Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-24 / 30. szám

At V. L Itt A G V \ B Ü R S l K (. 1944. december 24 Kikre hatott Göhbels propagandája A propaganda mint a hírverés művészete, a mai értelmében csal at eisö világháború ulán kezdeti komaSpabb szerepet játszani a nem zetközi politikában. Ennek az ér vúuyae jutásnak két oka is van Egyrészt nagy szerepe volt ebben annak a körülménynek, hogy a technikáé fejlődés abban az Időben a rádió és a hangosfilm csodájával ajándékozta meg a vi ágot. Másrész' azonban kétségtelenül nagy része volt a propaganda előtérbe jutásában a tömegek felfokozott lélektani áüzpo'.ának is. A fashzta megmoz tíuiasok előbb csak az egyes ors-ágok határain belül vitték át a polmkei küzdelem addigi csöndes mérkőzését pártközi Világnézeti tikra kesóbb azonban ez a világnézeti nlJífcSeás átcsapolt az országok ha tárán túlra is és nemzetközi jellegei Öltött A tömegek lélektani érzé kenjaége még a világháborús nagy lelki behatásokból lel sem ocsúdva újabb drasztikus behatások alá kerüj* ebben a felfokozott politikai I ikáelembcn. Ilyen körülmények köiöU uem csoda, ha a tömeglélek elyasdelte érzékenységét az érvelés művészetének finomabb árnyalata iráni és már csak a legerősebb be hatásokra reagált. Abban az arány b;ui, ahogyan a fasizmus tért hódi 1 fcecdett erősödni a propaganda hangja és lett egyre durvább annar tónusa. A lélektani megállapítás szerint sz az egyéniség, airi valamely eszmei vitában alacsonyabbren.lüsége luciatában érzi, hogy már nem ké p&» az értelmi meggyőzés eszkö zd el maga javára dönteni az érvek mérUzés r, gyöngesége leplezésé ben a hang crösitteóvcl és a ki í j.zéeeinek du'vuiárával igyekszik p dőlni meg?yözö eszközeinek hiányosságait. És ez igy van a törne gck vitájában a politikai eletben iát míg nagyobb tömegekre átvive, a neniietközi életben is. Mindig annak a politikai pártnak, vagy nem zcLnek a propagandája lesz a leg harcosabb cs ezen az úton egyn. dutvibb, amely part, vagy nemzet tudatosan, vagy ludat alatt érzi tiszta argumentikájának fogyatékos tágat, amelyiknek tehát i'y módon önmagával szemben csökkcntértékUségá érzése van. A fasizmus kezdettől fogva alaesonyabbrendüségi érzésben szenvedett, hiszen tudatában volt annak, hogy az eszmék tiszta mérkőzésének megvívására, éppen érvelésének felemás és szegényes fegyvertára követ kertében, nem sok kilátással indul hat. Ezért aztán a mozgalom megnyilvánulásainak hangja egyre ide gesórti és türelmetlenebb telt, maid végül teljesen eldurvult. Voltaképen a íaRtmuis nem is kivánt lényegileg sohii .ein az értelemre hatni, hanem líú'iriig csak az indulatokra. E ben a tiikinteibcn különben maga Hitler sem hagy fenn semmi kételyt amennyiben a Mein Kampf-ban a 145 oldalon maga mondja, hogy „elég. in néhány propagandaszóla mai vezérszavakban addig ismétolgoüik, amig az a tömegekbe be rtá ódik". Ez pedig csakis a nyers indulatok felkeltésére és nem az értelem megvilágítására alkalmas rne tódus. Természetes, hogy ilyen esz közök csakis a leg Kritikátlanabb tömegekre tudnak hatást gyakorolni, igy nem csoda tehát, ha a mozgalom a társadalomból valóban a leg evOnffébb sz-Uc i színvonalú egyéneket tudta csak bűvkörébe vonzani. Azokat a szellemi szegénylegényeket, akiknek elég egy-két sokat hangoz tátott nagyhangú szólam, hiszen valamely preciz okfejtéssel és szigorú logikával megszerkesztett pártprogramot megértése már kívül inarad szellemi felvevőképességük szűkre szabott korlátain. Természetes következménye volt ennek a propagandamódszernek az, hogy a fasiszta mozgalom valójában sehol sem tudott vonzóerőt gyakorolni az igazi szellemi elitre és a valódi józan intelligenciára. Megjegyeztük, hogy itt az intelligencia fogalma alatt nem az úgynevezett értelmi középosztályt értjük, hanem magát a becsületes, tiszta értelmességet, amit leginkább a parasztság és a munkásság képvisel a maga természetes és romlatlan értelmű Józanságával és a természettől még el nem szakadt ösztönös