Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-02 / 26. szám

TerhSiü bizonyítékok kerítitek elő a nagyváradi gyilkosság ügyében tgTes Cikkek amszonvanak ataku­á"=a is nagyon sok körülménytől »ügg. A ma tapasztalható áremel-j tedések egyik legfőbb indoka a külföldi nyersanyag áremelkedése, k mai gazdasági helyzet mellett tzokban nem válogathatunk, hanem zal kell megelégednünk, amit egyáltalán kapni tudunk. A hiány fddíg az áraknak emelkedésével jár. Ennek következtében, bár meg kell maradnunk a százszázalékos kulcs •(lapján történő ár-rés megállapítá­sánál, azonban az ár-rést maximál­ni kell. Bármilyen értékes áruról legyen is szó, a kereskedői ár-rés bizonyos összeget meg nem halad­hal. Ennek ellenére az ár-rés maxi­málását megcsinálom és még ezen a héten kiadom azt a rendeletet, amely ezt megkezdi. Ezt a keres­kedelmet fenntartani, amely ma itt van, a magyar gazdasági élet nem bírja. Minden tiszteletem a lisztes kereskedő, de a mai áruVíszonyok mellett, de a normális viszonyok között sem lud az ország 25.000 lextílkereskedót és 2500 cipőkcreske­dót eltartani. Ezeknek a kereske­dőknek igen jelentékeny része nem is kereskedő és nem is akar keres­kedő lenni. Nyugodt lélekkel ve­szem kezembe az irányítást és nyú­lok hozzá a kereskedelemnek ehhez a vitális kérdéséhez, mert a keres­kedelmnek nem hivatása, hogy a gazdasági élet parazitáit hizlalja. Az értekezlet nagy helyesléssel fogadta Bornemisza Géza iparügyi miniszter és Szász Lajos közellátási 'miniszter felvilágosításait. (MTI) Szegedi banktísztviselőnő öngyilkossága egy pesti szállodában (A Délmagyarország munkatárrátói) Budapesti híradás nyomán nagy rész­véttel értesültek róla Szegeden, hogy Salamon Mária, a Szegedi Kereske­delmi és Iparbank ismert és szimpati­kus tisztviselőnője öngyilkosságot kö­vetelt el. Amint a jelent sek szólnak, a Révay-utcal Berlin-szállodába eie­gánían > Itözött, kézitáskás hölgy áili tolt W, <H szobát kért. — Sajnálom — mondta a szálló por­tása —, csak egy egészen kicsi szo­bánk van a földszinten. A bölgv megnézte a szobát, maid megkérdezte, nincs-e jobb szobájuk. Egyetlen szobát tudlak ajánlani, egy fürdőszobás, elegáns lakrészt, a por­ás azonban megjegyezte, hogy annak elég magas ára van. — Nem számit — mondta a bölgv —. kérem azt a szobát. Egyébként ne keltsenek holnap, majd m*iram kelek Kitöltötte a bejelentőlapot, mely szerint Salamon Mária 34 éves Bank­tisztviselőnő, atyja Salamon Adott, anyja Sziklai Malvin, tartózkodási he Ive Szeged. Az elegáns bfllgyendég ezután szobájába vonult és nrtn jelentkezett vasárnap délig. Akkor már gyemjs volt a hosszn alvás, betörték a f/o. hk ajtaját és «* Agym halotthalvány arcaid, eszméletlenül találták a *z<»­?