Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-09 / 5. szám

II. évfolyam 5. szám. Szeged, 1945. tanú ár 9. keao egyes szám ars Ju nnei A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapfa Balogh István dr. Független Kisgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzett Parasztpárt Révai Józse? Magyar Kommunista Párt Indolencia Az építés nagy körültekintést igénylő, igen kényes munka. Irányítóinak, de azok munkatársainak is ezerfelé kell ügyel niök. Nem elég a gondosan elkészített nagyszerű terv, valóság csak akkor lehet belőle, ha az építőmunka összhangját nem zavarja semmi. A gondos pallér nem hunyhat szemet egyetlen olyan momentum fölött sem amely esetleg a jelentéktelenség álarcában jelentkezik, de ké sőbb — ha nem küszöbölik ki idejekorán — katasztrófát okozhat. Néhány évvel ezelőtt hatalmas bérházlörab épült Budapesien, a budai oldalon. Az alapozásnál észrevették ugyan, hogy a mélyebb rétegekben talajvíz szivárog. Nem törődtek vele. Későb kiderült, hogy a vékonyka ér vizében olyan ásvényi anyagok vannak, amelyek megtámadják és szétroncsolják u betont. Szét kellett szedni az öles alapfalakat, el kellett késziteni a víztelenítő berendezést, a sz got'clö szerkezetet és aztán építhették csak föl ismét a fundamentumot. Ez persze óriási költségtöbbletet okozott és a béi háztömb nem is készülhetett cl idejére. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megkezdte a demokratikus Magyarország felépítését. Sokkal, de sokkai kényesebb és komplikáltabb munka ez, mint akár a legragyogóbb palota felépítése. Nem emberöltőkre, hanem századokra szól. Nem lioll cement es tégla az anyaga, hanem az élet: a megcsúfolt, kirabolt, meyfizcdeU magyar nemzet étele. A magyar nép élete. Á fundamentuma számára nincs szabad tér: szörnyű romok helyén kell felépíteni az uj Magyarországot. Előbb ezeket a romokat kell eltakarítani, ami szintén szigorú gondosságot és tervszerűséget követel. Mi, az országépités munkásai, nem lehetünk iudolensek. Nem mehetünk et közönyösön a legcsekélyebb momentum mellett sem, ami nincs összhangban a nemzeti programmal. Észre kell vennünk idejekorán azokat a földalalli szivárgásokat, amelyek veszedelmes savakat hordanak magukkal és alattomosan kikezdhetik az uj Magyaroiszág drága fundamentumait. Semmi sem jelentéktelen. Az sem, hogy a szegedi utcákon, a falakon, az ujságpaviIlonok oldalán még mindig nyilaskeresztok éktelenkedhetnek, torz szimbólumai a történelem legcsufabb, leggaládabb hazaárulásának. Ha iőhiszemüek vagyunk. Erődökké alakitott házakban védekeznek a németek Budapesten A támadó németek nagy veszteséget szenvedlek Komáromnál A szovjet távirati iroda liadijelcntésében továbbra is a budapesti harcok állnak az első helyen. A jelentések makacs német ellenállásról adnak hirt. Egyes házcsoportokból valósággal ki kell füstölni a németeket. Sokszor csak a nehézbombázók szőnyegbomházása tudta tisztázni a helyzetet, különösen olyan nagyobb épületekben, a melyeket a nácik erődökké alakitoltak át. A haditudósítói jelentésekből meg lehet állapítani, hogy a harcok már elérték az Ancírássy-utat. Különösen érdekes itt egy hgavuros orosz rohamról szóló beszámoló, araöly az egyik földalalti megálló bejáratának elfoglalásáról tudósít. A hadifoglyok elbeszélése szerint a bekerített náci csapatoknál máris jelentkezik a lehangoltság, amelyet csakis az SS csapatok erőszakos és kegyetlen fegyelmező fellépése tud ugyahogy féken tartani. Azzal hitegetik már hetek óta az egyre csüggedő védősereget, hogy a felmentő erők már útban vannak és minden nap megjöhetnek. Ezek a felmentő seregek azonban ezalatt elkeseredett harcban állanak Komáromnál, ahol minden felhajtható tank- és páncélos erejük bedobásával még egy végső nagy rohamot kíséreltek meg a németek a Budapestet lezáró többszörös szovjelgyürü áttörésére. Már napok óta dul ez a hatalmas páncélos csata, amelyben a németek máris rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek. Lehetséges persze, hogy ekkora veszteségek