Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-06 / 4. szám
A szegénységi bizonyítványok ügye (K Délmagyarország munkatársától) Néhány nappal ezelőtt megírta a Délmagyarország, hogy a legközelebbi közgyűlés elé indítványt terjesztenek, amelyben azt kérik: emel jék fel Szegeden is a szegénységi bizonyitványok értékhatárát. A' fővárosban azóta ez már többizben mcgtÖTtént, a megélhetés drágulásával együtt Budapest polgármestere a szegénységi bizonyítványok értékhatárát is felemelte. Szegeden legutóbb 1939-ben állapította meg a polgármester a szegénységi bizonyitványok értékhatárát Itt jelenleg is az a helyzet, bogy az elsőfokú közigazgatási hatóság csak annak állit ki szegénysági bizonyítványt, akinek havi jövedelme a 120 pengőt nem haladja tul. Mindenképpen indokolt lett •pina, ha a szegénységi bizonyitvá-. nyok értékhatárát Szegeden is fel-J emelik. Erre az elsőfokú közigaz-' gatási hatóság vezetőjének gondolnia kellett volna már és az ő kötelessége lett volna, hogy a polgár mester elé ilyértelmü előterjesztést tegyen. % Értesülésünk' szerint most már hamarosan sor kerül a szegénységi bizonyitványok uj összegének megállapítására Szegeden is, valószínűleg a januári közgyűlés előtt. Az errevonatkozó megbeszélések már folynak a városházán. Kérdés most már az, Kogy menynyiben állapítja majd meg a polgármester a szegénységi bizonyitványok ujabbi értékhatárát. Ezidőszerint »esak az kaphat szegénységi bizonyítványt Szegeden, akinek ingatlan-ingó vagyona nincs és a jövedelme sem több, mint a lakóhelyén szokásos és jelenleg 4 pengőben megszabott közönséges napszám*. Ez a szegénységi bizonyitványok hivatalos szövege, tehát a 4 pengőben megszabott közönséges napszám volt az iranyadó a szegénységi bizonvitványok kiadásánál.' Tudvalevő azonban, hogy ma már jóval magasabb a napszám Szegeden s ennek megfelelőén kellene most már meghatározni a szegénységi bizonyitványok ujabbi értékhatárát. Valószínű, hogy 180, vagy 200 pengő lesz ez az összeg. Rendezni kellene ezzel kapcsolatban *a szegénységi bizonyitványok kiadását is. Tanuja voltunk, hogy egy teljesen egyedülálló fiatalembert, akinek havi jövedelme •nem haladta meg a 120 pengőt, kért és kapott szegénységi bizonyítványt. Ellenben kénytelen volt az elsőfokú közigazgatási hivatal megtagadni a szegénységi bizonyítvány kiadását egy négygyermekes nyugdijastól, mert annak az igazolt havi pövedelme már 130 pengő •olt Volna mód arra, Hogy az ilyen szempontok figyelembevételével, esetleg kiadják ^Szegeden a szegénységi bizonyítványt. A polgármester a 1-i!»rinvítvÁZilahy Lajos nyilatkozata a Fa tornyok és a gyógyszerészek „perében" Megírta a Délmagyarország, bogy Gyógyszerészek Közlönye szerkesztője, Szász Tihamér, ötezer gyógyszerész nevében tiltakozott Zilahy Lajos Fatornyok cimü darabjának egyik mondata ellen, amely így hangzik: >Te vegyészmérnök lettél, én csak gyógyszerész!* Szász Tihamér a >csak< szóban látja a kari sérelmet, kifejtvén, hogy a gyógyszerészi pályához ma már ugyanolyan egyetemi végzettség szükséges, mint a vegyészmérnökihez. Egyik fővárosi lap megkérdezte ebben az ügyben Zilahy Lajos, aki a következőket mondotta: — Vidéken töltöttem az ünnepeket, csak most értesültem a legújabb testületi tiltakozásról. Azonnal válaszoltam Szász Tihamér urnák, mert a hozzám intézett kérés igen megtisztelő és kitüntető formában érkcziett hozzám. Válaszomban kifejtettem, hogy tiltakozása merő tévedésen alapszik. Az a bizonyos >csak< szó nem valami tárgyilagos megállapítás, hanem egy drámai jelenet magas főfokában, egy véresen vagdalkozó párbeszédben maró guny. Szász doktor nem tette mérlegre a kapcsolódó mondatot, amely nélkül az első mondat értelmét elbírálni nem lehet. A teljes szöveg igy hangzik: »Te vegyészmérnök lettél, én csak gyógyszerész. Én kézkenftesöt gyártok, te robbanóanyagot!