Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-27 / 269. szám

Ivanovics György egyetemi tanár előadása a háborús táplálkozásról A Vöröskereszt közegészségügy- előadássorozata Különösen a rendkívül fontos állati táplálékban szenvedünk hiányt. Itt az előadó rámutatott arra, öogy mit jelent az állati táplálékokban található fehérje, vagy vitamin hiánya? A fehérjét valahogy lehet növényi fehérjével pótolni, de például a szervezet számára annyira fontos D-, vagy A-vitamint már kevésbé. Az ilyen avitaminózis angolkórt vagy súlyos szembeteg ségeket okozhat Itt felemiitette azt a DELMAGYARORSZAd e SZO MBAT, 1943 november 27 « (A Délmagyarország munkatársától) ban. Igy Németország sokkal nagyobb Kiemelkedően érdekes és rendkivül ak husfogyasztó állam annak ellenére, tuális előadás hangzott el péntek este hogy lakosságát nem tudja ellátni, mint a gyermekklinika nagytermében. A Magyarország, amely többet termel, ^ Magyar Vöröskereszt szegedi csoport- mint amennyi lakosságának szükséges. legújabb belügyminiszteri rendeletet, jának egészségvédelmi szakosztálya Az ipari országokban mindig jobban amelynek értelmében a szülönök, gyér rendezésében a közelmúltban közegész- éltek az emberek, mint a mezőgazda- mekek D-vitamin injekciókat kapnak ségiügyi előadássorozat nyilt meg, sági államokban. Ivanovics professzor december 1-től kezdődöleg. A kormányamelynek második előadója l v a n o - kiemelte, hogy azzal, amink van samit zat igyekszik, ahol tud segíteni a bábovics György professzor, a kiváló te-ja háborúban termelni tudunk, észsze- ru okozta táplálkozáson, de az egyéhetségü fiatal tudós volt, aki a hábo-, rüen kell gazdálkodnunk. Az nem je- „éknek is el kell követniök minden tőrus táplálkozásról adott elő igen lent sokat, ha a háborús táplálkozási iük telhetőt ebben az irányban. Ivanonagyszámu érdeklődő közönség előtt, viszonyok között egy kicsit veszítünk vjCs professzor kedves, közvetlen motestsulyunkból, hiszen Magyarország dórában ismertette meg befejezésként szakosztá- lakossága a nyugati államok gépével a háziasszonyokat azokkal az ételeki .. i j,- . __ __..x ixi. i. ^ ^ ételeknek elkészítési raódjá Az értekezletet dr. Koch Sándorné, a Vöröskereszt egészségügyi iyának elnöke nyitotta meg, majd Iva-j szemben mindig igen jóltáplált volt. novics György előadására került sor. Amig van, addig viszont nem árt, ha Ivanovics professzor előadásának bevezetéseként felemlítette, hogy a természettudományok és az élettan fejlődése előtt nagyon nehéz feladat hárult volna arra, aki valamely népélelmezési problémát akart volna megoldani Tudományos expedíciók, hadmüveletek vagy nagyobb tengeri utak Vállalkozása többnyire azért nem sikerült, mert nem tudták, hogyan kell a tömeges élelmezést megoldani 1535-ben Cartier francia tudós jött rá arra Labradorban, egy expedíciós vállalkozás alkalmával, hogy a veszedelmes akorbutot indiánok fenyőlevél-teával gyógyították, tehát a zöld levélben rejlik az a >csoda«, amit ma már nem tartunk csodának, sőt igen jól ismerünk, a szervezet fenntartásához feltértlenül szükséges vitaminok képében... A kitűnő előadó a továbbiakban az emberi szerveret számára szükséges tápanyagokat ismertette és részletesen taglalta a kalória-elméletet, amely sze rint, a szervezetnek bizonyos energiához szükséges fűtőanyagot kel] magához vennie. A kalória-elmélettel foglalkozó tudomány azonban hamarosan rájött arra, hogy nem elég, ha fehérjét, szénhydrátot és zsírokat tartalmazó élelmet kap a szervezet, hanem még egy rejtélyes anyagra is szüksége vau; bár parányi mennyiségben, de elengedhetetlenül. Ez az emberi élet fenntartásához szükséges negyedik anyag, a vitamin, illetőleg a vitaminoknak nevezett különféle kémiai vegyületek, amelyek a szervezet >olajozásánal< más-más célokat