Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-05 / 28. szám

A mívesek Kopottas elegáriciáju öreg nő al­suszlk a favágóstandon. Lehetnek vagy tizen, tizenöten a szakmabeliek. Kettes, hármas csoportokban disku­rálnak. Várják, mint az evangélium mívesei, bogy valaki felfogadja őket. Vagy talán nem igen várják! A pár­beszédből legalább is erre lehet kö­vetkeztetni. — Az Isten áldja meg, már harma­dik napja várjuk és nem jött! — Én hozzám beszél a nagysága? — Hát persze! Hiszen magával al­kudtam megl Hogy ígérte, hogy ko­rán ott lesz! — Tévedni tetszik! Én reggel óta vagyok itt először! Erre a határozott állításra zavar­ba jön az öregasszony és szinte sze­pegve kérdi: — Hát melyikük volt? Ki vágja fel azt a néhány mázsa fát? Két nap óta már begyújtani ís alig tudok. Az emberek hallgatnak. Nagynebe­Wn aztán megszókl egyikük: — Mi már mind oda vagyunk ígér­kezve. Hanem a János, az talán még elmehetne. — Hol van János? — Még nincs itt. Majd ha itt lesz, tüólunk neki. _ Köszönöm is a szívességüket. De mindjárt küldjék! Inkább ebédet ls adok neki. Az öreg nö ezzel eltipeg. Alig for­dul meg, az emberek összemosolyog­nak a háta mögött. — Milyen Jánosról Beszéltél, — kérdi szomszédja? — Senki Jánosról! Csak el akar­tam küldeni a nyanyát. Mit pöntyög itt nekünk! Ezelőtt hat-hét évvel is csak egé­szen másképp alakult volna ki ez a párbeszéd. Akkor bizony még nagyon sok volt a vesztegálló, akik éveken keresztül hiába vártak arra, hogy va­laki munkába hivja őket. Hozzám is iljött egyszer egy derék családapa Szinte sírva panaszkodott, hogy nem tud sehol sem elhelyezkedni. Nem hogy állást nem kap, de még alkalmi munkát se. Pedig vállalna már min­dent, mert ez a tétlenség megölője, érzi, testnek, léleknek. Akkoriban bi­zony nagyon sokan voltak az ilyen dolgozni "akarók. Nemcsak nálunk, le­győzött népeknél, hanem az egész vi­lágon. Emlékszünk még élénken a lon­doni, párisi tüntetésekre, vagy arra amikor a farmerek szinte megostro­molták a kongresszus épületét. Mind­ez persze nem segített rajtuk. Voltak államok, amelyek a katasztrófális ba­jon ugy iparkodtak segíteni, hogy va­lóságos fizetést adtak az igazolt mun­kanélkülieknek. Nálunk, közmunkák végeztetésével juttattak sokakat, kü­lönösen a téli hónapokban, kereset­hez. Hogy mennyit ért az ilyen köz­munka, tapasztalatból tudjuk. Ama na­pokban egv-egy nagyobb havazást szinte hozsannával üdvözöllek a fővá­rosban. Bezzeg ma más a helyzet! Ma ugyan hiába megy ki akármelyik gazda a piacra míveseket fogadni szöl­lejébe, nem talál ott egyetlenegy vesz­tegállót sem, vagy legalább is olyant nem, aki munkát vállalna. A háboru gyökeresen megváltoztatott itt min­dent. Most van munka, van kereset. Ebből logikusan az következnék, hogy tehát most már vígan élheti világát mindenki, aki dolgozni tud és dolgozn! akar. Hej, hogyha ez igy volna! Ha a íiunka és a fényes kereset megadhat­ná az élelboldogságot! De most meg másban van a hiba. Olyan ez az em­beri élet, mint a rövid paplan hideg szobában. Ha a lábamat takarom he vele, a vállam fázijv. ha a fejemre hú­zom, a lábam marad ki alóla. Most van kereset, van munka, van pénz. Tesyük fel azonban, hogy van­nak olyanok is. mintahogv fénvlcg vannak, akik számára ma sem jelent Problémát se az áruhiány, se a ma­gas ár lemmel, a bankót élire rakják rajta azt, amit éppen kapnak, amihez éppen hozzájutnak. Tehát legalább ezek számára boldogságot jelent a mostani idő. Igen, ezek csakugyan szeretnék, ha ez a világ sokáig tar­tana. Aztán elinulna ugy. hogy vissza­menne minden szépen a régi kerékvá­gásba, csak az ő nyereségük marad­jon meg s biztosítson számukra igazi