Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-15 / 283. szám

D É C MAG Y'A ROHS'/Atj SZERDA. 1043 deeember 15. Diákromanüka — Bácsi, kérem, az egész dolog nem úgy történt, ahogy az osztály­beli ellenpártiak peltykálják, mert ők bemagolják ugyan betűről-be­liire a leckét, de mini az élet szín­padán ritkán forgolódók képtele­nek önálló tárgyilagosságra. Azon kivül, hogy van henne némi res­telkedni való, az egésznek háttere romantikus szerelem, mert miért ne jutna el erre a területre az ifjúság is, ha már annyi regényt muszáj kötelezően elolvasnunk, amelyek­ben a szerzők kiterjeszkednek a fontosabb érzelmekre. (Alapmotí­vum.) Azért én elmondom az egé­szet a bácsinak, lássa tisztán a helyzetet, hogy szép lett volna ugyan kivitelben, de a sors szatí­ráján mult, hogy nem lett belőle semmi. Tudni kell, hogy Ákos halálosan .zerelmes Lilibe, aki sokáig szín­ién jelét adta érzelmeinek, csak az Hobbi időben kezdett elhidegedni. Ez egy affektáld lány, nem tudom, mit találtam rajta, de már többen voltak szerelmesek belé. Hogy én <s? Azt már nem. Nálam mint nő csak *-ot ért el. De Ákos kétség­beesésében azt gondolta ki, hogy hősi tettet hajt végre s ezzel újra magához láncolja a szeszélyes Li­lit. A terv az volt. hogy találkára hívja a nőt a Kálvária parkjába, délután ötkor, amikor szürkülni kezd az ég. Akos a parkban tisztázni kezdi A helyzetet, mikor felgyűrt gallér­ral, szemébe húzott sapkával, meg­jelenik az útonálló gengszter, amo­lyjm Lepár-féle. De mégsem az igazt. mert az most ül. ellenben a felgyűrt kabátban a Pali rejtőzik, n legerősebb fiú, aki megbeszélés Vtcrtut Akos elé áll és azt mondja: Takarodj el ezen, nekem is tetsző nő mellől! — egyben mellbe vág­ja. Mire Akos káromkodásban tör ki és hatalmas pofont mér le Pa­linak. aki erre hanyatl-homlok el­menekül, míg ó hőssé válik Lili szemébe. Esetleg kebelre-borulás is történik az életmentés jutalmá­ul. — Ez mind szépen meg volt be­szélve. de ne gondoljon a bácsi ön­feláldozó baráti érzelmekre, mert Akos megigérte Palinak, bogy az elszenvedett pofon ellenértéke gya­nánt kétszer befizeti a moziba. Már most tudni kell azt is. Kngv mi Ákost utáljuk a legjob­ban az osztályban. Folyton híze­leg a jóhiszemű tanár uraknak, akik nem ismerik fel benne a bá­ránybőrbe bújt tigrist és voltak már mély fogadalmú titkok", amik érthetetlenül kipattantak, mikor is a tettest csak gvanitani lehetett a lesütve tartott szeme révén, ellen­ben a diri olyan elmélyülten mond­ta a vizsgálatnál: fiaim, piszok kapcabetyárok ... Egyszóval nem szeretjük Ákost, na. Rosszat se kí­vánunk neki mint felebarátnak dr jó alkalmat láttunk a szerelmi dolgokban arra. hogy meglerkéz tessük. Ezért tervet dolgoztunk ki mi is. i Mikor a Kálvária-parkban Pali egy mellbeütéssel felszólítja Ákost, hogy távozzék a neki is tetsző ró mellől, viszonl Akos leken neki egyet, — Paíi akkor nem ronan el a megrémült Lepárt imitálva, ha­nem ráveti magát és úgy ellátja a bánatos szerelmest, hogy azt egyenesen bevihetik Inczédy plébá­nos úrhoz a Mórába az utolsó ke­net felvétele érdekében. Ha pedig ezt sikerrel végrehajtja, mi nem kétszer, hanem ötször fizetjük be a moziba, fejenként adva össze a szükséges pénzt. Pali együttérző jóbarát és kész­séggel vállalta ezt a helyesebb