Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-20 / 15. szám

fg CSÜTÖRTÖK, 1944 JANUÁR 20. 5 deka borjúhús személyenkint. A húsellátás ezidőszerint kedvező, mert huzamosabb ideje csak sertés- és borjúhúst árusítanak, ami azért történik, mert nem akarják igénybe venni a mostani disznóvágások idején a szarvasmarhákat, amelyeket tartalékolnak arra az időre, amikor a sertésfelhozatal csökkenni fog. Az ülés során az elnöklő főispán bejelentette, hogy intézkedése alapján a jövőben íejlabból & rendes husadag kétszereset fogják a husiparosoa kiszolgáltatni. A husiparosok eiítti szombati kora reggeli sorbanállás is szóba került a közeilátási bizottság ülésén, ameiyiyel kapcsolatban a főispán hangoztatta, hogy felesleges a kora reggeli sorbanállas, mert a busiparosoktol mindenki megkaphatja a délelőtti -órákban is a husadagját. Számtalanszor előfordul ugyanis, bogy amig a hajnali órákban sorban állnak, a délelőtti és déli órákban egyeUen egy vevő sem akad a henteseknél. Éppen ezért hangsúlyozottan felhívják a közönség figyelmét arra, hogy a sorbanállás elkerülése helyett a déli ,órák. ban is keresse fel a hentesüzleteket, ahol elegendő hus áll a közönség rendelkezésére. Iíoroknay Imre, a Hangya szegedi igazgatója bejelentette ezután, hogy a naptíkban egy vagon baromfi érkezik Szegedre, amelyet a hét szegedi Hangya-üzletben árusítanak vásárlási könyvbe való beírásra. Hálomtagu családok csirkét kaphatnak, háromnál több tagu családok viszont tyúkot vagy pulykát a megállapított maximális áron. Az árusításra valószínűleg már pénteken .délután sor kerül. A bizottság tagjai megnyugvással vették tudomásul Koroknay Imre igazgató bejelentését és a közellátási hivatal vezetőjének azt a közlését is, hogy «z év elejére eredetileg csökkentett szarvasmarhakontingenst sikerült régi mértékére visszaállíttatni. A vágómarha beszolgáltatás! alapba már annyi összeg folyt be, hogy az árkülönbözetek kifizetése már a jövő l éten' megkezdődhetik. A hátralékos kÍveléseket szorgalmazni fogják éppen azért, mert a kormány nagy súlyt helyez ezen alap fenntartására. Az. alapba a jövőben csak hat hónapnál idősebb állatok után kell fizetni. A szarvasmarha-, de általánosság ban a beszolgáitatási kötelezettség teljesítésével a főispán megállapította, hogy a kisemberek részéről sok esettan r>bb fegyelmet és kötelességtelje. sitt.-ü| tapasztal, mint a módosabb gazdák részéről. A beszolgáltatás eredményével kapcsolatban Simon tanácsnok megállapította, hogy gabona terén többtetbeszolgáltatás" volt, zsiradékban azonban hiány mutatkozik, amely azonban az aszálykárokat figyelembe véve, nem olyan nagy. A továbbiak során a széna beszolgáitatási kötelezettségről tájékoztattak a bizottság tagjait Szeged cukorellátása is zavartalan volt. A petróleum- és szappanellátásbnn <em volt fennakadás, azonban a lábbeli ellátás nem mondható kedvezőiek. Éppen ezért a szegedi közellátási nivatal kénytelen volt ugy intézkedni, hogy uj cipőjegyet csak annak szolgáltatnak ki, aki a legutóbbi két évben még nem kapott cipőntalványt 3564 régi tipuscipő áll jelenleg rendelkezésre, amelyeknek megvásárlására ezoknak adnak ki jegyeket, akik évek éta nem kaptak cinőjegyet. Ezekrt a cipőket azonban február végéig meg kell vásárolni. Az ülés során dr. Balogh Antal Ismertette a mezőgazdasági cselédakció állását, amellyel kapcsolatban legutóbb értesítés'érkezett, hogy 960 bakkancsot. 