Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-10 / 57. szám

„Szeged jött, játszott es győzött* A ezegedi filharmonikusok nagysikerű bemutatkozása a fővárosban (A Délmagyarország munkatársi­tól) Csak aki tudja, mennyi nekezsé­gen, akadályon és intrikán kell ke­resztülvergődni egy vidéki művészeti intézménynek, légyen az képzőművé­szeti, színházi, vagy zenei testület, ^ainig egyáltalán odáig is eljuthat, hogy felfigyelnek rá a fővárosban az iüktfcékesek, csakis az tudja teljies ereszében megérteni és méltányolni, mit jelentett a szegedi filharmóniku­s ok hangversenyszereplése a fővárosi közönség előtt. Huszonöt év mennyi 1 ikes-és áldozatosan kitartó munká­jára volt szükség, amig a szegedi fil­í tmónikusok rendszeres és céltuda­tos munkájukkal ellenállhatatlanul annyira magukra tudták irányítani az — Az az a hire<s klarinétos? Mert arra volnék kíváncsi, azt jöttünk most meghallgatni a barátaimmal. — No hát azt meg is hallgathat­játok. Én is azért jöttem — szólt az öreg muzsikus és azzal áhitatosan csöndre intette az ifjú érdeklődőket, mert éppen a szép szóló következett A hangverseny előtt egész delelőtt szakadt az eső, a kezdés előtt félórával azonban való­sággal felhőszakadássá erősödött A rendezők aggódva kémlelték az eget, mert joggal tartottak tőle, hogy az Ítéletidő sokakat visszatart. A ka­tasztrofális idő ellenére is csaknem országos zenei körök ér deklődését, t háromnegyedrészben megtelt a Vigadó hogy a fővárosi bemutatkozó szerep- óriási terme, ami a rendezőség sze­cer tjükön meghódították közönség szivét. Amint az egyik fővárosi megjegyezte a koncert végén: — Ezen a héten Szeged jött, játszott és -• győzött! Donászy Kálmán a Kraáwsűfi rosi kiitta* lé re való mgjiivás bekövetkezzék. szükségszerűen j riöt is komoly sikernek számit ilyen (körülmények között, hiszen sokan De eljött ez is és a kitűnő szegedi nem jöttek el azok közül sem, akiknek muzsikusok végre ott ültek a vén Vi- ; már megvolt a jegyük. gadó sok káprázatos sikert és csú­fos bukást átélt öreg pódiumán, ahol eddig a pesti nagy hangversenyző ze­nekarok — a Filharmónia, Hangver­senyzenekar és Fővárosi Zenekar — mellett legföljebb csak a bécsi, ber­lini. vagy az amszterdami világhíres igaz barátja foglalt helyet. Szeged vá­nagy művész zenekarok drága pénzen rosát dr. Tóth Béla h. polgármester szerződtetett zenekari sztárjai tartót- képviselte a város zenekultúrájának ták koncertjeiket pompásan szabott ezen a nagyjelentőségű erőpróbáján, frakkjaik és vakitó plasztrónjaik elő- Ott láttuk még dr. Széli Pál ezre­kelően dekoráló külső megjelenési des-orvost, dr. Demény Alajos ka­keretében. Nagyon sokat kell nyujta- marai főtitkárt és sok fővárosban élő nunk — gondolták a délelőtti főpró- szegedit, akik mind eljöttek >druk­bán a derék muzsikusok —, ha itt kölni* a szegediek sikeréért. Hogyne, csak kis részben is meg akarjuk áll-; amikor a hallgatóság soraiban fel­ni a helyünket. A vidékhez tapadó j vonult az egész tekintélyes kritikusi sok előítélet mellett azokkal a fényes gárda, a nagylapok képviselőivel az és felejthetetlen emlékekkel is meg1 élükön. De ott voltak mind az ismert kell küzdenünk, amelyek itt e sok si-* muzsikusok is, az Operaház szabad­fcerben megpatinásodott öreg falak között elmulhatatlanul kisértenek. Na­gy >n nehéz lesz, de megkíséreljük! Ebben a hangulatban folyt a delelőtti főpróba, amikor hire jött, hogy a Filmiroda a heti híradó részére