igy kívánták népszerűsíteni egyéni tákolmány-szavaikat. Valljuk be, igen gyatra eredménnyel. De azért akadt néhány U' műszó, amely meghonosodott mintegy bizonyítékául annak, bogy kitalálója akarva-akaratlanul ráhibázott a dologra. Megtöi lent az is, hogy a csinált szó áímeiit a közhasználatba, de egészen más értelemmel, mint amilyennek szánta az iparosa. Így kapott polgárjogot a magyar nyelvben a „hirverés" is. Alkotója —egészen helytelenül-— a „reklám" helyettesítésére szánta. A reklám általában üzleti fogalmat jelent. Azt a módot jelenti, amellyel egyes cikkeket kívánnak népszerűsíteni a piacon. Később, már a második világháború kitörése utón a „propaganda" szót magyarították vele. A szó nem rossz, magyaros zamata van, de — egyáltalában nem uj szó. Sőt nagyon is regi. „Ver róla a hir" — mondták a régiek — és azt értették alatta, bogy rossz hir kering valakiről. A másfajta hir nem „vert", hanem „járt". A közhasználat igy korrigálta a műhibát és ma már a hirverés alatt általában azt értjük, hogy valaki szándékosan terjeszt rosszindulatú, hazug liirekcl, természetesen valami rejteti cél érdekében. A nácik nagymesterei az ilyenfajta hírverésnek. Ebben is követik Hitlcrükct, aki hírhedt köny vében leplezetlenül megírta, bogy a legképtelenebb hazugságot is igazságként lehet beadni a tömegeknek, ha százszor, ezerszer, milliomszor megismétlik. Ez a tétel volt az alfaja és az ómegája a fasiszta propagandának, ez volt a fundamentuma Nagy orosz előretörés a Garamtói nyugatra Ez az eiönyomulás veszélyezteti a németek esztergomi helyzetét A szovjet csapatok tovább folytatták a magyar főváros területén a bekerített ellenség megsemmisítését. Ujabb ragyszámu háztömb elfoglalása után megtisztították a város központi kerületeit a németektől. A náci csapatok, hogy valamikép meglassítsák az orosz elönyomulást, lakóházakat és középületeket robbantanak fel és romjaikból torlaszokat emelnek. Az utcai harcok hevességére élénken lehet következtetni a jelentések azon részéből, amely előadja, hogy egyetlen elfoglalt utcáért milyen súlyos harcok folytak, mig a németek összes ellentámadásait visszaverték. A németek egyre jobban két tüz közé szorulnak a városi harcok során és ha a íelentésekből kivilágló támpontokat összevetjük, akkor az a helyzetkép áll előttünk, hogy a leghevesebb harcok a Városháza—Kecskemétiutca—Muzcum-körut háromszögében, valamint a banknegyed és a Vilmoscsászár-ut kör zetében tombolnak, de nem kevésbé súlyosak azok az utcai harcok is, amelyeket a Városliget felől az Andrássy-uton, Vilma királynő-uton és a párhuzamos utcákon befelé nyomuló orosz csapatok vivnak n makacsul védekező németekkel szemben. A német állások nagyjából félkör alakban húzódnak, melynek körülbelül a középvonalán van a agykörut, igy a szárnyak a Dunára lámaszkodnak. Ez a németek által megszállt városi terület tehát nem túlságosan nagy és nem is kell nagy fantázia annak elképzeléséhez, mekkora küzdelem és milyen mértékű rombolás lehet ott, ahol ezen az aránylag nem nagy területen akkora erők csapnak össze. A fővárosi harcoknak pedig akkor lesz vége, amikor az előnyomuló oroszok a németeket valahol a Nagykörút tájékán keletről és nyugatról egyaránt ugy összepréselik, hogy kibontakozó mozdulatokra már teljesen képtelenek lesznek. Ez pedig bekövetkezhet most már egyik napról a másikra, de épen ugy elhúzódhat még esetleg nyolc-liz napig is. Közben pedig a fővárosban lelkiismeretlenül összecsőditett menekültekkel felduzzasztolt lakosság a megpróbáltatások minden gyötrelmét