Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-19 / 287. szám

Csuka Jánost Korfutól Jojcéig A Boszniai-szerbiai-montenegrói Kegyrengetegben a régi szerb népdalok tőrökverő hőseire emlékeztető fanatizmussal harcoló partizánok szábort ültek. Jajcén több, mint száz »népmegbízott« megalakította a jugoszláv nemzeti bizottságot és a demokratikus elveknek megfelelően parlamentet és felelős kormányt is létesített. A jajcei politikai megmozdulás felidézi egy harmincévelőtti hasonló találkozó emlékét. Akkor az emigrációban, Korfuban alakult meg a jugoszláv nemzeti bizottság, hogy a délszláv népekért tevékenykedjen és most hasonlóan — nehéz körülmények között a »fekete hegyek* szinte megközelíthetetlen országában, újból ébren tartják a jugoszláv nemzeti eszmét. Azért nem mondható, hogy semmit nem tanultak volna a huszonhároméves együttélésből, másként képzelték el 1915-ben Korfuban a rokon délszláv népek boldogulását és másként látják a jövőt azok, akik Jajcéban éleszgették a jugoszláv gondolatot. Dr. Trumbics Ante Jugoszlávia első külügyminisztere •olt az első világháborúban a délszláv nemzeti bizottság életrehívója. .Trumbics szpalatói ügyvéd, a jugoszszláv eszmék tüzeslelkű apostola, aki kemény harcot vívott Dalmáciában az osztrákokkal. A horvátok háttérbe szorításával, az olasz nyelvet részesítették támogatásban az osztrákok, ami a leggyülöltebb ellenséggé tették meg nemcsak Trumbicsot, de igen sok horvátot. Az első világháború tapogatódzó ágyútüzénél Trumbics már Olaszországba menekült és maga köré gyűjtött néhány horvátot, hogy a nyugati demokráciák segítségét megnyerje a délszláv gondolatnak. Munkája nem is volt olyan nehéz, Londonban és Párisban rokonszenvvel fogadtak a horvátok és szlovének megjelenését és a kisnépek »felszabadítását* követelő nyu. gati közvélemény hathatósan segítette törekvéseit. Trumbics hamarosan összehozott egy kisebb társaságot, amelynek legismertebb tagjai rajta kívül Mestrovics Iván a világhírű szobrász és Pup i n Mihály, Edison első munkatársa, voltak. Mestrovicsnak ekkor már világhíre volt, az angolok és amerikaiak özönlöttek kiállításaira cs szobraiból kiáramló robosztus erő határozott rokonszenvet ébresztett a szerbek, horvátok, szlovének iránt. Meglátták a délszláv nemzetet, amely Mestrovics munkáin keresztül tágabb életkeretek után vágyakozott. Pupin népszerűsége pedig még Mestrovicsén is túltett: Edisonnal együtt emlegették s amikor hármasban megkezdték a nyugati közvélemény politikai előkészítését, máris nyert ügyük volt. A maradinak, kis népeket durván elnyomó középeurópai »basának« nevezett monarchiaelleni hangulat • már meg volt, könnyen lehetett tovább fokozni. Különösen nagy segítségére volt ebben Trumbicsnak a szobrász Mestrovics, akinek egyegy kiállítása többet használt a délszláv ügynek — irták visszaemlékezéseikben a nemzeti bizottság tag jai —, mint ezer cikk és szónoklat. A jugoszláv nemzeti bizottság 1915) május 1-én alakult meg Párisban, és Londonban székelt. Tagjai közé tartozott még dr. Szrskics Mi-i Ián, aki a diktatúra alatt többször volt Sándor király miniszterelnöke, és Banjanin Jovo. aki Sándor király halála után régenshelvettes volt. Az emigráns jugoszláv nemzeti bizottság Trumbicsot bizta meg a szerb kormánnyal való tárgyalásokkal, amelyek nagyon elhúzódtak. Trumbics többször is járt Nisben, a szerb kormány akkori székhelyén, ahol a tárgyalásokat Szerbia megszállása miatt nem lehetett folytatni. Már a háború utolsó hónapjaiban jött létre a korfui megegyezés, amely szabályozta a három nép együttélését az alakitandó uj államban. Szerbia valamennyi vezető politikus résztvett azokban a tárgyalásokban, amelyek odairányultak, hogy a háború győztes befejezése esetén Nagyszerbia vagy a szerb, horvát, szlovén nép állama alakuljon meg. Tudjuk, hogy Pasira olyan államot akar, amelyben minél kevesebb más nemzetiségű és más vallású polgár él. A jugoszláv bizottság minden szerb, horvát, szlovén egy államban való tömörítését kívánta. A nagyhatalmaknak inkább imponált a jugoszláv elgondolás és a horvát művészek, tudósok hathatós támogatása a délszláv gondolatot segítette uralomra. A szerbiai politikusok. — beleértve még az előrelátó és óvatos Pasicsot is — látszólag eloszlatták aggályaikat, amikor a horvátok elismerték a Karagyorgye | uralkodóházat és Belgrád vezetését. Mindössze Supilo, dalmáciai horvát politikusnak volt ellenvéleménye, ő föderációs alapon képzelte el a délszláv államot, hogy néhány év mulva maga Trumbics Ante, a délszláv állam leglelkesebb propagálója is visszatérjen a supiloli gondolathoz. A korfui megegyezést deklaráció követte, amelyben leszögezték a három nép együttműködésének alapjait. Az első állam Oroszország volt, amely sietett elismerni a jugoszláv nemzeti bizottság és a szerb kormány kőzött létrejött megegyezést. A cárizmus bukásáig a bizottság tagjai sok tízezer orosz hadifogságba esett szerb nemzetiségű magyar katonát nyertek meg maguknak. Otthagyták a hadifogoly táborokat és önként elmentek a szalonikii frontra, ezek azok a »dobrovoljácok«, akik jutalmul földet kaptak Jugoszláviában. A bizottság tagjai Oroszország bukása után Amerikába mentek és az ottélő délszlávok között is verbuváltak önkénteseket. Néhány divízió küzdött a szerb hadsereggel a balkáni fronton a jugoszláv nemzeti bizottság propagandájának eredményeként. A jugoszláv nemzeti bizottság eredményes munkája még a hirhedt és rugalmas csehj propagandán is túltett. Ma is élő bizonysága annak, hogy mit lehet elérni propagandával. Néma gyermeknek az anyja sem hallja a szavát, mintha ez lett volna a délszlávok jelszava, érezzük, amikor Trumbics visszaemlékezéseit, vagy a bizottság munkájáról szóló beszámolókat olvassuk. Trumbics, aki összekovácsolta a jugoszláv bizottságot és a legtöbbet tett a délszláv államért, hamar, csalódott. Az új állam első külügy-j minisztere volt, de megint szembe került azzal az Olaszországgal, ameIvet már Dalmáciában is a horvátok elé helyeztek az osztrákok. Most Anglia és Amerika segítették az olaszokat, nekik adták Fiumét és' Zarat is, a horvát aspirációt ál-f mát. Trumbics első külpolitikai j kudarcain kívül csalódás érte az] ország berendezése tekintetében is.! Az volt az érzése, hogy a horvátok második helyre szorultak a szerbek mellett, akik kétségtelenül a legnagyobb áldozatot hozták az országért. Kiábrándultan hagyta ott még a húszas évek elején Belgrádot, ahova nem is ment vissza többé. A szerbek kérlelhetetlen ellen-1 fele lett, a kompromisszum nélküli harcot hirdette és követeléseiben tulment Radicson és Macsekon. A horvát függetlenségi gondolatot ő vetette fel először, már néhány évi együttélés eredményeként. A ioice' kormány tagjai közölt úgyszólván minden párt képviselve van. Megtaláljuk a demokratapárti politikusokat éppúgy, mint a Macsek-pártiakat, sőt a DÉEMAGYKRORSZAO j VASARNAP, 1943 december 19 1 képeslapok? ajándékok Töltőtollak Levelpapirujdonságok nagy választékban aCentrumban üugonics-tér Karácsonyi kommunistákat is. A »kormány« elnöke, Ribar Iván, horvát politikus, aki Trumbicshoz hasonlóan szintén azok közé tartozott, aki kiábrándult a nagyszerb Belgrádból. Az első nemzetgyűlés elnöke volt, de hamarosan kegyvesztett lett és az elmúlt tizenöt évben visszavonult a politikától. Mi hozta most mégis össze azokat a pártokat, amelyek Jugoszláviában egymás ellen olyan ádáz harcot folytattak? A közös sors. Egyformán érezték Jugoszlávia összeomlása után a csapásokat és most olyan Jugoszláviáról szövögetnek álmokat, amelyből hiányozni fognak az első államalakulás összes hibái. Az országra és népre zúdult veszedelmekért elsősorban a királyt okolják s ezért van az, hogy Kairóban a partizán kormány megalakulása komoly izgalmat okozott. Nem mondják meg, hogy mi a szándékuk a királlyal, de nyilvánvaló hogy 1918 tanulságai alapján, a nép megszavaztatásával akarják eldönteni az államformát. A délszláv népek történetében véres kövekkel van kirakva az út Korfutól Jajcéig. A nép sokfelé szakadt és sokféleképen képzeli el jövőjét. Nagyszerbia, vagy Jugoszlávia, Horvátország, vagy délszláv állam federació, ezek azok a gondolatok, amelyek ugyanúgy kisértenek Kairóban, Londonban és Jajcén, mint ahogy végig kisérték a szerb kormány útjait az albániai Golgotán egészen Korfuig. 'A három délszláv nép tépi és marcangolja egymást és akár csak az első világháborúban a szerbség, most is úgyszólván a legnagyobb áldozatokat hozza ideáljaiért.