felvételt akar csi­nálni a zenekarról. No, ez már két­ségtelenül annak a jele, hogy érdekes­séget és nevezetességet látnak a sze­gedi zenekar szereplésében. Csakha­mar meg is érkeztek a filmesek, ha­talmas Jupiter lámpáikat egy-kettőre felállitoiták, a rendezők pedig beál­lították a felvevő gép különböző fel-1 felezésénél felhangzó orgonaszerüen vételi szögeit. Fricsay karmesternek is sürgősen át kellett frakkba öltöz­nie, hogy a felvételen teljes előadási illúzió érvényesülhessen. A felvétel­vezető kérésére a zenekar a Kodály Galánlai táncok befejező részét ját­szotta. A vakitó fények köröskörül hangzása es a trió finom fafúvó szó­lói tetszettek, de sikere volt a záróté­tel könnyedén pergő elegáns lebegé­sének is. A taps, amely Fricsay Ferenc karmesteri művészetét és a zenekar játékát ünnepelte, láthatólag szivből jövően őszinte és lelkes volt s csaknem a fél szünetet áttapsolta a közönség. A szünetben a pesti zenei benfen­tesek élénken tárgyalták a szegediek művészi teljesítményét. Altalános volt a vélemény, hogy • zenekar játéka messze felülmúlja az egyébként is felcsigázott várakozá­sokat és jelenleg feltétlen egyike a legjobb magyar zenekaroknak. Pedig őszintén szólva, mi éreztük, hogy a zenekar eddig még nem játszotta ki igazi formáját és ugyanezeket a mü­veket itthon a próbákon még sokkal szebben is intonálta. Hiába, az ide­genben való tartózkodással járó fá­radtság a két nehéz operaelőadás és nem utolsó sorban persze az elkerül­hetetlen >dnikk« sokban fékezte az együttes igazi teljesitő készségét. En­nek ellenére is a közönség és a szak­értők az eddigi teljesítménytől is el voltak ragadtatva, holott a műsor rá­menősebb, igazi nagyzenekar-művésze­ti része még csak ezután következett. Ifjú Horthy Miklós, aki a lelkes tapsokban kisleányaival együtt szinte fáradhatatlanul előljárt, lekötelező i kedvességgel fejezte ki elismerését a zenekar magasrendű művészi teljesít­ménye fölött. Csillogott a szeme a büszkeségtől, amikor dr Téth Béla h. polgármesternek a honvédzenészek nagyszerű művészetéről beszélt. Szünet után a hangverseny egyik legérdekesebb száma, YVeber Klari­nétversenye következett Török Mihály előadásában, A szegedi zenekar büszkeségét felfo­kozott várakozás előzte meg. Nemcsak zenei körökben, hanem a nagyközön­ség jórészénél is ismert volt a neve az előzetes fővárosi kritikák alapján. Törők Mihály, ez a kedves, szerény szőke fiu minden elfogódottság nél­küli biztos fellépéssel kezdte meg a nehéz koncertszám előadását. Mind­járt az első lehellet pianóinál meg­fogta a közönséget csodálatosan dalo­ló hangjával. Ez az elragadtatás egy­re fokozódott és amikor a bravúr ka­dencia virtuóz trillái után a számot befejezte, olyan fergeteges taps kö­i szöntötte, amilyen csakis a legkivéto- tennünk kell, ami ezen túlmenően is finom kicsengésű zaróakkordnal mar i le8Cl,b produkciókat illeti. A zenekar szolgálja a magyar nemzetet és a ma­a faiul. 