650 kötényt, 2590 kendervásznat utaltak ki. amelyeknek a kiskereskedők között való kiosztása folyamatban ran. Az utalványok kiosztása fia rövidesen megtörténik. ' A közellátási bizottság végül a tüzelőellátás kérdésével foglalkozott .behatóan. Az előadottakból megállaípiható volt, hogy az 1942—43 tüzeiflí idényben 2903 vagon tűzifa és 3208 vajgon szén érkezett a városba, amivel szemben az 1943—44 tüzelési idény első kétharmad "-észében, vagyis nyolc hónap alatt Szegedre érkezett tüzelőanyag fában 10, szénben pedig 70 százalékkal is meghaladja az előző évben Szegedre erkezett mennyiséget. Már most is megállapítható tehát, hogy a tüzelési idéuy első nyolc hónapja alatt több tüzelő érkezett Szegedre, mint az előző évben. Tukats főispán megállapította, hogy mert 1897-ben még nem tettek ilyen a város hatósága mindent megtett a megkülönböztetést tüzelöellátás zavartalanságának bizlo-j Az ugor anyanyelvűek számát csak sitása érdekében. A város erdejében a hadifogságból és vándorlásokból most is megfelelő tartalékokkal ren- származó magyarok idesorolása nödelkeznek, amelyből ki lehet elégíteni velte, az óbi ugoroké 10.1 százalékkal a legfontosabb szükségleteket. Kilátás lett kevesebb, mert a vogul Dép róván arra, hogy a megígért tüzifameny- haraosan pusztul. Ha az obi ugorok nviségek szállítására folyamatosan 1897. évi számát szintén egybevetjük sor kerül. A takarékoskodás és az az 1926-os nemzetiségi adatokkal is, arányos és igazságos elosztás érdeké- akkor valamivel kedvezőbb képet nyeben azonban szükséges volt a tűzifa-' rünk, mert az osztjákok 2643 fővel jegyek bevezetése s legutóbb a 150 (13.4 százalék) szaporodtak, ami 746kilós mennyiséének 100 kilóra való tal több, mint a vogulok térvesztése csökkentése, ugyanakkor azonban a (1897 = 24.8 százalék), igy az obi ugofa mellett szenet is kaphatnak a rászorulók. ISz állam minden liörilimények között visszafizeti a buzakötvény árát Manapság gyakran törik a fejükei azok. akik pénzfeleslegekkel rendelkeznek, hogy mire költsék fölös tokéjüket. Sajnos, vajinak olyanok, akik — nagyon helytelenül — minden áron szabadulni kívánnak pénzfeleslegeiktől s minden száma 2.7 százalékkal rok összes emelkedett. A kis lapp népnek csupán egy tös redéke ált az Oroszbirodalomban, egyesek ezek közül is az első világháború után Finnországhoz kerültek, amikor az 1920 október 14-i tartui békében megkapta az Északi Jegestengernek a Gölfáramtól jégmentessé ,„.,„, tett részéhez vezető petsamoi korrimodjukhoz, vagy muhelyuk, uzle- ; dork tük, gazdaságuk sima továbbvitelé- i 1897 és 1926 között a tehát valahez szükséges, kétségkívül a leg-'mennyi oroszországi finn-ugor nép jobban járnak, ha buzakötvényt határozottan fejlődött, a tulajdonképvásárolnak. Ez az uj értékpapír a I*ni fin"ek ottf]« töredéke és néhány búzára támaszkodik s énoen ezért törpe néPmaradván7 kitételével. Szármzara tamaszKoaiK s eppen ezért muk an eM al on véve 2o.8 szátokéletes biztonságot nyújt Az ál- 7<alékkal DÖtt a nemzetiséget nézve lim-lomot felvásárolnak, hogy.lam ugyanis minden körülmények pedig még néhány százalékkal na> között visszafizeti azt az összeget, gyob arányú volt a fejlődés, amit a buzakötvény ellenében be-! Az 1926 vége és 1939 eleje közötti szed. Még ha esnék a buza ára, a'változásokat vizsgálva nem szabad . KVAm A! gl ÍATTAAIIAHÍ "áruhoz* jussanak. Persze, az ilyen erőszakolt vásárlások gyenge eredménnyel járnak, mert a pengő elí fogy ugyan, de cserébe olyan mé; regdrága és gyakran teljesen használhatatlan himmi-hummi kerül, j amiből aztán csak lom lesz a lakásban, vagy a gazdaságban. A pénz "megmentésének* ez a legügyetlenebb és legkártékonyabb módja. Azok, akiknek van manapság annyi pénzük, hogy a tőkéjük több annál, mint amennyi rendes életkincstár a kötvényeket és a szelvényeket 40 pengős métermázsánkénti áron váltja be. Az évi 3 százalékos kamatozás és a 25 éves törlesztő-terve szerint való visszafizetés feltételei is általában előnyösek, de nem vitás, hogy a buzakötvény igazi előnye éppen abban a tényben van, amiről elnevezését kapta: a búzára szól. Finn-ugor népek az orosz népszámlálás tükrében Immár három népszámlálás adataijzetiségi szempontból azonban, ugy *z alapján tekintjük át a Szovjetunió te-! inkerieket, mint az egykor hatalmas rületén élő finn-ugor népek számbeli! vöt nép utolsó maradványát külön is fejlődését. 