Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-30 / 295. szám

A nyugalombavonuló Novak Jenő tanácselnök búcsúztatása a tőrvényszéken (A Délmagyarország munkatársáról) Jelentette a Délmagyarország, hogy az év végével a szegedi birói kar két értékes tagja vonul nyugalomba: U n g v á r y János törvényszéki tanácselnök és dr. Nóvák Jenő tőrvényszéki tanácselnök. Ungváry János már hosszabb ideje betegszabadságon van és hónapok óta nem jár be hivatalába, ahová nem is tér vissza, mert december 31-vel nyugdíjba megy. Dr. Nóvák Jenő mindvégig ellátta hivatali teendőit, mint az öttagú különtanács és a büntető fellebbviteli tanács elnöke. Szerdán elnökölt utoljára az ötöstanács élén Nóvák tanácselnök és ebből az alkalomból bensőséges házi bucsuünnepséget rendeztek számára kartársai. Az utolsó ügy letárgyalása után dr. Mecsér József kir. ügyész közvetlen, meleg szavakkal búcsúzott el az ügyészség nevében a jóságos, tárgyilagos bírótól, aki egész életében a legnemesebb hivatást gyakorolta; az igazságot kereste és szolgálta. Most, amikor teljes szolgálati idejének kitöltése után a megérdemelt nyugalomba tér, a kartársak, munkatársak szeretete kíséri A birói kar nevében vitéz dr, S z a 1 a y Zoltán tanácselnök mondott szeretettől áthatott rövid búcsúbeszédet, méltatta Nóvák Jenő érdemeit Nóvák Jenő meghatolt hangon mondott köszönetet a szerető szavakért és ígérte, bogy kartársai, munkatársai, valamint hivatása iránti szeretetét mindig meg fogja őrizni szivében. Még egy nyugdíjazásról kell beszámolnunk" a törvényszékkel kapcsolatban: december 31-vel nyugalomba vonul S i m á n d y Géza irodaigazgató, a népszerű »Simándv tata* is, aki évek hosszú sora óta a vizsgálóbiróságon teljesít szolgálatot feletteseinek legnagyobb megelégedésére, a kartársak és az ügyvédtársadalom legnagyobb szimpátiájától kisérve. Simándy Gézától szintén szeretettel vett búcsút környezete. A felhatalmazási tőrvényjavaslat a közjogi bizottság előtt Budapest, december 29. A képviselőház közjogi bizottsága szerda délelőtt negyed 12 órakor tartott ülésén tárgyalta a felhatalmazási törvényjavaslat felsőházi tárgyalása sovén a második szakaszon végzett módosítást. A bizottság Radocsay László igazságügyminiszter hozzászólása után a felsőház módosítását nem fogadta el és javasolta a törvényjavaslat vitatott második szakaszának teljes egészében való törlését. A bizottság jelentését az előadó a képviselőház szerdai ülésén beterjesztette. (MTI) Szeged után Debrecenben is szétufirott a nyilaspárt 1939-ben 18.536 párttag voit, 1943-ban 942 elő Debrecenben. Évekkel ezelőtt előfordulhatott, mert sok nyilas ér-zelmü tanár oktatta a legmagyarabb várn* fintülcón-ít ma ptaI ' OÉLMAGYAR O R S Z A G CSÜTÖRTÖK. 1943 december 30. 5 Budapest, december 29. Egyik fővárosi lap hírt ad arról, hogy a nyilas mozgalomnak Debrecenbon is befellegzett. A lap megirja, hogy 1939-ben 18.536 párttag volt, míg 1943 év végén már csak 942. A kiábrándult zöldtestvérek tehát Debrecenben éppúgy faképnél hagyták a nyilas eszmekórtant, mint Szegeden. A cikk egyébként igy szól: Debrecen volt valaha a nyilasok legnagyobb városa. Szálasi is Debrecenből került el s a harmincas évek végén Debrecenben ért el legnagyobb eredményt a Nyilaskeresztes párt. Volt idő, mikor a várost nyilasképviselő képviselte az Országházban. De ez az idő azóta nagyon megváltozott. Ma már lámpással kell Debrecenben nyilast