Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-15 / 283. szám

D É C MAG Y'A ROHS'/Atj SZERDA. 1043 deeember 15. Diákromanüka — Bácsi, kérem, az egész dolog nem úgy történt, ahogy az osztálybeli ellenpártiak peltykálják, mert ők bemagolják ugyan betűről-beliire a leckét, de mini az élet színpadán ritkán forgolódók képtelenek önálló tárgyilagosságra. Azon kivül, hogy van henne némi restelkedni való, az egésznek háttere romantikus szerelem, mert miért ne jutna el erre a területre az ifjúság is, ha már annyi regényt muszáj kötelezően elolvasnunk, amelyekben a szerzők kiterjeszkednek a fontosabb érzelmekre. (Alapmotívum.) Azért én elmondom az egészet a bácsinak, lássa tisztán a helyzetet, hogy szép lett volna ugyan kivitelben, de a sors szatíráján mult, hogy nem lett belőle semmi. Tudni kell, hogy Ákos halálosan .zerelmes Lilibe, aki sokáig színién jelét adta érzelmeinek, csak az Hobbi időben kezdett elhidegedni. Ez egy affektáld lány, nem tudom, mit találtam rajta, de már többen voltak szerelmesek belé. Hogy én <s? Azt már nem. Nálam mint nő csak *-ot ért el. De Ákos kétségbeesésében azt gondolta ki, hogy hősi tettet hajt végre s ezzel újra magához láncolja a szeszélyes Lilit. A terv az volt. hogy találkára hívja a nőt a Kálvária parkjába, délután ötkor, amikor szürkülni kezd az ég. Akos a parkban tisztázni kezdi A helyzetet, mikor felgyűrt gallérral, szemébe húzott sapkával, megjelenik az útonálló gengszter, amolyjm Lepár-féle. De mégsem az igazt. mert az most ül. ellenben a felgyűrt kabátban a Pali rejtőzik, n legerősebb fiú, aki megbeszélés Vtcrtut Akos elé áll és azt mondja: Takarodj el ezen, nekem is tetsző nő mellől! — egyben mellbe vágja. Mire Akos káromkodásban tör ki és hatalmas pofont mér le Palinak. aki erre hanyatl-homlok elmenekül, míg ó hőssé válik Lili szemébe. Esetleg kebelre-borulás is történik az életmentés jutalmául. — Ez mind szépen meg volt beszélve. de ne gondoljon a bácsi önfeláldozó baráti érzelmekre, mert Akos megigérte Palinak, bogy az elszenvedett pofon ellenértéke gyanánt kétszer befizeti a moziba. Már most tudni kell azt is. Kngv mi Ákost utáljuk a legjobban az osztályban. Folyton hízeleg a jóhiszemű tanár uraknak, akik nem ismerik fel benne a báránybőrbe bújt tigrist és voltak már mély fogadalmú titkok", amik érthetetlenül kipattantak, mikor is a tettest csak gvanitani lehetett a lesütve tartott szeme révén, ellenben a diri olyan elmélyülten mondta a vizsgálatnál: fiaim, piszok kapcabetyárok ... Egyszóval nem szeretjük Ákost, na. Rosszat se kívánunk neki mint felebarátnak dr jó alkalmat láttunk a szerelmi dolgokban arra. hogy meglerkéz tessük. Ezért tervet dolgoztunk ki mi is. i Mikor a Kálvária-parkban Pali egy mellbeütéssel felszólítja Ákost, hogy távozzék a neki is tetsző ró mellől, viszonl Akos leken neki egyet, — Paíi akkor nem ronan el a megrémült Lepárt imitálva, hanem ráveti magát és úgy ellátja a bánatos szerelmest, hogy azt egyenesen bevihetik Inczédy plébános úrhoz a Mórába az utolsó kenet felvétele érdekében. Ha pedig ezt sikerrel végrehajtja, mi nem kétszer, hanem ötször fizetjük be a moziba, fejenként adva össze a szükséges pénzt. Pali együttérző jóbarát és készséggel vállalta ezt a