Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-20 / 41. szám

Csuka János: Szórvány magyarság Az elmúlt negyedszázad, amely különböző országokban, különböző vi-1 szonyok közé terelte a magyarság' millióit, sokféle irányban tanulságos volt. Letisztult ennek a magyarság-; nak világnézete, látása biztos és tévedést kizáró, jelleme acélos és ön:j tudatos. Meglátta az élet mindennapi bajait és feladatait s ami még ennél is jelentősebb volt: észrevette egy-; mást, embertársait, bármelyik társa-1 dalmi xé'eghez is tartoztak. Ez volt az az eszmei együttélés, amely a közös-j ségi érzést olyan magas fokra hevítette, hogy arra ma is boldogan gondolnak vissza és tegyük hozzá — mu is igyekeznek fenntartani. A közösségi hivatás a legnemesebb emberi érzés, aki fáradhatatlanul gyakorolja és cselekszi, jót tesz embertársainak és az egész társadalomnak. A feácsuai magyarság szilárd erkölcsi alapon állott, olyan programot késziteni, amely a magyar élet hálózatát feléjük is kiépítette volna. A késedelem persze sok veszteséggel járt: elszintelenedtck, szétszóródtak, közömbösek és érzéketlenek lettek mindennel szemben, de, — csodálatosan megmaradtak niagya-' roknafc. Ez pedig mindennél tőbix't mond, ha arra gondolunk, hogy hónapokig, néha evekig csak egymás között beszélnek magyarul, idegen szavak áradata ostromolja őket s bár , nyélvükhöz tapad mind több idegen ('szó, lélekben és gondolkodásban hüségonríolkodásától távol volt minden túlzás s bár nem hirdette és hangoztatta. mint annyian napjainkban: a bibliai tanjjbás szerint élt és cselekedett. Megkereste, felkutatta azt, akinek szüksége volt a baráti szó melegségére, sogitségre, kitartásra, hogy megmaradjon és emberhez méltó élete legyen. Az elmúlt évtized ezen a téreD már felmutatható eredményeket hozott s a bácskai magyarság érthetően igyekszik továbbfejleszteni és fenntartani az áldott közösségi szellemet. Az első tiz esztendő a tájékozódás- 'gesek ahhoz a nemzethez, amelvnek sal és kísérletezésekkel telt el, a má-; legmostohább sorsa jutott árva "fiai. sík tiz esztendő már egymás mellé Mintha türelmes életük és nyugalmuk szólitotta a magyar társadalmi réte-!hatóereje megsúgta volna: nem fegeket és kiépült a közös arcvonal,1 ledkezhettek meg róluk sem, ki kell •amely nem gyilkos fegyverekkel, ha-,tartani, nem a felemelés, a megsegítés és kői-1 . , , • rrí"^" • r+r i aZ^&rrsssssss .tk"tv nSfWvállU, iskolába segilcllák iyer- m«0'arsa8 és czzel álk«lm»sabi mekcit, munkához juttatták műhelyét, növelték üzletének forgalmát, vagy más látható és láthatatlan módon jutott kifejezésre a magyarsághoz való tartozandóság azonos kötelessége. A mindig bővülő körből azonban további értékes és megbecsült népes családok: tudtak, most azonban nemcsak, hogy felkutatták és nyilvántartják őket, de meg akarják őket nyerni az együttes élet számára is. Valóban magyar lélekmentés az, ami összegyűjtésükkel történik, a tajszeretet régen esedékes megnyilatkozása. Ahogy minden külföldi magyar haza gondol és haza vágyódik, ugy keresi és kívánja a szórványmagyarság is a magyar élet központjait, melegitő sugarait. Ezek a vágyak csendesek és türelmesek, mint amilyen szerény ez a magyarság. Nem a másajku munkaadó szembeni elégedetlenség, vagy bizalmatlanság, hanem a magyar család megkeresése bajija életük fáradt motorját. Minden nép ragaszkodik a. niagáéhpz, együtt IDÉEM'A'GYÍBORSZAG | VASARNAP, 1944 ! e h r u á r 2» U és otthon akarja látni övéit, gazdasági jólétben, boldogan és megelégedet1 ten. A bácskai szórvány magyarság ;is ilyen örömök után vágyódik és 'ezért hálás a feléje nyújtott kézért, amelyet megragadott és nem akar többé elengedni. Szinte harsogja: mentsetek meg és segítsetek rajtunk A bácskai szórvány magyarság nehéz időkben bizonyult hűségesnek és értékes rétegnek. Á legkevesebb, amit viszonzásul ezért a ragaszkodásért nyujtbatunk: felkaroljuk őket, hogy emberhez mélió életet élhessenek... lesz az összességre váró feladatok elvégzésére. A DMKSz vállalta azt a hivatást, hogy minden közős és szép ügyért lelkesedő