* A mondat tulajdonképpeni értelme tehát: >Te gyilkot gyártasz, én csak gyógvitó kenőcsöt*. A jkézkenőcs* és a keserű önlekicsinylés a szavak hevében itt felnagyítást, felülkerekedést jelent. — A kari sérelem már csak azért is hajánál fogva előráncigált, mert a tokban így szól a gyógyszerész fi veiéhez: > Ismerem a munkád értékét, a szakmánk végereményben közös...* És magával akarja vinni eigyenrangu munkatársnak. Remélem, hogy Szász Tihamér e felvilágosítások után be fogja látni, hogy tévedett. — Elbibázottnak vélem azt a tegnapi fenyegetését, hogy a gyógyszerészifjúság demonstratív tüntetést fog rendezni. A magyar ifjúságot ma már sokkal komolyabbnak tartom, semhogy felső vezényszóra ilyen dolgokba lehetne belevinni. Ezt a majgyar irodalom ellen intézett támadást nagyon könnyű lenne kivédenem. Egyszerűen azért, mert komikumba fullad. Mert nézzük csak, hogyan is állunk azzal az »ötezer gyógyszerésszel*, akinek nevében a szerkesztő ur egy nemlétező sérelem miatt tiltakozik. Ha már pontosak vagyunk, legyünk gramnyilag pontosak. Nem ötezer gyógyszerészről van szó, hanem csak négyezerkilencszázkilencvenkilencről, mert Tassi András, aki a szerepet játssza s aki naponként kiejti az átkozott csak szócskát — valóban csodálatos véletlen —, maga is okleveles gyógyszerész. A testületi tiltakozás már járványszerű méreteket kezd ölteni. A >DoIgozó Magyarság* cimü lapban legújabban a cserkészek tiltakoztak. A tiltakozók állandóan a magyar irodalom ellen intézik támadásaikat, gondolván, hogy az ilyen támadás semmiféle veszéllyel nem jár. No, azért nem egészen veszélytelen. A támadók nem veszik észre, hogy valóban nevetségessé vegyészmérnök a kővetkező monda-'teszik magukat. Kellemetlen leireíries áldozata lett llödmezővásárlieliien eéu szeded! szidorSó orvos X bíróság Kimentene Siabó DeisOi a loglalan clmhasznaiai radia alai mester a szegénységi bizonyitvá nyok uj értékhatárának megállapításánál ezt a méltányos reformoí is megvalósíthatná. •36 (A Délmagyarország munkatársától) Október végén a hódmezővásárhelyi újságok beszámoltak arról, hogy a vásárhelyi rendőrségre feljelentés érkezett Szabó Dezső szegedi szigorló orvos ellen. A feljelentés szerint Szabó Dezső a vásárhelyi tanyák között dr. Láng Imre egyetemi magántanár közkórházi sebészfőorvos nevében mutatkozott be, orvosi tevékenységet folytatott s az ezért járó honoráriumokat természetben kérte és vette fel. A feljelentés nyomán a csendőrség és a rendőrség lefolytatta a nyomozást, a napokban pedig sor került az ügy bírósági tárgyalásra a hódmezővásárhelyi járásbíróság előtt. Az ügyészi megbízott *>gtalan cimhasználtatal vádolta Szabó Dezsőt. Dr. Mikosevich Viktor járásbiró a lefolytatott bizonyítási eljárás után felmentette Szabó Dezsőt az ellene emelt vád alól. Kiderült ugyanis a tanúvallomásokból, hogy a szigorló orvos sajnálatos félreértésnek esett áldozatul. Szabó tudniillik 1941 őszétől 1943 tavaszáig mint orvosgyakornok »cselédkönyves* idejét a vásárhelyi köz UT>UYVC3« a. »a.o-1.jr. , uieiinyi SZCUJCÍ kórházban* töltötte és ebben a2 idő- í vette tudfomásiiL ben sokszor megfordult a vásárhelyi tanyák között is. Ebből az időből emlékezett arra, hogy a vásárhelyi tanyavilág bővében van az élelmiszereknek, ezért Szegedről Vásárhelyre utazott, hogy ott a tanyák között bevásároljon Szegeden lakó családja számára. Az esgrik tanyában egy öregasszony ismerősnek találta a