Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-27 / 47. szám

CsuVo János: Á szálak nem szakadnak el. A bácskai népek lelkét és egymáshoz való szívélyes viszonyát, amely annyi szóbeszédre adott a hazatérés első esztendeiben alkalmat, kezdik mind szélesebb körökben megérteni és megbecsülni. Már olyanok is akadnak, akik annyira közelröl megismerték ezt a rokonszenves együttélést, hogy örvendetes fejlődése ez a magyar életnek, amely alig három év alatt eljutott annak a kérdésnek a megismeréséig és helyes értékeléséig, hogy mit jelentenek egymás számára a bácskai népek, ' A kölcsönös tisztelet jelenségei előtt már nem haladnak el fejcsóválva azok helyeselik a mindszámosabb érintke- j sem. akik eleinte nehezen értették zést és sietve kijavítják néhány év;meg azt, hogy miként lehet előtti elhamarkodott kijelentéseiket, j minden magyarnak egy jó szerb vagy bunyevác barátra. Ko márotni József irótársunk| Ha már újvidéki laptársunk ennyiara újvidéki Reggeli Újságban meg- re bizalmas érzéseket szólaltatott meg említi, hogy a bácskai életnek mind- a bácskai magyarságnak a szerbségközejebbről való szemlélése mennyire hez való viszonyával kapcsolatbau, jótékony átalakító hatással volt egy nem lesz érdektelen, ha elmondjuk a Jntellektuelre, aki azelőtt nem ismerte másik oldal cszleleteit is. Tekintélyes Bácskát és népeit. Az első időkben az szerb közéleti személyiségtől halloSró szavai szerint, furcsálotta, hogy a tuk, szinte szó szerint adjuk tovább. magyarságot annyira erős szálak fűzik a szlávsághoz. Minden magyarnak vannak szerb és bunyevác ismerősei, barátai, sőt az élénk magyar—bunyevác vegyesházasság következtében, rokonai is. Valamikor azt a következtetést vonta le ebből a viszonyból, bogy ezek szerint minden szlávnak jutott magyar védelmező is és ezekntán feltételezhető, hogy mindegyik hűséges és megbizbató polgára az államnak, különben nehezen volna elképzelhető, bogy igaz és jó magyar emberek barátságukba fogadják őket. Ezen a megfigyelésen elindulva közeledett a bácskai népek viszonyának a megértéséhez s ma — mint Komáromitól olvassuk — maga is szívesen és örömest járt szerb társaságokba, nyilvános helyeken mutatkozik most szerzett szerb ismerőseivei. Megelégedéssel olvastuk az Írói meglátás lerögzitését, mert ugy látjuk, hogy a bácskai magyar élat halyes irányban fejlődik, nem akadt meg a pillanatnyi akadá Ívok előtt, amelyeket benszülött és idegen, magyar és nem magyar közös elhatározással leküzdött s ime a legszebb eredmény: hozzásimult ehhez a derűs, mindig napfényes bácskai létekhez még az idegen tájak, vidékek, szokások fia is. Lassan-lassan maga is, bácskaivá válik, talán akarattal, talán akaratlanul, nem kutatjuk, de mint jelenség kétségtelenül érdekes és tágabb perspektívákat feltáró megr ryilatkozás. A magyar Md Ha Így Találkozik] Ött MAG V A lí O B S '/- A <J m Bácska népeivel és barátkozik. Ma-| VASÁRNAP, 1944 FEBRUÁR 27 w gyar a szerbbel, szerb a magyarral. MmamHHMMMMMiw Megtanulják egymás nyelvét, szoká- j sait. egymáshoz járnak és amit cl- veszíteni és egymás ellen uszítani, rontanak a népek ellenségei, mások: azt a kölcsönös érintkezés és fsnicrazok, akik szeretik a népeket össze- kedés siet jóvátenni. Milyen nagy ssolgálalot tesznek ezek a névte en, ecyszerü, vidéki emberek a két nc mzetnek, azt talán nem is tudjuk hirtelenében egymásnak segítséget, de ahcgvmuJíelbecsülni. De hogy maradandót vé- tak a századok, ugy veszítettél: időngeznek, azt látnia kell mindenkinek, ként össze őket, hogy az első kijózaaki nem a háború ördögi lángnyelvei- nodás után visszatérjenek oda, ahonnél, hanem a napsugaras idő fényé- nan el akarták űzni: egymás tiszteltnél tájékozódik cs keresi az embert, tétől. Mindig akadnak, akiknek kicsia szomszédot, a sorstársat. Ha voltak nyes számításait keresztezik az ilyen marakodó időkben, amikor a bácskai barátkozások, de amint látjuk, a t^magyarság erőtlenül magába roskad- pasztalatok azt mutatják, hogy a me.