fiatalságunkkal együttműködve, belekapcsolja az élénkebb magyar vérkeringésbe a sz® r ványtelepeket. A hálózat kiépítése seiényen folyik és megkezdődött a maHasasaiéit zománeedényeit még becseréli BODOU vaskereskedés, KlauzéMér 3. Lát&fyatás a sze>$edi vzidkáz akol a cigi díszletek uítászüleinek és ócska cukákbőt vadonatúj toaletteket varázsolnak.,. (A Déímagyarország munkatársé- zedes munkásságának jubileumát. tói) Az előcsarnokban élénkség, vidá man köszönnek egymásnak az ismerősök; a ruhatárban sürgés-forgás s odabent, a kellemesen fűtött nézőtéren lassan elfoglalják helyüket a bérlők, majd a vasfüggöny felgördül és a zenekar hangolni kezd... Aztán feltárul A díszletmester adja ki előző esl« a másnapi munkarendet a díszletmunkások számára s attól függ, hogyan tudnak estig elkészülni, aszerint kell megkezdeniük a munkát reggel 6, 7, vagy legkésőbb 8 órakor. Lebontják az előző1 esti színpadot s abban az a színpad világa és eleven élet kez-j esetben, ha aznap más darab megy, a dődik a színpadon, színesebb és érde-' színpadról el is kell távolítani a díszkcsebb s éppenezért életszerűbb is, leteket Ez aztán a nagy munka, temint az, amit valamennyien élünk... | kintve, hogy a színház műszaki bcA közönség képzeletében így él: rendezése nem éppen a legkorszerűbb, csupán a színház fogalma. Ha kimond-! a munkások létszáma pedig kicsi, jak valahol a színház szót, akkor kö-Í Két emeletnyi magasságból kell a rülbelül az előbbi kép elevenedik díszleteket a raktárba lejuttatniok. meg fantáziájában. A legtöbb ember Hat díszletmunkás foglalkozik ezzel MS^lT^adS^JSíu1^ i-er-a'színházból mást, mint aj olyképpen, hogy keltő>gja a disz* iá t o °sága inakéi k o r cs o s cd ás áló I * kész produkci6t 'amit este órán let * másodÍk -cmelet - "^ágában mauvarsáá""ezreit.^ametoeV n°"ke!ivér el6je tálalnak. Az úgyneve- lévő színpad hátsó terében, kettő az a szórvány magyarok h'ányozt'ik "Az erőből és az időből arra már futotta, hogy a másajku népek ékelődött magyarság gyakoribb gatásával. helyzetének megismerésé vei ugyanúgy bekapcsolják őket a . HYCVUCOK KUZUU CIHCK a niRyar csa-. ,„ . .. ..., , , , , .. . . , ... „, „ . magyar szellemi és gazdasági clctgé-1 ládok ezrei, amelveket önfeláldozó »«*Jf* „a, MWhwtépul't falai m szlnten csapóajtó van anrely az a pezetébe, mint a zárt tömbökben lát- diákjaink felkerestek és tnn..lmá„v„». kozott< a kulqnbozo műhelyekben cs só diszletraktarba szolgai. Ezeke* a hatóbb adódott, bogy eltompul cs a nemzetiségekkel valói kissé kiestek a magyar központok ha- kényszerű érintkezés fo vilin többnyi Tósugarából s éppen szétszóródalfsá-, re azok nyelvét is bÖs;Mk a niiJdet: guk miatt csak tervszerűen lehetett napi érintkezésben. Az els5 szórváriy-'faíaszfert Is ennek a semmiféle áldozatot nem • rvire mint nemzetiségi gazdálkodók ismerő ifjúságnak köszönhetjük, amelv : alkalmazottai. Állandó ellenőrzésüa kisebbségi éleiben tatain míg ajkét, kívánságaik nyilvántartását a legkőlcsőnös segítség jelentőségét és a közelebbi fiókok végzik. Ma már ponközösségi szellem ápolását ak szüksé- ] tós nyilvántartás áll [endelkczésrc összeállítását, egyik-másik művésznő ízléses, szép ruháját, de arról fogalma sincsen, hol, mikor és hogyan készül mindaz, ami éppúgy hozzátartozik a jó előadáshoz, mint a azért ilven nehéz dolog.mert a díszletraktárak a színház földszintjén, valamint a szemben lévő törvényszéki palota pincehelyiségében vannak. _ Rendelet van arra, bogy c«á * művész játéka, a zenekar precizitása, díszletraktározási munkát mindennap csak délelőtt 10 óra előtt csinálhatjuk — magyarázza a díszletmester —, ezért kell hozzáfognunk a munkához hajnalban. A színház hátsó kapuját 10 órán túl nem szabad kinyitni. vagy a rendező szcenikai tudása. A díszletek, csapdák és süllyesztők vílápában T. Török Emil tényleges igazga alaposabb megismerését cé- ben hagyja el a színházat, gyakran rozsdás szeg nagy értéket képvisel s szórványkörzetek, amelyek már virradatkor ismét a színháaepü- színházi mühelvekben. Török ifmii Akol az álomvárak épülnek... !