va­riációt, amely neki is inkább ked vére volt, — miközben ne tessék azt hinni, hogy az öt mozielőadás izgatta, mert tud ó tárgyilagos is lenni. Ellenben az történt, hogy Lili mamája alkonyati ájtatosság­ra a templomba ment s ahogy a Kálváriánál leszáll a villamosról, beleütközik az ott ténfergő lányá­ba, aki mit sem tudott a mamája áhítatszomjáról. Igy aztán néhány' kínos kérdés elhangzása után r1 tervbe vett pofon elcsattant ugyai de azt nem a kiszemeltek kapták, hanem Lili, aki meg is érdemelte, j Nem azért ugyan, mivel nekem nem tetszik, én affektálós lányba nem lennék szerelmes, de lássuk be. hogy igaza van a nagyrabe­csült tanári karnak, amikor állan­dóan hangoztatja az iskola cs a szülői ház együttműködő nevelésé­nek fontosságát. Szóval nem igaz. hogy megtörtént a kálváriái nagy jelenet, mert csak terv volt, de el­rontotta az anyai okvctetlenkedés. Gyermekjátékok nagy választékban r. Aimassi; mariandi Takaréktár-utca 2. él a tapicíUacdá (A Délmagyarország munkatársá­tól) Az újság legközvetlenebb és legszerényebb munkatársa a lapki­hordó. Ö tartja fenn a legszorosabb kapcsolatot a lap és az olvasó kö­zött. Minden reggel megjelenik s a levélszekrénybe, vagy az ajtó alá csúztatja a lapot, amikor még min­denki alszik a házban. Akaratlanul is a tömör József Attila-sorra kell gondolnunk: »Hajnalban kel föl, mint a pékek...* Hajnali 2 órakor már talpon van. A házban sokan akkor feküdtek le, mások akkor fordulnak a másik oldalukra, de mindenki alszik, amikor fölkel s útnak indul. A nyomda, ahol a lapot expediálják messze van, siet­nie kell. Télen-nyáron egyformán, ha esik, ha fagy. Mindegy. Nem kényelmes hivatal . . . Lapkihordó évek óta. Azelőtt mesterember volt, műhelyben dol­gozott, huzatos, nyirkos épületben, pincékben. Olt sem kényeztették. Inaskora óla megszokta a kemény munkát. Ez volt a sorsa s dolgo­zott, hogv kenyeret vihessen haza a családjának. De csak a család nőtt, a kenyér egyre kisebb lett. Jött a gazdasági válság, csak fél­napokat dolgozhatott. Lassan min­denből kikoptak. Nem várhatott tovább, » mellékfoglalkozás* után kellett néznie. Igv lett lapkihordó. Most ő a Délmagyarország névte­len katonája. Később ez lett a fő­foglalkozásra. Szaporodtak az előfi­zetők s a kihordásban már a fele­sége és kisfia is segített neki. hnelehe fel — tmdelcU U ... Mennyi emeletet megjár, ménv­nvi kapun surran be a hajnali sö­tétségben, vagy halvány szürkü­letben a lapkihordó. A nyomdából hatalmas újságkötegekkel indul útnak, még súlyra is nehéz, amit ripelnie kell: emeletre fel, emelet­ről le, egyik kapun ki. a másikon be. Sietnie kell, mert a korán ke­lő. munkába siető emberek már várják a lapot, hogy reggeli teájuk mellett elolvashassák: mi hír a nagyvilágban, mi történt a vajúdó ' világfergetegben azalatt, mig mi — Istennek hála, — nyugodtan alud­tunk? — Megbecsülik'-e az emberek? — kérdezzük tőle. — Hát igen, néhol megbecsül­nek, másutt meg semmibe se vesz­nek... — mondja elgondolkozva. Van olyan ház — sajnos kevés —, ahol már most megkaptam a ka­rácsonyi, vagy inkább újévi aján­dékot Azért — mondták —, mert hűségesen és pontosan hordtam a lapot... De sok helyen levegőnek tekintik az embert és még gorom­báskodnak is, ha rossz kedvűen keltek fel . . . Pedig milyen nehéz