Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-17 / 285. szám

DCLMAGYAKOHSZAQ PÉNTEK. 1W3 december 17. tartani. Ennek egyik legfontosahb eleme a racionalizálás. Kapy Béla evangélikus püspök foglalkozott a keresztény egyházak helyzetével és az egyes külföldi országokban, az állam által irá­nyitolt egyházpolitikával, a világ­nézeti kereszténységgel, majd hazai egyházpolitikai problémákra tért ki. Szükségesnek véli a kongruna­törvény revízió alá vételét, a ta­nárok. tanítók anyagi kérdéseinek rendezését, valamint a lelkészek jövedelmének felemelését. Fontos, hogy az ifjúság vallásos nevelésben részesüljön. Ezzel kapcsolatban az önálló hitoktatás dotálásával fog­lalkozott. Megállapitota, hogy a munkaerős értékelésben nagy el­tolódás következett be, a fizikai munkaerők értéke felugrott, a szel­lemi munkaerők értéke pedig mé­lyen alászállt. A szellemi munká­sok javadalmazását fel kellene va­lamilyen módon emelni. Nemzetvédelmi szempontból rendkívül fontosnak tartja a hon­védség fejlesztését, amely keresz­tény tűzhelyünket, oltárainkat vé­delmezi és a honvédségtől semmi áldozatot nem szabad sajnálni. A kormány szakadatlanul végzi az országban a lélckébresztés munká­ját. Szükséges, hogy a nemzet mint egy ember álljon a mai megpró­báltatásos időkben és érezze azt, hogy történelmi jövőjéről van szó. Ereznie kell a nemzetnek, hogy Is­tentől megszabott küldetése van, amelyet teljesíteni kell. A költség­vetést elfogadta. Ezután P u r g 1 y Emil elisme­réssel szólott a belügyminiszternek a nyugalom fenntartására tett kí­sérleteiről és intézkedéseiről. A belügyi tárcával kapcsolatban szó­vátette a kormány szociális intéz­kedéseit és helyeselte az ONGsA házépítő akcióját. Báró Badvánszky Albert rö­viddel két óra után a vitát félbe­szakította és bejelentette, hogy a felsőház délután négy órakor foly­tatja a költségvetés tárgyalását. A felsőház folytatólagos ülését délután 4 órakor nyitotta meg új­ból báró P e r é n y i Zsigmond el­nök. A következő felszólaló K a a s Aliiért hangoztatta, hogy férfias bátorsággal kell a kormány elé vinni a tapasztalt visszaéléseket és visszáságokat, mert csak igy lehet az egyensúlyt biztositan. K á 11 a y Tamás részletesen fog­lalkozott a mezőgazdasági kérdé­sekkel. A költségvetést a kormány iránti teljes bizalommal elfogadta. Vékás József a mezőgazdaság­gal és a falu lakosságának helyze­tével foglalkozott. Szükségesnek tartja a népviselet visszaállítását és tcrjcszlését. A falusi papokról és tanítókról jobban kell gondoskod­ni. Végül a szórványkérdéssel fog­lalkozott. A költségvetést elfogadta. Vitéz Boga Alajos felszólalása Héjén a keleti veszedelemre tért ki, amely súlyos veszélyt jelent a ma­gyar keresztény gondolatra és min­denre, ami kedves számunkra. Csiky Albert a székely kisipa­rosság nevében szólalt fel és a kis­iparossággal kapcsolatos problé­mákat tette szóvá. A csütörtöki vita utolsó szónoka M e d v i t z Ferenc volt, aki a magyar görögkeleti egy- veget Pénteken délelőtt TO órakor ház helvzetét tefte szóvá. folytatják a jövőévi költségvetés A felsőház ülése fél 8 órakor ért általános vitáját Szenf-GitOrggi Albert előadása Debrecenben az Izommal Kapcsolatos bnlaiasalnah eredményiről l>el»recen, december 16. Világ- a fiziológusokat, sok teóriát is Nem lanyhul az anrflial náthaláz járvány Stockholm, december 16. Stock­holmba érkező jelentések szerint az angilai náthalázjárvány még mindig nem lanyhult A Daily Te. legraph szerint a halálesetek száma ezen a héten elérte az ezret Az orvosok azt hiszik, hogy a járvány c hónap végén éri el tetőpontját. " (MTI) hirü vendége volt a Debreceni Tisza István Tudományos Társaságnak. A Nobel-dijas Szent-Györgyi Al­bert professzor tartott előadást a belklinikái