Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-10 / 18. szám

DELHI AKTAUORSZAQ — Könyvtáruk1 volt? Előadáso­kat tartottak maguknak? — Nem. Nem volt se könyvtár, se előadás. Csak1 tánc. — Szeretne olvasni, tanulni? — Igen. Nagyon szeretnék). — Remét j ük, most majd lese rK mód, hogy mindenki tanulhasson. így beszélgettünk) tovább n'ikii­tözésről, nyomorról, éhbórekröl és a mindig visszatérő központi prob­lémáról, a földről. Amlikbr elbúcsúzunk, a fiatal lány utánunk szól: — Most már miajd lesz könyv? Lehet tanulni? — Lesz, lehet és kell is tanulni sokat, nagyon soknt. Es — utána gondolom — hány rettenetes példán kell miég újra és újra látnunk, mi mindent pusztí­tott el a szennyes hazugság és árulás nyilas áradata. Komócsin Zoltán. néptömegek nem lelkesedhet­nek azért n demokráciáért, mely saját halálos ellenségei iránt tü­relmes és engedékeny. De érettnek tekinthetik-e a szövetséges hatalmak a magyar demokráciát az ország ügyeinek vezetésére, ha az ország meg­rontói, a házaárulók, a nyila­sok és egyéb németbérencek el­leni harcban nem mutat kérlel­hetetlen erélyt, határozottságot is szent ügybuzgalmat? A hazaárulók elleni harc nem Utolsó sorban azért magyar ál­lamérdek, mert ezzel a harccal bizonyltjuk be ország-világ előtt, hogv érettek és méltók vagyunk rá, hogy magunk vegyük kézbe sorsunk intézését. Révai József Igy történt A izentesí nagy áttöréskor ért hoatzánk először a háború szele. Menekülő civileik! fa visszavonuló katonáik hatalmas tölmtege húzódott Budapest feléi. Megyünk1 Budapest­re, a fővárosban akarjuk) letenni a fagyvert, — felelték kérdésemre a magyar katonák. Nemi a/karunk harcolni e németekért Kecskemétre b betöri egy Ma wtovtet 6k. A németek) megrémülve felrobbantották a lőszer- és ruha­raktárakat. A ptortyázó orosz csa­pat visszaszorítását nagy győzelem­nek tüntette fel a náci propagan­da- A2 elmenekült csendőrség és a hivatalnokok egy része vissza­tért Lafosmtzséne. Közben elhang­zik Horthy fagyverletételi kiáltvá­nya, m&jd megtörténik a nyilas puccs. A nácik •megtisztitják* a front mögötti helyekét egy sereg becsületes miagyar embertől. Esze­veszetten dblfloznak a véd őáIIások kSépitósén, miközben a dladíalimLas Vörös Hadsereg. "özönMk' át a Ti­szán, Pölnáiklóziik, hogy. mint szo­kott, nagyot cselekedjék. ( Egyik1 fiap azután halljdk Kecs­kemét kiürítését. Szomorú Kép a föntőn KMrt szefcnö nők, károm­kodó férfiak1 jón n dk', szuronnyal kétoysreritették' Ki őket a városból. Az erőszatóoaaágolií" táímiogatására megindult a náci propaganda Is. Most vetik be a csodafegyvert! Minden élőlényt ki Kell vinni Kecs­kwmlétről, miért itt mindlen el fag e usztulni. Az uj fegyver olvaszt i, Tagyaszt fa. . [ , Ll ! Némi la hagylak offí stímlmaf. De nemcsak az élőlényeklet féltették) a csodafegyvertől, féltették) az firtéfóe­sebb élettelen liokntkat Is. Feltör­ték az Üzleteiket és házakat és mentettek, amlit csaSd tudtaM — Németország felé. I 1 A síneket fis BtolmKboklat aiáajc­UXzták'. ' i LaJostnUzsíről Jóviz^ga kJMrtíe­líaének fortélyával pondén JÓ lo­vat pMttefc. Ekfcbr mór a gabona? ÍM hordták a lajomuizfei raktáraié ból a nAniet autók. Kihirdették), hogy mindenütt osak egy tehenet M agy disznót hagynak, a többit be kfell sziáJlftani. Néhányan erre •Beteltük terjeszteni, hogy a pa­rasztok oazzák szét egymásKözt az áflatokM. [ ) Október 77-én orosz vadászok! géppuska hangja ébresztett fel bennünket. Másnap beMvtáld n nuKjmtaradt kocsikat, hogy a ná­cfktiak1 *» állomásra gabonát szál­lítsanak. Egy kócsi seiml jelent meg. Ekfcfar már dübörgött a harc Kecs­kemét felől. 