Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-27 / 47. szám

ifárpilosmankóval forduljon bizalommal Klfmfnf-HarpiiosftM % régi szegedi iözí rendszabás A héten történt nagy tűzvésszel apcsolatban, amelynek oltásából lüz­• ütőink olyan derekasan kivették a eszüket, talán nem lesz érdektelen gy birtokunkban lévő, 1819-bei szár­tiazó régi szegedi tűzi rendszabást smertetni. amely a kutatás előli ed­!ig még teljesen ismeretlen. Valamikor a rendőri, tűzoltói és egyéb közrendészeti, közigazgatási nnivalókat maga a polgárság látta 1 városunkban. A magyar városok leven önkormányzati szelleméből múlván következett az a nemes pol­gári kötelesség, hogy a közösség ér­dekeit az egyénnek minden erejével, magától értetődő természetességgel /olgálnia kell. A tűzvész elleni vé­dekezés közérdek és magánérdek egy­zerre. tehát a város egy fia sem von­atja ki magát a helytállás alól. A müvecskéböl most éppen azokat a ré­zeket emeljük, ki, amelyek a polgár­ig feladatkörére és mtinkamegosztá­ára vonatkoznak. ... Az éjszakai őr­ök. vagyis virrasztók mindnyájan ilpra keljenek, meg ne szűnjenek a i laguk járásában órát és tüze! kiálta­i. egyszersmind szemesen vigyázni rra: micsoda emberek lappangjanak os mit visznek az utcákon? A templomok atyjai és a harango­zok tartozni fognak a templomoknál megjelenni és mindenesetre a temp­óm eszközeinek megmentéséről gon­doskodni. A város kapusai a sorompókat a tűznek támadásával azonnal le fogják • űzni és semmiféle embert se ki, se de nem fognak bocsájtani mindaddig, néglen azt: kicsoda és mi járatban mlna, meg nem vizsgálják. A gyanú­nkat azonnal le fogják tartóztatni és i Nemes Tanácsnak állaladni. A szegények, vagyis az ispotály gondviselője tartozni fog a tüziánná­nak hallásával az ispotályba menni és ha az ispolály veszedelemben forog­na. a betegeknek megmentéséről is ideiben rendelését megtenni. A borbélyoknak, Susztereknek. t«­'< ácsoknak, vékony szabóknak és leg­' aljább a csizmadiáknak, akik az uész városban szétoszlatva vannak, dijötelpsségükben fog állani a (tüz­ét megjelenni, a házi portékákat, min­• u'nekelőlt pedig a gyermekeket, őre­iket betegeket és olyanokat n tűzből ragadni cs a veszedelemtől meg­uenteni. akik' a nagy i jedés miatt ma­rékon segíteni nem tudnak és ázo­tt a kávésok, mézeskalácsosok, baj­"frozók. szerzetesek, könyvnyomtatók 'indviselésére bizni. hogy az illv sze­•rnesétlenek, ba szükségük lészen, rniird testi, mind lelki vigasztalást azonnal nyerhessenek. A marhatartó gazdák, nemkülön­ben. a mészárosok legényeikkel együtt cjszékkel és vasvillákkai tartoznak i tűznék megjelenni és első köteles­rgek lészen az égő és a veszedelem­ben forgó épületekből a marhákat, Ic­ákat és másféle állatokat kivezetni. Ha éjszakának idején támad a tűz, artozni fognak az üvegesek, képírók és bátokosok, különösei) pedig a korcs, nárosok. pálinka-, bor- és Sermérők irra vigyázni, hogy a házokra, Icg­nkább azokban az utcákban, ame­veken a viz hordattatik, égő lámpá­sok kitétessenek. A serfözőknek, asztalosoknak, I«­'^kasoknak, kalmároknak, bolfosok­nak, szappanyosoknak és vásznosofc­mk kötelességükben fog állani, min-; len kitelhető módon azon lenni, hogy' a tűzoltó