*<ff banktisítvtaelönöt. Azonnal érte­vitették a mentőket, akik az öngyil­kost a Rőkus-kórbázba szállították. Kihallgatni nem lehetett, mert nem tért magához. Állapota sulvos. Az öngyilkosság okára nézve sem­mi bizonyosat nem lehet megtudni ad­dig, amig Salamon Mária kihallgaíha­tóvá nem válik. Munkahelyén, a Szf­í'edi Kereskedelmi és Tparbankban, ahol Salamon Mária mint régi tisztvi­selőnő fontos pozíciót töltött be és ahol mint jó kollégát szerelték, be­esőitek, ugy tudják, hogy Salamon Máriának vőlegényé van, tehát szerel­mi háttere nem lehet az öngyilkosság. K»K. Nagyvárad, február 1. A nagyvára­di rendőrség tovább folytatja a vizs­gálatot Bökfi Teréz ügyében. Az ügyészséghez a mult het folyamán több bejelentés érkezett arról, hogy a gyil­kosság áldozata szívbajban szenvedett és ijedős gyermek volt. Szükségessé vált tehát a boncolás másodszori el­végzése is. Az ügyészség a vizsgálóbí­róval együtt ragaszkodott a boncolás perrendszerü ismételt lebonyolításá­hoz. A második boncolást Beöthy Konrád egyetemi magántanár és Sza­bó Márta, a kórház kórbonctani osz­tályának vezetője végezte el. Ez a bon­colás szintén azt igazolta, hogy Bökfi Teréz halálát fulladás idézte elő. Az orvosi vizsgálat az ügyészség előter­jesztésére arra is kiterjeszkedett, hogy Szívbajos volt-e a kisleány. A szakértő orvosok a boncolási jegyzőkönyvben világosan lefektették azt a tényt, hogy Bökfi Teréz szive semmiféle szervi elváltozást nem mntatott, így szívbaj következtében nem állt be nála. halál. A második boncolás fentebbi meg­állapítása rendkívül fontos és megcá­folja a gyilkos Fekete Bélának azt az állítását, bogy a kisleány dulakodás közben megijedt s halálának közvet­len oka szivbaj volt. A szivbajróí elterjedt hir onnan eredt, hogy a rendőri nyomozás meg­állapítása szerint egy nagyváradi pol­gár alkalmazni akarta Bökfi Terézt mint libapásztort és tárgyalás közben egy csirke berepült a konyhába, ami­től a kisleány annyira megijedt, hogy összeesett és elájult. Bökfi Teréz édesapja különben két nagyváradi ügyvéd utján 100.000 pen­gős kártérítési pert indított a nagyvá­radi mozi tulajdonosa ellen azon a ci­men, hogy a mozi jegyszedőjének al­kalmazott Fekete Béta" büntetőit elő­életű ember volt. Jogász körökben ez a per máris élénk megvitatás tárgya. A kérdés magva ugyanis az, hogy fe­lelős-e a tulajdonos alkalmazottjának az üzlettel összefüggésben nem álló tettéért és tiltja-e a törvény, hogy büntetett előéletű embert olyan állás­ban, mint a mozi jegyszedője, alkal­mazzon. '*• Kedden délelőtt ü rendőrség megta­lálta Fekete Béla apjának" lakásán elrejtve a Kaszinó Moziban meggyil­kolt Bökfi Teréz Eszter holmijai közül kézitarsolyát, amelyről Fekete Béla apja azt vallotta, hogy a fia hoz­ta 20 pengővel. Ezt a pénzt azonban később elkoesmázta. A moz? kertjében elrejtve bukkantak rá a leány haris­nyájára és * rózsaszínű fehérneműjére. (MTI) hogy a habor* #rán a világ egyetlen államában sem lesz magyar bélyeg, amely minden gyűjteményből hiányoz­ni fog. Tehát — gondolják ők — a há­ború végével külföldi bélyegkereske­dök tömegével fogják felkeresni Ma­gyarországot a százas csomagolású bélyegekért. Akkor lesz majd nagy ára a ma sok fáradsággal járó >bünd­ligyüjtésnek*. A Belváros egyik évtizedes jóhirű bélyegkereskedőjét keressük fel ez­után. A spekuláció törte le az árat A kicsi üzletben éppen egy diák válogat néhány bélyeg kőzött. — Igaz, hogy nagy a konjunktura a bélyegkcreskedelemben? — kérdez* zük