'kimutatta. Az inkeriek száma — az Az 1897 és 1926. évi anyanyelvi lS97-es anyanyelvi és 1926-os nemzetiadatok egybevetéséből kitűnik, hogy ségi adatok alapján számitva — 2363 j az 1897 eleje és 1926 vége között le- j lélekkel (17.2 százalék) nőtt; viszont pergett emberöltő alatt a zűrjén és a'a vöt néptöredék nem szerepel külön .tőle csupán" tájszólásában eltérő per-1 az 1897. évi népszámlálás adatai kömi nép fejlődött aránylag legnagyobb! zött, bár számuk ekkor még valószimértékben, az előbb '43.5, az utóbbi J tfüleg jöval meghaladta az 1916-ban 37.4 százalékkal. A finn-ugefroknak, kimutatott 705 főt A tulajdonképpeni ;ugyancsak ehhez az ágához tartozó Ivotják (a maga nyelvén udmurt) anyanveivüek száma is 20,9 százalékkal emelkedett és velük együtt az 'egész permi ág szaporulata 28.5százalék volt. Jelentékenyen fejlődött még a volgai finn ág is (21 százalék), különösen a mordvi.iok (23.8 százalék). A másik volgai finn törzs, a cseremisz (a maga nyelvén mari) lélekszáma már csak 13.4 százalékkal nőtt. A körülbelül 1300 év óta a nagyorosz tér északnyugati peremén élő keleti finn ág fejlődése már csak 10.9 százalékos volt, mert az itteni finnek száma már a bolsevizmus kezdetének polgárháborúi alatt némileg lemorzsolódott és ezt a többi >keleti finn* nép (lélekszámának ekkor még nagyjából íkielégitö emelkedése sem tudta teljesen jóvátenni, bár a karjalaiak száma 15.1, az észteké 18.9, a kis vepsz (csud) népé pedig éppenséggel 20.5 százalékkal nőtt. Az 1926-os anyanyelvi statisztika az inkeri (ingri, ijori) nvelviárást is a finnhez sorolta, nemfinnek száma 1897 és 1926 között 8367-tel (6.1 százalék) fogyott a Szovjetunió területén. Hogy vájjon a Finnországról származó 19.467 finn száma apadt-e inkább, vagy a 115.234 Leningrád vidéki finné, azt A nép neve szem elől téveszteni, hogy ez a 12 év csupán négytizede az előbbi időszaknak. A finn-ugoroknak akkor is a permi ága fejlődött legerősebben (14.1 százalék), de most már az udmurtok (votjákok) száma emelkedett leggyorsabban (18 százalék), a komáikévá) (zűrjének és permiek együtt) szemben, akik csak 8.7 százalékkal szaporodtak. A volgai finnek 9.3 százalékos szaporulata most is elmaradt a permi ágé mögött, de az ide tartozó két nép közül a marik (cseremiszek) fejlődtek erősebben (12.4 százalék), mint a mordvinok (8.3 százalék). A finnek száma 5.6 százalékkal, az észteké 7.9 százalékkal fogyott, • karjalaiaké alig (1.8 százalék) szaporodott. A vepszek, lappok és az ob! ugor népek adata 1939-ről még nem áll rendelkezésünkre, de valószínű, hogy ezek is kevesebben voltak ekkor, mint 12 évvel előbb. Az oroszországi finn-ugorok összes száma azonban még igy is legalább 8 százalékkal emelkedett, vagyis az átlagos évi szaporulatuk csaknem ngyananynyi volt, mint az előző 30 év alatt. Végül az 1897 és 1939 évi adatok összevetésével felállíthatjuk az egész 42 esztendő végső mérlegét is, hiszen az 1897-es anyanyelvi adatok nagyjából megfelelnek az 1939. évi nemzetiségi adatoknak. A Szovjetunió finn-ugor népei 1897 —1939 közötti tényleges szaporodásuk, illetve fogyásuk arányszámuk nem tudjuk, sorrendjében: 1. Komu (zűrjén és permi) 2. Udmurt (votják) 3 Mordva (mordvin) 4. Mari (cseremisz 5. Észt 6. Karjalai 7. Finn 1897 n. 9. 258.309 420.970 1.023.341 375.439 117.298 208.101 156.842 1939 1.17. 408.724 605.673 1,451.429 481.262 142.465 252.559 143.074 szaporodás (+) vagy fogyás(—) szám sz. +150.415 +58.7 +184.703 +4.3.9 +427.588 +41.8 +105.823 +28.2 + 25.167 +21.5 + 44.458 +21.4 — 13.768 — 8.2 A finneknek' és karjaiaiakat egv|rel szaporodott, igy az 1939. évi szovnépnek véve szaporodásuk csak 8.4 jet népszámlálásban szereplő 142.645 százalék volt a Szovjetunió területén, észt nemzetiségűvel együtt kb. 146.000Az észt nemzetiségűek száma Észtor- rel volt több, mint az 1897-ben az szágban az 1934 március 1-i népszám- Oroszbirodaiom eeész akkori terüld lálás szerint 992.520 volt. Lettország- tén kimutatott 1,002.738 észt, itt tehát ban pedig (1935) 7014. Az észt nép meg- az észtek száma 42 esztendő alatt csulassult szaporodása folvtán 1939-ig ez pán mintegy 14.6 százalékkal nőtt. az 1.000 000 észt már csak kb. 6000- Molnár Endre Kötvényben a búza — nem veri el a Jég!