Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-09 / 31. szám

" • DEEM'AGYA BORSZAG SZERDA, 1944 FEBRUÁR 9. hirek őseged! utmutató A Somogyi-könyvtárban vasárnap és ünnepnap kivételével könyvtár­szolgálat, Az egyetemi könyvtárban vasárnap és ünnepnap kivételével könyvtár­szolgálat, A városi múzeum egész évben nyitva. Szolgálatos gyógyszertárak: Ke­resztes Ilona Szent György-tér 6, Frnkó Andor pugonics-tér l, Surjá­iiyj JózScí Kossuth L&jos-sugárut 31, Selmeczi Béla Somogyitelep IX. utca 489. Városi Szinház: Kék róka. Mozik műsora: Belváxpsi Mozi: Bajtársak, Széchenyi Mozi; A pékfelesége. —OOO—• AZ ELSÖTÉTÍTÉS KEZDETE ESTE NYOLC ÓRAKOR, VÉGE REGGEL NÉGY ÓRAKOR —oOo— — Csütörtökön megy a paprikakül­döttség Kállay miniszterelnökhöz. Je len'etle a Délmagyarország, hogy a szegedi, kalocsai és ésekujvári papri katermelök a beváltási ár felemelését kérik. Ebben az ügyben csütörtökön küldöttség megy Kállay Miklós mi­niszterelnökhöz és Szász Lajos köz­ellátási miniszterhez. A küldöttséget i'r. Rosta Lajos képviselő vezeti, részt­vcsznek még Szegedről Pelák Nándor képviselő, Ábrahám K. Imre, Veres Péter, Kispéter Lőrinc, Masa Miklós, Dolíó Ignác, Gresz István és Virág István. — Uj magyar bélyegek. Soha any­nvi.,uj bélyeg nem került forgalomba, mint a legutóbbi években. A világ minden állama valósággal ontja az újdonságokat, Liechtenstein ebből fe­dezi minden közszükségletét, Románia i vijyánvalóan szintén nem fizet rá a iilatfelísták kielégitésére, ha ezek a bé­lyegek amúgy jóformán felhasználás nélkül jutnak a kezébe. Magyarország sem marad el, de nekünk a .jótékony­ságot szolgálják az uj bélyegek. A pos­ta március 1-én 100 százalékos felár­ral n Vöröskereszt támogatására 20, : Q. 50 és 70 fillér névértékű uj soro­zatot bocsát forgalomba. A bélyegek korlátlan példányszámban, kétszínűi nyomással készülnek, a Magyar Vö­röskereszt jelvénye minden bélyegen vörosszinü. A 20 filléres bélyegképen jobbra tekintő vöröskeresztes nővér és mögötte rohamsisakos honvéd fej­képe látható. A bélyeg színe barna. A •' 0 filléres bélyeg jobboldalán roham­sisakos őrt álló honvéd fejképe van. tőle balra a háttérben világos árr.ya­1 ilban karjában csecsemőt tartó anva ül, akit egy álló vöröskeresztes nővér oltalmaz. A színe rozsadvöiős. Az 50 filléresen az életmécses lángját oltal­mazó vöröskeresztes nővér, tőle balra portig sötét árnyalatú hármashalom folett kőzépárnyalatban sugárzó ket­tő-kereszt látható. A színe lila. A 70 fülé'res bélyegen sziklán ülő, kezében mankót tartó honvéd, mellette pedig er v fa törzse látható, melynek esonka ágából uj hajtás fakad. A honvéd mö­rött Tilágos árnvalatban vöröskeresz­tes nővér áll. aki balkarját a fatörzs csonka ágából fakadó nj hajtás felé nyújtja. íüagqodd i ÍI€IÍíIlCSMlS€Ő€l xeresek udvarral, ahol fakereskedést m folytatok. Ipari árammal ellátott Helyiségek előnyben. »Üzembért tűzi­fával fizetem* jeligére a kiadóba 225 Virág a hóban Délfelé havazás kerekedett. El­szürkült az ég és sürü, apró pely­heket kavart az ólmos levegőben a februári szél. Az ilyen zimankós idő rosszabb, mint a tocsogó eső, sár. A szél a szemünkbe vágja a havat és a nyirkos nedvesség be­csúszik a kabát nyakán, ujján, a cipő vagy csizma szárán s