a tulajdonost Nem szól semmit, hanem néhány árlapot mutat nekünk, — Kérem tessék ezeket végignézni, saját szemével meggyőződhet róla, mt a helyzet. Az árlapok utolsó megjegy­zésére hivja fel figyelmünket — Ezt olvassa el kérem 1 Valóba® az árlapok utolsó sora mintegy fél­évre visszamenőleg majdnem kivétel nélkül igy hangzik: »Csökkent keres­let mellett további olcsóbbodás*. —> Igy megy ez kérem — mondja a Bé­lyegkereskedő — már egy fél év óta, — Mi ennek az oka? — kérdezzük. — Nem lehet ezt tudni, vagy ugy iá mondhatnánk, nem tudjuk miért. Ok® több lehet. A konjunktura idejárt ugyanis, ezelőtt egy-két évvel töme­gesen kezdtek foglalkozni bélyeggyflj* téssel olyanok', akik addig azt sení tudták mi a bélyeg. Nem szenvedélyből, de még csak nem is kereskedelmi szempontokból. Az utóbbi hónapokban azután ezek 9 spekulációból felvásárolt bélyegek el­öntötték a piacot és letörték az árat, ( A bélyegtőzsdén ma 500 em­ber közül legalább 400 elad. Ezt a spekuláció akarja lehetetlennél tenni a posta mai bélyegpolitikája, d® nem hiszem, bogy a kívánt eredményt érné el. Néhány hónapja az történitó ugyanis, bogy a posta nem állapítja meg előre, hogy valamely bélyegből mennyit bocsát ki. Ezáltal a bélyeg—* amelynek tulajdonképpeni értékét aÉ szabja meg, mennyi kerül belőle ki­bocsátásra — elértéktelenedik. Mád most mutatkoznak olyan jelek, hogyj külföldi bélyegkercskcdők visszakül­dik a magyar bélyegeket azzal, hogy! értéktelenek. Ez pedig nemzetgazdasági szem­pontból nagyon káros, mert hiszen 9 bélyeg nemcsak jelentős részét teszt® nemzeti vagyonnak, hanem exportálá­sával a ma annyira szükséges nemes­valuta beszerzését is elősegítené. — A piac ellanybulásának másilá oka a bizalmatlanság. Vannak Ugyan­is bélvegexportőrők, akik az általuk behozott külföldi bélyeg árát maguk szabják meg. — % Ez eddig rendben t» volna. De néhány hétre rá, hogy azuf külföldi bélyeg forgalomba került, már az eredetileg megállapított árnál, lé­nyegesen olcsóbban is megkapható. Sajnos nincs meg az az összetartás * bélyegkereskedők között, amire szük­ség volna. — Amig néhány hónappal ezelőtt még Budapest volt a középeurópai bé­lyegkereskedelem központja, ma már Zágráb és Pozsony vette át a vezeti szerepet. _ Nincs semmi remény a helyzet! javulására? — kérdeztük még befeje­zésül. — Előre nem lehet tudni sem­mit — bnesuzik tőlünk —, de majd csak lesz másképpen is. (H) mmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmrnf llciiScs ts mészáros segéded valamint szalámigyárban már dolgozott kötöző és csontozó munkások felvétetnek. SZALÁMIGYÁR, Eclsőtiszaparl 12. szán*' Ellanyhult a bélyegpiac A spekulációt okolják a bélyegkereskedők a beállott visszaesésért Budapest, február 1. Amint az más szakmánál is mutatkozott az utóbbi időkben, a bélyegkereskedelemben is megszaporodott a üélyegkereskedök száma. Ezek a bélyegkereskedök részint nyílt üzletekben árulnak, nagyrészük régi jól megalapozott cég, többen azonban különösen ujabban, hónuk alatt egy kis táskával cs néhány bé­lyeggel járják a várost s teremtetlek maguknak