Délmagyarország, 1944. november (1. évfolyam, 1-10. szám)

1944-11-21 / 2. szám

1044 november 2f.. » £ I. M t 6 V A R O Ií S * .4 G 'Az orosz hadsereg megszabadította országunk felét Hitlertől és magyar bérenceiiől s a másik felét is meg fogja szabadítani. És ezt eddig ugy vitte véghez, hogy népünk nem nyújtott cselekvő segítséget ebben a harcban, sőt bűnös vezetőinek a parancsa és ámítása folytán még ellen is ál't. Tehát eddig még nincs részünk' fölszabadulásunkban: az orosz hadsereg szabadított meg l>ennünklet 6orsúnk' legnagyobb terhétől és végzetes elnyomióritőnktól, ez az Igazság. ' I ! Pedig a szabadságot, egy n?ip nagykorúságát, egy nemzet függetlenségét nem íehet ajándékba kapni, azt ki kell küzdeni, harcolni és dolgozni kell érte. Hogy a magyar nén valóban és teljesen fölszabaduljon, ahhoz a népnek a maga harca, maga munkája és mitaga erőfeszítése k'ell. És ennek a harcnak »z utjai még nyitva állanak' előttünk', ha a legdöntőbb óráiról és a legnagyobb lépésről le is késtünk már. Még mindig tehetünk valamit s amit csak lehet nveg is kell tennünk', nemcsak a háború minél gyorsabb befejezése és a győzelem: érdeke követeli ezt, hanem mindenek előtt saját nemzieti érdekünk. Minden mozgósítható erőt harcba kell vetnünk az orosz haderő oldalán a hitleri Németország ís magyar csatlósai ellen, magunk k'özt pedig meg k'cll szabadítani magunkat azoktól a többi terhektől is, mik tehetetlenné és szolgáivá tették népünket. A' háborús segítség, amit a háborúnak ebben a véigső szakászában és ebben az elesett állapotunkban lehelünk, neim sok, dte nem is kévés. Fővárosunknak' és a Dunántúlnak' még előtte van a nagy próba. ott fegyverrel és harccal segítheti még a magyar az orosz hadsereget. A fronton innen mi mái- elestünk ettől, de még mii sem estünk ki a harcból és nekünk is kell és lehet háborús segítséget hyujlani. Munkánkkal és javainkkal szolgálhatjuk az onosz had? sereget és ezt rnleg kell lennünk, ha üMozaltal és nélkülözéssel jár Is, mert ez a legkteviesebb, amivel hozzá járulhatunk' a győzelemhez és • magunk1 jobb sorsának a megalapozásához. Minden nemzet Európában, amely számítani fog a háború után, ha elnyomott és legyőzött volt is egyszer, egymással verseng roöst, hogy melyik1 vesse magát minél nagyobb erővel, miinél több munkával és minél elszántabb harccal a hitleri birodalmat megsemlmisitő háborúba. Egymás után jelenti be Tito Jugoszláviája, dé Gaulle Franciaországa, Belgium1, Hollandia és Luxemburg, hogy határaikon tul, a végső győzelemig akarnak' harcolni a szövetséges neurzetek' oldalán s ezt a h'drcot már folytatják! is. Pedig ezek a népek' eddig is hasonlíthatatlanul többet 'áldoztak és szenvedtek a háborúban, mint a magyarok. Ezen a végső szakaszon, akármennyi áldozat nem sok', a mit vállalhatunk1 s akármennyit Vállalunk' is, az a legkevesebb, a mivel magunk is hozzájárulhatunk nemzetünk' valóságos és teljes fölszabadul ásához. De még több az, amit a mlagunü körében meg k'ell tennünk s ez sem közömbös a habom szempontjából és egvenesen é'etbe iSgó nemeze ti fejlődésünk érdekében. Ez a jeladat már nem kockázattal jár, hanem munkával és erőfeszítéssel, de ebből aztán akármennyi nem sok, sőt akármennyi sem elég. Le kell fejteni magunkról a reakció és a hitleri szolgaság múltjának miinöen emlékét es maradványát, meg k'ell szabadítani magunkat attól a bénnságtöl és nyomorult meghurniyászkodástől, amibe az efinult évtizedek mind mélyebbre és mélyebbre taszították népünket. Oszsze kell szednünk magunkat, talpra kell állnunk, meg kel tanulni öntudatos, tevékeny és Imaaéért helytálló népnek' lennünk', hogM mégegyszer igazán fölszabadult népnek' és nemzetnek mpnőhassuk' magunkat s egyúttal méltónak is magunkat száz év előtti helytállásunkhoz. Ezen a belső Fronton kettős a teendő és egyik fontosabb, mint a másik. Az egyik, az elébb vak* és a sürgősebb: magunkban is fölszabadulni, a másik, a nagyobb, cselekvő és hagy korú nqppé lenni. Belső fölszabadulásunk1 követeli, hogy lefejtsük