Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-20 / 15. szám

Sze>&t Maiéit a &ze>kdmcsek uédaszeHfye* Utytya* születik meg- a Ptyutak Szintién az uf Maigit-legenda lehajtott Budapest, január 19. A Duna felett nyargalászó szél mintha hegyes nyilak ezreit vágná az ember arcába, olyan barátságtalan, mondhatni zordon min­den itt a szigeten Pest és Buda kö­zött a folyó közepén, ebben a színte­len és dísztelen idei télben. Az álom­park, amihez fogható szépségű tün­dériiget aligha van még egy a vilá­gon, most mintha nem is ugyanaz vol­na, aminek ismerjük. Kopár, elhagya­tott, utait a gyenge fagyban megká­sásodott latyak boritja, a fák mint kajla csontvázak meredeznek az ég felé, olyan téli, olyan dísztelen min­den, mintha nem is a Margitszigeten járnánk. Csak legalább hópompában díszeleghetne a téli álmát alvó park, hiszen annak is van poézise, amikor a fák roskadoznak a hóteber alatt s az ólomszínfi felhők közül kiszökő napsugár szinte szikrázik, ahogy ne­kivágódik az utakon és a parkszegé­lyeken hullámzó hótakarónak. Ez a kedélytelen, nyirkos, piszkos­szürke hangulat nem andalít, csak ál­mosít s annyira nincs nyoma terem­tett emberi élőlénynek — néhány pá­va kapargál csak a fagyos gyepágya­kon, feketerigók ugrándozó seregé­vel —, hogy az ember hajlandó elfe­ledkezni a folyó ölelő karjainak mind­két tnloldalán terpeszkedől városról. A kőd U kezd etuzUcdhi, már nem lehet átlátni a Szigetről Pestre, csak valami sejtelemszerü ár­nyékot lehet kisilabizálni lent a vizén. Halász lehet, csónakjával fúrja ma­gát előre a ködben. Igy, ahogy ráfekszik a tél, a köd, a magány a didergő fákra és a ko­pár bokrokra, igen, ez most a Nyulak Szigete. Százméteres a látókör élőire is, hátra is, jobbra is, balra is s a látókörben nincs se szabadtéri szín­pad, se fedett uszoda, se bár, se eve­cősklubok, nem szól a jazz, nem éne­kel a szépséges víg özvegy pajzán da­lokat, nem ropognak az agyaggalamb­lövő puskák a sziget végén, ez most mind elmerült az időben és a ködben, csak vastngtörzsfi fák vannak itt kö­rülötted, lefagyott gyep, mélységes íftrö köd. Ez a Nyulak Szigete, ahol a király kolostort épitett a domonkos­rendi nővéreknek, azoknak az ájtatos apácáknak, ahova leányát küldte ál­dozatni és engesztelésül Isten szolgá­latára. Valahol itt a közelben a ki­rálynak is van egy nyaralója, na­gyon szereti ezt a szigetet, de ugyan ki tudná most azt megtalálni ebben a ködgomolvgásban. A kolostornak itt kell lenni valahol ezen a tájon, itt a pesti oldalon. Kövekbe, romokba, épületomladé­kokba botlik brle a vándor s felébred merengéséből. Hát persze, a kolostor, itt van, azaz itt volt ugy hat-hétszáz esztendeje, itt élt árpádházi Margit, a királylány. Isten legszerényebb és leg­alázatosabb szfvfi szolgálóleánya, a liliom, amely hét évszázadon keresz­tül is megőrizte üde pompáját s most már ebben is fog díszelegni az idők végtelenségéig az ájtatos lelkek na­gyobb boldogságára. fCőeomsk ás Mntadákek mindenfele. Hát ez volt a kolostora, de hol van ő, Margit, a szent, aki előtt ebben a pillanatban (vasárnap délelőtt van s a templomokhan ima suttogia és ének zengi az ö menyei dicsőségét? egv ország népe hódol alá­zatosan. ö előtte, aki életében az Is­ten legkisebb szolgájának is szolgé­lója volt? A romok