Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-28 / 22. szám

Nem emlékezett vissza a csempészésre, de megnyugodott az ítéletben (A Délmagyarország munkatársától) Tavaly juliusban, a reggeli órákban történt, bogy a Szeged-állomáson a szolgálatot teljesítő rendőr igazolásra szólított fel egy nőt, aki a pesti gyorsvonatba akart beszállni. A nőnél két bőrönd volt, amelyet nehezen cipelt. A nő igazolta magát, hogy Perimutter Sándornénak hívják és Makóra való. A kofferek tartalmára nézve azt mondotta az asszony, hogy saját ruhaneműit viszi fel Pestre. A két bőrönd átvizsgálása során azonban kitűnt, hogy a makói asszony nem ruhát szállított, hanem a két kofferban zárolt áru volt: koppasztott liba és olvasztott zsír. 'A makói nőt a rendőrségre állította elő az igazoltató rendőrőrszem. itt elkobozták a dugárut és megindult ellene a szabályos kihágási eljárás. Ebben az ügyben pár héttel ezelőtt már egyizben volt tárgyalás, a makói bíróságon. Nagy meglepetésre a beidézett Perlmutterné azt mondotta. Hogy a kérdéses időben 5 nem utazott Szegeden át Budapestre, tehát a zsirfélét sem ő akarta a fővárosba csempészni. rA bíróság a tagadó vallomás után, a tárgyalást elnapolta és elrendelte a Szeged-állomáson igazoltató rendőr és "detektív roegi'd'ézését. A' folytatólagos tárgyalásra most Került sor. Az asszony megmaradt tagadása mellett 'és azt állította. Kogy bizonyára másvalaki élhetett vissza az ő nevével. A rendőr és a detektív azonban felismerték Perlmutfernét. rA' bíróság megállapította az aszvzony bűnösségét és közellátási kihágásért fi napi fogházra, átváltoztatható 30 pengő pénzbüntetésre "télfe. Elkobozta a bíróság a k'opyasztott libákért és zsírért befolyj •Ifi pengőt is. Az itélelben a rosszul emlékező Perlmutterné megnyugodott s igy az jogerős. Heghalt a halott-látó lelet asszony Ha lala előtt megjósolta, hogy áprilisban vége lesz a háborúnak Közellátási közlemények Zsirklosztás Beváltásra kerül 1944 február 1-től 10-ig terjedő időre a közellátási szelvényiv 4. számú szelvénye. Fejadag 14 dkg. Kbhől 7 dkg zsir, vagy háj és 7 dkg margarin. —O—* HuskioaStáfl A' város helterületén január 28-tól február 4-ig terjedő időre a közellátási szelvényt* »F« betűjére 20 dkg sertéshús, vagv 40 dkg fejláb vásárolható. A város külterületén minden husiparos kötetes az üzlet ajtaján vagv egyéb feltűnő helyen kifüggesztett táblára feltüntetni, hogy milyen minőségű húsból mennyi fejadagot fog a fent megjelölt időben kiszolgáltatni. —N— Tejkiosztía A városi központi tejcsarnok kereskedői a mai napon a január 28-iki tejjegyekre;.A jegyre 5. a B jegyre pedig 3 deciliter tejet szolgáltatnak ki. —rt— Lueerriavetőmag heszerzéso Fucernaveiőmag a magkereskedétben kellő mennyiségben rendelkezésre áll. Felhívja a közulétési hivatal a gazdák figyelmét, hogy lucernavelőmnpsrnkségletf'liet minden nehézség nélkül beszerezhetik. (A Délmagyarovszág munkatársától) Híradás erkezett Püspöklelérről, hogy ott G1 éves korában meghall a hires halott-látó asszony, Bödő Rozál, aki elsőbben Rakonczayné néven volt ismert, majd megözvegyülvén, Fehérné cimen hordozta az élet terhét. Egyszerű, igénytelen teremtés volt, napszámból élt világéletében, bár volt neki olyan tudománya, ami nemcsak a falu lakossága fölé emelte, de kimagositotta messze vidékek közönsége előtt is. Az élőkkel ugyanis keveset törődött, de ki mondhatatlan távolságból is meglátta a halottakat, azaz hogy csakis azokat. Hirmondóm, aki a kisemberek egyszerű, de igen értelmes csoportjába tartozik, mondja a rá vonatkozó tudnivalókat. —• Mindössze két hétig volt beteg, de halála előtt megjósolta, hogv áprilisban vége lesz a háborúnak. — Na, Rozál, mondok, ha ez beválik, elviszem valamely alkalmatos csárdába és áldomást iszunk rá a sárga földig. Vetünk ugyanakkor némely pénzeket a cigánynak, ugvis régóta kívánom a ha-< sonló szívbeli szórakozást. Azonban mire igyon ma az ember? — Tán újságokból merítette a jóslását az a Bödő-druzsája? — folytatom. — Nem tudott se irni, se olvasni, megérezte. — Hiszen csak halottakat látott! — Ejnye, édes tekintetes ur, hát nincs a háborúban elég halott? — Tgaza van. Beszéljünk hát csak róla. — Sokan jártak Kozzá, de nem csak a környékről, hanem a Bácskából is, meg Zentárói főleg, akik a halottaikra voltak, kíváncsiak, Hogyan vannak eltemetve? — Mit akartak a halottaktól? —• Ugv tessék venni, hogy nem voltak benne bizonyosak, meghalt-e. vagy él-e még? Hát a bizonyosságért. — Aztán eltalálfa-e? 1— Nagyon! 