szerszámok, fecskendő, laj­torják, csáklyák, vedrek s más effé­ék mentül előbb a tűzhöz hordassa­nak. A bognároknak, kovácsoknak, nyer­esekpek, kötélverőknek ismét köte­cssége lessen a vízhordó szekerek Az ácsok, faragók és kéménysep-kkban. ök beszélték kuriózumként, rök, minthogy a magoshelyeken való hogy a kávéházak terraszain, a par­járkáláshoz hozzászoktak, az égő há-(kok padjain, a bistrók asztalai mel­zaknak tetején fogják a köhnyüállá- lett, a reunionokon és tánctermekbe)* sokhoz képest kötelességüket • teljest- nem átallanak nyilvánosan ölelkezni előhozásán serénykedni és mivel meg­történhetik, hogy az ilyetén szekere­ken valami eltörne-, vagy megszakad­na, azért mindenkor mesterségükhöz megkívántató szerszámoknak egy ré- _ _ szévcl fognak megjelenni, oogv 'igyjfeni. Ezeknek segedelmükre a süvege-.és csókolódzni a szerelmes párok< _ J,,,, l t.ll.Ál.,... ' O.tr 1-rklet IvnOnl • u-Ví'íl'f .joKAl. f'zl líl w_ ' T -T <"» mi in/1 á,-/. /I.. « ... T. Ji— ! ^ 1 »1 minden esetre a történhető hibákon segíthessenek, hogy pedig a vizi puskák üdeiben elöhozáltas­sanak, azok jó helyre tétessenek és a velük való bánásban semmi hiba ne történjen, azoknak igazgatása a laka­tosokra, pnskaeMnálókra, órásokra, ötvösökre, kolompárokra, esztergálo­sokra és rézmivesekre bizatlatik. A vizipuskákkal a tűznek nem há­ta mögé, hanem eleibe kell kerülni, amerre t. i. az igyekszik, mert azon kell leginkább mesterkedni, kivált ha szél fuj, hogy a tűz tovább ne terjed­jen és több épület meg ne gyulladjon, azért is: ha a szomszéd ház veszede­lemben vagyon, addig még nem ég, azt kell légelsőbben fecskendezni, nem azt, amely már ég és a tüz erőt vett rajta. Hogy a kifecskendezett viznek nagyobb sikere lehessen a tűz eloltá­sában. üdőről-üdőre porrátőrt hamu­zsirt kell a vizes ládába'hányni a viz közé. Eztet : patikáriusok, sófőzők, materialisták '(— füszerkereskedők) fogják teljesíteni, minden fecskendő­nél elegendő hamuzsirral köteleztetvén megjelenni. A viznek" merítésére rendeltetnek a pékek, halászok, molnárok, pinté­rek és hajósok... s«k, kalaposok, szürszabók, szíjjá r-j Harminc éve ennek és én emlékszem, tók, gombkötők és más, kézj munká- liogy mikor először hallottam, nem-* val élő emberek fogják a vízzel tol- csak nevettem, de el is pirultam, tött edényekel és az épület tetejére, Mint egyetemi hallgatók, mi sem ugy kívánván a környüállás, föladó- éltünk éppen remeteéletet. De az ilyes? gatni. mi lehetetlen shoking volt a szá? Senki a tűznél üres kézzel, vizes j munkra. Még italos állapotban veder, vagy oltóeszköz nélkül meg ne jelenjen. - Ha a tüz eiöl az épületeket leron­tani szükséges lészen, azt az ácsok, faragók, hajóvarrók hajóácsok';, kőmivesek, falverők teljesítik. Á széjjelhányt fákat, nádat, .- gyé­kényt, zsindelyt és más gyulladható szereket a napszámosok, muzsikusok, sóhordók, betyárok (— héreslcgények) bátorságos helyre, távolabb a . tűztől eltakarítsák. A tüzesfákat a vargák, tapaszfófc, vályogvetők, haskötők, kontárok (= barkácsoló ezermesterek), tőzsérek (=• márkakereskedők) és kufárok ol­togassák ... ....... A rendszabályok összeállítója is­meretlen, de széles mérnöki látóköre, a feladatok kijelölésében mutatkozó lélektani készsége, nyelvének ízes magyarsága arra utal,: hogy a szerző Vedres István lehetett. Bálint Sándor sem Megszűnik a ZOmáncedény hiány! Használt levert, lyukas-edények beszolgáltatása ellenében ujat kap rx Régi edények beszolgáltatási ideje: reggel 8—1 óráig Bruckner Testvérek Vaskereskedelmi Rt. TELEFONSZÁM: 12—26, 11-82. 