magunkról á reakció évtizedeiben és a náci kábítás éveiben ránk' merevedett hazugságokat, tehetetlenséget, rShágyiságot és kiskorúságot. Ki k'ell verni a fejekből a bemagyarázott rengeteg hazugságot, szét k'ell rormbolni azt a rettenetes következményű hiedelmet, hogy a nép nem lehet ura önmagának és kbv'ácsa sorsának, hanem: erőszakos népek és erőszakos kisebbség előtt klell meghódolnia. A másik': cselekvő és öntudatos néppé lennünk, ez a nagyobb és súlyosabb lecke népünk előtt, dle ez á fölemelkedés az, ami nélkül nem lehetünk újra nemzetek a többi szabad nemzet között. Irtózatos a mélység, amibe a reakció és a náci m^szlag^ letaszította népünket s kevesebb nem segit rajtunk1, minthogy csudával határos megujhódásra és felszabadulásra szedjük össze minden erőnklet. Az első amit meg k'ell tanulnunk ennek' érdekében, felfogni a valóságokat és merni tárgyilagosan megismerni helyzetünket, szóval mindent leleplezni magunk1 előtt, amit a szolgává aljasiló évtizedekben elkentek és ellepleztek! előttünk'. Politikai tudatra kell eszmélnünk és megteremteni a népi politikai élet elsorvasztott szerveit és intézményeit. Harcos pürtokat k'ell megszerveznünk', ezek között "démpkratikus népi szövetséget, meg kell alapoznunk' a tevékeny önkormányzatokat, mert mindezek nélkül nem' érhetjük' el nemzieti nagykorúságunkat. Az orosz hadsereg által hozott felszabadulás a népünket bénitő elnyomó hatalmak alól, minderre lehetőséget ad. Teljes és valóságos felszabadulásunk' titka: merjünk1 és tudjunk' élni ezzel a szabadsággal, hogy megvalósíthassuk nemzeti fölemelkedésünk' alapját: Kelső fölszabadulásunkat. Titó hadserege tovább nyomul előre London, november 19. Tito marsall jugoszláv csapatai fegtniapi '2000 németet pusztítottak fel, illetve fogtak el. Az összecsapások során nagy zsákmányra tettek szert. Szkopljétől északra a jugoszlávok tovább nyomultak előre. Montenegró fővárosától, Cetinjétől keletre, brit csapatok harcolnak a jugoszlávok oldalán. Az albániai brit ejtőernyős kötelékek segítségéve! akadályozzák meg a németek visszavomdásáL Egy orosz hangverseny is két orosz film Szigetiem Tudunk valamit az orosz zenéről, ismerjük Csajkovszki, Rhimszki-Korzakov és Mussorgszki nevét, hallottunk nagy orosz filmekről, amik bámulatba ejtették Nyugatot. Ezenkívül legföljebb néhány ismertetésből, a mostani hánoru alatt hozzánk jutott véletlen műtárgyakból, egy-egy gramofonlemezből, amit orosz földön járt katonáktól vettünk titokban — ilyenekből sejtünk valamit a Szovjetunió művészetéről. A mult héten két orosz filmet láttunk és egy katonai dzsessz-együttes hangversenyét hallottuk Szegeden. A filmek propaganda célra készültek, »Szivárvány« volt a címe az egyiknek, a másiké »A kerületi párttitkár*. A legelső, ainit velük kapcsolatban meg kell állapítanunk, ez: a Szovjetunióban ugy látszik nem Ismernek külön propaganda minőséget a müvészetDen. A film náluk művészet, és ha propaganda céljára termelik, akkor is művészet marad. Művészi megnyilvánulásaiban minden nép, minden kultura meztelenre vetkőzik, s a legelszántabb törekvéssel sem tud többet mulatni önmagából, mínf amennyi. Az első két orosz film elfeledtette velünk a propaganda termékek nálunk megszokott rossz Izét, a művészetre irányította a figyelmünket s a legnagyobb propagáló erővel, a minőségével nyert csatát. A Várösl Szinház-bell hangverseny hasonló élménnyel lepett meg bennünket. Dzsessz-együttesnek hirdette magát ez a zenekar és filmzenét, népzenét, ukrán operarészietet és orosz müdalokat játszott. Tudjuk, milyen nivót jelentelt nálunk egy dzsessz-zenckar műsora, most ezt a rossz emléket is alkalmunk volt elfelejteni. Hangversenyt hallgattunk itt végig, művészi muzsikál, amelynek könnyűsége inkább könnyedség volt, a zenével való közvetlen és széles kapcsolat megnyilvánulása. Ennek a népnek nincs szüksége r szórakoztató zenére*, a muzsikát nem a gondolatok elterelésére használja, hanem elevenen éli és föloldást nyújt számára a művészi kifejezés. Rövid