Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-14 / 258. szám

Kárpitosmunkával íorduljon bizalommal klcmcntieess V.ora üif« 2. siAm aM' I. r. munka, szoHd árakf Max Dietlin: A Neptune hajótöröttjei A Neptune-t az Adrialica Line ha- gyermekek a végsőt járják. A sebesüljóját 1912 június 17-é» hajnalban ogy tck közül három meghal. A csónak ismeretlen nemzetiségű tengeralatljá- falában egv ember az örült íigvelméró megtorpedózta. A liajó. még egy | vei morzsánkmt szórja kétszersültjét óra se telt bele, elsüllyedt. Eközben a tengerbe. az utasokkal és tengerészekkel tneg-l A tengerészek, akik nem egyszerre lelt mentőcsónak ideges evecöcsapu- húzzák az evezőket, összeakadnak és sokkal igyekezett eltávolodni a félol- egymást szidják. Mások a pihenésben dalára dőlt hajótól. Azonban a mcnc- levő evezősöket átkozzák, hogy miért kiillek zavarodottságukban olyan sze-jnera jönnek már. hiszen rajtuk volna ,í„ rencsótleniil viselkedtek, hogv a esó-'a sor. Ez utóbbiak aztán ingerülten be. Álarcosok, úgr; nak majdnem felborult. Néhányan Jválaszolnak Már-már egymásnak mén- óriások és törpék ijedtségükben vizbe ugrottak, a csó-'nek, amikor idegekig ható. kínosan vénvlik a parton. nakba maradottak segítségükre siet- hosszú kacagás állit ja meg "" " tck, de ekkor valaki felordít: Tenger-!kétszersültes ember nirleler lózhajó kiabáló rablóktól megrakva egyenesen feléjük tart s minden ágyújából egyszerre okádja rájuk a tüzet. A kék víz átlátszóságában kifeszítve mozdulatlanul pihen sárgás ho mokágván A fehér gáttal körülvett kiesi várost zászlók erdeje borítja, mint egy vezérhajót A hegy oldalájrol, a harangtorony mögül egy körtánc dallama zendúl. Százszinii ruhába öltözött bohócok járják bolondul táncukat a révgáton Velencei urak és hölgyek románcot énekelnek egy gondolában. Cifra bárkák megszámlálhatatlan raja virágcsatát vív egymással Két gálya rohan egymásnak, az egyik versenyző kacajok közepette esik vizugióndozók, akrobaták, tarka tömege örökét: a Égy tiszteletreméltó ur. sárga séden felemel- Ivembe öltözve, fején patikus kalapa la ttjáról, a hirtelen támadt rémület- kedik. Utolsó morzsáit ünnepélyes p'al jön elébük a hidon és fogadja a véget nem érő értelmetlen beszédbe kezd. Végül is megragadják. Megkötözik. Az evezősök padja alatt végigfek telik. Az esel eltereli figyelmüket és elfelejtik, hogy az előbb már majdnem ölték egvmást. És az orák végtelen lassúsággal múlnak, anélkül, hogy csak egv másodpercet is kihagynának, a mérföldek is kínzó lassúsággal fogynak; anél kül. hogv egv centi is kimaradna ar ulból, amelvcl meg kell még tenni. Es lére kelve egy ördögs/állta rmher egv félig halott leánvt akar megbecstelen egv tőrdöfést kap. amaz egy golvót Mind a ketten meghalnak És eljön az éi lríiellele elernvesztöen forró, az életben maradottakat végképpen kimeríti S a roegei utolsó erőfeszítésre készteti őket. A tengert sulvos. sós pára lepi he. Lassan-lassan az ég felszívja és előtűnik kéklő, vakító meztelenségéhen a horizont S a tündöklő napfénvhen egv sziget tűnik n lázasan égő szemekbe.. Balzsamos fuvallat lengedez felőle melvnek szárnván halászó madarak usznak A Neptune hajótörötftjfit a reménv csábos szigete uj életre kelti Belőle merítenek erőt Delfinek követik őket hosszai rajokban bolondos szökellésekkel, mintha flamandnmzsikára járnák Ezer meg ezer petárda robban Fékevesztett zsivaj mindig iobban eröshbödve hallik, éles kacajok sivitva hasítanak bele. aztán ben, otthagyják őket s mind ott vcsz-jmozdulattal szórja a tengerbe. Visszanek. Keresik a tengeralattjárót. Csukj fordul, rémséges grimaszokat vág és egy gerendát látnak, melyet a bullá-' mok ide-oda vetnek. Az északi szél azonban kezd erősödni. Az eget s a napol felhők takarják el és a tenger tajtékzani kezd, A szél csakhamar viharrá válik, a tenger hegyekké és völgyekké. A csónak dióhéj a végtelen vizén. A csónak motorral is el van