Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-10 / 18. szám

Révész püspök no is jelentőségű nfasiUsa a debreceni tanárokhoz és tanítókhoz 6 A népi felszabadulás és a nemzeti talpraállás súlyos és messzeható jelentőségű kérdései mi történjék S közoktatásban, mint tanítsanak az az iskolában ? A tankönyvek az öszszeomlott régi rendszer művei, tehát sürgősen ujakat kell kiadni helyettük. DJ addig mi történjék? Nyilvánvalóan a tanítóknak, tanároknak, valamint a közoktatás felügyelő hatóságainak kell mindent elkövetniök, hogy a rossz tankönyveket félretolva a népi demokrácia szellemében és a régi rend kritikájával végezzék nevelő munkájukat. Példamutató és történelmi jelentőségű tett e vonatkozásban Révész Imre debreceni református püspök, tankerületi főigazgató utasítása a tankerület tanáraihoz és tanítóihoz. Az utasítás teljes szövege igy szól: A magyar köznevelés és közoktatás minden munkásának tisztán kell látnia azt, hogy a mostani vildghdközelgő befejezödtével hazánk és népünk életében sokkal mélyebbreható változások fognak együttjárni, mint aminőket 1918-i összeomlásunk hozott magával. Minden tanár és tanító gondolja meg, hogy az iskolát ezrek figyelik, reménykedő és gyanakvó szemek; gondolja el, hogyan nó meg kiejtett szava a szülők körében s hogyan torzul e! akárhányszor a tanulók tolmácsolásán át még nyugodtabb időben is. Éppen ezért minden tanár és tanító, rendkívüli felelőssége teljes tudatában, gondosan óvakodjék attól, hogy növendékei előtt a mai helyzetet, akár csak puszta célozgatásokkal, hangulatkeltéssel is, valami epizódszerü rövid közjátéknak tüntesse fel, amelynek elmultával lényegileg éppúgy a megelőző társadalmi és politikai rend, az eddigi magyar közszellem fog visszatérni, mint ahogyan ai 1919 augusztusától kezdve történt. Az ilyen beállítottság maga éppen elég volna arra, hogy a mai helyzetben minden tanítói cs nevelői munkát lehetetlenné tegyen, iránta a sorsunk irány Írását ma és a jövőben kezükben tartó külső és belső tényezőkben teljes bizalmatlanságot ébresszen. Ti&:án kell látni azt is, hogy a letűnt, Illetőleg az országnak még meg nem szállott részén is letűnőben levő magyar bel- és külpolitikai rendszer fölött már az eddigi események meghozták a lesújtó ítéletet Külpolitikánk eltévesztett voltát, a nemet szövetség végzetes hatását maga Magyarország Kormányzója állapította meg október hó 15-én, egyúttal az egyedül helyes kivezető utat is megjelölve. Belpolitikánk a rémet nemzeti szocialista szellem és rendszer egyre szolgaibb utánzásával a szabadság és a humanitás örök tmberi és magyar értékeinek megtagadásával, a faji kérdés materialisztikus felfogásával, a zsidókérdés embertelen és keresztyéntelen „megoldásával", a „keresztyén" jelző jogosulatlan és képmutató használalaval s ennélfogva lejáratásával s e melett az igazi demokrácia és parJamentárizmus, a ma kívánatos ütemü társadalom-gazdasági fejlődés elgáncsolásával szintén megérdemelte bukását. Föltétlenül óhajtandó tehát, hogy tanáraink és tenitóink vessenek lelkiismeretesen számot magukkal: eljutottak-e már s ha nem, Képesnek érzik-e magukat eljutni mind ennek tiszta meglátására? Ha e tekintetben más meggyőződésük van, az iskolai munka nyugalmának s az iránta való bizalomnak biztosítása érdekében meg kell hoznioazt az áldozatot, hogy meggyőződésük következményeit önként levonják s az előbb-utóbb elkerülhetetlen külső beavatkozást maguk és esetleg iskolájuk ellen nem idézik föl. Minden tanár és tanító tartsa kötelességének, hogy a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával tárgyilagos képet alkosson magának az angol birodalom, az Eszakamertkat Egyesült Államok és a SzovjetUnió valódi szelleméről, politikai, társadalmi, gazdasági rendszeréről és belső állapotairól, függetlenítve magát a német és a nyomán járó eddigi magyar propaganda végzetes ferdítéseitől és elhallgatásától, sőt egyenes uszításaitól. Aggodalmasan óvakodni kell attól, hogy a Szovjet megtorló háborújának előttünk kavargó véres képeit összetévesszük magával a szovjet-rendszerrel és annak eddigi eredményeivel s ily irányban tegyünk meggondolatlan nyilatkozatokat vagy célzásokat. Az iskolában természetesen semmiféle pártpropagandának nem lehet helye, de a tárgyilagosság és a tisztánlátás érdekében a növendékek fejlettségi fokához képest nem lehet alkalom adtán megemlítés nélkül hagyni, hogy a szovjet-rendszer a magántulajdont nem, csak annak korlátlan túltengését, a kapitalista rendszernek ezt a legfőbb bűnét zárja ki, hogy a Szovjet-Unió a kebelébe tartozó 250-300 millió ember műveltségi színvonalának emelésére aránylag rövid idő alatt bámulatosan sokat tett, a művelt értelmiségi embert a nem anyagi vonatkozású pályákon is rendkívül megbecsüli, a vallási és egyházi életet és annak tényezőit pedig — amint erről közvetlen tapasztalásból is meggyőződhettünk — nemcsak nem üldözi, hanem tiszteletben részesiti. Arra is ri kell mutatnunk, hogy minden eddigi jel szerint a megszálló orosz hadseregnek nem célja Magyarország önállóságának és függetlenségének megszüntetése: katonai céljainak elérése után, amelyben őt magyar részről akadályozni éppoly hiábavaló, mint amilyen bűnös, nemzetellenes cselekedet, sorsunkra biz bennünket. Ennek a sorsnak nem szabad másnak lennie, mint annak, ami történelmünkből következik: korszerű megvalósítása Kossuth kezdeményének, Petőfi álmának, amelynek első villanásai ott lobbantak fel már a középkor, a reformáció és az ellenreformáció korának legnagyobb magyar uralkodói és áilamférfiai szivében is: az emberi jogaihoz juttatott nép, a demokratikus Magyarorság. „Az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért .. Ennek a nagy és sürgős átalakulásnak az előkészítéséből az iskola munkájának is ki kell vennie a maga részét. Különösen meg keli ujhodnia történelmünk és irodalmunk tanításának. Tankönyveink általában véve a letűnt és letűnő régi rendszer feudális és kapitalista, illetőleg Jasiszta" szellemében vannak irva, ezért hiányaikat, téves beállításaikat a tanár és a tanító van hivatva az élő szó, a közvetlen ráhatás erejével — természetesen a növendékek fejlettségi fokához lelkiismeretesen és megfontoltan alkalmazkodva — pótolni, illetőleg helyesbíteni. Történelmünkben az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a szociális gondolat erőfeszítéseinek, a népi erők mozgalmának. Kossuihot ép úgy végleg meg kell szabadítani a demagógia vádjától, mint Adyt a rossz magyarság a merő destrukció bélyegétől. Rá kell mutatnunk Ady vátesz] lelkének iszonyatosan beteljesült jövőbelátásaira. Az eddiginél jóval több figyelmet kell szentelnünk az Ady nyomán felnőtt irónemzedékeknek is, amelyek egészen magasrendű művészi értékeiken át mind a demokratikus átalakulásnak, a népi gondolatnak voltak szószólói. A régibb magyar irodalom örök értékeinek változatlan kultusza mellett onnan is fel kell ragyogtatni minden olyan, eddig kevésbbé méltányolt nevet, amelyeknek viselői, kezdve a kódexirókon s a protestáns prédikátorokon Bacsányiig, Vajdáig és Tolnai Lajosig a szociális Magyarországért, a demokrata eszményekért küzdöttek. Ezeknek az íróknak méltó tárgyalásából derül majd ki, hogy amit most akarunk építeni, az a valódi magyar hagyomány: az a méltóbb, emberibb, gyökeresebben magyar és krisztusibb. Történelmünk és irodalmunk tanítása közben, de egyébként is különösen óvakodni kell az 1920—1940 közti üres, felszínes és nem is mindig jóhiszemű irredenta-ideológiai felújításától, akár csak megszokott szólamok vagy nekibusult célzások alakjában is. Ez az ideológia a most összeomló magyar rendszerrel együtt megérdemelten elbukott. A „CsonkaMagyarország nem ország, egész Magyarország mennyország" istenkáromláshoz közel járó pedagógiai tévelyéért méltán bünhődünk. A ma* gyarság jogos igényeinek érvényesítésére a békekötés