~ va várta, amíg megenyhül a légkör j terséges hangulat gyorsan eloszlik, körülötte, sorsa iránt érdeklődő szer-1 Helyébe az igazi érzések nyomulnak bek, akkor érthető, hogy ma vannak s ez nem más, mint a humánum, aa magyarok, akik ezt néni tudják soha emberbaráti érzések összeségc elfelejteni. Az élet arra tanít, hogv, A magyarságnak kevés vitája vas meg kell érteni egymást s ez a fele-. a szomszéd népekkel, a legkevesebb a lel csak kölcsönös lehet. A bácskai' szerbséggel. Akármilyen meglepetésemagyarság és szerbség helyesen értei-' ket is hoz még az annyira szenvedett mezi a százados szomszédság, sorskö-' emberiségre ez a háború, egy biztos: zösseg parancsát és nem elnyomni, ha- a magyarság és a szerbség fog előnem felemelni igyekszik egymást, szőr magára és egymásra találni. IliMindig az erősebbnek kell a kezdenie- tében megerősödve megkeresi a legnyezönek lenni, mert az elesett szú- igazibb szomszédot. Ez a szomszéd pemára nem lehet gyengédebb vigasz, »lig nem lehet más, mint a magyarnak mintha lehajolnak hozzá és segítséget a szerb, a 9zcrbnek pedig a magyar, nyújtatnak. Századok óla segíti és tá- S ha mégegyszer szorosan kezet fogmogafja egymást a magyar és a szerb, nak, azt soha többé semmiféle ctő szakban, amelyben a két szomszédát- Sokáig a törökök ellen nyuitottak nem tudja elszakítani.., iam között a. viszony eléggé lagytn* tag volt, az utazás nehézségekbe üt között. Mjnjsztereket kellett megmozgatni azért, bogy egy rongyos utle véltíez hozzájussanak az emberek. A szerb ur valahogyan mcghaljotta, hogv ebben a feszült légkörben nem indulhatott cl Bácskában nyugvó szülei sírjának és rokonainak meglátogatására egy onnan elszármazott ma gyarországi köztisztviselő. Nem várta be, aipig, felkérik a közbenjárásra, önként cselekedett. Határozott fel'eoésével azonnal megnyitotta az elzárt határsorompót a látogató előtt. AzÓ1a az illetőnek nem voltak vízum ne hézségei. Minden további nélkül utazhatott, senkinek eszébe nem jutott! bosszantani, gyanakodni. A magvasa mesék országanak tetszik ez a föld, tisztviselő, aki nem tudta , mire vélni jho1 nemet, francia és olasz nepcsoannyira felesleges kiszinczése, dra matizálása. A szerb ur Jugo^zJáviá ban látható szerepet töltött be s a magyarság felé járható utafeai és nem árkokat ásott Egy olyan kot A mai Svájc Aki valaha Svájcba megfordult,* ujabb háborús tapasztalatokkal, vamindig honvágyat érez, hogy életében,' lamint az uj fegyverek alkalmazásalegalább mégegyszer visszatérjen, ha val, taktikával és stratégiával megisi rövid időre is, a .cukorhegyek* or-. merkedni. A svájci katonának az elszagába. A békének, a jólétnek, a. lenségeskedések kezdete óta alkalma közbiztonságnak, az emberiségnek, a volt látni és megtanulni a honi hatábecsületnek olyan példáit és megnyi- rokon belül a háború változó hadviJatkozásait volt alkalma tapasztalni, selés módjait, melyeket a különböző melyek örök emléket hagynak a lel- frontokon tapasztaltak és amelyek a« kében. NeJ^ünk magyaroknak, ha kisebbségeinkre gondolunk, különösen a hirtelen változást, megsúgták, uj fegyverek feltalálásával egészen megváltoztatták a háború előtti hadviselési elképzeléseket. A kikélté* hosszú órái alatt a gyalogosok éppen ugy, mint a különleges fegyveres alakulatok óriási sportteljesítményeket végeznek. Róbert Vaucher szerint a svájci katona még sohasem volt olyan kitűnően kiképezve és olyan nagyszehangzolt szivében a mindig ápolt érzés s nem kellett sokáig várnia, hogy szerb tisztelőjének megmutassa menynyire.hálás és ragaszkodó tud lenni a magyar ember. Valahol az ország belsejében, nyugalmas környezetben, ahol a mindennapi élet ezernyi apró bajait nem tetézik még a nemzetiségi problémák is, meghallotta a magyar | port a legcsodálatosabb egységben és nek köstónheii, hogv a bizalmatlanság megértésben él .egy a milliókért és megszűnt az iránvában s nehézség milliók az egyért* nemzeti jehnpndat nélkül hordhatja a hála és a gvermc- tudatában. Ha egy svájci franciától, ki alázat friss virágait a felejthete!