Ítélőképességével. Érdekes, hogy épen erre a két, látszólag egymástól távol esö rétegre, egyrészről a szellemi arisztokráciára, másrészről a munkásságra és parasztságra teljesen ha•ástalannak és eredménytelennek bizonyult a fasiszta propaganda minden erölküdése. Ha néhány lyugtalanabb természetű, vagy egyéb lefektusban szenvedő egyént el is kábítottak kivételesen a ködös fasiszta szólamok, valójában az emliett csoportokból jelentós és reprezentatív tömeget sohasem tudott elhódítani ez a mozgalom. Egészen más lelki összetételű csoportokra spekulált ez a propaganda és ebben a számításában átmenetileg nem is csalatkozott. Hitler maga árulja el könyvének a propagandáról irt fejezetében, hogy nekik nem a doktri•térek, a tanult koponyák megnyerése a fontos, hanem azoké, a kiket fanatizálni lehet néhány szólam ismétlésével. Ilyen néhány frázissal fanatizálható csoportokat pedig csakis a teljesen kritikátlan, szellemileg és anyagilag ki nem elégült felemás osztályok közt talált magának a nozgalom. Ezekre aztán kétségtelenül teljes mértékben hatott a fasizmus frá riszuhataga. Tanulságos közelebbről is szemügyre venni, milyen rétegek voltak tehát azok, amelyeket a fasizmus otromba és durva propagandája eszrözeivel a maga részére mozgósítani tudott. Legelőször is a zsákutcába jutott és félbemaradt exiszlenciák szo'gáltalták a mozgalom élcsapatait. Ez a tét.:l tökéletes ncmteiközi érvényességű, ugyanis mind Németországban, mind Olaszországon, mind pedig Magyarországon a mozgalom vezérkarában kivétel nélkül csupa félbemaradt exisztencia, vagy kettétört karriérfl egyéniség foglalt helyet. (Csak néhány illusztráció: Hitler maga érvényesülni néptelen piktor, Göring megt rt karriérfl pilóta, Himmler sohasevégzett medikus, Mussolini elbocsátott néptanító, majd boldogulni nem tudó újságíró, Szálasi katonailag érvényesülni képtelen törzstiszt stb.) nnei volt aztán, hogy Középeurópa csaknem valamennyi félbemaradt •xisztcnciáji — pedig a mult háború után akadtak itt szép számmal — fasiszta lett. Kitünö megértésre taált ez, a propaganda a gyengén fizeictt altiszti és kishivatalnoki kategóriák körében is, akiknek kielégülőtlen és felemás életformája ez önálló kr tikára nem szoktatott lelkekben a fasiszta szólamok mákonva segítségével álmodozta magának a fölfelé haladás megváltó beteljesülését. A magasabb tisztviselői rétegekből is idecsődült a legtöbb tehetségtelen. mellözött, vagy gyors karr erra spekuláló stréber, aki mind már csak a gyors lehetőségeket és fantasztikus rangugrásokat ígérgető politikai változástól remélték álmaik teljesedését. És itt találkozott mindaz a sok időelőtti nyugdíjazott katonatiszt, aki a maga fönnhéjázó üres izgágaságában már a diktátori botot érezte a mozgalom sikere esetén a tarsolyában. És ide tömegeltek az összes dilettánsok, a vagyonbukott üzletemberek, az ügyetlen és tehetségtelen kereskedők, a helyzetet roszszul kiszámító 6Íkerkonjunkturások. De Idegyültek össze jórészt az iszákosok és fröccsbajnokok is, a kelekótyák és a paralitikusok, amerre az ember szeme csak itt néz, mindenütt csupa defektusos egyéniség I Mintha csak az összes félmfiveltek, schizofréniások és egyéb hibások itt adtak volna egymásnak találkozót, a világörténelemnek ezen a legotromhább lelki-kongresszusán. A propaganda tehát mindenképen méltónak bizonyult ahhoz a tömeghez, amelyet magának verbuvált És lehet-f azon ezekután csodálkozni, hogy ilye{ lelkiotszetéteifl mozgalomból nen sarjadhatott más, csak katasztrófa Dilettánsok, félmüveitek és defektus* ban szenvedők ragadták magukhoi Közép Európában a kormánykerekei és mit bánják, ha megszállott eszelösségükben szirtnek vezetik is a hajót I A szellem tiszta és alázatos szolgái pedig őszintén örvendenek minden igaz lélekkel együtt, hogy t pokoli arénán kívül találkozhattál ismét a két legjózanabb és legmegbízhatóbb kategóriával: a munkás* sággal és a parasztsággal. Szükségszerű volt eként ez a találkozás amelynek termékenynek kell lenni