Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-09 / 5. szám

II. évfolyam 5. szám. Szeged, 1945. tanú ár 9. keao egyes szám ars Ju nnei A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapfa Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzett Parasztpárt Révai Józse? Magyar Kommunista Párt Indolencia Az építés nagy körültekintést igénylő, igen kényes munka. Irányítóinak, de azok munka­társainak is ezerfelé kell ügyel niök. Nem elég a gondosan el­készített nagyszerű terv, valóság csak akkor lehet belőle, ha az építőmunka összhangját nem zavarja semmi. A gondos pallér nem hunyhat szemet egyetlen olyan momentum fölött sem amely esetleg a jelentéktelenség álarcában jelentkezik, de ké sőbb — ha nem küszöbölik ki idejekorán — katasztrófát okoz­hat. Néhány évvel ezelőtt hatal­mas bérházlörab épült Buda­pesien, a budai oldalon. Az ala­pozásnál észrevették ugyan, hogy a mélyebb rétegekben ta­lajvíz szivárog. Nem törődtek vele. Későb kiderült, hogy a vékonyka ér vizében olyan ás­vényi anyagok vannak, amelyek megtámadják és szétroncsolják u betont. Szét kellett szedni az öles alapfalakat, el kellett készi­teni a víztelenítő berendezést, a sz got'clö szerkezetet és aztán építhették csak föl ismét a fun­damentumot. Ez persze óriási költségtöbbletet okozott és a béi háztömb nem is készülhetett cl idejére. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány megkezdte a demokratikus Magyarország felépítését. Sok­kal, de sokkai kényesebb és komplikáltabb munka ez, mint akár a legragyogóbb palota fel­építése. Nem emberöltőkre, ha­nem századokra szól. Nem lioll cement es tégla az anyaga, ha­nem az élet: a megcsúfolt, kira­bolt, meyfizcdeU magyar nem­zet étele. A magyar nép élete. Á fundamentuma számára nincs szabad tér: szörnyű romok he­lyén kell felépíteni az uj Ma­gyarországot. Előbb ezeket a romokat kell eltakarítani, ami szintén szigorú gondosságot és tervszerűséget követel. Mi, az országépités munkásai, nem lehetünk iudolensek. Nem mehetünk et közönyösön a leg­csekélyebb momentum mellett sem, ami nincs összhangban a nemzeti programmal. Észre kell vennünk idejekorán azokat a földalalli szivárgásokat, ame­lyek veszedelmes savakat hor­danak magukkal és alattomo­san kikezdhetik az uj Magyar­oiszág drága fundamentumait. Semmi sem jelentéktelen. Az sem, hogy a szegedi utcákon, a falakon, az ujságpaviIlonok ol­dalán még mindig nyilaskeresz­tok éktelenkedhetnek, torz szim­bólumai a történelem legcsu­fabb, leggaládabb hazaárulásá­nak. Ha iőhiszemüek vagyunk. Erődökké alakitott házakban védekeznek a németek Budapesten A támadó németek nagy veszteséget szenvedlek Komáromnál A szovjet távirati iroda liadi­jelcntésében továbbra is a bu­dapesti harcok állnak az első helyen. A jelentések makacs német ellenállásról adnak hirt. Egyes házcsoportokból valóság­gal ki kell füstölni a némete­ket. Sokszor csak a nehézbom­bázók szőnyegbomházása tudta tisztázni a helyzetet, különösen olyan nagyobb épületekben, a melyeket a nácik erődökké ala­kitoltak át. A haditudósítói je­lentésekből meg lehet állapítani, hogy a harcok már elérték az Ancírássy-utat. Különösen érde­kes itt egy hgavuros orosz ro­hamról szóló beszámoló, araöly az egyik földalalti megálló be­járatának elfoglalásáról tudósít. A hadifoglyok elbeszélése sze­rint a bekerített náci csapatok­nál máris jelentkezik a lehan­goltság, amelyet csakis az SS csapatok erőszakos és kegyetlen fegyelmező fellépése tud ugy­ahogy féken tartani. Azzal hite­getik már hetek óta az egyre csüggedő védősereget, hogy a felmentő erők már útban van­nak és minden nap megjöhet­nek. Ezek a felmentő seregek azon­ban ezalatt elkeseredett harc­ban állanak Komáromnál, ahol minden felhajtható tank- és pán­célos erejük bedobásával még egy végső nagy rohamot kísé­reltek meg a németek a Buda­pestet lezáró többszörös szov­jelgyürü áttörésére. Már napok óta dul ez a hatalmas páncélos csata, amelyben a németek máris rendkívül súlyos veszte­ségeket szenvedtek. Lehetséges persze, hogy ekkora veszteségek árán a németeknek sikerül