helyesebb variációt, amely neki is inkább ked vére volt, — miközben ne tessék azt hinni, hogy az öt mozielőadás izgatta, mert tud ó tárgyilagos is lenni. Ellenben az történt, hogy Lili mamája alkonyati ájtatosságra a templomba ment s ahogy a Kálváriánál leszáll a villamosról, beleütközik az ott ténfergő lányába, aki mit sem tudott a mamája áhítatszomjáról. Igy aztán néhány' kínos kérdés elhangzása után r1 tervbe vett pofon elcsattant ugyai de azt nem a kiszemeltek kapták, hanem Lili, aki meg is érdemelte, j Nem azért ugyan, mivel nekem nem tetszik, én affektálós lányba nem lennék szerelmes, de lássuk be. hogy igaza van a nagyrabecsült tanári karnak, amikor állandóan hangoztatja az iskola cs a szülői ház együttműködő nevelésének fontosságát. Szóval nem igaz. hogy megtörtént a kálváriái nagy jelenet, mert csak terv volt, de elrontotta az anyai okvctetlenkedés. Gyermekjátékok nagy választékban r. Aimassi; mariandi Takaréktár-utca 2. él a tapicíUacdá (A Délmagyarország munkatársától) Az újság legközvetlenebb és legszerényebb munkatársa a lapkihordó. Ö tartja fenn a legszorosabb kapcsolatot a lap és az olvasó között. Minden reggel megjelenik s a levélszekrénybe, vagy az ajtó alá csúztatja a lapot, amikor még mindenki alszik a házban. Akaratlanul is a tömör József Attila-sorra kell gondolnunk: »Hajnalban kel föl, mint a pékek...* Hajnali 2 órakor már talpon van. A házban sokan akkor feküdtek le, mások akkor fordulnak a másik oldalukra, de mindenki alszik, amikor fölkel s útnak indul. A nyomda, ahol a lapot expediálják messze van, sietnie kell. Télen-nyáron egyformán, ha esik, ha fagy. Mindegy. Nem kényelmes hivatal . . . Lapkihordó évek óta. Azelőtt mesterember volt, műhelyben dolgozott, huzatos, nyirkos épületben, pincékben. Olt sem kényeztették. Inaskora óla megszokta a kemény munkát. Ez volt a sorsa s dolgozott, hogv kenyeret vihessen haza a családjának. De csak a család nőtt, a kenyér egyre kisebb lett. Jött a gazdasági válság, csak félnapokat dolgozhatott. Lassan mindenből kikoptak. Nem várhatott tovább, » mellékfoglalkozás* után kellett néznie. Igv lett lapkihordó. Most ő a Délmagyarország névtelen katonája. Később ez lett a főfoglalkozásra. Szaporodtak az előfizetők s a kihordásban már a felesége és kisfia is segített neki. hnelehe fel — tmdelcU U ... Mennyi emeletet megjár, ménvnvi kapun surran be a hajnali sötétségben, vagy halvány szürkületben a lapkihordó. A nyomdából hatalmas újságkötegekkel indul útnak, még súlyra is nehéz, amit ripelnie kell: emeletre fel, emeletről le, egyik kapun ki. a másikon be. Sietnie kell, mert a korán kelő. munkába siető emberek már várják a lapot, hogy reggeli teájuk mellett elolvashassák: mi hír a nagyvilágban, mi történt a vajúdó ' világfergetegben azalatt, mig mi — Istennek hála, — nyugodtan aludtunk? — Megbecsülik'-e az emberek? — kérdezzük tőle. — Hát igen, néhol megbecsülnek, másutt meg semmibe se vesznek... — mondja elgondolkozva. Van olyan ház — sajnos kevés —, ahol már most megkaptam a karácsonyi, vagy inkább újévi ajándékot Azért — mondták —, mert hűségesen és pontosan hordtam a lapot... De sok helyen levegőnek tekintik az embert és még gorombáskodnak is, ha rossz kedvűen keltek fel . . . Pedig milyen nehéz a munkája. Felpakolva vág neki az utcáknak, házaknak. A körzet nagy, sok utcát kell bejárnia, megállás nélkül. Minden udvart ismernie kell, tudnia kell, hol laknak az előfizetők. Pincelakás, vagy harmadik emelet, mindegy. A kiszolgálás egyforma, nem lehet azt mondani: ide nem viszek, ma jd máskor... Sötét lépcsőházak, visszhangos folyosók kopott kövein végig, a jtóról-ajtóra, kilincstől-kilincsig tart az útja. Van, ahol csak he kell dobni a lapot, de máshol csöngetni is kell és megvárni, amíg kijön érte valaki. Mert az elv az, hogy ha lehet, kézbe kell adni a lapot. És menni kell mindaddig, amíg az utolsó lap is elfogy a hóna alól. KutdctUi t/an . .. Újságírók, nyomdászok, nyomdai munkások mellett a lapkihordó is a hírszolgálat bátor katonája. _ 'A tudósítás munkájában ő az utolsó DELMAGYARORSZAG mindet* wiayj érdekes állomás. Személy szerint ő ismeri az előfizetőket, tudja, ki mit szeret olvasni, hová tartozik, miben hisz. Küldetése van. Nemcsak kiszolgáló, de nevelő is. Pénzbeszedés közben el-elbezélget a •kuncsaftokkal*. Munkás a munkással s meggyőzni igyekszik, hogy milyen lapot kell olvasnia. Nemcsak kihordó, de lapjának hűséges propagálója is. Uj előfizetőket szerez. Sohasem ér rá. Se ünnepnapja, se vasárnapja. Sokat kell dolgoznia, mert nagy a család. Néha egyegy mozielőadásra elmegy, különben minden este korán fekszik le, hogy kettőkor fel tudjon kelni. Mindig fáradt. Az asztalánál ülve, sőt állva is elalszik. Vasárnap sem kívánkozik sehová. A pénzheszedés is nehéz munka. Sok helyre kétszer, háromszor is el kell mennie, mert nincsenek otthon, vagy a háziasszonynál nincs »aprópétiz«. vagy éppen rétestésztát nyújt s nem tudja abbahagyni . . . Megszokta már az ilyen apró, emberi dolgokat. Mosolyog s még egyszer elmegy, sőt harmadszor is. — Mit olvas? — Csak újságot. Másra nem jul időm. Azt is akkor, amikor bem«gvek érte a nyomdába és várom, amíg kiszámolják. Az első példányt elolvasom, még friss rajta a nyomdafesték. Szeretem ezt a szagot, megszoktam . . . Szereti a foglalkozását, szereti a küldetést, amit betölt A kultúra rangnélküli közkatonája ő,. aki a világosságot segít terjeszteni. Annak. aki e sorokat irja szebb kötelessége nem lehet,, minlhogy felhívja rá a közönség, nz Olvasó figyelmét. Szeresse és becsülje meg a lapkihordót. bánjon vele emberhez méltó módon, mert megérdemli . . . Beiratkozások az egyetemre Budapest, december 14. A kolozsvári, szegedi és pécsi tudományegyetemeken az 1943—44. évi tanév második félévére a beiratások január 7-én kezdődnek és 28-ig tartanak. Az uj hallgatók felvételüket a kolozsvári és szegedi egyetemeken december 31-ig, a pécsi egyetemen január 6-ig kötelesek kérni. A tandíjkedvezmény iránti kérvények a kolozsvári és a szegedi egyetemen január 18-ig, a pécsi egyetemen pedig január 6-ig nyújthatók be. Ai előadások a pécsi egyetemen január 23-án, a szegedi egyetemen január 24-én, a kolozsvári egyetemen pedig január 25-én kérdődnek. (MTI) KARÁCSONYRA! FfntiKepez'i gépeket roló albumokot rilmehet-iemezeket Amatőr munka kidolgozást Szemüvegeket ts egyéb optikát cikkeket Orvost műszereket NIHAlOlflTS optika-fotó és orvosi műszer szaküzletből " Hérosz aira 9. feleion: I4-8V