kényelmet, jólétet, gondtalanságot Dehát ilyen változásra hiába vá­runk! Amig a világ kereke forog, örök igazság marad, hogy ez a kerék lefe­lé éppen annyit fordul, mint fölfelé. Vagy amint Krisztus mondja éppen a mívesekkel kapcsolatban: Igy lesznek az elsők utolsókká és az utolsók el­sőkké. Gondoljon hát kiki arra, hogy lesz ez még másképp is. A gazda ar­ra, hogy nem lesz mindig ilyen ára, értéke á terményeknek. A munkás ar­ra, hogy lesz még vesztegálló is a piacok sarkán és örülni fog megint, ha valaki munkába hivja. Iparosnak, kereskedőnek be kell érnie a gara­sos haszonnal, hivatalnoknak a mini­mális fizetésseL Erre tudom, azt mondjátok, ó, mí­vesek! Hát éppen ebben tetszik té­vedni az urnák! Mert itt mégegyszer nem lesz az a világ, ami volt Hiszen azért csináljuk ezt a háborút is, hogy egyszer már végeszakadjon az örökös bizonytalanságnak, az emberhez nem méltó páriaéletnek. Abban az uj vi­lágban háborús konjunktura nélkül is joga és alkalma lesz mindenkinek hasznothajtó munkára. Megkapja min­denki élelemben, ruházatban, üdülés­ben azt, ami öt méltán megilleti. A földuiivcst nem kell mégegyszer bó­lét tával támogatni. Kereskedő, iparos reklám nélkül is reuzálni fog, mert, megszűnik mindenfajta monopolium és I konkurrencia. Megszűnik a háziurak i zsarnoksága, mert minden család nap­fényes, levegős, tágas kertes saját házban lakik majd. Ezt az öt pontot azonban nem elő­ször halljuk. Benne volt ez már a nagy Leó pápa enciklikájában is. ö se ugy találta ki azonban. Az evangé­liumból merítette. A különbség ott van a kettő között, hogy az Egyház az evangélium szellemében akarja az embert méltó élethez juttatni, a mai próféták pedig éppen az evangéliumi igazságok lerombolásával szeretnék ugyanezt a célt elérni, uj rendet te­remteni. Nem uj rend kellene ide, ha­nem uj emberek. Emberek, akikben nincs — hogy csak néhányat említsek tökéletlenségeink közül — önzés, kap­zsiság, gőg és főleg nincsen irigység. De ilyen ember nem fog születni erre a világra. Kézmivesek, szellemi míve­sek, feketék, fehérek, sárgák, árják, nemárják magukban hordozzák és magukkal hurcolják az emberi termé­szet tökéletlenségeit Ezek ellen a tö-J kéletlenségek ellen kell elsősorban küzdeni mindenkinek. De ez még csak a negatívum. Értékké ez akkor válik, ha szerettei telik meg a lelkem és testvért látok embertársamban, tekin­tet nélül arra, hogy milyen mives és milyen szites. Szalma József DÉLMAGYARORSZAG SZOMBAT, 1944 FEBRIJAR 5 5 2-szer rscipcntd reggeléskü!önös0n«*»"jfefekvé« •!•»" Chlorodoof fogpa Ji'ia Magyar készítmény. 1 Csatay honvédelmi miniszter tájékoztatója Budapest, február 4. A képviselő­ház véderőbizottsága gróf Takách­Tolvay József elnökletével pénte­ken délben ülést tartott, amelyen a kormány részéről Kállay Miklós miniszterelnök, Csatay Lajos hon­védelmi miniszter és Ghyczy Jenő külügyminiszter vett részt. Az ülés során Csatay Lajos hon­védelmi miniszter tájékoztatót adott az általános katonai helyzet­ről, majd a hozzászólások kapcsán felvetett kérdésekre adott beható felvilágosítások után néhány idő szerű kérdést is szóvá tett. Kitért Feketehalmy-Czeydner és társai szökésére, amelyeket mind katonai, mind nemzeti szempontból súlyo­san elitéi. Tiltakozott áz ellen, hogy ez a cselekmény a honvédséggel, után tett kijelentéseit megnyugvás-j belül befejezem vagy annak tisztikarával bármiféle- sal és helyesléssel vették tudomá- I< képp összehozassék és elitélőleg sul. (MTI) fi Dóm-téren, a gyógyszertani intézet előtt állítják (el Horthy István kormónyzóhelyettes szobrát Fényképek alapjan mintázta meg a négyméteres szobrot Tapai Anta! szobrászművész