a munkája. Felpakolva vág neki az utcáknak, házaknak. A körzet nagy, sok ut­cát kell bejárnia, megállás nélkül. Minden udvart ismernie kell, tud­nia kell, hol laknak az előfizetők. Pincelakás, vagy harmadik emelet, mindegy. A kiszolgálás egyforma, nem lehet azt mondani: ide nem viszek, ma jd máskor... Sötét lép­csőházak, visszhangos folyosók ko­pott kövein végig, a jtóról-ajtóra, kilincstől-kilincsig tart az útja. Van, ahol csak he kell dobni a la­pot, de máshol csöngetni is kell és megvárni, amíg kijön érte valaki. Mert az elv az, hogy ha lehet, kéz­be kell adni a lapot. És menni kell mindaddig, amíg az utolsó lap is elfogy a hóna alól. KutdctUi t/an . .. Újságírók, nyomdászok, nyomdai munkások mellett a lapkihordó is a hírszolgálat bátor katonája. _ 'A tudósítás munkájában ő az utolsó DELMAGYARORSZAG mindet* wiayj érdekes állomás. Személy szerint ő ismeri az előfizetőket, tudja, ki mit sze­ret olvasni, hová tartozik, miben hisz. Küldetése van. Nemcsak ki­szolgáló, de nevelő is. Pénzbesze­dés közben el-elbezélget a •kun­csaftokkal*. Munkás a munkással s meggyőzni igyekszik, hogy mi­lyen lapot kell olvasnia. Nemcsak kihordó, de lapjának hűséges pro­pagálója is. Uj előfizetőket szerez. Sohasem ér rá. Se ünnepnapja, se vasárnapja. Sokat kell dolgoz­nia, mert nagy a család. Néha egy­egy mozielőadásra elmegy, külön­ben minden este korán fekszik le, hogy kettőkor fel tudjon kelni. Mindig fáradt. Az asztalánál ülve, sőt állva is elalszik. Vasárnap sem kívánkozik sehová. A pénzhesze­dés is nehéz munka. Sok helyre kétszer, háromszor is el kell men­nie, mert nincsenek otthon, vagy a háziasszonynál nincs »aprópétiz«. vagy éppen rétestésztát nyújt s nem tudja abbahagyni . . . Meg­szokta már az ilyen apró, emberi dolgokat. Mosolyog s még egyszer elmegy, sőt harmadszor is. — Mit olvas? — Csak újságot. Másra nem jul időm. Azt is akkor, amikor bem«­gvek érte a nyomdába és várom, amíg kiszámolják. Az első példányt elolvasom, még friss rajta a nyom­dafesték. Szeretem ezt a szagot, megszoktam . . . Szereti a foglalkozását, szereti a küldetést, amit betölt A kultúra rangnélküli közkatonája ő,. aki a világosságot segít terjeszteni. An­nak. aki e sorokat irja szebb kö­telessége nem lehet,, minlhogy fel­hívja rá a közönség, nz Olvasó fi­gyelmét. Szeresse és becsülje meg a lapkihordót. bánjon vele ember­hez méltó módon, mert megér­demli . . . Beiratkozások az egyetemre Budapest, december 14. A kolozs­vári, szegedi és pécsi tudományegyete­meken az 1943—44. évi tanév második félévére a beiratások január 7-én kez­dődnek és 28-ig tartanak. Az uj hallga­tók felvételüket a kolozsvári és sze­gedi egyetemeken december 31-ig, a pécsi egyetemen január 6-ig kötelesek kérni. A tandíjkedvezmény iránti kér­vények a kolozsvári és a szegedi egye­temen január 18-ig, a pécsi egyetemen pedig január 6-ig nyújthatók be. Ai előadások a pécsi egyetemen január 23-án, a szegedi egyetemen január 24-én, a kolozsvári egyetemen pedig január 25-én kérdődnek. (MTI) KARÁCSONYRA! FfntiKepez'i gépeket roló albumokot rilmehet-iemezeket Amatőr munka kidolgozást Szemüvegeket ts egyéb optikát cikkeket Orvost műszereket NIHAlOlflTS optika-fotó és orvosi műszer szaküzletből " Hérosz aira 9. feleion: I4-8V

Next

/
Thumbnails
Contents