Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-28 / 270. szám

£ DÉLMAGYARORSZAG VASABNAP, 1913 november 28. ves, mély ekéjével feltépett szivekbői, a >Fíaim csak énekeljetek../« tör­vényszerűsége a pillanatra elhagyott íróasztalok felett flczcndült és tetteket követelt. Dnhamcl, Jean Gi on o, Henri Ma ss is és még annyian má­sok előléptek és egy új harc kezdődött, de most már a belső ellenség ellen, inely a kétségbeesés, a lemondás, a hi­tetlenség és a csalódás voltak. A mai francia irodalomnak nemzetmentő sze­repe nem a vész s a jaj kiszinczésé­ben van, hanem abban n jövőbe ve­tett hitben, melyet sohasem mulaszt el figyelmeztetésül hangoztatni. A francia egyetemek munkájának Ismertetése is helyet kap e nagyszerű könyvben. Az irodalmi és a különböző művészeti folyóiratoknak igen nagv száma jelent meg az egyetemtől füg­getlenül, az egyetem maga is alaposan kivette részét a szellemi munkából. Legalább 30—40 halalmas munkát és folyóiratot adott ki. A tudomány és a szépirodalom mellett a zene is az utóbbi két évben Louis B c y d t s szerint nagyon na­gyot fejlődött. Akik eddig kényelem­ből nem vettek részt közös zenei mun­kában, most önként jelentkeztek és cl lehet mondani a z^ne valósággal új­jászületett Franciaországban. Egy cikk beszámol a francia szín­ház és mozi munkájáról is. Kiemeli két uj dráma színházi sikerét: Jean Francois NoBl: Az én királyságom a földön van és Claude Ver morei: Jeanue velünk van című darabjait. Az előbbi a templárislákról, az utóbbi Jennne d'Arcról szól. A francia fűm­nek sikerült — a nehéz viszonyok el­lenére — megőrizni a magasabb mű­vészi szinvonalat. Carné: Le jour se léve, L'llerbier La Hűlt tant«a­tiqiie. stb. cimü darabok a fiancia film kitűnőségének fgazi képviselői. És mi újság a festészetben? Fran­ciaország a művészetek hazája ma­rad". Le Molt, Ondot, Cochet, Brianchon, Céria az uj francia festészet képviselői. És a szobrászat? Éppen ugy, mint a festészet, nagy keresletnek örvend. Amire senki se számított, megtörtént; az emberek nem tudtak mit venni pén zükön, hát képet és szobrot vettek. Természetesen a kereslet miatt óriási áron. Minden egyes kiállításnak nagy sikere van. A mai fiatal szobrászok közölt meg kell emiileni Colloma­rinit, Traverset, Auricos­tet és Bclmondot. Rodin hatá­sa még ma is kisért, de a fiatalok tehetségesebbjei megtalálják az egyé­ni ntat... Aztán elvezet bennüket e könyv a francia tudósok, orvosok, ké­mikusok birodalmába, majd a kéz­művesek egyszerű műhelyébe is. Min­denütt képek, gyönyörű felvételek vannak annak a gondolatnak Illusztrá­lására. hogy Franciaország kiváló emberei, az alkotó lélek harcosai már megtalálták önmagukat és egy­mást a munka áhítatában. Aki nézi, lapozza ezt a könyvet, nunvágyat érez az után a világ után, melyet elveszítettünk, de megtalálha­tunk egyszer, ha a világ népei megint egymásért dolgoznak. A francia alkotó lélek uj rendel­tetése mi lenne más, mint megmutatni, hogv egyedül az alkotó munka emel fel. az alkotó munka vigasztal, az al­kotó munka valósítja meg a biztosabb, az igazabb, a szebb jövőt. MARACSY LÁSZLÓ Kipróbált. iobb mint a műeny v ragképessége egyenlő a táblás enyvvel. A legfinomabb színeket sem marja e1, kezelési módja egyszerű, olvasz­tani, melegíteni nem kell. Szobafestő mesterek szakvéfe­ményealapján ajánlom. Minősége elsőrendű. Az ecsetet nem marja e', hanem tartóssá teszi. Meglepően, olcsón gyárija a Szegedi Vegyipar Petőfi Sándor augárat SS. Az óra belseje — Novella — Irta: Sz. Szigethy Vilmos Holnap nyílik meg Berta József óra., ékszer-, porcellánüz'ele ülss-utca 3. ,szám alatt Prtrtsi Naöu Aruliöz mellett Kedves Kató! Hosszú idők után a nyáron hallottam megint magaról. Eb­ben a kavargó világban ugy eltűnt az életemből, mint ahogy eltüuuck a kül­lőkben érkező napsugarak, a barack­favirág, az első peónia, meg az ár­nyak. Én, kis Kató, magát születése óla ismerem, — oh, hányszor játszottunk az ebediüszoba szőnyegén! Mikor jár­ni kezdett, támogattam, ha elfáradt, ölbe kívánkozott és anyuka nem akar­ta felvenni, én sajnáltam meg. — Csak rontsa, zsörtölődött velem a spártai mama. Nem szabad a gye­rek minden kívánságát teljesíteni, mert akkor előbb-utóbb nem lehet ve­le birni. — De ha kimerült a kis lába! — Annyira nem merült ki, hogy ne tudna hazáig jönni. Azt hiszi, lefek­szik otthon? Dehogy fekszik, imád­kozni kell neki egy órát, hogy hagyja abban a szórakozást. Én mégis felvettem magát, kis Ka­tóka, mert a gyerek kívánsága min­dig szent volt előttem. Azt tartottam, hogy nem tudatosan nyűgös, vagy okvetetlenkedő és harobaszálltam na­gyon okosokkal, akik a maguk apró j generációját számító ravasznak mesz­szi kapcsolatokat összekötőnek bélye­gezték. 1 — Még nem tudnak beszélni, mond­1 ta ez a ridegszivüség. de gondolkoz­nak ők is. sőt kinevetik a nagyokat, hogy mennyire beugrathatok és bal­gák. nyelvrontok, mikor cocónak ne­vezik azt az állatot, amit minden ér­telmes ember lónak ismer. Ott voltam, Katóka, az öntudata ki­fejlődésénél, megjegyeztem az első szavait és kíváncsian lestem, hogyan alakulnak a szokásai, a jelleme? De hogv túlzás ez. már hogy volna az": A leggyengébb apróságnak is van jelle­me. hogy aztán alakilhaló-e. vagv n.sv örökölle hajlithatnllanul valamerről, esetleg harmadik, vagv negyedik ge­nerációtól. — ki tudhatná azt? Előrebocsátom az elégtélelt arra az esetre, ha a levelem során össze ráncolnám a homlokomat. — naavon rendes kis lánv volt maga. Katóka. Amolyan tutfinomult hercegkisasz szonv. kénves. Elragadó közvetlenség gel játszott bárkivel, mégis lávol tar­totta magát a barátnőitől, hogv azok nkárhánvszor mos voltak hatva li hántva is Más kezéből a babát senki olyan édes-természetesen nem tudta kivenni, mint maga. ba megkívánta. — Te most tátszál •» főzőcskével, — látta el főtanáccsal a társát. A pajtás nagv szemet meresztett mert neki is a habáhor lelt vo''ia kedve, de nem mert ellenkezni. Iffv talán helvtelen a kifejezés, a gverek sok mindent mer. de ez most nem lu­dott annrira sugárzott magiból «* akarat. Azért mégsem öltöztette fel a ba­bát. A felénél se járt, mikor vissza adta. — Nesze, folytasd le, most én aka­rok főzni. Mindent észrevett, mindent megkí­vánt, azért hosszasan lekötni semmi sem tudta. Az volt az érzésein, hogy tele van kíváncsisággal, meg neméiett vógygyal s éppen vágyainak ez a meg nem értsége adta a szeszély látszatát. Maga már nem emlékszik az órám esetére, hát elmondom. Még nem járt iskolába, de finom kis hölgy volt, aki gyakran kivmko­zott az ölembe. — Vájjon mit akarhat a kis ra­vasz, — gyanúsította meg az anyuká­ja, még mindig spártai alapon. — Ugyan, mit bántja mindig! — szálltam vele szembe. Azt nem tudja elképzelni, hogy Katóka vonzódik az öreg pajtásához? — Katóka ahhoz vonzódik, akiből haszna van, _ hangzott a szigorú ver­dikt, mire meg voltam sértve. _ Menjünk a terraszra, kis szen­tem, minket itten bántanak, adtam fel a szót. A terraszon újból fészket rakott az ölemben és elkezdett a karórámmal játszani Egyszerű holmi volt, csak arra Jó, ami a rendeltetése, hát lecsa­toltam, átnyújtottam. — Belül milyen? — kérdezte maga. Még sose láttam. Erre felpattintottam a hátsó fede­lét, ahol apró kerekek tömegeitek, va­lóságos miniatűr szerszámkamra. A gverek mindig szeret régi fiókokban kotorászni, ahol a mult megfakult, Je­lentőségét vesztett, holmijei zsúfolód­nak össze, csatok, kapcsok, szalagok, csipkefoszlányok, elhervadt ibolyák, , (bár néha magunknak is kedves az I ilyen turkálás), _ de maga, Katóka, most szenzációt látott. — Hogy mozog ez magától? — Épp az a vicc benne, kicsikém, hogy csak fel kell húzni és jár. — Igy srófolják fel? — Igy. De ha tulmégy a kellő pon­ton. elromlik és megáll. Maga megcsodálta a finom kis szerkezetet, egv tövei bele is nyúlt, mire az óra csakmsyan megállt. A mama utánunk nézett és megint sz.igoruskodott. — Hát ez nílesoda bolondság? A gyerek kezébe adja az órát. hogy el rontsa? Teszed le mingvárt, Katói Maga ugy szorította a markába a gyenge kis holmit, mintha az élete nagy eseményétől akarták volna meg­fosztani. — Ne sajnálja a gyerek kedvét, zsörtölődtem a mamával. — Eh bolonddal nem beszélek, volt az utolsó szó. tömör szó anyuka aj­kán. De nem én leszek, a felelős­Aszal elmeut. Csakhctgy énbelőlcm se hiányzott az ellenkezés hajlama. — Nesze, kicsikém, a bicskám Nézd meg, hogy ki tudod-e szedni az egyik kerekét? — Bolord, határozottan bolond, — vonogatta vállát a távozó mama. Maga pedig kivette a kereket, meg­lazította az egész szerkezetet, ami da­rabokba hullott. Mikor aztán elkészült vele, lemászott az ölemből. — Most elmegyek és megnézem a forgószemü babámat meri az előbb sírt, mikor ott hagytam. Ki nem áll­hatom a pityergésL ...Az évek nagyon elszaladtak, Ka­tóka, elkerültünk egymástól. A távol­ságok kegyetlenek, azért mindenbe be­le lehet szokni. Néha egész esztendő eltelt, hogy hirt hallottam volna ma­gukról, csak azt tudtam, hogy nagy­lány lett, közös ismerősök futólag em­iitették, hogy szép is. Olykor a meny­asszonyságáról hallottam, bár az ada­tok nem vágtak, mert különféle idő­ben más-más vőlegényt emlegettek. Tavaly pedig szenzáció volt, ha­bár csak huszonnégy óráig, hogy egy fiatal férj a nászút,ján öngyilkos lett. A maga ura volt, Kató. Részleteket nem tudtam meg kérdezősködni az ilyesmiben lehetetlen, de a nyáron vé­letlenül találkoztam a mamával. Sok volt hajában a fehér, ami sehogy sem illeti meg kozmetikamentes arca egy kissé fáradt. Most már, egyebek során, maga it szóba kerülhetett, Kató. — Mi van azzal a gyerekkel? — kérdem. — Nézzen rám, mit csinált belő­lem. — Hát a tavalyi dolog? Fáradtan simitott végig a homlo­kán. — Emlékszik még arra az időre, mikor maga is kényeztette, rontotta? Hát a zsebóra eszébe jut-e? — Nagyon is. — Kató az maradt, aki volt, legfel­jebb kiszélesedett a stílusa. Itt is kí­váncsi volt az óra belsejére, kinyitot­ta piszkálta, sikerült elrontania, az­után már nem érdekelte többé. A kü­lönbség csak annyi, hogy ez vérből és húsból való s még ketyegett egy darabig Aztán azt is beszüntette. Csoportvezető! keresőnk magas fix és jutalékkal. Ajánla tokát kérünk ANKER Mztositó Szeged, postafiók 164. 411 bútor fényezett te festett hálószobák, ebéd­lők, szines kombinált ta konyhabúto­rok elsőrendű minőségben, elesó áron. Nagy raktár. BLASKOVIC S-butor fislet láboi utca á, az adóhivatal mellett. — IA mai napon Átvettem ' KURAI FERENC, Szeged, Mikszáth Kálmán útra 16. szám alatti |kooBmahelyiségék Felhivom a hitelezőket, hogy követe­lésüket nálam 3 napon belül annál is inkább jelentsék be, mert az azután érkező bejelentéseket nem veszem fi­gyelembe. Szabi Jinoani Szeged, Kossnth Lajog sngárnt 11. ti. I Ili Legalább 20 lámpahelyhez való használt, komplett, áramfejlesztő namót keresünk megvételre Értesítést; Arad-Csanádi Takarék­pénztárhoz Makó. 121

Next

/
Thumbnails
Contents