látva, meg akarják indítani. Felrobban, lyukat tép a csónak oldalába és megöli vagy megsebesíti az utasok felét. A szél fröccsenő vér és a széthulló emberi végtagok az éften maradottak egy részét annyira megrémíti, bogy vizbe ugranak, egv óriási hullám el r.yeli őket, mintegv tiz nagyszerű úszó kivételével. Közülök öten vagv hatan szörnyű erőfeszítések árán eljutnak a csónakig, belekapaszkodnak, de mikor majdnem felborítják, az evezősök evezőikkel verik le őket. A felrobbant motor tépte rést betömik a halottakat kihajigálják, a sebesülteket elkülönítik. Az egyik közülök iszonyú horgosok közölt múlik ki. Az asszonyok elájulnak. A vihar az órák múlásával csak növekszik. A szél rettentő lökéseivel valósággal széttépi a vizet és megszámlálhatatlan mélvség fölött billeg a csónak, mely minden pillanatban azon a ponton van, hogy elsüllved. Férfiak, asszonyok, gyermekek két ségheeselt erőfeszítéssel merik a csónakba bezúduló vizet, a másodkapitány mesteri kézzel iránvitja a csónakot És ez. igy tart napokon át. Ennivalójuk alig van. Egy kis kekszet majszolnak néha-néha. Az éjszakák borzalmasak. A vihar fondorlattal üldözi. kergeti, kínozza őket. S hn jön a reggel mindig vannak hiányzók. Végro a harmadik reggel hajnalán, n szél mintha kifogyott volna a szusz hói. alábbhagy, talán lelkiismerelfur dalősni is vannak, elsimítja a vizet és fáradtan, kimerülten elpihen. A nap előbukkan a ködhői. A másodkapitány is magára hagvja a kormányrudat. Az evezősök kidőlnek: meggém berrdett kezükkel képtelenek megfogni az evező nyelét s az evező lapát ja ide-oda esapkolódik a vizén Az uiások a fáradságtól, a borzalomtól és a félelemtől halottakként nvulnnk el. Az est friss levegője felébreszti bennük az életerőt. A másodkapitány megállapítja, hogy az édesvizük kimerült és a kétszersültből alig van valami. A csillagok kiragyognak az égen és annyira-amennviro megmutatják az irányt. A másodkapitány megint kezébe veszi a kormánvrudat, a tengeré szek az evezőt. Az éj és n reggel a tenger tecsttlapultával elviseihetően telik el. De a nappal a végfelen égből kibírhatatlan bőségei bocsát reájuk Börtönük határa valahol az ég alján van. mégis Ugv érzik, sütőkemencébe dugták őket a hőség annyira közel hozza a horizont áttetsző kék falát és a perzselő ég reszkető magasságát. Szemhéjukra ólmos fáradtság nehezedik, nyelvük, torkuk lángol, ügy tetszik, mintha a tenger minden vize elpárásodna és folszinét kékesen csillogó zománccal vonták volna be A nnp vnkitó Izzással tündököl e kegyetlen kékségben A csónak eresztékeiben a szurok megolvad s az emberek kezére, lábára ragad Kibírhatatlan izzadtság lepi rí a forró testeket. Az evezősök összevissza sáskáinak * csónak körüL A menekülteket. Egy bosszú pergamenttekercset bontogat és olvassa idegen nyelven, kettőzött tisztelettel és fokozott arefintoritással, túlzott derültséget keltő bókkal. Csókot ad nekik, aztán kenyeret és sót Maid elválasztják cz.t, amarra rávetik magukat. Két fogdmeg megragadja egyiköjöket, kifeszítik száját és marékkal hányják bele a sót. A tömog majd meg veszik a boldogságtól. Azonban ők igyekeznek előadni szörnyű esetüket. Nem hallgatják meg őket Ekkor mozdulatokkal próbálják megértetni magukat. A tömeg még iohbnn szórakozik. Tapsot is kapnak. ol A másodkapitány ráveti magát RzIMire olyan őszinte megdöbbenéssel néznek egymásra, hogy a taps csak fokozódik. Egv hizonvos. hogy mégis osak a bevonulás sikerült a legioh ban. Egv assznr.v meev elöl. Cvprrnr két kezében lartia. Álarca tökéletes művészi munka: még sohasem látlak a láztól és a halálgvötrö rémülettől •e-bhan kifárasztott arcot, hizonvtnlnrabb tekintetű szemeket, fiát még a ruhája: a könnyek mosták, a borzalom tépte rongvra. Igazi mesterwfi Fnnvi természetesség láttán csak fo kozódik a tetszés. Még a száiát ki se nvitia. már is helvesl/i hurrákkal fogadlak Csecsemője sirni kezd. Kariai közé veszi A könnyes