ugy vél­jük, a bőrünkön keresztül a szívig kúszik... Kevesen baktattak a Stefánián. Néhány elpusztíthatatlanul vígked­vű diák és katona. A diákok nagy­hangon arról vitatkoztak, hogy me­lyiküknek ázik be jobban a cipője, kinek tátong nagyobb lyuk a láb­belinek nevezett ásatag valamije talpán. És nagyokat kurjantottak hozzá, mintha csupa vidám dolog­ról esett volna szó közöttük, . Különben a Tiszapart csöndes volt és elhagyott. Ráfeküdt a ba­rátságtalan, zimankós délidő csend­je. A Szobor meg ott állott háttal a Tiszapartnak, ugyancsak árván és elhagyottan. Körülötte a sétány­utakat belepte a hó és helyenként térdig érő hócsatakban kellett gá­zolnia annak, aki a Szobor közelé­be akart jutni. A Szobor lehajtott fejére hamvas fényt varázsolt az a puha, febér hóréteg, amely rátelepedett. Tiz éve immár, hogy az, akiről a Szob­rot megmintázták, a Halhatatlan­ságba költözött. A Szobor pedig ott áll ezen az évfordulón háttal a ka­nyargós, öreg Tiszának, ott áll a maga furcsaságában: leleple­zett e n ü 1. Ilyen szobor sem sok van szerte, a nagyvilágban ... Ta­lán ez a különlegessége ad neki valami mesebeli, titokzatos jelleget. A szürke, déli fénycikkázásban ugy állott ott, mintha furcsa, egyéni életet nyert volna. A Szobor mellékalakja viszont olyan csöndes tehetetlenségben ült, mintha egy darabja lenne a főldre­hullott hókupacnak, amely az egész csoportot körülőlelte. Az ölében pe­dig, ahol a szobrász elképzelése szerint Mátyás gazda az Életet, a magyar föld aranyló termését tart­ja, puha, fehér hótömeg keletkezett. És ebben az ölnyi hóágyban virult ki a mesék világa... Üde, rózsaszínű virág feje buk­kant elő a hóesomóból, körülötte meg fenyőágak sötét örökzöldje. Mintha delejes áram vibrált volna a virág szirmaiban, ugy húzott és vont oda, a Szobor lábához. Térdig érő hóval, sárral nem törődve, nyo­multam előre, hogy megcsodálhas­sam ezt a februári virágzást, ezt a ragyogó tavaszszinben pompázó vi­rágot, amely Mátyás gazda teoye­, réböl nőtt ki és a szürke, téli dél csöndjében szinte hangos szóval hirdette a napfényt, melengető, em­berszivek mélyéről fakadó májusi tchelletct... Egv szál csipkésszélü, rözsSslila ciklámen volt az a bimbófakadás, •mely Mátyás gazda ölében sir­jinf. Látszott rajta a gondos vi­rágkertész keze, mely piros se íyemszallaggal fonta át a ciklámen karcsú derekát és körülágyázta a fenvőgnllyak féltől dédelgető, ko­moly sötétzöldjével. És a rózsás areu kis eíklámcnfcj ott virított a hóban, gyöngéd virágareát a Szo­bor lehajtott feje felé fordítva. Wilde Oszkár cgvik örökértékü prózai költeménye muzsikált a lel­kemben, amig az egvszál cikláment néztem. A Boldog Herceg történe­téről regélt ez a kis kegyeletvirág. A Boldog Herceg szobra ott állott a Város fölött — ha. jól emlékszem, még a sok év elölt olvasott törté­netre —, a szeme drágakőből volt. csillogó aranypikkelvek borították zött, hogy enyhítse a szenvedést, a bánatot és fájdalmakat. De azért to­vábbra is magányos maradt Csak Az egyik karcagi hetilapban a kfct vetkezőket olvassuk az ottani iparos* és kereskedőifjuság közgyűléséről: >A a kis fecske virrasztott mellette a közgyQlés elhatározta, hogy a liberá* maganyos éjszakákon, a kicsi elké- ]ig szeUembcn racgirt könyveket basz­sett fecske, akit magához édesge­tett a Herceg szomorú szava: — Fecském, fecském, édes] fecskéin, maradj velem még egy éjszakára.,. Aztán, amikor már kifosztva, megkopva, minden kincsétől meg­nálhatatlanná tépik cs (a papirgyüjtö­nek hulladékpapirként eladják. íme, az ipavosifjuság követésre méltó pél­dái mutatott, amit ugy gondoljuk, többi egyesület is követhesse.