4.1. a h.n.a.4<an . ... _ _ o .» ... Pontban hét órakor foglalta el helyét az első sorban ifjú Horthy Miklós két gyönyörű fiatal leánykájá­val. Az ifjú kegyelmes ur mellett P1 a 11 h y Pál, a szegedi hadtest pa­rancsnoka, minden nemes művészet napos karmesterei, F a i 1 o n i mes­ter, báró Lukács Miklós, az akadé­démiai professzorok és főleg persze a fuvóstanszak növendékei, hogy a hí­res szegedi fúvós kartársakat meg­hallgassák. A rádióközvetitésre tekintettel pon­tosan hét órakor kellett kezdeni a műsort Elsőnek Bach H-moll szvitje hangzott el. Az első Ouverture komor méltóságteljes hangzatai mindjárt meg­fogták a hallgatóságot és a tétel be­Reménv-Schneller Lajos pénzügyminiszter bajai beszéde Baja, március 9. ReméiyK S c h n e 11 e r Lajos pénzügyminiszter Baja országgyűlési képviselője csü­törtökön délelőtt 10 órakor részt vett a délvidéki törvényhozók Baján tar­tott értekezletén. A vármegyeháza ta­nácstermében megtartott értekezleten a Délvidéket érintő időszerű kérdése* ket tárgyalták meg. A pénzügyminisz­ter ezt követően a Magyar Élet Pártja helyi tagozatának nagyválasztmányi ülésén vett részt és mondott beszédet. — Sulyos, talán a világtörténelem­nek legnagyobb küzdelme folyik körü­löttünk az európai kultura, az euró­pai civilizáció átmentéséért —- kezdte beszédét Reraényi-Schneuer Lajos pénzügyminiszter. ~ Ilyen súlyom időkben az alaptalan beszed helyett* tetteknek kellene a beszéd helyébe állniok, csak azoknak szabadna ural­kodniok. Néha mégis van egy-egy pil­lanat, amikor az ember szívesen meg­áll az idegőrlő munka közepette, ta­lán meg is kell, hogy álljon egy pilla­natra. Azt kérdezhetné valaki, tulaj­donképpen mit várok attól, hogy egy­más szemébe néznénk, mit várok at­tól, hogy a munka hevében egy pilla­natra megállnánk. Azt varom, hogyt megerősödjünk azokban az erények­ben, amelyeket gyakorolni kötelessé­günk, amelyeken nyugszik a magyar nemzet jövője. Mik azok az erények, amelyek bennünk meg kell hogy le­gyenek és amelyeket gyakorolnunk! kell maradéktalanul, becsülettel. Ezek az erények a kötelességteticsités, a fe­gyelem, a becsület és a szeretet. Ez at négy erény az, amelyeket nekünk, amikor egymás szemébe n izünk, egy­másba be" kell szugerálnunk. Ezeknek, az erényeknek a gyakorlása nem sa­ját érdekünk, hanem saja; érdekünkön keresztül az egész magyar nemzet, * gyar jövendő érdeke. A kötelességtel­jesitést mondom az első erénynek, amelyet gyakorolnunk Kei!. Maradék­talanul meg kell tennünk kötelessé­günket és minden nap valami olyat is a fejek összehajoltak és elismerően bólongattak. Aztán következett a fu­volaszóló rész. Kecskeméti Ist­ván, a fuvolás egészen elől ült a kar­mester mellett, számára külön mikro­mm I- - szereltek fel. Nem csoda, ha az kigyulladták" és~V»»ekar ~ tftaaai| ^.^^^L8.8!'^.*"^^1 & a rendkívüli szines, di­szes hangzású darab valóban próba­népszerű Miskája pedig csak boldog 'magyar jövendő érdeke. A kötelességtel­ezdett A muzsikusok persze eleinte] szólaltak meg, nem kis felelősség egy szaporán pislogtak a szokatlan erős- j fiatal muzsikusnak most itt egy egész í'gü fényözönben, de aztán csakha- zenekarért helytállni, ország-világ Ki­mar megszokták és frissen lendülete- előtt. Ahogyan a megilletődöttsé­•eü muzsikálták a szilaj magyar Al- g« feloldódott, ugy lett egvro szebb legrót. Aztán következett a fafövök, és szebb a fuvola hangja és müvé­hires szólója. A felvevőgépet erre egészen közel vitték és sorba felvet­tük játék közben mind a három szó­listát, a fuvolást, az oboistát ésvé­ül leghosszabban a klarinétost, Leg- szépen játszotta a kényes polifóniáju 1 zelehb tehát hangosfilmen is lát- klasszikus ópuszt, ami már régen ható és hallható lesz a szegedi filhar- nem hangzott el a fővárosban. Min­mónia játéka, mint a hét egyik légér- den ritmus feszes és pontos volt, a •iekcsebb művészi eseményed szólamok aláhúzott hangsúlyozását Ez az epizód persze egy kissé meg- láthatólag élvezte az Igényes