szemű, sáppadt. remegő aiku asszonv és az olv édesen agvonrémitett ffvprmrk. az igazság megragadó képét alkotiák A szörnvfi fnnláriáhi deiirium hatalma hajfia most már őket.. Eközben a bolond akiről megfeteit az egész fnpsnlásba bomlik. F.gv ka-keztak'. köteleitől megszabadult. Fel ugrik és az első sorba tolakszik, gioleszkül meghajol a patikus kalapu ur előtt. Ez is meghajol a maga részéről nem kevésbé nevetséges mozdulattal. Most aztán egyik sem akar elmaradni" az udvariasságban. Még gyorsítják is a hajlongást mindig fokozódó ütemben, addig a pillanatig, mig fejüket ugy össze nem ütik, hogy mind a ketten hanyattesuek. Az oldalukat fogják, olyan jól mulatnak. Valójában, mintha karneválon volnának. Az örült szívesen ül a sor élcrc. Tompa arckifejezése, ragyogó szemei a közönségben viharos tetszést keltenek. Kacag, beszél, énekel, táncol, ide-oda sz.alad, ezer furcsaságot követ el. Egyébként mindenki csodákat müvei szerepében. Többé nincsen szomorú arc, éhes tekintet, szomjúságtól cgö lázas szem. Ellenállhatatlan hatást váltanak ki. Már a révparton is áthaladnak, bejutnak a városba, meivet minden irányban bejárnak. Es ezeket a hősöket húzzák, vonják, taszigálják mindenütt. Hírnevük megelőzi őket: minden negyed, minden utca, minden lakos látni akarja őket. Meg« érintik, simogatják, megölelik, dicsőítik őket. A tömeg, mint a viharzó tenger kénye-kedvére játszik velük. Egy tengeri isten emelkedik ki hirtelen közülök. Háromágú szigonyt emel fel. A jelie a tömeg, a hullámok és a megőrült szelek zúgását utánozva, megrohanja a hajótörötteket. Az első hullám elszakítja egymástól őket. aztán tovább adja másiknak, harmadiknak. Mindenki teljes szivéből részt vesz a i játékban A hajótöröttek védekeznek, j de már erejük fogvtán. A konfettij zápor megvakítja, fojtogatja őket. hát még a papírszalagok. valósággal lefogja kezüket, lábukat, óriási szájn szörnyetegek tépik, harapják őket. I Fközbcn bővizű forráshoz ragadja [őket a deiirium. Odarohannak. Azónhun forrás nincs se viz. se és között. Dijaikat mé" -Abban belevájfák tenyerükbe. gvors-bban lélekzenek Karjaikat az ég felé emelik, iszonvu hörgésüket hallatnak. Majd hirtelen elcsendesednek Azonban a hohöznt most éri csak ei tetőpontját. Csodálatosan utánozzák azt a legmélyebb reménytelenséget. amikor az akarat, az idegek kimerülnek. amikor a térdek összeverődnek. Nem is sirnak és könny folvik szemükből és egy csöndes nevetés remegteti ajkukat. Sőt, mintha egy halhatatlan dallamra táncolnának is, de csak ide-oda topogva. Most hirtelen a bőség szekere ha| lad el mellettük, megrakva minden föl' di jóval. Füge, narancs, méz, bor, sajt, J virág és még mi-minden ... Gyönyörű í leányok nyújtják nékik a sok jót, de mikór érte nvulnak. hirtelen elkapják előlük. Aztán újra megpróbálják elérni, de csak az ürl markolják meg. Végül is kezük lehull, még eaak a szájukat se nyitják ki többé. Aztán egy csodálatos művészettel haldokolni kezdenek A muzsikusok gyászindulót játszanak, melv burleszkLa csap át. Á refrént maguk is éneklik könnyek és szenvedések között. Virágokat hajigálnak rájuk. Két csontváz halotti táncot jár. Az őrült felemelkedik, ahogv meglátja őket utolsó halálos orditásba kezd. A Halál nevet és eltávozik Majd egy vörös Lucifer rémítgeti őket és csalogatja őket a pokolra, az ördögök is megjelennek és a csúfolódó tömegre vetik magukat. A tömeg rémült kiáltással menekül s ott hagvja a hajótörötteket örökös eláfkozottságukbnn Aztán arra gondolnak, hogv pihenni is kéne. Nyitott szemekkel az égre nézve, lehullanak a deszkákra A végtelen ég bonnetfikrőződik még egv darabig elhomálvosuló szemeikben. Aztán csönd, sötétség és végtelenség. Forditotta: Madáeay László SZEGEDI BEVÁSÁRLÓ Kf RtttDELTS£ £ SZÉCHENYI-TÉ* ti IEIEFQH.; 33. 33-7* Könyvelésben jártas önálló tisztviselőt tisztviselőnőt felvesz Nagy üzem. Szeged postafiók 170. >Jómunkaerő« jeligére, 133.