előadótermében, mely bizony nagyon kicsinynek bizo­nyult erre az ünnepélyes alka­lomra. Viharos ováció fogadta a terem­be lépett Szent-Györgyi professzort, akit a társaság nevében dr. Went István professzor, elnök üdvözölt j meleg szeretettel, mint a Tisza Ist­ván Tudományos Társaság szék­foglaló előadása alkalmából. — Amidőn társaságunk mélyen átérezte annak szükségességét, hogy szoros személyi és munkatársi kap­csolatot teremtsen a magyar bio­kémiai kutatás legnagyobb meste­rével, akkor ezzel egyrészt tiszte­letét nyilvánítja Szent-Györgyi professzor személye és elismerését az ő rendkívüli értékű tudományos munkássága iránt, másrészt azon­ban megakarta hajtani az elisme­rés zászlaját az előtt a tudomány­ág előtt is, amelyet Szent-Györgyi Albert személye képvisel. Különös örömet jelent számunkra, hogy a csináltak rá. — Elsősorban arra van szükség — mondta a nagy tudós —, hogy legnagyobb odaadással, szerény­séggel próbáljuk szétszedni ezt a masinát és megismerni alkatré­szeit, kimérni rajta mindent, meg­ismerni fizikáját, kémiáját Rész­letesen foglalkozott az izom lénye­gével és Szent-Györgyi hatalmas tudásával fordított arányú egy­szerűséggel és érthetőséggel vilá­gította meg kutatásainak lényegét. Nagyszerű magyarázatát adta, hon­nan veszi az izom az energiát: az adenosin trifoszfát két foszforsav kötésből, amely 11.000 kalóriát képvisel. Elmandotta kutatásának egész történetét, útját, a sok pró­bálkozást, amelyek meghozták az eredményi. A már régebben ismert myosinról, az izom legfontosabb anyagáról mondott el, még eddig nem hallott dolgokat. — Tisztában voltunk vele — folytatta —, hogy a kutatások eredménye azon fordul meg, hogy az ember nyitott szemmel járjon és minden apróságot megfigyeljen. — A legnagyobb élményem volt Illúziók biokémiai kutatás egyik legzseniá- tudományos kutatásaim alatt, hogy lisabb úttörőjét, a felfedezések ho-,az jzomból sikerült kikészíteni egy sét, Szent-Györgyi professzort kö-.0,yan száial> qme]y bizonyos kö­rünkben üdvözölhetjük. | rülménvek között összehuzódolt és Percekig tartó tapsvihar zúgott 1 munkáját a mikroszkóp alatt meg fel, amikor Szent-Györgyi profesz- lehetett figyelni. Ez volt az acto­szor az előadóasztal mellé lépett, niyosin. hogy »az izomrángás problémáiról* Nagyon sok érdekes és frappáns beszéljen. részletét mondta el munkatársai­— Régi tapasztalat — mondta val folytatott kisérletsorozalának. nagy érdeklődéssel kísért előadásá- melyek eredménye az volt, hogy ban —, hogy az ember saját ha­zájában lehet legkevésbbé próféta és olt nem nagyon nyer méltánylást. Annál érdekesebb, hogy ilyen meg­lepetés éri és ilyen meleg fogadta­tásban részesül, amilyenhez én csak külföldön vagyok szokva. Hálájának adott kifejezést, amiért a Tisza István Tudományos Társaság megtisztelte. — Most először számolok be nyil­vánosság előtt azokról a kutatá­sokról, amelyek három év óta min­den erőmet, nappalomat, sőt éjsza­kámat is igénybe veszi. Miért szeretjük mi fiziológu­sok és biokémikusok az izmot? Minden biokémikus és fiziológus szerelmese az izomnak. Medikus koromban két dolgot utáltam: a vitaminokat és az izmokat. (Zajos kémiai uton sikerült előállítani az izomrángás jelenségét. Kifejtelte azt a meggyőződését, hogy az élet legprimitívebb jelenségeinél az io­nok nagy szerepet visznek. Erre bi­zonyítékokat is tudtak szerezni. A, ion-reakciók különféle változásokat képesek előidézni. Hangoztatta, hogy a természetben lustaságot le­het tapasztalni, amely sohasem végez felesleges munkát. Különösen érdekesek a hullákon végzett ku­tatások. A legújabb kísérletek be­bizonyították, hogy az itt feltárt érdekes jelenség nemcsak a kém­csövekben in-vjtro folyik le, ha­nem ezek az ismertek az élő szer­vezetben lejátszódó izomősszehuzó­dásra