Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-19 / 14. szám

Jfyutácskám fiáifráfáta UUaítotH awq, farméi és ilpenkoi a% fa fiamiál álmodat*" A SZ esztendős JuUász nini beszél a UbltőiM, a lityi Ipoi-uleai családi Uáziól is Petőfi lottánkáiól, alá elszokott a színészekkel. .. — mondja mélabús rezignációval. — Itt olvasgatom el nap, mint nap a Gyulácska verseit Ide látszik az ablakba a fogadalmi székesegyház karcsú két tornya is, mint égre mutató szent kéz. Mindennap eljár édesanyám a DÍEMAGYARORSZAÖ SZERDA, 1944 JANUÁR 19. — Csak nyolcvankettő — igazit helyre —, márciusban leszek nyolcvankét éves. , . - - , , Aztán büszkélkedve hozzáteszi' fogadalmi temlomba — beszéli öz- még: hogy sohasem volt beteg. ITűrflT u * 1 T* Tj'Y-fct* rt AT! 1. T? (ff Délmagyarország munkatársától) ff polgári Ízléssel berendezett háromszobás lakos szalonjának Zrinyi-utcára tekintő ablaksarka az 6 megszokott helye. Kis kétlábú asztalka áll az ablak mellett és itt szokott naphosszat olvasgatni J uh á s z-néni, a Költő édesanyja. Most is itt találjuk, előtte az asztalon két könyv. Belépislatunk a könyvekbe: Papiní Krisztus története és Juhász Gyula összes költeményei ... özvegy 'JuHász Illésné "gaz'dag lelki világát már régtől fogva ez a két véglet tölti ki. Jézus Krisztus és Gyulácska... ff legjobb édesanya igy nevezi még ma is halhatatlanságba dicsőült fiát: Gyulácska. Ez volt a neve, amikor a kis Ipar-utcai házban, az utolsó szegedi gombkötőmester házacskájában mélabús altatódalt zengett Gyulácskájának, igy hívta a sápadt, hallgatag s túlontúl komoly gyermeket, az eminens tanulót, Gyulácskája volt a folyton könyvekbe mélyedő tanár ur s a költő is Gyulácska maradt az édesmama számára. ff lelke: lelkem! ö mind nekem adta mi benne szin fény... Ezt irta Juhász Gyula az "Édesanyám* cimü versében s ez a pár megindító sor hűen fejezi ki azt a fenkölt anyai szeretetet, mellyel özvegy Juhász Illésné körülölelte mindig az ő fiát. De ezt is olvasuk még az "Édesanyám* költeményében: Fölvillanó szemekkel én csupáncsak, Téged kereslek szenvedő madonna, Bus özvegységnek áldott hordozója, ffnvám fölnézek a te homlokodra, Hol dicsőség koszorúja helyett, Nehéz robotnak ráncait találom ... benne. Színész akart lenni mindenáron. Nem tanult bizony, hanem a színészek jártak az eszében. Apám meg is irta ezt a nagybácsijának. Egy napon aztán beállított az István bácsi, elővette a gyereket és próbált a lelkére beszélni. — Mit gondolsz, mi lesz belőled, Ha nem tanulsz. Senki fia — korholta a nagybácsi Zoltánkát. Ne a színészeken járjon áz eszed, hanem tanulj, hogy maturálj és ur'mondja büszkeséggel. — Bizony vegy Király Péterné. — Mikor Ro ráté volt, már reggel fél hatkor elindult, kis villanylámpájával világította meg maga előtt az utat. Eleinte türelmetlenül vártam, mert 7 óra is elmúlt, mégse jött anyám. Fél nyolckor végre megjött, addig imádkozott a templomban, ff litániát sem mulasztaná el egyszersem. HtyolcvanUcttedCk születésnap Most Juhász néni veszi át szót: — Hogy mulasztanám el, amikor nem is esik nehezemre a járá^ — ítyp lityi kép s ttyty lityi e*nlik ff tisztaszép lakás falán két ismerős kép: a régi Ipar-utca. Valamelyik Rudnay-tanitvány festette, sikerült munka. A festmény elején a Kálid-féle ház látszik, Juhászék családi háza volt ez, itt született a költő. Alacsonytetős, fehérremeszel t, aféle muskátlis ablakos ház, nagy zöldelő kertje is rajta a képen. Juhász néni ihletett