- vaW némettől azt kérdeznénk: - ön len szülők sírjára. Meglátogathatott francia? Bizonyosan azt válaszolná: rücn felszerelve a modern hadvisemindenkit, pihenhetett' és" szórakozlm-, — Nem, uram, én svájci vagyok. Nem ; lésnek megfelelően, mint most. M intőit ifjúkori boldog éveinek elmosód- fajb hanem a hagyomány és a közös-' den ember tudja, különösen a határhatatlan színhelyén. Lelkében persze séS öntudata jellemzi őket. Scájcbnn menti védő alakulatok hogy egy kü- nincsen koldus, vagy kéregető ember, -- - - •-«-j ^ .-<-•—*n legalább is néhány "évvel ezelőtt még nem volt. Vannak gondozottak, de arról aztán senkisem mondaná meg, hogy .a közösség gondozottja, annyira jól és aránylag szabadon élnek. Svájcban a mull és a jelén él a legteljesebb harmóniában. Évszázados váraikat, kastélyaikat, házaikat legnagyobbrészt megőrizték, népi szokásabarátságos és vendégszerető, tiszta ikkal és hagyományaikkal. Jólétüket magyar környezetébe az idegent, a nemcsak a szorgalom, de a józanság magyarul egy szót sem beszélő ezer.lés a mértéktartás is biztosítja. És hot. A bála yolt ez a néhány év elől- most e démoni háború tornádójában hátatelten, tért • vissza áUomáslielvére s szeretetébe fogadta jótevőjét, talán nem is gondolva arra. hogy eg.vszer magyaros bőkezűséggel és gavallériával viszonozhatja a kedves figyelmességet. A ró fettért, jót várj, ti gondoskodásért és felebaráti csele- lássuk, hogyan élnek óriási hegyeik kadétért. A bácskai ur azóta megta-i viharvédett völgyeiben, miit magyarul, magyar nyelven olvas-j lönleges feladat teljesítése előtt áll. Ismeri a helyet, ahová mozgósítás esetén, tüstént mennie kell s tudja azt is. milyen kötelesség vár reá. Érri, sőt tudja, hogy nem egyszerű azonossági szám, hanem olyan katona-honpolgár, aki önkéntesen hajlott meg a kemény katonai fegyelem előtt és a lelkiismerete követeli, hogy kötelességét emberi erőin tul teljesítse azon a helyen, ahová állították. Tudja, hőgy a határmenti vidékeken, egy órán bel öt, teljes háborús felszereléssel, hivás Csétén, kijelölt helyét el kell foglalnia. Ezért katonai ruházatát, fegyvercit és a szükséges mennyiségű 18. . . Róbert Vaucher, a kitűnő fran- szert otthon tartja. Ismeri mindegyik sa klasszikusainkat, a magyar sajtó- cja jró érdekesen irja le legutóbbi bajtársát, akikkel ilven és ilyen nt ból kiséri a világ zugó esemenyett s svájci utazásának benyomásait. A vagv hágó, vagy erődítmény védelmétisztviselő, hogy Bácskának abban a j ha időnként hazamegy szűkebb hazá-' legelslegelső dolog, ami meglepő — re ki van jelölve s azt tartaniok ke!!, részéhen, amelyből annyi évtizede el-Jába. a Bácskába, rajongással és tul- jrja a kat0nák nagy száma, akik- amig a mozgósított hadsereg zöme Indult, háborgó lelkek vulkánja rsel. Elhamvasztja ér, gyújtogat togatás nélkül, dott, vonatra ült és magával hozta, kább tisztel. ízlés Elegéncia Tartósság Ezek a RÁCZ-'éie lUXUS parola CIPÓK tulajdonságai. Rácz cipőknek országos hírük van és több neves főfővárosi színésznő és filmprimadonna cipöszállitója. megkövetelte kiképzésnek eleget tet- sal van a szükséges védelem kijelöltek. vagy bevonulókkal, akiket uj ki-;ve, ugy, hogy nincs egyetlen járható képzésre hivtak be. A háború kezde- ösvény, mely ne lenne kellőképpen te óta többször megtörtént, hogy I megvédve. Á látogató mindenütt megSvájc egész hadserege készen állt a ! lepctéssel tapasztalja a védelmi rendvédelemre s ha « Veszély múlóban szer rendkívüli mélységét, mely egű volt, csak egy nagyobbik része. Két- szen a városok kapujáig elér. Svájc három havonkint ez vagy amaz a jegy óriási erőditménv és az ország hadsereg mozigósitja alakulatait, hogy ;közepében van a .Rédiut naiional*. a riBr»C7ai AKI IfftlMAu •• Tat 07 0 01 T9ey hat héten ál a kalona hon- belső erődítés, meiv a svájci fensik ffHy!?2Sy !ii A/*.ö*4polgiroknak alkalma legyen a lefi- ellenséges elözönlése esetén, az Vlpok