szenvedi át, az éhségtől és vízhiánytól a fedél- és otthon nélküliségig. A nyilas rádió pedig ezalatt hazafiasságot merészel emlegetni és szükséges áldozatnak mondja a főváros lerombolását. A Komáromtól keletre támadó németek egyre friss erőket vetnek harcba, minden áron késleltetni akarván az előbbutóbb Bécs kapujához közeledő küzdelmet. A Duna déli partján két páncélos és gyalogos hadosztály rohamozta egyszerre az orosz állásokat. A szovjet csapatok nagy hősiességgel állták egész nap az ádáz rohamokat és a megujuló véres kézilusákat, amikoris az ezen a ponton pillanatnyilag számbeli túlsúlyba került ellenség* gel szemben előnyösebb ic'.c mn* tatkozott Esztergom átmenetileg való kiürítése. A németek azonban ezért a kis sikerért súlyosan véres árat fizettek Ugyanakkor ujabb veszélynek is tették ki balszárnyukat, mivel közben az oroszok a Garamtól nyugatra bravuros rohammal áttörték a német védő< vonalat és több, mint 2U kilométert lendültek előre, elfoglalva egy sor fontos támpontot és helységet Ez a mozdulat teljesen semlegesíti a németek esztergomi előnyét, mert a német balszárnyat fenyegeti su Ivosau azzal, hogy az oroszok bármikor az előre merészkedő németek hátába kerülhetnek és nagy seregrészeket vághatnak el. Nyugaton továbbra is az a helyzet, hogy az 1. amerikai hadsereg lassankint összcszükiti a német támadó ékel Belgiumban, Rundstádt azonban a front többi részén mindenáron és áldozatra való tekintet nélkül erőlteti az ofleuzivát, amelynek egyik mozzanata most ismét Strassburg közelébe vitte s harcokat. A német offenzíva rendeltetését elárulja az a napiparancs, amelyet Rundstádt aláírásával találtak most meg a szövetségesek. A német vezér felhivja ebben katonáit, hogy adjanak bele mindent ebbe ai utolsó nagy erőfeszítésbe, mert ha ez nem sikerül, talán már nem is lesz módjukban még egy ilyen vállalkozást végrcliaitani. Ha teliát ezzel a végső cröfesziaz egész hítlerájnak. Mivel azonban hazugságra tartósan nem lehet építeni, mivel az elbódított tömegek is kijózanodnak előbbutóbb, recseg-ropog már a hazugság-palota és falain helyrehozhatatlan repedések tátonganak. Dc azért hazudnak rendületlenül. Már azzal sem törődnek, hogy legalább liolmi látszat támogassa hazugsá aikat. Szemérmetlenül hirdetik feketének azt, amiről mindenki tudja, hogy fehér. „Szegcdi szemtanuk" szenzációs nyilatkozatait közlik a nácilapok és harsonázzák a fasiszia rádiók arról, hogy itt milyen borzalmak uralkodnak a felszabadító orosz haderő bevonulása óta. hogy elhurcolták az iskolásgyermekeket, a Széchcnyi-tér platánjaira ezrével akasztották fel a város polgárait, hogy mindcu szegedinek csak egy rend ruhát hagytak, azt is lebélyegezték, a többit pedig kegyetlenül clrekvirálták. A cél nyilvánvaló : rémületet kell terjeszteni azokban a megyékben és városokban, amelyek még a német SS és magyarországi bérencei terrorja alatt sinylődnek. Nem törődnek azzal sem, bogy az igazi szemtana, Szeged város közel másfélszázezer lélekszámú polgársága, a hazug hírverésnek éppen az ellenkezőjét tapasztalta és tapasztalja állandóan és minden pillanatban kész tanúsítani, hogy az orosz hadsereg tényleg felszabadította ezt a sokat sanyargatott, elárult népet, hogy a szabadságot, a demokráciát, a jogegyenlőséget hozta magává' erre a megcsúfolt földre. De azért folyik a „hirverés" rendületlenül. "A rémhírek söté' boszorkánykonyháinak lombik jaiban — ha kell — akad mindig egy-egy homunkulusz-Szemtanu, aki kinyilatkoztatja a ha zugságokat. Hazudnak, mert az cletelemül » hazugság.