340 és a budai kocsmának uj műsorszáma van. A nyilvános csókolódzás. Döbben­ten kapom magam rajta, hogy öreg­szem. Moralizálok. Azt mondom: az én időmben. Hát igenis, az én időm­ben az ilyesmi nem volt. Legalább is ebben a formában semmiesetre sem. De nézzük csak, mi is volt az úgyne­vezett én időm. Amelyben sokminden nem volt, ami most van és sokmin­den volt, ami most nincs. tettük volna meg, még tavaszi esté? kén sem, amikor húszévesen, dalolva és a hársak illatától mámorosan jöt­tünk haza a Városligetből, valamelyik felejthetetlenül kedves tündérkébe be? letarolva, aki civilben próbakisasz­szohy volt az egyik belvárosi szalon? ban. Még a Márvány Menyasszony kertjében sem tettük meg, amikor a* első idei kacsapecsenyét Hozattuk sá? látávai cs ujkrumplivál, Törley Re? servét rendelve hozzá. És ha mégis láttunk egy ilyen egymásbafonódptf szerelmespárt a Hűvösvölgyben, vagy valamelyik ferencvárosi uíjpa éji ho­mályában, ujjal mutogattunk rá, mint a részegre, aki valami idétlen dolgot cselekszik. Ez a szemerem stilus volt a ml időnkben, a monarchia stílusa. Har­minc esztendőnek kellett eltelnie és egy második világháborúnak jönnie, Európának kellett széimállania a mo­narchia után, hogy a Montparnas­seról a mi kávéházainkig is eljusson ez a stílustalan nyilvános csókolód­zás, a szerelem bűbájos formáinak ez a szerelmi Taylorizmussá váló elvál­tozása. Lehet, hogy nincs igazam. Talán I nevetséges, hogy én akarom Párist, * : szerelem városát a szerelem formái­ra oktatni. Mindenesetre elkéstem kis­sé. Most már negyedórás ismeretség után lakásukra invitálják egymást aa újdonsült párok, vagy a megszámlál­hatatlan találkahelyek egyikére. Kí ér rá hetekig, vagy hónapokig udva­rolni, ahogy azt mi tettük egykor, a mi időnkben? Egy nap a világ, mond­|ja az egyik színdarab cime, szemben egjjfc Szer- a Radctzky-marschal és azzal a nótá? ves része az°iUem"és á"szemérem. Jól val? ,ne!y az olsö világháború idején tudjuk, hogy az udvari fogat egy < született: Ma még piros élet, holnap mozatlan fiakker képében állott mgg fe,1t5r aloni­mindennap Schratt Katalin házának j Igaz, ennek a szövegnek is az volt folytatása: Ne Ma még piros Irta: Szántó György ' A pesti kávéháznak, espressónak zott, hogy stílszerűbben fejezzem ki magam. Enuck a gavallériának kapuja előtt, de mainapig is meg va-'a folytatása: Ne sajnáld a csókot, gyünk győződve róla, hogy a császár gyönyörű virágom. Es Isten a tanúm, és a művésznő barátsága plátói és.a gyönyörű virág akkor sem sajttál­ideális volt, hiszen Erzsébet királynő la. De megvolt mindennek a maga akaratából történt és a művésznőnek módja. Egy ateliersarok, egy kedves Diákkorom és ifjúságom egyetemi olyan szabad bejárata volt a . Burg- diákszoba, egv bohémlakás. Vagy egy évei még az első világháború előtt ban, mint a császári |jáz bármelyik, rokoko boudoir, hosszas