* (igy: követ­hesse.; fosztva állott ott a magányos szo-1 Az újítóknak kijáró csodálattal tor­kor a Város felett, a kis fecske jdulunk a tisztelt közgyűléshez szive meghasadt és holtan hullott a szobor lába elé. A mosolygó, lilásbibor szirmok­kal ragyogó kis ciklámen ezt a hű­séges, szerető szívű, kegyeletes kis fecskét juttatta eszembe. Az egyet­lent a sokezer közül, akik közölt pazarló kczzel szórta szét kincseit, lelkének legszebb virágait, fájdal­mat, bánatot gyógyító szines ál­mait a Szobor, a Költő... Lábnyomokat is leltem a hóban és a szobor talapzatán. Kicsi, for­más lábnyomok voltak, lehet bogy egy fiatal leány, talán egy gyer­mek, de talán csak egy kicsi, hű­séges szívű, elkésett fecske lábnyo­mai voltak... A Szobor pedig ott állt a ziman­kós februári dé.l csöndjében, háttal a kanyargós öreg Tiszának és arc­cal a Város felé. Lehajtott fcjcre és mozdulatlan arcvonásaira csillo­gó, hófehér leplet vont az álmos egyformasággal hulló hó... Csánvi Piroska Komaromi-Ksiz Endre és más márkás képekat magas áron voszok MODERN KÉPSZALON Kigyó-utca 1. — A szegedi ipartestület elöljáró­sága február 10-én délután 6 órakor az ipartestületi székház emeleti ülés­termében rendes ülést tart. — Halál egy virágszálért. A köz­mondás csak annyit mond, hogy sze­resd a virágot, de arra már nem ter­jeszkedik ki, hogy le is tépheted. En­nek ellenőrzése a közrend dolga, kü-j közgyűléshez. Könyv­égetés helyett könyvtépés. övék a fel­találó erdeme. A régi, elmaradóit kö­zépkorban — igaz, nem volt ilyen mű­rostos világ — szépen elégették a nemtetsző könyveket, a nép, az isten­adta nép gyönyörködhetett a lobogó lángokban és belülről bizonyára örült, hogy csak a könyvek és nem ők lel­ték tüzhalálukat. Persze, korokkal vál­toznak az, ízlések is. A középkori könyvéget őkftöl nem tlehetett megta­gadni a hozzáértés és illetékesség el­ismerését. Sajnos, azonban az emiitett egyesületnek, melynek példáját >más is követhesse*, ezt az elismerést nem tudjuk feltétel nélkül megadni. Min­denesetre bátor elhatározás, ha egy könyvtárból, melyben összesen 1065 könyv van, több mint 300-at pusztulás­ra ítélnek, nehogy a bennük süritátt métely ujabb széles rétegeket fertőz­zön meg. örök kár, hogy nem hozták nyilvánosságra >a liberális* szellemű könyvek jegyzékét, Talán sikerült vol­na bizonyos hiányos ismereteket ki­egészíteni. Mi ugyanis ugy tudjuk, hogy a magyar könyvkincsnek egyik legjelentősebb liberális értéke Kos­suth Lajos iratai. Ilyennek ismertük eddig Eötvös József báró müveit, A* ujabbak közül Jókai Mór, Rákosi Vik­tor és még néhány vitathatatlanul nagy magyar szellemi termékeit A legujabbakról nem szólunk, mert nem 'hisszük el, hogy a kortárs a legjobb jakarat melletti elfogulatlan bírálója lehessen a kortársnak, különösen ha rz a bírálat már nem is bírálat, hanem ítélet, még pedig halálos ítélet. Ez a gátlásunk bizonyára onnan ered, hogy hivatásunknál fogva több tisztelettel adózunk a saját foglalkozásunknak, mint azt más teheti. Igaz, bogy mások munkájával szemben is kötelez bennünket az óva­tos bírálat, igy például a suszter mun­kájáról csak akkor mondanánk elitéltf véleményt, ha a saját cipőnket ron­taná cl. Arról, amit másoknak esi­lönben gyengédtelcn kezek vandál] »al: ™r.