Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-09 / 56. szám

eg^eUmi iiiuság Udge­a ma&ad demakiata táuadaiútot&OH. Uetena Kangas finn uiságiiáno- és Witfr Tomit* egyetemi Uktoi előadása (A Délmagyarország munkatársá­tól) A szegedi egyetemi ifjúság meghívására Szegedre érkezett He­lena Kangas finn újságírónő és Wiljo Tervonen, a budapesti egyetem finn lektora. A két finn vendéget a pesiti diákszervezet egész különítménye Uisérte el, élén Cserh'almy Sándorral, az osz­tály elnökével. A diákszervezet kül­ügyi osztályának elnöke a követke­zőképpen vázolta a látogatás célját és a szervezet külügyi csoportjá­nak munkáját: — Nekünk az a feladatunk, hogy ft diák nemzetközi kapcsolatokat kiépitsük, amennyire ez most, a háború tartama alatt lehetséges. Az egyetemek és főiskolák közötti külföldi kapcsolatok fejlesztése most természetesen nehéz, de a lehetőségeket azért ápolnunk kell. Mert csak igy indulhat majd meg háború uán a nemzetközi kapcso­latok kihasználása. Ugy érezzük, elsősorban az ifjúság hivatott arra, hogy háború után majd a többi nemzetek ifjúságával közösen meg­keresse az egvütt járható utakat... — X diákszövetség minden erő­feszítést megtett az utóbbi időben is. hogy külföldi diákszervezetek­kel való kapcsolatokat személyes érintkezés utján ápolja — foly­tatta nyilatkozatát Cserhalmy Sán­dor — s arra is törekedtünk, hogy necsak Budapestre szorítkozzék ez a személyes kapcsolat, hanem a vi­dék egyetemi ifjúságát is belevon­juk. Ezért fogadtuk örömmel a szegedi diákság meghívását, amely » két kitűnő finn vendéget érte. A fiatat fin* uiságiiá­asszony lépett be 'éppen a terembe, abpl a beszélgetést lefolytattuk. Fehér­galléros, egyszerű kék szövetrubába öltözött, aranyszőkebaju finn hölgy, bájos, kerekded arcán ba­rátságos mosollyal. Folyékony ma­gyarsággal s igen nyájasan üdvö­zöl, amikor megtudja, bogy kollé­gával találkozott. Roppant kedve­sen ejti a magyar szót, a legfeltű­nőbb az, hogy a Z betűt — kicsit cigányosan — Zs-nek ejti. — Nálunk igen sok hölgy foglal­kozik újságírással — meséli nyom­ban —, a vezető helsinki lapok: az Uusi Suomi és a Helsingin Sa­nomat szerkesztőségének több, mint fele női munkatársakból áll. Aztán elmondja, hogy már a há­ború kitörése előtt is volt egy-egy helsinki lapnál 4—5 hőlgyrnunka­társ, de most ezeknek száma há­romszorosára nőtt Helena Kangas egyetemet végzett Turkuban, Finn­ország régi egyetemi városában és irodalomtörténelemből, filozófiából és német nyelvből nyert képesí­tést. Azután újságíró jett. Hét éve működik ezen a pályán cs egy éve már, hogy Magyarországon mint az egyetlen hivatásos finn újságíró dolgozik. Nem kevesebb, mint hét' finn lapot képvisel s hzek között; és a finnek Magyar Csillag-a, a »VaIvoja«. Odahaza, Finnországban ugyanabban a szerkesztőségben dolgozik, ahol édesapja dolgozott valamikor. Az édesapja azonban meghalt, amikor Heléna Kangas 2 éves volt A magyal nakiol való véleményét kérdezzük. Elra­gadó kiejtéssel valahogy igy mondja; — Mikor idejöttem, csodálkoz­tam, millyen szép és elegáns a magyar nők! Mindig összevertem a kezemet, hogy milyen szépek, mi­lyen szépek! Mert nálunk nem olyan szép és elegáns... Elmondja, bogy a finn nők sokkal egyszerűbben öltözködnek mindig és most, bogy háború van, még egyszerűbbek lettek. És nem mo­solyognak annyit, mint nálunk... — Ott csak kezet adnak és mond­ják: szervusz! Itt mindig csókol­nak és mondják: édesem, angya­lom — csicsergi a finn kolléganő. — És mondják: te milyen szép szép vagy ma és mosolyognak, Azt hinném, ettől olyan szépek! Ha fin­nek is itt élnének, talán ők is min­dig mosolyognának.. • Aztán a finn lektor segítségéve! megmagyarázza, hogy a finnekben is meg vannak azok a derűs ro­konvonások. de nem tudják ugy felszínre hozni, mert az éghajlat és az északi táj ridegebbé teszi őket. És szó kerül a két nép rokon­vonásairól. Cserhalmv Sándor szól közbe s elmondja, hogy maga is járt Finnországban és tapasztalta, hogy a finn paraszt és bizonyos magyar tájak parasztsága között mennyi