fiatal doktorjelöltet. Kiderült, hogy a néni egyik rokonán Láng főorvos operációt hajtott végre a vásárhelyi kórházban és az operációnál jelen volt mint orvosgyakornok, Szabó Dezső is. A néni Szabó Dezsőnek azt a kijelentését, »én is ott voltam* arra magyarázta, hogy ő volt a műtétet végző főorvos és ebből keletkezett a félreértés. Az öregasszony tanúvallomásában elismerte: Szabó nem mondta azt, hogy ő Láng magántanár, csak ő ugy értette, hogy doktor. Megállapítást nyert az is a tanúvallomásokból, hogy Szabó Dezső saját neve alatt vásárolt mindent, hatóságilag megállapított áron és a megvásárolt élelmiszerekért készpénzzel fizetett. A bíróság felmentő ítéletét az ügyben szereplő valamennyi személy megnyugvással Bocsánatkéréssel végetért aiábiánsebestyéniháboruság (A Délmagyarország munkatársától) Évek óta húzódó pereskedés ért végei most a szegedi törvényszék előtt. A pereskedés, amely esztendőkkei ezelőtt a Szentes melletti Fábiánsebestyén kör jegyzője és egyik tanítója között indult, felborította az egész község békéjét és valóságos tengeri kigyövá növekedett és két páitra osztotta a község lakosságát. Több mint három esztendővel ezelőtt történt, hogy Vécsey Pál tanító az őt ért különböző sérelmek és vélt szabálytalanságok miatt feljelentést tett dr. Szepsy Gyula fábiánsebestyéni körjegyző ellen, aki rágalmazás és becsületsértés miatt feljelentést tett a tanitó ellen. Az ügy több fórumot megjárt, de jogerős befejezést sokáig nem nyert, mert Vécsey, aki hires perieke-, dő hírében állott, viszonvádat emeR Szepsy ellen. Ezerkilencszáznegyven szeptemberében Vécsey Pál terjedelmes beadványt intézett Csongrád vár* megye közigazgatási bizottságához. Ebben elpanaszolta, hogy megjelent a fábiánsebestyéni községházán és ott Szepsyt mint anyakönyvvezetőt a felmutatott okmányok alapján fia születési anyakönyvi kivonatának kiigazitására kérte. Szepsy a kérés teljesítését megtagadta és azt követelte tőle, először mutassa be nemesi oklevelét és akkor az anyakönyvet kiigazítja. Amikor ez ügyben a felettes hatáségoknál jelentést tett, a felettes hatóság nyomban utasította a körjegyzőt az anyakönyvi kivonat kiigazítására. Megvádolta még Vécsey a körjegyzőt azzal is, hogy mint a fábiánsebestyéni községi iskola gondnoka, az iskolánál előállott hiányok pótlásáról nem gondoskodott Előadta beadványában Vécsey, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság értesítése alapján a körjegyző tett javaslatot arra, hogy a község temetője mellett, a halottasháztól 40—50 méter távolságban rendezett táncmulatság alkalmára a pénzügyigazgatóság szeszes italok korlátlan kimérésére és fogyasztására alkalmi engedélyt adott Hasonló, közbotránkozásra szolgáló eset ugyanazon a helyen többször előfordult. Ilyen és hasonló vád még több is előfordult a beadványban, ezért dr« Szepsy Gyula körjegyző felhatalmazás* ra üldözendő rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett Vécsey ellen. Ezt art ügyet is több izben tárgyalták már * büntető hatóságok, míg végül Vécsey Pál újrafelvételi kérelme folytán mos! másodízben került a szegedi törvény* szék elé. A törvényszék Szalay-taná* csa előtt megismételt főtárgyaláson a* elnök békülésre szólította fel a fele* ket. Ekkor Vécsey kijelentette, hogy hajlandó a békülésre, mert időközbe* meggyőződött arról, hogy a beadványában foglaltak nem felelnek meg a valóságnak s ezért bocsánatot kert Szepsy Gyulától. A főtárgyaláson je* lenlevő vármegyei alispán erre vissza* vonta a felhatalmazást és ezzel az évek óta húzódó ügy véget ért. így mos< már bizonyára béke költözik Fábi4usc* bestyén község falai közé is.