nyilatkozott minden olyan általá­nositásitó beállítású megjegyzésről, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a honvédség és a nemzet közé éket verjenek. Rámutatott a hon­védelmi miniszter arra is, hogy a hosszú háboru következtében a köz­vélemény hajlamos az álhírek be­fogadására és a hozzájuk fűzött alaptalan következtetésekre. — Őrizze meg tehát — mondotta — mindenki nyugalmát, itélje hü. vös fejjel az eseményeket, mert az az alapja küzdőképességünk meg­tartásának és megőrzésének. A véderőbizottság tagjai a hon­védelmi miniszter tájékoztatóját, nemkülönben a hozzászólásokra a szobrot a Dóm-téren állítják fel. A napokban helyszíni szemle volt a téren és végül is megállapodtak abban, hogy Horthy István szobrai a gyógyszertani intézet előtt he­lyezik el. A gyógyszertani intézet­tel szemben, a Szent Imre-kollé­gium előtt, Szent Imre herceg szob­ra áll, most majd ezzel szemben ál­litják fel a kormányzóhelyettej szobrát. Ezáltal a szimefriai hatá­soknak is eleget tesznek, a kü­lönbség csak az lesz, hogy amig Szent Imre herceg szobra fölé bal­dachint emeltek, Horthy István szobra szabadon áll. Tápai Antal az elmúlt napokban készült el a szobor agyagraintájá­val. Ezt a jövő héten tekintik meg a mozdonyvezetők szövetségének kiküldöttei és ezt kővetően már soí kerül a szobormű formázására. Ér­dekes munkájáról ezeket mondotta Tápai Antal a Délmagyarország­nak: — A tartóállvánnyal együtt 4 mé­teres lesz Horthy István szobra, amely pilóta egyenruhájában ábrá­zolja a kormányzöhelyettest. Mos! hogy az agyagminta már elkézsult, (A Délmagyarország munkatársá­tól) A szegedi mozdonyvezetők még a mult év nyarán mozgalmat in­dítottak, hogy vitéz nagybányai Horthy Istvánnak, a hősi halált halt kormányzóhelyettesnek szob­rát Szegeden állítsák fel. A szép tervet u Mozdonyvezetők Országos Szövetsége is magáévá tette és meg­bízta Tápai Antalt, a hírneves srvgedi szobrászművészt, hogy min­tázza meg Horthy István szobrát. adott részletes válaszát és ennek ja további munkálatokat pár héten A szobor anyaga süttői mészkő lesz, ez igen időálló anyag és sokkal jobb, mint az a mészkő, amelyből Tavaly Tömör­kény István szobra készült. —• Nagy örömmel és lelkesedés­sel igyekeztem a szép feladatot megoldani és jóleső biztatás volt számomra a Művészi Tanács elis­merése is — mondotta Tápai rÁn. tal. — 'A kitűzött időnél jóval előbb készen leszek a munkámmal, bár Horthy István szobrának leleple­zését nyárra tervezik. Ugy tudom hogy az ellenforradalom 25 évei évfordulójának napján, nagy ün­nepség között leplezik le a kor­mán vzóh el veti es szegedi szobrát. bortervet készített Mindhárom tervvázlatát Tápai felküldte az Or­szágos Művészeti Tanácshoz, véle­ményezés céljából. A Művészeti Tanács mindhárom szobortervet elfogadta és kivitele­zésre alkalmasnak találta. Egyben értesítette a művészt, hogy bárme­lyik tervét is valósítja meg a há­rom közül, az méltó disze lesz majd a szegedi Dóm-térnek Időközben ugyanis a mozdony­fogrtt munkához Külső-Gsongrádi r"F.i Í£J Cwk fényképíel­íl. a bankót élire rakják a láda- vetélek álltak rendelkezésére a taü­fiába, bankba, vagv pedig vesznek yésgadj.ís jmk.jttaBÍÓH barom KMN Tápai Antal nagy lelkesedéssel I vezetők kiválasztották a Horthy István szobrának a helyét is. A vá­ros és a MUvészey Tangcs hbzzá­járuIáSaval ügy 'döntöttek a moz­donyvezetők. hocv KéP^fiH a Püspök-utcai postahivatal elől péntek délután elvitt p@ftac*omagot az azon szereplő feladó ciméra visszahozni. A csomag elvivöjé­rői pontoz személyeirásoui van. a trónba» ba fcttalott tllppébcn visszahozza, a feljelentéstől el­tcJOaUfc. IM

Next

/
Thumbnails
Contents