, _ ..zinpad jólismert vilá- Természetes, bogy ilyen rakíóroa részükre, könyveket kapnak, gyer- fía. jjár hajnali fi órakor elevenség zási mechanizmus mellett erősen ronmekeiket iskolába Járatják s szűkig uralkodik a színházépület falai között, gálódik a díszlet. Sajnálatos ez kül<> nau ereumenye, nogv ma mar viiago iesetén álláshoz, is segitik az elkíván- A színház műszaki személyzete, amely nősen a mai anyagszegény viláy^an, san látjuk a szórvány magyarság ríni- jkozó családfőt. A szórvány magyar- este 10 óra tájban, tehát a legkésöb- amikor minden darab vászon, minden dorlásának és elhelyezkedésének á!iö- még másait. Könnyebb felkarolásukra és ! lozzák a szórványkörzetek, amelyek már virradatkor ismét a szinházepümegközelitésükre három csoportba so- ' felállítása folyamatban van. A tolnyo- létben van, hogy munkáját elkezdje igazgató elárulja, hogy az egyik szorozták őket. Az elsőbe árok tartóz- ' mórészt nincsetlcn és nemzetiségi olt, ahol előző éjjel abbahagyta. Te- gedi gyártól kaptak jelentősebb Menyrak, amelyek nagyszámú nemzetisé munkaadóknál dolgozó magyar csn- bál elmondható róluk, hogy látástól- nyiségü enyvet s a gyár nem pénzt gek között élnek, a má.odikba a icr-% ,;}dok szociális megsegítését pedig az vakulásig dolgoznak. Vezetőjük U n g- hanem munkásai száraára jegyet kórt leti szórványok, ezek sokszor nem is Egyesült Női Tábor vállalta. A télen vári Imre díszletmcster éppen bar- az enyvért cserébe. Szöget viszont a nemzetiségek IÁ élnek. rüi tek WWW HHHI mi w . WW/WWW gek között "szétszórtan rtfekvő terű- rí elősegítsék anyagi függetlenségük hatósága és a színtársulat 'most ké- milyen küzdelmet kell folytatniok a leti szórványok A legnagyobb gcnctv kiharcolását. isrül arra, hogy csöndes házi ünnep- színházi műhelyeknek az anyaghiány ez utóbbiak adják, mert egyenként j Hosszú évtizedekig a báésk'ai szőr Rég keretében ünnepeljék meg a ki- ellen s milyen fejtörésbe, ravaszko,v?gy családonként találhatók, több vány magvarok léi ezéséröl Ls • alig lünő mŰ3faki szakember három cvti-ldásba és mennri munkába kerül, airíg szorvanyok, ezek sokszor nem is i'.gyesuit AOI latior vallatta, A uyen vari Imre díszletmcster éppen bar- az enyvért cserébe. Szöget viszont a izctiségck között, hanem önállóan szaktanfolyamokat rendezlek a szór- lniuC esztendeje áll a szegedi Városi város halósága szerzett a színház szádi, főleg tanvnesoportokban tf.mő vánv magyaroknak, bogy megtanulják Színház szolgálatában. Mint Török mára s ilvmódon egy kis lélegzethez ek s végül maradtak a nemzgl'<é- » hiziiparokat s mellékjövedelmekkel Emil igazgatótól megtudtam, a város juloltak. Mert elképzelhetetlen, hogv