hiszen ebből kell majd újjáépíteniük a vihar után a romokat (d. k.) A náci hóhérok lemészárollak 2000 munkaszolgálatos! a cservenkai téglagyárban A fasiszta hóhérok újabb szörnyűséges rtmtetteiröl hallottunk mos1 megdöbbentő történeteket azoktól a meggyötörten és elcsigázottan ideérkező munkaszolgálatosoktól, akik a szerbiai Bor rézbányáiban tel esitettek nehéz szolgálatot. Ezek a fiatalemberek elmondották, hogy a bori munkatáborból szeptember 17-ér az előnyomuló orosz csapatok é: partizánok elől a parancsnokságok erőltetett menetben Pancsovára ha tották óket. A menekülésszerű gya loglásban persze ellátásról szó sem volt és Igy bizony már Pancsovái sokan elpusztultak útközben. A kísérő katonák azt a parancsot kapták, hogy aki a sorból kilép, azonnal le xeil lőni. Aki tudott persze igyekezett innen egérutat venni. Ilyen körülmények között érkeztek erősen megfogyatkozva Pancsova és Titel érintésével október 7-én Cservenkára. Itt az egész társaságot a téglagyár száritóiban helyezték el Ekkor számuk az induláskor még megvolt 4000-röl már körülbelül 3000 főre olvadt. Ami azután Ír történ', az már a Szent Bertalan éjszakája vérfürdőjének borzalmai idézi fö!. A német SS alakulatok és a hozzájuk csatlakozott környékbeli Volksbund tagok a téglagyárban elhelyezett csoportból 2000 munkaszolgálatost egyszerűen lemészároltak. Néhánnyal azok közül, akik a cservenkai halál-téglagvárból megmene kültek, alkalmunk volt beszélni. Ezsk közvetlen élményük hatása alatt a következőkben mondották el a szörnyű éjszaka történetét: Október 7-én éjszaka ériünk Cservenkára, ahol a téglagyár udvarára vittek bennünket. Itt lefeküdtünk, de éjfél után az SS legények vad kiáltozással felvertek bennünket. Tízesével felsorakoztattak, majd ugyanilyen csoportokban az udvar végén lévő aiyagvájó gödörhöz kezdték vezetni az embereket. Mindjárt sejtettük, hogv itt valami szörnyű gonoszságra készülnek. Nem is csalódtunk, meri csakhamar már hallottuk is az első sortüzet a kubikgödör felöl. Utána iött azután a második, harmadik és a többi sortűz, vad kiabálások, ek fojtott Jajgatások és halálsikolyok kf* séretében. Mostmár tudtuk, hogy ml vár ránk. Aki tudott, az igvekezetf minél hátsóbb sorokban elhelyezkedni, hátha később valami csoda majd megmenti. — Csakhamar az én csoportomn is gorkerült — beszélte az egyik pesti fiú. Odavezettek a körülbelül >usz méter hosszú és tlz méter szées gödör széléhez, amelyben akkoi már nagyon sok holt bajtársunk véres hullája feküdt. Aiccal a gödöl felé állítottak bennünket s aztán há« 'ulról megkaptuk a tarkólövést. En« gem valami csodás szerencse folytán csak a nyakizmomon ért a lövés ét Igy aránylag könnyú sérüléssel meg* úsztam a dolgot. A lövés ütése azonban mégis az árokba sodort és ct rolt a szerencsém, mert így legalább halottnak veitek. Kissé kábult voltait ugyan, de azért jól hallottam, amint egymásután dördülnek a lövések ér éreztem, hogyan hullanak rám a meg* ölt áldozatok. Hajnalig tartott ez ( pokoli munka, amikor egyszerre egl SS vezető jött és a hóhérlegényeká a gyár udvaráról „más munkára* vitte el sürgősen. Ezáltal mindazolq akik a hátrább! csoportokban álltakj szerencsésen megmenekültek. A gö*i dörből ekkor előmásztam én is él most láttam csak, hogy rajtam kívűf még néhányan könnyebb sebesülés® sel túlérték a kivégzést, mert mint? egy nyolcan—tizen másztak ki még a holttestek közül. Innen aztán gyors menetben Bajári mentünk, ahol végre a felszabadod orosz seregek megváltottak bennünf ket a további szenvedésektől. Meá kell jegyeznem, hogy utközbnn a szeri falvak lakossága mindennel ellátót bennünket, a szerbek közt valósága ínyenc bőségben duskáltunk, anná durvább és kegyetlenebb volt ellen ien a svább falvak lakossága, aho bottal, sót puskalövésekkel kergette! :l bennünket A náci gengszterek bünlaisíromá ez a rémtett ujabb szörnyű fejezette gazdagította. A végső megtorlás lii iáján ezzel velük szemben csak mé_ jobban növekedett a megfelelő elszámolás tétel'