szolgálnak. Az érdeklődést a legnagyobb mértékben felkeltő bevezetés után Ivanovics professzor rátért arra, bogy mi az, ami a tápanyagok közül kisebb-na. gyobb mértékben hiányzik a blokád alá fogott háborús Európában? Kifejtette, hogy az egyes államok nem termelnek egyformán élelmiszereket. Például Németország békében 79 milliónyi lakosa számára csak 57 millió ember részére elegendő élelmiszert termelt, mig Jugoszlávia 15 millió számára 20 milliónak való, Románia 19 millió lakosa számára 25 milliónak testsúlyunkban tartalékolunk az inségesebb időkre. Táplálékunk nem annyira mennyiségileg, mint minőségileg romlott a háborús állapotokkal kapcsolatosan. val, amelyekkel a táplálkozást a szervezet számára értékessé lehet tenni. A nagyobbrészt hölgyekből álló közönség lelkes tetszésnyilvánítással köszönte meg az értékes előadást, amelyet dr Koch Sándorné szavai fejeztek be. > ív Bizalmat érdeméi* anlb«n nom ootódunk. A CMorodoot •tlnStég* mindig ugyona*. Chlorodoni fogpaszta. Csöndes foszét%etés a tetctitkeiesUedevel, aki szueti Uit/atásái és écettségizb fiát is kereskedőnek neueli (A Délmagyarország munkatársé- [esztendejében elmondotta előttem á tói) Zizegő selymek, lágyan omló, pu- , magyar kereskedő hitvallását, amely ha szövetek, habos csipkeanyagok es olyan szép és nemes megnyilatkozás más ruhakelmek ezer színiben pom- .volt, bogy tollamra kívánkozik: i páztak a pultokon abban a belvárosi j — Idestova harminc esztendeje, textilkereskedésben, amelyben vásá- hogy erre a pályára léptem — kezdte rolni szoktam valamikor, a közelmúlt és a hangja csöndes, szinte álmodozo s mégis oly távolinak tünő békcesz jvolt, ahogy emlékeire, befelé tekintendőkben. A pultok valósággal roska-1 tett... — Kis kölyök voltam, amikor doztak az árutól s egy-egy vevő előtt egyik legnagyobb szegedi tcxtilcéhegyek tornyosultak abból a sokféle, {günkhöz bevitt az apám, hogy ott tafinom holmiból, ami női szívnek oly . noncoskodjara. Ugy éreztem, hogy raekedves voit minden időben... Az ud-,seországba kerültem. Az emeletes, varias és készséges, fáradhatatlan kt-j szinte beláthatatlanul magas szekrészolgálószeniélyzet nem látta a vevőt nyekben, polcokon szebbnél-szebb attól a sok szép árutól, amit a pulton készségesen felhalmoztak. Még nincsen öt esztendeje annak, hogy igy láttam oly gyakran ezt a szegedi textilüzletet s most ugy tűnik, (volt. Itt tartották azokat a hatalmas hogy mesebeli élmény, vagy álom volt gurigákat, amelyekre a szoknya védő csupán, amire emlékezem. A tulajdo- plüsszsinórt csavarták fel. A női dinos — rokonszenves, fiatal magyar vat akkor olyan hosszú szoknyái irt ember —, akkor vette át a kereske- elő, hogy a hölgyek maguk után buz dést, amelynek éveken át üzletvezető- ták az utcán. Ezekre a szoknyákia je volt. Tele ambícióval, fiatalos lelke-(varrták fel a »koptatót«, ezt az erős, sedéssel és a hagyományos magyar kemény plüsszsinórt. Nekem kellett felgombolyitanom minden reggel ezeket a gurigákat. Ott térdeltem a pult anyagok, szines és fehéren csillogó ruhaanyaghegyek tornyosultak egv-j más felett... Az én birodalmam azj első hónapokban a lesalsó •tacfe*' kereskedői szellem által diktált hivatástudattal állott a pult mögött, vagy a boltajtóban, nem ritkán az üzlet hát- platt s bizony, meggörnyedt a hátam terében elkerített kis irodában gör- jés sajgott a térdem, amig egy-egy nyedt a számlák fölé, mig a felesége — rokonszenves, finommodoru aszszony — a pénztárban ült és szívesen elegendő és Magyarország 10 milliónyi mosolygott rá a hölgyközönségre, lakosa számára 13 millió reszére elegendő élelmiszert állított elő. A háborús viszonyok természetesen ezeket az arányokat is megváltoztatták, de az Is magától értetődő, hogy az ipari államok most még kevésebb élelmet termelnek mint békeidőben. