Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-11 / 255. szám

Nov. 13-án, szombaton d. u. fel 3 orakor. Szeged magyar Kender Előtte d. u. 1 órakor kombinált csapatok mérkőzése. UTC NB. II. rangadó mérkőzésre jegyek elSMétell kedvezménnyel szombat déli 12 óráig a Délntagyarország Jegyirodában. Jogi történet A jogi fakultással ugy vágjunk, akárcsak a gyerekkel. Az is elkezd valamiért sirni, mire vigasztalni kez (lik. — Ne pityeregj, viseld magad jól, akkor megkapod. Tudniillik azt, amiért kesereg. Erié elhallgat, legfeljebb szipog néhányat, hogy ki nc jöjjön a gyakorlatból, majd látva, hogy megfeledkeztek róla, nj vérsre gyújt. Mikor mézesheteinket óllük az egyetemmel, a jogi fakultással voltunk leginkább nagj'ra. Hiszen igaz is. ez volt a Jegnépesebb, ámbár csak a beiratkozottak számát tekintve. Mert ha a professzorok ragaszkodnak a szi goru katalógusolvasáshoz, akkor olyan versenyfutást lát Szeged, amelyik beillik olimpiaszinak IS. Hivatalok, irodák, műhelyek mélyéből rohanó tömegeket, hogy ott legyenek, mikor a nevüket kiáltják. Hát nincs is abban baj, ha művelődik a nemzet, emelkedik a nivó, azonban ezek a mezei jogászok, ahogy megszerezték a legszükségesebb vizsgákat, azonnal állást is követeltek s ugyan próbáltad votnn az adóhivatali becsüsnek azt mondani, hogy ne ébuindozzon — persze majd bizonyos idők elteltével — a polgármesterség röi, mert uem arra való! Majd meg hallottad volna, hogy ki vagy. Azért sokkal különben a régi időben sem voll ez. mikor ifjúságiink Budapestre, meg Kolozsvárra járt vizsgázni, mert az idejük jelentékeny részét ök is itthon töltötték el kenvérkeresettel. Ebből az időből mesélik regi közéleti veteránok ezt n történetet, amelynek a bőse még ma is daliás férfi és makacsul ki akarja várni a béke visszatértét. Hősünk az első alapvizsgát valamikor az őskorban letette. Nem is akármilyen szeleburdi módon, inkább megfontoltan és részletekben. Utazván pe* dig Kolozsvárra, Csabán meg kellett várnia a csatlakozást. Mit csinál az ember Csabán, ha vár? Beül a restaurációba, sert rendel, avagy bort, már amihez nagyobb gusztusa van. Tekintetbe veszi mindenesetre a vonat obligát késését is. A restiben tartózkodik üres óráiban az állomásfőnök, akit becenéven stáetnak hivnak, nyáron elnöke a kuglizok egyletének s ha kilencet ütött, bordót veret csapra az öt ünneplő tagtársak tiszteletére. Az idők folyamán makacs vizsgázónk is megbarátkozott az állotnástönökkel, minden találkozásuk szivneli örömöknek vált kulforrásává. — Mi újság Szegeden? — kérdezte már messziről a stáci. — Semmi különös. Hát Csabán* — Itt sem történt nevezetes ténv A lányok többnyire férjhez mennek, az öregek meghalnak, a menyecskék pajzánkodnak. Igaz is, a mult héten megint kilencet ütöttem a kuglin. — Gratulálok, gratulálok! — Köszönöm. Telt az Idő, szaladtak az esztendők, * részletekben maradt vizsgák nem akartak véget érni. mindig akadt gáncsoskodó professzor, akt kiegészíteni valókat követelt, ami egyben azt is jelentette, hogv ujabb utazások váltak szükségessé Kolozsvár irányába. — Olvan régen ismerjük egymást, mondta egy alkalommal a stáci. hogv semmi értelme ennek a bizarr feszessédnek. fin vagvok sz öregebb, szervust! • —, Szervusz. Véletlenül a vonat akkor sokat késett. de nem haragudott meg érte senki. Most pedig alkalmazkodjunk a r-ro'cvjjnas évek poveTIairőinak stílusához és ugorjunk 4t egy sereg évet, mikor is az történt, hogy morcos kedvvel ébredt a jogi művészetekhez ragaszkodó barátunk. — Nem tudom, mi a bajom, dc mintha h.iánj-oznék valami az életemből. Kereste az okokat, töprengett néhány sort, a végén derülten felkiáltott. — Persze hoigy persze, rájöttem. El kellene már intézni a második szigorlatot is. Nekifeküdt hát a könyveknek, kivonatoknak, levonatoknak, jegyzeteket böngészett, egy viharos téli napon pedig nekivágott az