hasonlóság, teltembeli ro­konvonás van. Megkérte'/'Tik, hogy melyik az a vidék, amelynek la­kossága leginkább hasonlít a finn népre? A diákvezető és a finn lek­tor egyszerre vágják rá: — Erdély! Pontosabb a Székely­föld. — Tavaly, amkor előadásokat tartottunk a Székelyföldón. ugyan­azok az arcok vettek körül a hall­gatóság soraiban, mint amikor odahaza voltunk — magyarázza Tervonen finn lektor. — A kedves kolléganő is közbeszól: — Finnországhoz legjobban ha­sonlít Erdély. Az erdőben ugyan­azok a virágok nyilnak és ugyanaz az illat... Kiderül, hogy a kolléganő haza­készül. A" jövő hónapban hucsut mond fővárosunknak és hazamegy Turkuba. A férje várja, aki — öt év óta katona. — Békében cégve­zetője egy nagy gyárüzeronek. — De én még visszajövök Ma­gyarországba! — mondja lelkesen és kék szeme felvillan. — És bu­csuzóul elmeséli legutóbbi utika­landját, hogy bizonyítsa: „A magyaiolc milyen udmcias.aU !* Rimaszombatra igyekezett — mi­után Erdélyt, a Dunántult és a Ba­laton környékét már bejárta — és rossz vonatra szállt. Füleken le kellett szállnia s onnan munkásvo­nat mozdonyán utazott tovább. Na­gyon büszke rá, hogy ezt megen­gedték neki s bizonygatja, hogy a magyarok milyen udvariasak... Aztán meleg kézszorítással búcsú­zik: — A viszontlátásra — Turkuban! (Cs. P.) Helena Kangas finn újságíró­asszony és Wiljo Tervonen egyetemi lektor szerdán délután 6 órakor előadást tartott az egyetem auditórium maximumában. Szomorúan tudatjuk, hogy Édesapánk, id. Szedrest Lajos életének 83-ik évében csendesen íJUunyt, Temetése f. bő 9-én d. a. 3 órakor a Gyevi-temetö halottas­házából lesz örök nyugalomra helyezve. gyasífotö gvewkia. Suomit, végül Helena Kangas finn ujságiróasszony »Finn nő! szemmel Magyarországról* cimii előadását olvasta fel, bájosan gyer­mekes kiejtéssel: magyar nyelven, A közvetlen és őszinte kritikai hangot megütő előadást szinte per­cenként szakította félbe tapsvihar s a közönség lelkesen ünnepelte o finn uisá-irót élvezetes előadásáért. Tízévi fe£yházr& emelte lel a tábla a fítigyilkos pacsérí kocsmáros büntetését (A Délmagyarország munkatársá­tól) id. Kovács Kálmán pacséri kocsmáros és füszerü/lettulajdonos régebb idő óta rossz viszonyban élt feleségével és Kálmán nevű 21 éves legényfiával. A rossz viszony odáig fejlődött, hogy ii'j. Kovács Kálmán el is költözött hazulról. Tavaly október 13-án éjjel, amikor id. Kovács éppen vacsorázott a be­zárt kocsmahelyiségben, hallotta, amint fia beugrik a kapu tetején és bezörget anyja ablakán. Azt is hallotta, amint a fiu pár perc múl­va a füszerüzletbe nyitott be és a pult körül motoszkált. Az öreg Ko­A fiatalsággal zsúfolt teremben j vács ekkor átment a füszerüzletbe, az egyetemi énekkar elénekelte a j fiának támadt és a kezében lev<1 finn himnuszt finn nyelven, majd késsel, amivel pár pillanattal élőbbe KI emm Antal professzor mondott még szalonnát eszegetett, hasba­értékes bevezető beszédet; bangsu- szúrta fiát A fiu összeesett és nero­lyozva, bogy irodalmunkban Du- soká meghalt, a vendéglős pedigr gonics András ápolta először a finn —magyar kapcsolatot. A be­lvezető után Wiljo Tervonen ,finn lektor magyar nyelven beszélt .a 300 éves turkini, később helsinki j egyetem ifjúságának életéről és kiemelte, hogy az osakunta-szerve­zetek diáksága méltóképpen betölti a szabad, demokrata társadalom önként jelentkezett a rendőrségen. Id. Kovács Kálmán ügyét a sza­badkai törvényszék tárgyalta. XI törvényszék bűnösnek mondotta kt a kocsmáros szándékos emberölés bűntettében és 8 évi fegyházra itél­te. Fellebbezés folytán szerdán a szegedi ítélőtábla Molnár-taná­csa elé került az ügy. A tábla több " v&a cm neruu az ugy. a laoia iOí»r ban az ifjúság helyét. Az egyetemi jsulyos&bitó körülményt látott fenn­enekkar Kertész Lajos lektor j forogni id. Kovács kárára és ezért vezénylésével Kodálynak »A büntetését 10 évi fegyházra emelte Székelyekhez* cimü kórusmüvét fel. A főügyész és a " vádlott sem­sdta elő, utáqa Tervemen misségi jmoasct Mentett be,tey a*.

Next

/
Thumbnails
Contents