lélekkel mesél a képről: — Ebben a házikóban a Gyulácska, abban a szobácskában, ahol Petőfi Zoltánka lakolt valamikor. Sokszor elkeltett mondani az én fiacskámnak, hogy mi volt Zoltánkával. Hatéves leányka lehettem akkor, amikor a kis Petőfi István, akinek a piarista tanár urak ajánlották a mi kvártélyunkat. Koszt-kvártélyos deáknak hozták hozzánk a kis Petőfi Zoltánt, a piaristák gimnáziumába járt, de lészen belőled ff Zoltánka azonban nem fogadta meg a jó tanácsot. Pár héttel a fejmosás után, lelkendezve rohant haza, egyik nap délelőttjén. — Néni, szinlapot láttam, itt a színészek — újságolta csillogó szemmel anyámnak. — Próbálták anyámék megnyugtani — meséli tovább Juhász néni —, de nem volt foganatja ennek. Petőfi Zoltán határozott hangon közölte, hogy ő nem tanul tovább, hanem elmegy a színészekkel. El is ment velők. Esztendővel később érkezett a gyászos hir a szegedi Kálló-féle házba, hogy Petőfi Zoltánka, a' sasfióka, Pesten tüdővészbe esett és már nem lehetett rajta segíteni. Rajzanak a régi emlékek. Ha az emlékek zsilipjét egyszer felhúzza az ember, nehéz megállítani az áradatot. S amikor oly jó a visszaemlékezés. Hol volt a Uázikánk ? ... még most is vagy hétszer-nyolcszor lemegyek naponta az emeletről és nem is érzek fáradtságot. A költő sötéten csillogó bogyószeme néz vissza reám Juhász néni tekintetéből. A szemek még csillogó tekintetüek, arcának barázdái már elárulják a nyolc évtizednyi időt. Hol dicsőség koszorúja helyett nehéz robotnak ráncait találom ... Ahogy a költő mondja az édesanya homlokáról. Mondjuk Juhász néninek, hogy nem látszik meg rajta, hogy már nyolcvanhárom éves lesz. — Beteg nem voltam, de most mái) kezdem érezni, hogy öreg vagyok. Eddig bizony még ezt se éreztem. ff költő tárgyi emlékeiről kezdünk még beszélni. Szeme iben könnyek gyűlnek össze. — Itt őrzöm a könyveit, amelyeket a kezei közt forgatott, lapozgatott bennük — mondja szomorúan Juhász néni. — Végigolvasam őket sokszor, egymásután. Megőriztem azt a diványpárnát is, amelyen napközben megpihent az én GyuIácskám feje, én "is lehajtom rá az öreg fejemet és ilyenkor is az én nagy kisfiámról álmodom. De minden emléke itt van nálam a szivemben, itt lakik minden szén emlék róla... Vendégek jönnek, T h é k e s Lászlóné, csinos fiatalasszony, a kis gyermekével. Juhász néni szemei örömkönnyekkel telnek meg egyszerre. Thékes Lászlóné, Endre fiának asszony-lánya. Az unoka, a kisgyermek pedig Juhász néni első dédunokája. A kisfiú már elmúlt másféléves. ő most a dédmama legnagyobb öröme és büszkesége... H. Ni Ili fordulat o csorval gyiihossag nyomozásába® IdGsebb Ordügti Antal ellen vádiratol adott hl az ügyészség (A Délmagyarország munkatársától) társa látta ezt és ekkor határozta el, Az elmuit év májusában gyilkosság hogy végez Vargával. Tettének elkö^ történt Csórván. A nyomozás megálía- vetéséhez segitségül hivta id. ördögh jpitása szerint május 23-ró! 24-ére vir- Antalt, aki ásóval felfegyverkezve seArról esik szó, hogy pontosan,radó éjjel idősebb ördögh Antal'gitségére is sietett. Araikor Varga ha. hol volt az Ipar-utcábá. Amikor a csorvási földműves és fiatalkorú •ár-'zafelé tartott az Erdődi-tanyától, id. város ujjárendezése során meg- sa a esorvai szántóföldeken megölték ördögh és társa megtámadták, leütötépültek a egyetemi klinikák, csá-' V.a ' 8 "Mihály 17 éves esorvai le- ték és agyonverték. ,l.uu ,, , , -r- , , genvt, akit a nyomozati adatok szerinti