keresni. Alkalmunk volt beszélni több debreceni volt nyilassal, akik egybehangzóan, röviden és lakonikusan csak ezt mondták: — Becsaptak bennünket. Azelőtt a gimnázium közelében levő nyilas párthelyiségbe csalogatták a diákokat. Mikor egyesek bementek, egy köteg nyilaskeresztes plakátot nyomtak a kezükbe és egy zacskó cukrot és azt mondták nekik: — Menjetek ki az utcára és ragasszátok fel a házak falára. Ma már ilyesmi nem fordulhat rabb város fiatalságát, ma ezek vagy szint változtattak, vagy pedig más vidékre tették át működésük székhelyét. Debrecenben a nyilasság, ugy mint az egész országban, haldoklik. Utolsókat rúgkapálja és minden szalmaszálba bele akar kapaszkodni. Nem sikerül, végzetüket nem kerülhetik el. Ma már a párthelyiség kong az ürességtől. Az egyik vezetőtestvér mesélte: — Nem tudom miért hagynak" el bennünket. Most pedig már nem Ígérünk olyanokat, amit nem tudunk megvalósítani. Sőt Debrecenben a pártban már nem is szabad zsidóznunk és mégis... . Beszélgetés közben megtudjuk,} hogy 1939 végén 18.536 nyilaspárttag élt Debrecenben s most 1913 végén már csak 942 a számuk. Hova lettek a nyilasok a legma-' gyarabb városból? Erre a kérdésre csak a debreceni fiákeres kacskaringós mondatával lehet megadni a választ: — A benszülött debreceniek nem dűlnek be a hangzatos jelszavaknak. F. J. Szilveszterre; liter asztali bor — P üveg habzó bor 10-— P Sándor Béla italáru üzletében, a FOPOSTANAL. Ortvay Tivadar születésének centenáriumára BELYEGET, gyűjteményt, tömegbélyeget vásorolok. UÉLYEGKERESKEDÉS, fogadalmi templommal szemben. Dóm-téren. Telefon Ö9-0X 203 Száz évvel ezelőtt, 1843 nevembe. 18-án született Ortvay Tivadar a krassószörnéymegyei Csiklóbányán, hol édesatyja bányaigazgató volt. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzésé után telvdtette magát a csanádi egyjházmegye kötelékébe, majd a theoiogiai tanulmányok után pappá szenteltetett. Négy évig mint segédlelkész működött. Ez alatt több tudományos dolgozata jelent meg. mely működését méltányolva, az egyházmegyei kormányzat Lúgosra kinevezte tanárnak Ettől kezdve S z e n t k 1 á r a y Jenővel kiadta a Történeti Adattár Csanádegyházmegye mattjához és jelenéhez címfi egyháztörténeti folyóiratot. A megjelent évfolyamokból megállapítható, nogy nem annyira szerkesztették, mint inkább ők ketten irták a folyóiratban megjelent valamennyi cikket cs kutatták fel az abban közölt kútfőket. Az Adattár évfolyamaiban megjelent dolgozatai felhivták reá Ipolyi Arnoldnak, a Szent István Társulat akkori igazgatójának figyelmét és a tár sulat kebelében szerény alkalmazás", biztosított számára, hogy a fővárosban helyezkedhessek el és behatóbban foglalkozhassék történeti tanulmányaival. Ortvayban nem csalódott. Két év tnulva már két munkáját adta ki a Tudományos Akadémia. Egyéb magvas értekezései és az Akadémiában tartott felolvasásai révén, miután már előbb felvétetett a Nemzeti Muzeum tisztviselői karába, 32 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia tagja és a pozsonyi jogakadémián a történelem tanára lett. A csanádi egyházinmyc egyebeken .kivül a csanádi apáti címmel tüntette ;ki historikusát. Í Nemcsak mint pozsonyi tanár, de 31 éves szolgálata után Budapestre nyugdíjba vonulva, 1916 julius 8-áu , bekövetkezett haláláig szakadatlanul történetírói tevékenységet fejtett ki. Dolgozatainak száma többszázra rug. A Magyar Tudományos Akadémia i kiadásában jelent