1 ' I i Lajesmizsén X cso laegyver ?ebogy, ren ftfart előjönni. Most már azt terjesztet­ték a nácik1, hogy Sztálin meghalt, Oroszországban kitört a forrada­lom! és csak1 a rominak' harcol­nak' mlár. A ktecsfóeméti főispán is miegerősitette ezt a csodálatos hirt. A szovjet csapatok azonban kö­zeledlek, hétfőn reggel elfoglalták Kecskcmílet. A néiniiefek vissza­vonultak, reggel már kozák lova­sok) száguld'tak Lajosmizsén Ke­resztül Budapest felé. Hála a Vö­rös Hadsereg gyors előrenyomu­lásának, a németek! csak1 egy he­lyen tudták1 felrobbantani a síne­met fis csak' annyi állatot vittek el, amennyit hirtelen essze tud­tak Kedni. Uajosimzse népe nagyrészt ft he­lyén rn'aradt, kivéve azokat a sze­nny fiatalembereket, akik nem tud'iak mlegszökni a leventéketimün Idára kjényszeritő parancs elől. Egy kis megállás után újra megindult az élet a| községijén. Megszólal az oWSalhalőtt templomi harangja. Az egyedül oüknlarad't fiatal káplán, Giordós Siimón maga húzza meg először a szabad' Lajösimlizsén. Meg­nyugszanak1 az emberek'. A pimasz náci piiopaganda itt sémi usziit többe. i Hamarosan helyreáll a rend'. 'A hfelyi 'komfmHmisták szerveDfisé­ben miegalakült polgárőrség véget vet n felelőtlen ekenek, különösen a ciganyök1 fosztogatásának'. A biz­tonság helyreállásával megindul a nyugodt élet, mindenki hozzálát a" mlunklahöz, A polgárőrség, veze­tő bizottsága Iddöboltatja, hogy mindenki foglalja el régi helyét, aki fezt nemi teszi, a nép ellen vét és aszerint büntetik'. Az össze® társadalmi osztályok beróná sával községi tanács alakul a községi ügyek) intézésére. Megin­dul a közigazgatási élet néhány ottmaradt hivatalnok fis tanító be­kapcsolásával. Az filét tehát tovább folyik. A békességet csak1 a néha megjelenő náci terror-repülők' zavarják! meg. arn'clyekiick műidig békés polgári házakat sikerül eltalálniok. A hiáiboni vihara elvonult Lajos­m&zse fölött, liadsríntér volt ez a terület Is. Ide vitt bennünket a reakWós vezetők' huszonöt éves nralimla. Ide a nép kizárása a po­litikából. Most pedig Budapest felé nézünk', várjuk és hiszünk abban, hogy Budapest népe segíteni fog a vörös Hadseregnek a náci bi­torlók fis r^U-9 bi<*ivTirerkí ti ta­karításában. Kér! József. Í944. december 10 Í^MWt^WBegtePWgBilUlUWmtJI Ili d német népfelkelés a nácik k&zeli bukásának eláee A néimet fasiszták négy éven át bőségcsen pazarolták a német vért a mohón harcolt gyors győzelem) reményében. 4 gyors győzelem azonban elmaradt és a szövetsége­seié vették kezükbe a harctereiken az irányitást. Németország ember­anyaga ezalatt teljesen kimerült, ugy hogy az itt beállott katasztro­fális hiányok1 pótlására a barodalmJ hadvezetőség végül is az utolsó mentséghez volt kénytelen folya­modni. Ez a végső segítség «z ál­talános népfürkeJés elrendelése volt. önmagában az a körülmény, hogy egy hadban álló nemzet eh­hez a legutolsó eszközhöz kényte­len nyulnii, azt mutatja, hogy az az Ország a végső kapkodás álla­potában van. Most azután a szövetséges hatal­mak jelentéseiben és sajtójában, valamiint a semleges országok hír­lapjaiban is egyre több közlemény adatai egészítik ki azt a megdöb­bentő képet, amii az általános né­met népfölkelés eddigi körülmé­nyeiből kibontakozik. A 14 évestől 60 éves 'korig elrendelt katonai szolgálat végre felnyitotta a Ieg­ei vaküllabb nácirajongókf szemét is Németországban. A szülők kétség­beesetten látják, hogy 14—15 éves gyermekeik az iskola helyeit ka­szárnyákba fis gyakorlóterekre mennek', nemrük'm 60 éves apjuk­kal, vagy nagyapjukkal együtt. A! nyugati fronton és Kclet-Porószi­országban már került is fogságba.,, jó néhány ezekből a sebtiben ki­képzett és frontradobott népfo'kó­lő alakulatokból. A fölszerelésük már magában is elárulta a német hadVezetés kétségbeesetten kapko­dó, hiábavaló erőlködését Ezek a népfelkelők! ugyanis már nemi vi­selnek Wzabályos egyenruhát, ha­nemi csak a k'atonasapka és a kar­szalag árulja el katonai szerepü­ket. Tölténytáska már nemi jut