útnak. — Vájjon mit csinál az én nagyon kitűnő csabai barátom, akit olyan régen nem láttam! Így tűnődött a kupéban, a jó lelkek példájaképpen, akik nem feledkeznek meg a hajdani ismerősökről, ha szét is szakítja őket egy időre az élet. Hát ott állt a stáci a perronon, várta a vonatot. Szép ősz szakállát meglobogtatta a havas szél, azonban mintha a valamikor délceg alakja mintha meggörnyedt volna! — Szerbusz édes jó öregem! — kiáltotta feléje már messziről szigorlónk. A főnök azonban csak bámult, bozzá egy árnyalatnyi idegenkedéssel. — Bocsánat, talán tévedés... — Már hogy volna tévedés? Nem ismersz rára? Valamikor mennyit kva terkáztunk, ha késett a vonat! Erre már kiderült a főnök arca is. — Tudom már, kihez van szerencsém, boldogult édesapám sokat regélt uraságodról. ön szokott Kolozsvárra utazni vizsgák szempontjából. Szegény öregem, épp tiz éve, hogy meghalt, a bizalom engem tett mpg az utódjának. IGY KEZDODOTT... A lengyelek szerint soha sem közölték velük Hitler tizenhat pontját A Reuter-ügynökség közlése szerint angol hivatalos körökben kijelentetlek, üogy abbau az esetben, ha Hitler vezérnek a nemet néphez intézett kiáltványa azt jelenti — s ugy látszik így is vau —, bogy Németország háborút üzent Lengyelországnak, a legilletékesebb forrásból kijelenthetik, hogy Nagybritannia és Franciaorszag teljesen es véglegcsen el vannak tiatarozva, bogy a lqgteüjcsebb mértékben teljesitik a lengyel kormány iranyaban vállait kötelezettségeiket. Az angol kormány véleménye szerint a lengyel kormány nak teljes joga voi! arra, hogy visszautasítsa egy olyan feltetel teljesítését, amelyet a német kormányt akart reá erőszakolni. Ami a sajtóval közölt tizenhat pontot illeti, hangsúlyozzák, hogy azokat sohasem közölték a lengyel kormánnyal. Az angol kormány hangoztatja, bogy ezeket a lengyel kormányhoz kellelt volna eljuttatni, időt adva annak megvizsgálásai a, hogy ezek a pontok érintik-e vagy nem Lengyelország .életérdekeit, amelyekről, a német kormány az Angliához intézett jegyzékben kijelentette, hogy tiszteletben akarja őket lartani. Lengyel hivatalos körökben kijelentik. természetes volt, hogy Lengyelország visszautasította azt a megalázó helyzetet, amelybe való belcilieszkedést a német birodalom követelte. Még akkor sem szokásos azt a feltételt felállítani, hogy egy tárgyaló személynek ne legyen joga utasításunkat kérnie kormányától, ha egy le- - 'wffltwilwbwwbbwbb^mm győzött hatalom elé szabnak békefel tételeket. Lengyelországtol azt köve telték, hogy ugyanolyan eljárásnak vesse alá magát, mint anuaktdejetr a cseh köztársasági eiuök, vagyis, hogy targyalót küldjön Bethnbe és cz döntsön olyan javaslatok lelett, amelyeket a lengyel kormány egyáltalán nem ismer. Hitler vezér Musolinihez a következő táviratot intézte: »Duoe! A leszivélyesebben köszö nőm önnek azt a diplomáciai és politikai támogatást, amelyet Németországnak és igazságos ügyének adott. Meg vagyok győződve, hogy a német katonai erőkkel teljesíthetem a magunk elé tűzött célt. Következésképpen ugy vélem, hogy ilyen körülmények közölt nincs szükségünk Olaszország katonai támogatását a. Köszönetet mondok önnek. Duce mindazért is, amit a jövőben fog tenni a fasizmus és a nemzeti szoeiálizmus közös ügyéért*. A Havas ügynökség Londonból közli: Az a mód, ahogyan a németek beállítják a tárgyalások menetéi, olyan teimészetü, hogy megtévesztheti a világot. Augusztus 29-én Hitler közölte Heocierson nagykövettel, hogy várja, hogy lengyel teljhatalmú megbízott érkezzék a következő napon Berlinbe, bogy tárgyaljon vele. Hitjler hozzátette, reméli, hogy ebben az i időben kidolgozhat ják a német javaslatokat. Más szavakkal, azt várták a lengyel kormánytól, hogy ugyanolyan eljárásnak veti alá magát, mint amilyent Csehszlovákiával szemben alkalmaztak. Természetesen a lengyel kormány nem volt hajlandó belemenni ebbe a megalázó helyzetbe. Az angol kormány álláspontját a következőkben lehet meghatározni. Ha a német kormány őszintén óhajtotta volna az ellentétek tárgyalások utján való szabályozását, megkezdte volna ö maga a lengyel kormánnyal való tárgyalásokat a civilizált kormányok rendc-s eljárásának megfelelően, kijelölve először is a tárgyalások helyét és kezdett időpontját. Az angol kormány ugy véli, hogy a lengyel kormány teljesen jogosultan utasította vissza azt, hogy alá kelljen vetnie magát a némel kormány kényszerítő akaratának. Brauschilsch tábornok, a némel hadsereg főparancsnoka napiparancsot intézett a német haderőhöz. A napiparancs a következőképpen szói: 'Katonák! Ctőtt az óra, amikor meg kell mutatnunk, hogy kik vagyunk. Most, amikor már minden más eszköz csődöt mondott, a fegyvereknek kell dönlcntök. Jogunk tudatában indulunk harcra a világos célért, a germánság és a német élettér tartós biztosításáért külföldi támadások és uralmi törekvések ellen. A német hadsereg régi hagyományainak büszke örököseként az ifjú nemzeti hadsereg igazolni fogja a beléje helyezett bizalmat. A vezér legfőbb parancsnoksága alatt harcolni é« győzni akarunk. Bízunk a német nép határozottságában és egységében. Ismerjük a német fegyveres védelem erejét. Hiszünk a vezérben. Előre az Istennel Németországért*. A DNB távirati ügynökség jelentése szerint a német tengerészeihez és légihadsereghez intézett napiparancs a következő szövegei tartalmazza: >A Führer parancsát megkaptuk. A döntés órája készen talál bennünket arra, hogy megvédjük hazánk jogát és szabadságát. Dicsőséges hagyományainkra támaszkodva, a vezérbe vetett törhetetlen bizalommal fogunk harcolni népünk és birodalmunk diadalába vetett reménységgel!* A légihadserghez intézett napipa' ranesa következő szavakkal végződik: (Számunkra csak egy megoldás van: győzelem!* (Folytatjuk.) A legjobb anya, testvér és rokon Arany (Krausz) Róza önzetlen kőtelességteljesitésben eltöltött 86-ik életévében, miután minden szeretetet elosztott szeretteinek, 1943 november hó 9-én nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. November 11-én délelőtt fél 11-kor kisérjük nyugvóhelyére a zsidó temető kupolaterméből. Gyászolják: Gyermekei: Arany Károly és családja. örr_ Böhm Sánuorné és rsaládja, dr. popper Aladárné, Arany Rezső és családja, Pr. Berényi Jánosiié és Ilona leánya, egyetlen testvére: dr. Krausz József és családja, veje: dr. Popper Aladár, unokái és dédunokái. Nyugodjék békében. Villamoskocsi a Dugonics-térről. Minden külön értesítés nélkül Árusíthatnak-e továbbra ís szövetet a szabóíparosok ? (A Délntagyarország munkatársától) A szegedi ruházati iparosok panaszt tettek az ipartestületnél, hogy ujabb intézkedés szerint a szabó iparosoktól meg akarják vonui azt a jogot, hogy Ök szöveteiadással is foglalkozhassanak. Az érintett szabóiparosok, beadványukban rámutatnak arra, hogy ipart munkásságuk mellett a szövettladás úgyszólván szerzett jog már náluk és évtizedek óta foglalkoznak ezzel. Hangoztatják azt is, hogy többnyire a divatarukereskedők is árusítanak már szövetet, sőt vannak helyek, ahol szatócsok is foglalkoznak rendszeresen szöveteladással. Éppen erre való tekintettel a szabóiparosokat sem lehet kizárni a szöveteiadásból. Az ipartestület elöljárósága csütörtökön délutáni értekezletén foglalkozik a szabóiparosok panaszával. Az elnökség álláspontja — értesülésünk szerint az, hogy hagyják meg a szabóiparosok számára a szöveteladást továbbra is. Az elnökségnek egyébként az lesz a javaslata az előljárósági ülésen, hogy a szabóiparosok panaszát tegyék át n kereskedelmi és iparkamarához, mert a véleménye szerint a textilreudelet rendezi majd a szabóiparosok szöveteladásának problémáját is, hihetőleg megnyugtató módon. A szegedi szaboiparösok körében érdeklődéssel várják az ügy elintézését.