észkédnénk általános jel­módon pusztítanák a közkerteket. Bá-j1^1 jf etet hozni. Az a lazonyoa natosan kell igy is látni virágok sze-'^esulct ezt tette, zonja idején, hogy a Széchenyi-téren milyen bénán hervadozik egy-egy dísznövény, mert szerelmes, vagy kar­ban gyönyörködő valaki lefejezte. A máséhoz nyúlni a törvény értelmében lopás, de megoldatlan probléma, hogy tolvaj-e az, aki útjában talált virág­ról leválaszt egy szálat, hogy a gomb­lyukába tűzze? Egy ilyen piciny für­töcske orgona az életébe került ta­valy T a s n á d y Antal volt szentest polgármesternek. Az öreg ur Nagyvá-íjelentik: A kereskedelmi miniszter egyesület ezt tette. Hacsak azt mond­ták volna, hogy nem olvassák cl, ezt teljesen rendben levőnek tartanánk, d« hogy jogot vesznek magliknak ahhoz, hogy másoknak is korlátozzák a leg­elemibb szellemi szabadságot, erre nem tartjuk őket illetékesnek. —oOo—1 — Személyi változások a kereske­delmi minisztériumban. Budapestről testét. De csak egy kis elkésett fecske szórakoztatta, az mesélt neki a város életéről, a fájdalom­ról. nyomorról, szenvedésről. A. Boldog Herceg pedig odaadta min­den kincsét kivette a szemét's a '-meMákat?, radon élt s nem tudott ellentállni a nyiló orgonának, amely Polner Ist­ván szabó udvarán nyílt, leszakított hát belőle egy biliinget. A tulajdonos azonban tetten érte, rátámadt, udva­riatlan szóváltás támadt az ügyből s későbbi tanuvailomán szerint a vo't polgármester kizuhant az úttestre. Nyilván kilökték. A bünügvi tárgya­láson az orvosszakértői vélemény sze­rint Tasnády halálát tüdőgyulladás okozta, amit hosszas fekvő betegségé­hen szerzett. Az orgona-affér közben ugyanis eltört a karja és a jobbcomb­ja. A bíróság a szabót most felmen­tette, mert a tanuk szerint Tasnády erőszakosan viselkedett. Mindenesetre az életével fizetett egy virágszálért. Mit érdemelnek, akkor túlméretezett több változtatást hajtott végre a mi­nisztérium egyes szakosztályainak ve­zetésében. László Géza miniszteri osz­tályfőnök több szakosztály felett cso­portfönöki megbízatást kapott s he­lyette az elnöki osztály vezetésével Fluck István miniszteri tanácsost bíz­ta meg, a vasúti igazgatási és díjsza­bási osztályok eddigi vezetőjét. A vas­úti igazgatási osztály uj vezetője Ná­nássy János miniszteri tanácsos, a vasúti díjszabási osztály vezetője pe­dig Flórián-Szabó László minisztert osztálytanácsos lett. A két autóosz­tályt ismét egyesitették Noiret Ar­nold miniszteri tanácsos vezetése alatt, közúti gépjárműosztály elneve­zéssel. A miniszter uj szakosztályt i* létesített 'közlekedéspolitikai és át­lemperarr.entumu helyi ifjaink, akik .menetgazdálkodási szakosztály* név­pajzán játékos kedvükben tövestül szeretik kitépni a frissen ültetett csé­vél. Az uj osztály vezetője Láng-Mi­ticzky Tibor miniszteri osztálytaná­csos. ...

Next

/
Thumbnails
Contents