udvarlás, zajlottak. Mi volt, ami most nincs? családtagjának. Tudjuk, milyen szigo- sok vers, cigányzene, tabáni kószálás ru bjrája volt a császár fia és a fő- után. Most: negyedóra, espresso, ká­hercegek magánéletének. Seiikisem véíiáz. Egy nap a világ. Holnap jöhet vette nála komolyabban a Npblcsse a bombatámadás és utánam az özőn­oblige jelszavát. Sebolsem volt olyan, viz. Gyorsan, gyorsan, sportteropő, kényes a tiszti kardbojt becsülete, nem érünk rá. mint a monarchia hadseregében. Se-' És az én lelkemben felcsendül a Egyetlen gyűjtőszóval kifejezhetem: monarchia." Hogy ez mit jelentett öt­venmillió ember életében, azt Josef Rótb remek regényének a ríme, a Ra­detzkv-marsch mégjobban kifejezi. Ez a fiatalon elhunyt, zseniális iró pom­pásan fogja össze négy geneiáció éle­tén keresztül Ferenc József monar­chiájának egcsz történetét. Figuráinak színskálája végigfut a császártól le­felé egész Smolen Tóniig, a lakájig és a szellemi arisztokráciától le 'egész egy galíciai garnizon pucceréig. De nem erről a könyvről akarok. most beszélni, csak a mi időnkről, a mo­narchiáról, amelynek a Radelzky­uiarsch olyan teljes és élvezetes kife­jezője. Mert a császár figurájában ki­mutatja, hogv volt ennek a monar­chiának minden hibája és halálraitélt­sege mellett egy igen jó tulajdonsága is: a gavalléria. Valaki Európa első gavallérjának nevezte Ferenc József markáns és érdekes egyéniségét. Két­ségtelenül igaza volt. Mert még a spa­nyol etikett vaskalapos formáit is olyan gavallériával tudta .gyakorol­tatni a Burgban, a Soldateska Drillt is oiyan gavallériával párosította a Kaisermanövereken, bogy ez a gaval­léria átragadt személyéről az egész monarchiára. .Vagy inkább kistiiár­régi dal: Ma még piros élet, holnap fehér álom. Jó, hogy megöregedtem. JcV hogy nincs már mit vesztenem. Mosolyogva nézek a múltba. Lá­tom a szarvasbörkcsztyüs, kipödrött­bajszu katonakarmestert, amint egy városba főterén, gesztenyefasor ár­nyékáhan, állán kiberetvált császár­íulélni a formák, a magatCremteüe szakállal, gavalléros mozdulatokkal életstílus változását. Meg akart halni, dirigálja a vasárnapi térzene első mert látta eltűnni a gavallériát, amit számát: a Radefzkv-marschot. Aztán még a, csatatereken is megkövetelt., egyveleg: Ma még piros élet Látta meginogni azt a szolgálati sza-j - ,.­en- I holsem voltak a formák és tradíciók annyira kifejlődve, nÜBt az udvartar. fásban és a monarchia egész bjvatgli státusában. És mindezt még az első világháború földrengése sem tudta megbontani. Amikor pedig mégis ros­kadozni kezdett ez a minden részle­tében olyan érdekes is egyénisti!ö épület, a királv meghalt. Nem tudta bájvzatot. am«1yre felépítette ötven millió ember életét, a becsület, az ü­Ict és a szemérem elavulni. készülő szabályai szerint. És most térjünk vissza az új mű-, sorszámra, a kávéházi Csókolódzásrn. Nem jártam soha Parisban. Csajt hall­gattam, mit mesélnek erről g bűbájos j városról azok, akik nemcsak Ralsae.l Stendat. Zola és Francé regényéből ismerték, mint én, hanem jártak a Böuleyardokon .és. kqg^űtak-" parkja-, Mélységes gyászunk al­kalmából kifejezett részvé­íeket hálásan köS2önjük. ÁRVAY-CSALÁD.

Next

/
Thumbnails
Contents