meg kétkötetes munIkája: Magyarország régi vizrajza. EbJben összegyűjtötte és feldolgozta ha;zánk régi vízrajzának anyagát a legrégibb történeti időktől, ismerteti hazánk álló és folyóvizeit, forrásait és .kutvizeit, lápjait és mocsarait, fürdőit ;és vízvezetékeit, árkait és vizfogólt, gázlóit, réveit és hidjait. melyeknek az (egykorú történeti és okiratos emlékek-' [ben nyoma van. A mü egy része német nyelven is megjelent és külföldön is elismerést aratott. Négy vaskos kötetben megirta Pozsony város történetét, úgyszintén a [pozsonyi kir. jogakadémia fennállásá: nak centenáriuma alkalmával — [Trefort Ágost kultuszminiszter meg•bizásábói — e főiskola, történetét I (1884). A Tudományos Akadémia a Marczibányi-jutalommal tüntette ki »Mária, II. Lajos király neje* cimü életrajzát. Ortvaynak e müve egységesen tárgyalja Mária élettörténetét és noha a ; fősúlyt a királyné magyarországi szereplésére helyezi, életének némelalföl- j di korát is részletesen és kimerítően j tárgyalja. Nem nyújt csupán életraj-j zot, ezt már csak azért sem tebelle, I inert a királyné személyisége elvá- j lasztbatatlan a kor politikai, kulturá j 1 is és udvari történetétől. j Nagyszerűd, ujat és minden eddig felülmúlót akart alkotni, midőn hozzáfogott Teincs vármegye és 1'emesvar város monográfiájának megírásához. A Tudományos Akadémia Tört. Bizottsága 1890-ben kinálta fel e mü megírását Ortvaynak. Ortvaytól bárom kötet jelent meg. Ortvayt Délmagyarország kutatójává éppen az a körülmény tette, hogy elégedetlen volt azokkal a munkákkal, amelyek erről addig megjelentek. Ezt a véleményét nemcsak kifejezéste juttatta, hanem rögtőn példát akart nyújtani arra, miképpen kell a legmagasabb történelmi szempontból a halárőrvidék múltját tárgyalni. Csakhamar a nagy általánosítások helyett a részletek alapos vizsgálatába fogott. Megállapította azt, hogy Délmagyar,ország hazánk területének leletekben leggazdagabb területe és ezért legalkalmasabb arra, hogy képet adjon a történelmi feljegyzéseket megelőző idők embereiueb életéről. Egy letűnt világ tündérképét varázsolta elénk, midőn Délmagyarországop kiásta a történelem előtti idők embereinek esetieg eszközeit. Dácia feliratos emlékeivel és térképével Dálmagvarország ókori történetét uj adatokkal gazdagította. A Magyar Tudományos Akadémia készségesen elismerte, hogy Ortvay ebben a munkájában, mint e korszakoknak egyik iegktvá'óub müvelője mutatkozott be, a római ós a népvándorláskon rengeteg letet ismeretében pedig teljesen olho-03 Kötete messze kiemelkedik a monográfiák közül és Írójának maradandó emléket biztosit. Az Akadémia megbizásábó! elkészítette Mommsco Tivadar (az Akadémia kültagja) felett mondandó emlékbeszédét. A világhírű történettudós tudományos és irodalmi kiválóságait alapossággal és kimeröő részletességgel tárgyalja. Midőn azonban ezt 191tí október 2-án az Akadémiában felolvasták, Ortvay maga is halolt volt. Méltán mondhatta el róla temetésekor, (1916 julius 10) az Akadémia nevében őt búcsúztató Fejérpataky László: Ortvay Tivadar élete példát nyújt, miként kell e földi lét éveit eredményes munkában, páratlan szorgalomban, folytonos tanulásban, szereplési vágytól ment szerény visszavonultságban s emellett uj, meg uj szellemi alkotásokban, érdemekben gazdagon eltölteni s ezáltal magának, akaratán kivül is, maradandó helyet biztosítani a nemzeti tudomány történetében. (I) aaimaouarorszas ieiefonia 13-06