árán a németeknek sikerül itt néhány kilométerrel kelet felé nvomnlni, de bizonyos, hogy a kitűzött stratégiai céljukat itt sem fogják elérni, hiszen eddig mincFn próbálkozásuk véresen omlott össze. Nincs meg ahhoz már sem a fölös páncélos erejük, sem a megfelelő légitámogatásuk és főleg erősen hiányzik már a könnyen idc-odadobálhaló tartalékerejük, ami azelőtt annyira veszélyessé tudta tenni a német mozdulatok meglepetésszerű rugalmasságát. Azonkívül nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a körülményt sem, hogy mindaz, ami üiost Budapesten és környékén lejátszódik, csupán egy csekély részletét teszi a hatalmas keleti front műveleteinek, ahol a Balti tengertől le a Dráváig ujabb offenzívára készen állnak föltételezhetjük, hogy könnyelmii feledékenységnek köszönhetik létüket. De arra is gondolhatunk, hogy bizonyos szándékosság bujt itt a feledékenység lárvájába. Nem véletlen az sem, hogy suttogva továbbadott és hólabdaszerűen terjesztett rémhireket hallunk. Lehet, hogy aki továbbadja, jóhiszeműen cselekszik, vagy csak a pletykálkodási ösztön dolgozik benne, — ám a fecsegés sohasem volt annyira veszedelmes hazaárulás, mint most — de ha kinyomoznánk ezeknek a híreknek az ősforrását, a kiagyalóját, nagyon sötét odúkba jutnánk. A Tiszán robbantják a jeget, hogy az uszó jégtáblák kárt ne tegyenek a hidban. „Már ismét idehallatszik az ágyúdörgés" — suttogják ezekből az odúkból. A Délmagyarország, mint a Nemzeti Függetlenségi Front, a lecbatalmasabb nemzeti Aszszefogás gondolatának hivatalos lapja, szent hittel és hivatástudattal harcol a nagy célért, a rommá lelt ország újjáépítéséért. „Hallotta szomszédasszony ? — öklendezi rémhírét a nyugtalanító.szándék — megszűnik a Délmagyarország. Betiltják..." Ezek azok a lappangó szivárgások, amelyek rejtve osonnak a föld alatt és igy végzik el a maguk romboló munkáját. Acél: nyugtalanságot, zavart kelteni, mesterségesen bizalmi válságot előidézni, mindenképpen és minden áron megnehezíteni az országépités amugyis nehéz munkáját. Fel lehet és fel kell kutatni a rejtett forrásokat és a legkegyetlenebb módon kell gondoskodni arról, hogy ne végezhessenek többé romboló munkát ebben az országban. Sem a föld alatt, sem a föld felett. Az indolenciának, közönyösségnek nincs, többé helye. a nagy téli szovjet seregek. A németek érzik a fenyegető veszedelmet, amely a Visztula és egyéb folyók mentén felsorakozó orosz seregek várakozásából rájuk törni készül. A folyókat rövidesen olvan erős jégpáncél fogja borítani, ami feleslegessé teszi a hidak építését és vizijármüvek hasznáiatál és igy nagyobb seregrészek megmozgatása sokkal könnyebben mehet végbe. Ezért igyekeznek a nemetek még ennek a helyzetnek a beállta előtt va lami eredményt még itt, Béct előterében elérni, mert égető szükségük vari arra a tizenkét hadosztályra is, ami a fővárosban és környékén bennrekedt Azonban ez az utolsó kísérletük Bécs előtt s ez is hamarosan a többi hasonló próbálkozásuk sorsára fog jutni és akkor egykettőre Ausztria és Délnémetország lesz a végső küzdelmek színhelye és Budapest után Bécs, Linz cs München utcái válnak majd csatatérré. Nyugaton lényegesebb újságot csupán az amerikai seregek ardenni offenzívája jelent, ahol a német beszögellcst szűkítette lényegcsen ez a támadó müvelet. Nyilvánvaló, hogy Rundstádt nagyszabásúnak indult támadó akciója, amellyel egv csapásra vissza akarta foglalni elvesztett nyugati pozícióit, fokozatosan felmorzsolódolt már a legtöbb helyen. Ahol még mozgásban van a német offenzíva, ott is már r. lankadás jeleit mutatja s végeredményben a pár kilométeres területi nyereséget elvesztett tömérdek pán célosa és egyéb értékes hadi anyaga pótolhatatlan hiányával kellett megvásárolnia. Heves háztömbcsalákban nyomulnak előre az oroszok Budapesten Moszkva, január 8. A TASS Iroda jelenti: Csapataink január 6-án Budapest körzetében bekerített el lenséges harccsoportok megsemmisítésére iránynló harcukaí folytatták és elfoglaltak I7í házlömböt. Január 5-én a bar