előtt és után a' eddigitől teljesen eltérő utat kell keresnünk, amely nem fantomokon hanem realitásokon át kell, hogy vezessen s amely ut járhaíásinak előfeltétele a környező dunai népekkel a legelsősorban a saját megmaradó nemzetiségeinkkel való lelki megbékélés lesz, a szociális es a demokratikus népi gondolat jegyében, az eddiginél emberibb és keresztyénibb, a saját régebbi történelmünk irányvonalának is megfelelőbb szellemben. Éppen ezért a legnyomatékosabban felhívom tanárainkat és tanítóin .at arra, hogy a hagyományos irredenta-szellemnek mindet olyan megnyilatkozását gondosan kerüljék, amelyből fajgyii öleire lehetne következtetni, — kerüljek még akkor is, hogyha a használt tankönvv erre alkalmat vagy indítást adna. Ugyanilyen legnyomatékosabb figyel neztetéssel óvok mindenkit a zsidókérdésnek oly szellemben való feszegetésétől vagy akárcsak vigyá/at!an kiszólásokkal érintésétől is, amely szellem az elbukott régi rendszer tartozéka volt s amelyet a gyökeres magyarság lelke önmagától mindig épp oiy idegennek érzett, mint ahogyan idegennek érezte a komoly keresztyén szellemiség. Magától értetődik ezek után, hogy a növendékek közt faji, vallási és hasonló megkülönböztetést nem szabad tennünk, társadalmi szempontból is csak egyet: minél szegényebb valaki, annál inkább kötelességünk támogatni. Eddig a püspök súlyos és komoly szavai. Mi a legnagyobb örömmel idézzük ezt a példamuta'ó megnyilatkozást. Ez a demokrácia u;ja. Nemcsak a politikai szervezeteknek kell harcolni a demokrácia megvalósításáért, hanem mindenkinek a maga helyén, de különösen az ifjúság nevelőinek. Addig is, amig a -noírtrkal törekvések sikerrel járnak, a maguk hatáskörében kell rnegvalósitaniok a fölszabadulás és a demokrácia követelményeit. Amig a közoktatás és ai iskolák ügyében egységes rendelkezést tudnak hozni a politikai szervek, addig mindenütt igy kell elindulni a nevelés uj utjain. IDebrecen népe is lelkesedéssel csatlakozik a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronthoz Ahogy Szegeden, ugy Debrecenben is közzétette a Magyar Kommunista Párt az ország felemelkedésére és újjáépítésére kidolgozott programját. Ezt a programot Debrecen népe is egyetértő lelkesedéssel üdvözölte és mind a pártok, mind a politikai élet pártonkívüli kimagasló személyiségei a legnagyobb helyesléssel fogadták. A debreceni újság közli azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a helyi demokrata vezető férfiak tettek az előterjesztett javaslatról. E nyilatkozatok között a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot dr. Juhász Nagy Sándornak, a magyar népköztársaság volt igazságügyminiszterének a következő nyilatkozata : „Nekem is az a szilárd meggyőződésem, hogy Magyarországot egyedül a demokratikus pártokból alakuló magyar nemzeti Függetlenségi Front mentheti meg. Nagy örömmel fogadom, hogy ez a kezdemé nyezés a kommunista pártból indult ki, sőt hogy a nagy összefogásnak sokat kifejező fenti elnevezését is épen ők adták meg. Legnagyobb készséggel veszek rés^ ebben a nagy munkában és SZÍVM sen vállalom azt a programot, melj! a külpolitikában, belpolitkában és í gazdasági élet újjászervezésében 4 radikális demokratikus szociális gons dolatok tűzi ki vezéreszméül. Ez aÉ elgondolás vezetette eddigi közélet^ tevékenységemben mindenkor. Debrecen és Szeged kézfogása hal talmas lendületet fog adni a Ma gyöt. Nemzeti Függetlenségi Front akciói jának." Hasonló értelemben nyilafkoz, a debreceni pártok vezetői is. És nyilatkozatokat rögtön meginduld szerveszkedés is követte. Éppen úg mint Szegeden a város demokratiku pártjai megkezdték a tanácskozásoka a Magyar Nemzeti Függetlens Front megalakítására és ennek a pros ramjára nézve. Rövidesen tehát Det recenben is létrejön a nemzeti ösx szefogás és Debrecen népe is ma< gáévá teszi az újjáépítésnek azt i demokratikus programját, amelye] Szeged népe december 3-án elfogadott.