alkalmak voltak ezek a Szovjetunió művészetével való ismerkedésre: érdeklődve, kíváncsian várjuk a továbni alkalmakat. Száraíalan gondolat támadt bennünk az első élmények nyomán és ezek közül egyet máris föl jegyzünk: őszintének, szavahihetőnek "és nagynak tarljuk azt a népet', amely Ilyen természetes közvetlenséggel tudja megtölteni a művészi formákat, a hazugság legbiztosabb lelepleződ, és amely igy meg tudja nemesíteni a közönséges műfajokat is. Egymillió Katonát vesztettek étidig nyugaton a németek London, november 20. Eisenhower tábornok' tegnap este közölte, hogy a szövetségesek! június 6-tól, vagyis a ftorwiandiai partraszállás óta több mint egy millió német katonát számollak fel. A rádióbeszédét Eisenhower tábornok az aimerik'ai hadiipari munkásokhoz intézte és felhívta ők'et, hogy minél nagyobb mennyiségű fegyvert és lőszert termeljenek a szövetségesek' számóra. Ma olv hadianyagkészleteket kénytelenek' a szövetségesek' használni, amelyre csak a jövő év februárjában es márciusában került volna sor. Most azonban a német városok körül záruló páncélgyürü ostromához nagyobb mennyiségű hadianyagra van szükség, mert hadvezetőségünk1 nem akarja katonáink életét pa^a'olni lőszer helvc'U Szegedi hlreh — Az elsötétítés tűeje. November 19-ike óla 6 óra helyett már az elsötétedéstől kezdve köteles mindenki végrehajtani a teljes elsötétilést. A város polgármestere nyomatékosan felhívja a lakosságot az elsötétítés pontos végrehajtására, mert az utcákon orosz katonai járőr ellenőrzi a lakásokat és a mulasztókat azonnal előállítja és a legszigorúbban megbünteti. A katonai parancsnokság u mulasztókra első izben 100—150 pengőig terjedő pénzbüntetést szab ki, ismétlődés esetén azonban internálást rendel el. — Anyakönyvi hirfk- Az elmúlt héten születelt Szegeden 11 fiu,. 1G leány. Házasságot kötöttek: Vörös Mihály Papp Erzsébettel, Olajos Mihály Cserép Annával, dr. Stiejelaiavor Ádám Endrényi Matilddal. Elhallak Nagypál Péter 82, Haász Jakab 58 Szabó Mihály 75, Becski János 51, Kovács Lajosné 44, Szűcs István 55, özv. Dömösi Jánosné 80, Hódi Ilona 38, özv. Faragó Szuhai Antalné 66, Bakó Lajos 72, özv. Farkas Györgyné 79, Andmiczky Sándor 63,' \Yaltér Endre 33, Pördi Mihály 62, Szivák Albert 65, Takács Sándorné 83, Bába János 82, Gradily Klára 13 hónapos, özv. Olán Lászlóné 88, özv Horváth Jenőné 66, Róvó Ferenc 75, özv. Vetró-Barna Lőrincné 86, Bellei István 56, Fazekas Józscfné 67 évei koráBan. — A Szegedi Zsidó Hitközség működését Korona-utca 8. szám alatt (volt rabbisági hivatal) folytatja. Felkéri a Szegeden tartózkodó helyi és vidéki illetőségű összes zsidó, illetve a volt zsidórendele lek hatálya alá eselt egyéneket, hqgy fenti irodában, összeírás végett mielőbb jelentkezzenek. Hivatalos órák délelőtt 9—12 délután 2—4. — Iskolái hir- Egvessy Lajos egyetemi lecló? a tanítást és magánórák adását újból megkezdte. (Korrepetálás, nyelvek.) Kárász-u. 14., III. 5 5. — A városi gőzfürdő újból me nyilf és a korábbi időbeosztás sz. • rint áll a közönség szolgálatára. Színházi műsor Holnap, kedden délután negyed 3-kor ifjúsági előadás: Zilahy Lajoj »Süt a nap* 2. színmüve. Mozik műsora Korzó Mozi- 3 órai kezdettel Behajtani tilos. Szereplők: Lalabár, Bi Licsi, Siinor Erzsi, Kiss Manyi Vaszary Piri és a két Pelhes. Belvárosi Mozi. 3 órai kezdettel A 28-as. Szereplők: Uray Tivadar, Mály Gerő, Mészáros Agi, iíajmássy Miklós. Széchenyi Mozi. 3 órai kezdettel Szeptember végén. Szereplők: Szörényi Éva, Horváth László, Dellv Fe renc, Mihályi Ernő, Makiári Zoltán Németország utolsé olajforrását bombázták London, november 20. Londonból jelenlik, hogy vasárnap j napközben az olaszországi repülőterekről felszálló kötelékek olajipari célpontokat támadtak Bécs környékén. Ez Németország egyetlen megmaradt természetes olajforrása. Támadták ezenkívül a Linz melletti közlekedési Célpontokat, valamint a Budapest és Béc\ közölt fekvő katonai berendezéseket. E támadásokról egyetlen gep nem tért vissza támaszpontjára