egzisztenciát. A bélyeg a háború előtt is kereset- cikk volt. Vol­tak és vannak bélyegek, amelyek rö­vid idő alatt hatalmas karriert futot­tak be. Igy például a Dolfuss-bélyeg, amit 10 évvel ezelőtt bocsátottak ki 10 schillinges árban, ma már 5000 pengőre szökött fel. Még ennél is nagyobb sikere volt, még pedig nagyon rövid időn belül a magyar vöröske­reszt II. bélyegének, melynek 27 pengő volt a kibocsátási ára és rövid pár hónap alatt 300 pengőre Szökött fel. Panaszkodik a bélyeggyűjtő A bélyeggyűjtés problémáiról beszél­gettünk a minap cgy népszerű bélyeg­gyűjtővel és szakértővel, aki a követ­kezőket mondotta: — Ma tényleg az a helyzet, hogy meglepően sokan foglalkoznak bélye­gekkel. Nagyrészük fiatal lány vagy fin, akik különösen jó szimattal meg­vásároltak néhány olyan bélyegsort, melyről azt sejtették, hogy az ára rövidesen felemelkedik. Sejtésük több­nyire valóra is vált és ezzel megte­remtették maguknak bélyegkereskedői egzisztenciájukat. Az elmúlt esztendőben a bélyegke­reskedöknek valóban nagv konjunktu­rájuk volt. A Nemzeti Bank segítsé­gével és közreműködésével hivatalos árfolyamon vásároltak meg külföldi bélyegeket, amelyeket azután — mi­után a bélyeg nem közhasználati cikk és árát nem maximálták — a nagy keresletnek megfelelően, magas áron adhatták el. Ez a helyzet a komoly bélyeg­Kvűitőre onay terheket rótt Kispénzű bélyeggyűjtő bélye­get ma vásárolni nem igen tud. Igyekszik cserélni, de az úgynevezett csercforgalmak sem mennek olyan jól, mint békében. — A bélyeggyűjtők a háború má­sodik-harmadik évében, mikor észre­vették, hogy rengeteg uj gyűjtő jelent­kezik, feleslegeiket kiáruíták. Nagy volt a kereslet, nagy volt a kínálat. A bélyegtőzsdék és egyesületek óriási forgalmat bonyolítottak le. Ezek a tartalékok azonban kifogytak. Ma már nagyon kevés bélyeggyűjtőnek van felesleges bélyege, ami mégis van, azt nagyon magas áron adja tovább, lehetőleg a kereskedőknek, akiknek ugyancsak kevés bélyegük van raktá­ron. A külföldi postaforgalom a hábo­rú következtében majdnem teljesen megszűnt. Ezzel együtt természetesen megszűnt a bélyegforgalom is. Egy­egy gyűjtő csak a legrikább esetbén jut hozzá olyan bélyeghez, amelvet ezelőtt külföldi bélyeggyűjtő barátjá­tól egyszeri levélváltás segítségével már megkapott. Mindezen túl ma már mindenütt szabályozlak a bélyegforgalom kér­dését. Nemzeti bankok engedélye nél­kül bélyeget kiküldeni külföld­re tilos. De nincs is hová írni és nincs kinek írni. Tehát a gyűjtő még ugy se se­gíthet magán, hogy mint békében, le­velére ráragaszt 8—10-szeresen na­gyobb portót, hogy ilvmódon jusson hozzá cserebélyegekhez. riB2ndii"-gyüjtás — Amennyit javult a kereskedők helyzete, épp annyit romlott a régi gyűjtőké, akik azonban hogy ne ma­radjanak tétlenek, úgynevezett »bünd­liket*, azaz százas esomagoláshan ma­gyar bélyegeket gyűjtenek. A napi postaforgalom bélyegeit leáztatják a levelekről és amikor együtt van száz egyforma bélyeg, finom csomagolás­ban összekötik és mint mondani szok­ták. elteszik' }oM> Időre. Ezek » evüitők arra számítanak.

Next

/
Thumbnails
Contents