itt néhány kilométerrel kelet felé nvomnlni, de bizonyos, hogy a kitűzött stratégiai céljukat itt sem fogják elérni, hiszen eddig mincFn próbálkozásuk véresen omlott össze. Nincs meg ahhoz már sem a fölös páncélos ere­jük, sem a megfelelő légitámo­gatásuk és főleg erősen hiány­zik már a könnyen idc-oda­dobálhaló tartalékerejük, ami azelőtt annyira veszélyessé tudta tenni a német mozdulatok meg­lepetésszerű rugalmasságát. Azonkívül nem szabad figyel­men kivül hagyni azt a körül­ményt sem, hogy mindaz, ami üiost Budapesten és környé­kén lejátszódik, csupán egy cse­kély részletét teszi a hatalmas keleti front műveleteinek, ahol a Balti tengertől le a Dráváig ujabb offenzívára készen állnak föltételezhetjük, hogy könnyel­mii feledékenységnek köszön­hetik létüket. De arra is gon­dolhatunk, hogy bizonyos szán­dékosság bujt itt a feledékeny­ség lárvájába. Nem véletlen az sem, hogy suttogva továbbadott és hólab­daszerűen terjesztett rémhireket hallunk. Lehet, hogy aki tovább­adja, jóhiszeműen cselekszik, vagy csak a pletykálkodási ösz­tön dolgozik benne, — ám a fecsegés sohasem volt annyira veszedelmes hazaárulás, mint most — de ha kinyomoznánk ezeknek a híreknek az ősforrá­sát, a kiagyalóját, nagyon sötét odúkba jutnánk. A Tiszán robbantják a jeget, hogy az uszó jégtáblák kárt ne tegyenek a hidban. „Már ismét idehallatszik az ágyúdörgés" — suttogják ezekből az odúkból. A Délmagyarország, mint a Nemzeti Függetlenségi Front, a lecbatalmasabb nemzeti Asz­szefogás gondolatának hivatalos lapja, szent hittel és hivatástu­dattal harcol a nagy célért, a rommá lelt ország újjáépítésé­ért. „Hallotta szomszédasszony ? — öklendezi rémhírét a nyug­talanító.szándék — megszűnik a Délmagyarország. Betiltják..." Ezek azok a lappangó szivár­gások, amelyek rejtve oson­nak a föld alatt és igy végzik el a maguk romboló munkáját. Acél: nyugtalanságot, zavart kelteni, mesterségesen bizalmi válságot előidézni, mindenkép­pen és minden áron megne­hezíteni az országépités amugyis nehéz munkáját. Fel lehet és fel kell kutatni a rejtett forrásokat és a legke­gyetlenebb módon kell gondos­kodni arról, hogy ne végezhes­senek többé romboló munkát ebben az országban. Sem a föld alatt, sem a föld felett. Az indolenciának, közönyösségnek nincs, többé helye. a nagy téli szovjet seregek. A németek érzik a fenyegető ve­szedelmet, amely a Visztula és egyéb folyók mentén felsora­kozó orosz seregek várakozá­sából rájuk törni készül. A fo­lyókat rövidesen olvan erős jégpáncél fogja borítani, ami feleslegessé teszi a hidak építé­sét és vizijármüvek hasznáiatál és igy nagyobb seregrészek megmozgatása sokkal könnyeb­ben mehet végbe. Ezért igyekez­nek a nemetek még ennek a helyzetnek a beállta előtt va lami eredményt még itt, Béct előterében elérni, mert égető szükségük vari arra a tizenkét hadosztályra is, ami a főváros­ban és környékén bennrekedt Azonban ez az utolsó kísérletük Bécs előtt s ez is hamarosan a többi hasonló próbálkozásuk sorsára fog jutni és akkor egy­kettőre Ausztria és Délnémet­ország lesz a végső küzdelmek színhelye és Budapest után Bécs, Linz cs München utcái válnak majd csatatérré. Nyugaton lényegesebb újságot csupán az amerikai seregek ardenni offenzívája jelent, ahol a német beszögellcst szűkítette lényegcsen ez a támadó mü­velet. Nyilvánvaló, hogy Rund­stádt nagyszabásúnak indult tá­madó akciója, amellyel egv csa­pásra vissza akarta foglalni elvesztett nyugati pozícióit, fo­kozatosan felmorzsolódolt már a legtöbb helyen. Ahol még mozgásban van a német offen­zíva, ott is már r. lankadás je­leit mutatja s végeredményben a pár kilométeres területi nye­reséget elvesztett tömérdek pán célosa és egyéb értékes hadi anyaga pótolhatatlan hiányával kellett megvásárolnia. Heves háztömbcsalák­ban nyomulnak előre az oroszok Budapesten Moszkva, január 8. A TASS Iroda jelenti: Csapataink január 6-án Bu­dapest körzetében bekerített el lenséges harccsoportok meg­semmisítésére iránynló harcukaí folytatták és elfoglaltak I7í házlömböt. Január 5-én a bar

Next

/
Thumbnails
Contents