'Az ő tulajdon fiáról is hites hir gyütt. hingv elesett az orosz fronton, de Bödő Rozál elkezdte keresni s azt mondta rá. hogv nem igaz abból egv szó sem, mert nem látja a halottak közt. Neki lett igaza, egyszer csak bemondta a rádió, hogy él és muszka fogoly. — Hosv csinálta a tudományát? — Leült az elé. aki meglátogatta, de nem nézett rá. csak lefelé a földre. — Fogta a kezét? — Nem fogta, az arca pedig olyan furcsa volt, mintha betegsége lenne. Azt hallottam, hogy az ilyet nagy piritisztának, vagy minek hívják. — Meglátott-e olyanokat is, akiket nem ismert? Más vidékről valókat? — Hogyne. Kipróbálták akárhányszor már csak kíváncsiságból is, ő pedig elmondta, milyen volt az arca, az orra, a ruhája, — A halottakat többnyire feketébe temetik el, az útlevelek' szerint pedig az emberiség javarésze egyforma, mert mindnek az orra, a szeme, a szája »rendes.« —• De nem egyforma ám a kalapja. — Rozál, a Halottakat nem temetik kalapba, azt csak életében tartja a fején a külsőszéli legény akkor is, ha belép a szobába. — Mán a melyik, mert van tisztességtudó is. De Bödő Rozál megmondta, milyen kalapot hordott életében. — Jól jövedelmezett neki ez az üzlet? — Nem üzlet volt az, tekintetes ur, hanem tudomány. Soha nem kért pénzt, nem is fogadott el, kapott természetben elég adományt. Sokat hajtották régebben a csendőrök, fel is volt többször hiva. hogy tán kuruzsol, de semmi baja nem történt. Nagyon rendes egy asszony volt. Szomhaton temették, fontos hetipiacos napunk ez, mégis annyian voltak a temetésén, mint senki másén. — Búcsúztató nem volt? — Csak a plébánosunk temette egymaga, mert hogy a kántorunk katona, gyerekre pedig nem bizzák annak a dolgát. — Mégis, a temetésen nem hiányzik a kántor! — A plébános ur maga énekelte el, hogy Jézus én reményem, aztán ha kell, kisegít a tanitókisasszony, de meg én is tudok hozzá valamit, bele-beleavatkozom. Nyomban feladom neki a próbát, kezdtem, hogy »orenms pró fidelibus defuneti* s Rozál folytatja buzgón, bár most értem meg iga zában, mi az a »konyhalatinság.« — Milyen kár, hogv most nem láthatja meg önmagát Bödő Rozál! — Ejnye már... De azt beszélik, hogv a tudományát egy földeáki legényre hagyta. — Miért nem az urára? — Nyilván, mert annak" nincs meg a tehetsége hozzá. Nem mind egv az az ilyesmikben. Külföldi szanpannyökér ismét kapható KARD OS-iestékfizlet Valéria-tér 1. Rozál hümmög egyet, látnivaló, hogy van valami a begyében. — Bökje már ki! — biztatom. — Azt akarom mondani, hogy beszéltem én neki a tekintetes ur* ról is, de azt felelte, hogy eh, az a» ember nem hisz. — Pedig maga is tudja, Hogy sose látott. — Tudom és mégis megérezte. — Hány éves is volt Bödő Rozál? — Hatvanegy. Semmiféle különös megérzés! nem találok benne, mondták ezt nekem a feljebbvaló esztendőkben sokkal fiatalabbak is. Azért irigylem Bödő Rózáit a tudományáért. ö csak a halottakat látta és megnyugodott. Sokkal rosszabb nekem, hogv az eleveneknek látok a ve-* séjébe. Rési riporter, 9 BELYEGET gyüjteménvt, tömegbélveget vásorolok. TíÉLYEGKFRKSKF.BtSS, focadalml templommal szemben. Dóm-tíren. Telefon 31M)3. 205 özv. Pintér László, szül. Makay Erzsébet, ngy a maga, mint gyermekei. Erzsébet, férjezett Csanádv iniréné, Mária, férjezett Steiner Ti bor «é. Tlona és az összes rokonság nevében mély fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy felejthetetlen drága jó férje, illetve édesapánk és após Pintér László folyó évi januar 26-án, életének 63kik évében rövid, de súlyos szenvedés titán visszaadta lelkét teremtőjének. Temetése folyó hó 28-án délután 3 órakor lesz, a belvárosi tömető kupolacsarnokából a róm. kath. egyház szertartása szerint. Emléked örökké élni fog. . . A GYÁSZOLÓ CSALÁD Február 1-fől okmánvbélye£gel már nem Íehe< leróni a számlálólap illetéket (A Délmagyarország munkatársát tói) A mult év juliusábau lépeti életbe a számlálólap-illeték, amelyei minden fogyasztás után le kell róni. A1 számla összegének megfelelően 10, 20. 50 fillér, illetőleg 2, 5 és 10 pengő az illeték. Az éttere mekben, vendéglóhelyiségekkben ést kocsmákban ezideig a számlálólap pókra ráragasztott okmápybélye-4 gekkel rótták le az illetéket, az. ok*» mány bél vegeket azután meg>emmi-[ sitették'. j A pénzügyminiszter legutóbbi rendelete már arról íntézkedjfcí Hogy a számlálölap-llletékeknek le-j lerovására február elsejétől kezdvej okmánybélvegekel töhhé nem szabad használni. A pénzügyminisztert rendelettel egyideifileg forgalomba kerültek a 10 20. 50 filléres, továbbá a 2, 5 és 10 pengős illetékbélyegek is. A" jövő hét szerdájától Kezdve a számlálólap illetékét okmánybélyeg* gel már nem szabad lerónni, Hanemj az erre a célra forgalomba hozott illetékbélyegeket kell használni. számlálólap illetékének más bé-4 I.yeggel való lerovása jövedéki ki-j Iiágást Képez. Olvassa a Délmay varországot,, hirdessen a Délmaflvarországbnn i