is érvényesek. Hosszantartó tapsviharral kö­derültséc) Most már máskén lá- Sz6nte raCg a k6zönség a naSy^­derultseg.) Most mar máske ta r„ elóadás, ^ dr w j , tom a dolgot. Tula donkeppen „. c _ . . , , .. , T nok Szent-Gyorgvi professzornak mindegy, hogy milyen szervet vizs- fiwí * gólunk. Az élet mindegyik szerv­ben egyformán nyilvánul meg, mindegyik ugyanazt az alapvető funkciót tárja elénk. Ezután megmagyarázta, mit je­lent az izom-contractio problémá­ja. Milyen mechanizmus teszi ké­pessé az izmot, bogy egyszerre rö­videbbé és vastagabbá váljék? Ez a kérdés 100 év óta foglalkoztatja tudományos ériékekben nagyon gazdag és lebilincselő előadásáért a társaság hálás köszönetét tol­mácsolta. Történelmi jelentőségűvé avatta ezt az ülést azzal, hogy uj vizsgálatairól itt számolt be először Szent-Györgyi professzor. Frankó Andor szegedi gyógysze­rész hires vadász volt a régebbi évek­ben. Nem ambicionálta kizárólag m nyulat, mint a belyi Stüssik, banea* Erdélyben bérelt magának vadászte­rületet, ahol a szarvasbögéaen kívül gyönyörűséget ad a medvekaland, fajdkakas dürgését lehet kilesni a vir, radat előtti szürkületben, megsaeii­ditbetetlen vadmacska szeme küld ref­lektorfényt a bokorból, vagy farkai jelenti hasonlatokban balálra ayütf étvágyát. Az Erdélybon töltött idő volt Fran­kó legnagyobb gyönyörűsége, aa 'cgyüttjáró fáradtság meg se kottyant, j felüdülve érkezett haza onnan aj egy­hangú sik alföldre. j Aztán közbejött Trianon és vele a ivilágtörténelem leghazugabb hamisi­'tása. Frankó el volt zárva a szórako­zásától. Amúgy se igen engedtek át olyan könnyen bárkit a nemzeti beu­j síi erkölcseiket aggodalmasan takar­gató fratyék. hat móg puskás embert, aki biztosan talál, habár nem orozva lő. Ült tehát itthon emésztő vágyako­zással, olthatatlan vadászszenvedély­lyel, ami néha szinte buskomorrá tet­te. Amig aztán kitalált valamit. A családja csak azt látta, hogy gyakran bezárkózik a szobájába, pedig szelíd szcrelmü őszi idő van, a falevelek most cserélik uj szinbe a kosztümjü­ket s legalább illenék kitárni a bú­csúzó napnak. Frankó meg épp ilyen­jkor zárkózik be. Azonfelül titokzatos, 'furcsa siphangokat lehet belőlrül hal­lani, valami fájdalmasan vágyakocó­félét, mikor azonban újra megjelenik a gyógyszerész, nyoma se látszik raj­ta a levertségnek. I Istenem, pedig olyan egysaeri voH az egész! A sip a szarvas hangját utá­nozta, mikor társadalma hölgytagjait csalogtja s azok fülelve ágaskodnak, hogy merre van a bőgő gavallér, lesz-e az érdekükben halálos párbaj, vagy sem? De Frankó fújogatva a | sípját, ott érezte magát a végtelen lombozatú erdőben, amelytől megfosz­j tolták és boldog volt ezzel is. 1 Láttam aztán a fürj illúzióját is. Aránylag kis madár a fürj, csirkében hasonló párjáért szemrebbenés nélkül elkérnek husz pengőt homoki delnő­\ ink, de a mi vidékünket nem kedveli, Torontál déli részét sokkal jobban. Nálunk kalitkába zárják, mint a ka­nárit, ott busul a végtelen távlatok után. Azonban Luca-napján burát ültet tányérba a hagyományokhoz ragasz­kodó család, a buza kicsírázik és egy­kettőre nőni kezd. Először olyat mu­tat, mint a falusi tanító ur felfelé ke­félt sörte haja, aztán túlhalad ezen a méreten és karácsony hetében már arasztnyi magas. A tányér a búzával véletlenül ott van közei a fürj kalitkájához, a ma­dár közömbössége lassan felolvad és izgalomba csap át, figyeli, nézi, amíg egyszerre kitör belőle az ujjongás. — Pitypalaty, pitvpalaty! A buza mór akkora, bogy elbújhat­na benne, kacéran zöldéi feléje s ő azt dalolja, hogy itt a nyár. Lehet, hogy mondja Is, csak mi nem értjük, akik pedig hozzá hasonlóan annyi illú­ziót álmodunk tél fagyában is a nyár-( ról* Dfiimaovarorszao tsisfonia 13HIS

Next

/
Thumbnails
Contents