kanv ala kerültek a Uszapart ha- dorong?al leütöttek, majd ásóval szót- Id- ördögh Antal a statáriális tá zacskái is. Lebontásra ítélte a fej- verték a fejét. A gyanúba vett fiata- —" ^— lődés az Ipar-utca házait s velők korú a nyomozást végző rendőrök. együtt a Kálló-féle házat is, hol Juhász Gyula látta meg a napviláGOT. . . .. Juhász néni azt vitatja, hogy a gyermekklinika tövében lehetett a szülői ház. De jobban emlékszik már erre Király Péterné, a költő buga, aki ugyancsak rajongó őrzője az emlékének. — Anyám, mi pontosan letérképezíük ezt — mondja. — Kálló bácsi felmérte a terepet és megállapítottuk, hogy a mi házunk ott volt hajdan, ahol a sebészeti klinika épült fel. A klinika oldalfala épült fel ott pontosan, ahol a mi házunk született I állott. A nagy-nagy klinika elnyelte a mi kis házikónkat... Az Ipar-utcából a Fodor-utca 6. szám alá költözött a költő az édesanyjával. Más, közös lakásuk nem is volt. Azután a bus édesanya a leányával költözött össze s most már együtt élnek a nagyszerű emlékek varázsában. A Zrinyi-utcai ablaksarokban van megszokott helye. Juhász néninek. Innen éppen oda lehet látni, bizonv nvmrtalan lélek lakozott ahol valamikor az Ipar-utca volt előtt beismerte, hogy ő ölte meg bőszfzubó! Varga Mihályt, később azonban ugy módosította vallomását, hogv a gyilkosságban segédkezett nek idősebb ördögh Antal, aki ásóval támadt az általa doronggal leütött fiatalemberre. ördögh Antal a nyomozás során a leghatározottabban tagadta, hogy bármiféle része lett volna a gyilkosságban, vagy akár csak tudomása lett volna róla, a fiatalkora vallomása azonban annvira terhelő volt,hogv R» gvaláson is tagadta, hogy bármilél® része lett volna a gyilkosság elkövctftj sében. Apja mellett vallott leánya, a 19 éves ördögh Mária, aki előadta vallomásában, hogy apja egész éjjel odahaza volt, ki sem mozdult a tanyából, tehát nem vehetett részt a gyilkosságban. Tekintettel arra, hogy id. ördögh Antallal szemben nem merült fel megnyugtató bizonyíték, a statáriális bíróság ügyét áttette a rendes biróságördösh Antal ellen is vádat emelt Varga Mihálv meggyilkolása miatt. Mivel a gyilkosságot a légoltalmi elsötétítés ideie alatt követték el. ördöghöt és fiatalkora társát a tőrvényszék statáriális bírósága vonta felelősségre a junius,2-án megtartott tárgyaláson. A statáriális tárgyaláson a fiatalkorú gyilkos vallomásából kiderült, hogy a gyilkosság inditóoka a szerelem volt. Varga Mihály és a fiatalkorú egv leánynak udvaroltak. Májas 23-án Bagó Jánosék házában dugott bál, úgynevezett »csntri bál« volt és a bálon ott volt a vádlott, meg Varga Mihály is. Este 11 órakor, amikor a bálból hazafélé indultak, Vargának jutott az a szerencse, hogy hazakísérhette a kisebbik Erdödi-lányt, akibe Piindbetten szerelmesek voltak. Vet él yaz ügyészség ennek alapján idősebb hoz, majd később megszüntették az el lene folytatott eljárást. A fiatalkora vádlottat bűnösnek mondotta ki a rögtönitélő biróság elsötétítés alatt elkövetett szándékos emberölés bűntettében és hétévi fogházra Ítélte. Amint értesülünk", az ügyben most fordulat történt, amennviben a rendőrség olvan adat birtokába futott, amiből kétségtelenül megállapítható id. ördögh Antal részessége a gyilkosságban, ezért az eljárást ulhól megindították vele szemben. Az ügyészségen dr. Gaál ödön királyi ügvéoi már készíti is a vádiratot id. ördöah Antal ellen, aki rövidesen birái elé kerül. Beimanyapcpszaoieieionia 12-06