közön­7 varta a próbarendet és _ mitagadás ség, amely a végén hatalmas taps­kissé ki is fárasztotta a karmes- ban fejezte ki elismerését a zenekar szibb a játéka. Végül már megzizzen­íck a műsorok, jelezték, hogy a kö­zönség niár keresi az előadó művész nevét. A zenekar valóban nagyon szélek a szeretetről, mert arra politi­kánkban szükségünk van, hanem azért is, mert a szeretet az egyetlen alkotói erő. — Szerte a világban akarva nem akarva a gyűlölet lett az ur. A gyű­löletből azonban még soha semmi sem köve minden nagyzenekari művészet-! termett. Mindig csak a szeretet volt pirulással állt és hajlongott a taps özönében, amelyek nyolcszor is visz­szahivták a dobogóra. A Galántai táncok mindig egyik legjobb száma volt a szegedi filhar­nek, a hangszerek sokféle bravurszó- teremtő tényező. (Hosszantartó he­lójával és különleges ritmusaival. A ­zenekar most is, tán még fokozottal)-j lyeslés, éljenzés és taps.) Azt szokták mondani, hogy op­ban, mint máskor, ragyogott és csillo- jtimista vagyok. Az én optimizmusom gott Fricsay pálcája alatt. Egyik'az hogy hiszek a magyar nemzet el­mesteri hatás a másikat követte ésra hivatottságában és jövőjében. Ha op< nagy klarinétszólónál már megigézve tiinjzmus az> hogy bizalmam van * adta át magát a közönség a kivételes maCfyar nemzetben, a magyar nemzet szépségeknek. De meg is volt a batá- < jövőjében, történelmi feladatában, ak­sa, a karmester mellett a zenekar kor vállalom az. optimizmust. Ez »a hosszantartó külön tapsot kapott j 0pt5mizimls azt diktálja, hogy a jö­vendőre meg van az erőnk, meg van az önbizalmunk s meg van a bátorsá­nagyszerii játékáért. A Finnlandia a remek rézfuvósokat juttatta elsősor­ban a megérdemelt diadalhoz, no meg1 öünk. r\ Ir>,Tnl/ilaa bvi l'l,TAn,»a4 •". »"| 4 g L a Wa *.a «a a r t a kivételes müvészetü ütőhangszerest, i u - • u a x rjnz t A , * « rendkívüli muzikális Magyar Fe- . rt és zenekart a sokfajta beállitga- nak és a kitűnő fuvolistának. Az első r(?n akinek mes(eri jáf/kára „ j miniszter beszéde tns. De aztan -Csakhamar ismét a régi menetet tehát megnyerték a szegedi lSZake^berek most is éléJnken fe,fi. ! ,dvvel és fnsseséggel folytatták a • muzsikusok. .gyeitek. A koncert végén olyan szün­robat. Ekkor már egyre többen szál-j Azután Mozart Esiwíur szimfóniája „} nem akaró taps köszöntötte a ki­1 ingóztak be n terembe az érdeklődők, következett. A zeneirodalomnak ez a tünö muzsikusokat, ami teljes mér­zeneakadermkusok és . rendkívül finom és kigyensulyozott fékben kifejezte a közönség' őszinte , hangzást követelő müve gondosan kl-j elragadtatását a nagyszerű teljesit­a, Miska? -(dolgozott előadásban, csipkeíinomsá- mény iránt. Már kezdték oltogatni a ftórdi egy fiatal akadémiai növendék :gn szólamokkal ékesítve jelentkezett lámpákat, amikor a közönség mé« /az egyik öreg fővárosi nmznkusi. ja szegediek játékán. A közönségnek mindig a dobogó előtt állt és ünne­Ats a szőke gyerek, látod ott, — főleg az első tétel plasztikus szólam- pbite a gyönyörű este müvéazbősett .v - »_>«.«.. -xi— Menetei, as Andante nemes mozarti. s»efd .muzsikus fiait, akik első kőn­Reményi-Schneller Lajos pénzügy­befejezésével a nagvválasztmányi hallgatóság szűnni nem akaró éljenzésben és tapsban ré­szesítette. (MTf) /főleg fiatal /öreg zenekari r — Melyik az ftaagsik » kenfontfir v&as*­mm mm kenderkikészitő, kőtéláru­gyár es mechanikai hálógyár S7EGEO, Ara^t-n**;* A.

Next

/
Thumbnails
Contents