itt vannak, de hol van Margit nővér? A képzelet szárny­ra kél és mintha kibontakozna a köd­,bcn légies alakja Ott a kolostornd­var közepén, mintha lehajtott fejjel állana... A képzelődés játéka az egész, hi­szen kissé jobban odafigyelve látni lehet, hogy egy bundás nő, fiatal lány és nincs is egyedül, kibontakozik a ködből egy férfi alak is, aztán mint a nyulak itt a Nyulak Szigetén, fel­riadnak meghitt magányukból s ami­kor észreveszik, hogy rajtuk kivül még kódorog valaki a romok közölt, Um^m *r»!iMÍ I«writjüket. Hozzá fohászkodnak egy­kori kolostorának romfai között hofiv boldogságért epekedő fiatalok teleír­ták esedezéseikkel, belevésték a kö­vekbe bicskával a nevüket, ráírták a téglára tintával, vagy plajbásszal a fohászukat, odakarcolták a nyíllal át­döfött sziveket, odahordták virágaikét pártfogójuk, védőszentjük lába elé, hogy segítse őket. Van, aki verset fab­rikált a falra, egy vágyódó szivü szerelmespár csak ezt irta fel: 'Anni éB Anti 1M3, jut. 15.« Kik lehetnek ők, vájjon segitett-e raj­tuk a királylány, akinek a fejét ma már a szeníek glóriája övezi? Anni és Anti közelében egészen apró be­lükkel van a kőbe vésve: Tibi szeretlek!!! Igy. Három felkiáltójellel, ami nyil­ván azt akarja jelenteni, hogy sokkal kori kolostorának romjai között, hogy segítse őket boldogságra. Januárban született, januárban halt meg, januárban van a névünnepe és anuárban vonult be a szemek társa­ságába. Január Szent Margit megszen­telt hónapja. Azt mondják, igy tart­ják. hogy halálának napján, január ÍS-án valami remegő, vibráló kékes fény lepi meg éjszakára a szigetet a romok tájékán. 1944 január 18-án, ha igaz a mon­da a titokzatos fények felbukkanásá­ról, bizonyára élénkebben és ünnepé­lyesebben ragyogtak, mint eddig bár* mikor máskor. Osváth Tibor Ottó eltűnnek, belebújnak a ködbe A ro-, jobban szereti, minthogy azt le lehet mok másik kőrakásanál másik P^r | ne irni vagy k5be lehctne vésni. Nom imbolyog tovább. Mégsem elhagyott a sziget. Kik ezek, akik a szenttéavatás ki­hirdetésének órájában ide zarándokol­nak a hét évszázados kövek közé em­lékezni az Árpádok fehér virágszálá­ra és hódolni előtte? Uj legenda születik a Nyulak Szi­getén. • A legenda nyoma, mint megállapít­ható, először az Isten rabjaiban, Gárdonyi Géza eposzában bukkan feU János fauU szivében kinyílott a szűzi tisztaságú, légies és égi agerelem virága a király­lány iránt. Nincs ebben a vonzalom­ban semmi földi tartalom, nem teszi azt bűnössé az érzékek vágya, olyan határtalan távolságból ragyog Margit felé, mint a csillagok az égen s olyan személytelen, mint a szellő, ami nyári estéken megsimogatja a lelket. Aztán Ady Endre énekelt a királylányról, aki nyngat felé nézett és álmodott az álomlovagról. A Margjt-legenda, amit elsárgult pergamentek őriznek fakuló betűkben, ezt nem ismeri. Az uj le­genda azonban gyökeret vert és vi­rágba kell szökellni. A romok nyugati oldalán, a kolos­torudvar végében a szentéletü király­lány születésének 700. évfordulóján szentélyszerü kis épületet emeltek, amelyet Margit nővér képe diszit. A köveken ma már nincs egy négyzet­centiméternyi szabad hely sem. derül ki, bogy férfi vagy nő volt-e az a szerelmesszivü zarándok a Nyulak Szigetén, aki csak ezt irta a falra: Szeretlek mindhalálig. A boldogság utáni minden epeke­dés benne van ebben a felírásban: Szent Margit segits bennünket: Klári és Jani. Valaim összetört sziv Írhatta oda fájó lélekkel és remegő kezekkel: Anita visszavárlak. Az ember szeretne belekiáltani a ködbe, hogy kapja fel és vigye el a fájó lélek könyörgését a cimzetthez: — Anita menj vissza! Ilyenek és ehhez hasonlók százával ás tzeávd borítják a királylány glóriás képét védő falakat. Valami mélységes áhí­tatot, bizakodó hitet hirdetnek ezek a különös levelezések, üzengetések, ri­mánkodások. És senki sincs közöttük, aki valami mást kérne, mind a szere­tő sziv boldogságáért esedezik, sze­relmet kér szivének tisztaságával és szerelmet ajánl cserébe, őhozzá, a tö rékeny szűzi lilomhoz fohászkodnak szóban és Írásban, akinek választott jegyese az Uj Jézus Krisztus volt, akihez még János barát égi szépsé­gű légi szerelme sem ért fel, aki ha felemelte szemét a földről, esak az égre tekintett. Liliomtisztaságu személyében a szerelmesek kezdik tisztelni védő­A LEGJOBB PÉNZ­ELHELYEZES Csalás miatt letartóztatták a Textilhulk dékgy üjtő két körzeti vezetőjét (A Délmagyarország munkatársán tói) Élénk feltűnést keltett Sze­geden az a szabadkai jelentés nyo-\ mán elterjedt hir, hogy a szabadU kai rendőrség csalás miatt letar­tóztatta dr. Kerecsényi Bélát* a Textilhulladék Beszerző szabad­kai körzetének megbízottját é® Tóth-Isaszegi István körzeti igazgatót. Dr. Kerecsényi Bélát ést Tóth-Isasizegi Istvánt Szegeden iá jól ismerték, hiszen a szegedi textilhulladékgyüjtőtelep ügyeinek! intézése is hatáskörébe tartozott é% igy gyakran megfordultak Szege­den, ahol széleskörű üzleti össze­köttetéseik révén sok emberrel érintkeztek. A feltünéstkeltő letartóztatás előzményei a következők: dr. Ke­recsényi és Tóth-Isaszegi érintke­zésbe léptek Mező Istvánnal, eg^ szabadkai gyapjufonó üzem vezető* jével, akit a napokban Ítéltek el árdrágításért. Kerecsényi és Tóth befolyásos körökre és ismeretsé-, gekre hivatkozva felajánlották Me­zőnek, hogy 20.000 pengőért segí­tenek rajta. Mező gyanút fogott de látszólag elfogadta az ajánlatot Megígérte a pénz átadását, de köz­ben értesítette a rendőrséget. AJ pénz átadásának megbeszélt idő­pontjában két detektív jelent meg Mező lakásán, a fonóözemi vezet<3 elbujtatta őket egy szekrényben* Amikor aztán Kerecsényi jött ai pénzért és átvette azt, a detektivelá ellőléptek a szekrényből s leesap­tak rá. Dr. Kerecsényit átkísérték a rendőrségre és kihallgatása után Tóth-Isaszegi Istvánt is , nyombari elfogták. Elfogatásuk után pár órá­val mindkettőjüket átadták a» ügyészségnek. Tóth és Kerecsényi letartóztatásai után a rendőrség és az ügyészség több más feljelentést is kapott* Ezekben az ügyekben most foly­tatják a nyomozást. Szegeden annál inkább eso'dál­kozriak a két ismert üzletembe® csalási ügyén, mert mindkettőjük­ről kőztudomásu volt, hogy nagyon jól keresnek és azt lehetett volnál hinni, hogy nincsenek rászorulva a irénzszerzésnek erre a módjára. aBUZAKÖTVÉNY Hétfőn ülést tart a Ház Budapest, január 19. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: Illetékes helyről vett értesülés szerint a képviselőház jaowár 24-én, hétfőn déli J2 órakor a felsőbM üzenetének átvétele céljából; ülést tart.

Next

/
Thumbnails
Contents