ne­kik1 s igy a töltényekét egyszerűen a zsebükben hordják'. Fegyverze­tük' a kteustrált régi fegyverek. Egy haditudósító elmondva, hogy a nyugati arcvonalon fglyul ejtett népfülk'elö csoportok való­ban szánalmas látványt nyújtanak1. A foglyok' elbcsaéltcik), hogy alig négyheti kiképzés után kerüllek az arcvonal legfenyegetettebb pontjá­ra, miért ott a hadvezetésnek' már nem volt egyéb tartalékja. A fog­lyok! közt akadt egy-két egész meg­tört 60 éves férfi, mert a betege­ket sem küimíéUk. Akik a front mö­gött maradnak', azok lázas sáncépi­tési miun'klával vannak foglalkoz­tatva, igy Bécs körül és az oszt­rák) határ mentén dolgoznak roosl a n!épfölktelő alakulatok' a külföld­ről deportáltakkal együtt vádőmiü­'«kl létesítésén. A népfölkelési tartalék1 fölhasz­nálására általánosan egv-cl őre még nem> került tor, de nincs miesiz­sze az idő, amikor ezekhek az •ágyutöltelék alakulatoknak? kell m'ajd felfogni a szö\-etségos hat al­tnak) egyre súlyosabb katonai csa­pásait Nemi kétséges — jegyzik meg az angol lapok —, hogy ennek a tgrtalékiiak' az általános bevetése a háború köze" bcfoiezéséhckí Ipsa az előhirnök'e. ^félrevezetettek A városháza folyosójUk vagyunk. 18-20 eimiberből iUtó kis cso­porton ok'ad meg a tekünletünk. rtvng>'os, foltosmbájn «wl)erelf. A nyoínor, nélkülözés, embertelen ro­bot külső jeleit látjuk. Naptól cser­zett, ráncos, sziklkad t arcok1. Mfi lyenülő, alig fénylő szomek1. Har­•jinoöt, negyven éiv körül vannak), tte miindegyíW legalább hatvanjialk) JaLsziik'. Odalépünk! h'ozzájuk1, be­•zélgctni k'czdünk. AZ egyik1 kör­Byékbeli falntiót állitottálk őket elő. A nyilaskeresztes párt tagjai vol­tak1. A n inestélének', Öi-őrntnélkűli kfflz> Bclraes életébe nySlik bepillantás, plég a tavasszal is 4^0 pengős nap­•záméa-t diolgozt.vk1 a Pallavicini­nr:ul a lomban. Ebből kellett mieft­Kni hégy-hat családtaggal. Fát Ír loMuk és hordtak az uradalom?­&a'k' nyolcadából. Ebből Is minden Barmadük hasáb a kocsiséi volt, •zá!lilás fejében. Ha amtán ay ssr­t®onyok rftesét gyüjtíöttelk!, az erdő­Brft'k megverték) őiket. Lassan, sú­lyosan hullik a szó. Az egész rn« tonr parasztság tragédiáját hatl­|ok a néhány fieszélőn Keresztül. Mogláérdezvük. miárt léptek be B nviJas pártba? Kórosban hang­(rfk n válasz: »Földét igfiirtekl Azt Bwond'ták, nfei lagja a pártnak, az kap először. A Szögi Képviselő ur Blvnn szépen elmondta a Pallari­Wni-uiada'oitu1 történetét. Mindenki Itíap belőle, csak) hát eiőbb be kel] Kpni a pártba. ^Tost már Látjukl rogy becsaptak' bennüinllccl. Deak­ltor nem volt scnlki, aki felrilA­•osilotta volna a népet. Aki egy­két igaz emlier volt, art nöml en­Bedlék szóhkXE. Mindig csak) a vár Ttoslzól jött urak beszéltek! ne­künk.. Szorilóbá körültek) ezek1 az em?­K rck. A nagi'Wrtóiknak' fiJibérért Igoztak. A nyilasok" kihasznál­va h \székenységfitót, httvánvul be­csapták őket, Űz taérgntések ftéli­írihját tartva tzemeík elé. Oda>mie­{ yfr.k az assaoayok közé*., velük fa eszéigetünk. — Mt.ru! miért léptcE be a párt­tá? Az emberek' mtomdtákl? — Azok is. meg a városi nagy­•ígos asszonyok, nkfik kijötteklboz­rtlaik. — Ot gvermekiem van, — mond­|a az egj'ik — a napszámi kücsi. • föld nsfrvon kellene. A nyilasok Igéitek, hát beléptünk. Egy másik sirva panaszolja el, hogy az» mondták neklik, ők tulaj­Uor kfippen kkzmmundrtálr, csak ép­pen liogv nőid inget viselnek. — Csak most tótjuk, mennyire ttrevezettek bennütníOri. Földiét Bem kaptunk, dte a Rainat elvittéik katonának Nem tudom, látom-e még az életben? Fiatal, 20 év körüli lányhoz lé­pünk. — Maga fa tag volt? — Igen. Beléptem, mert csat az toehetelt vasárnap táncolni, aki­nek tagsági könyve volt Városi búzakölcsönt iegyezhei minden szegedi pénzintézetnél és a Délmagyarország kiadóhivatalában

Next

/
Thumbnails
Contents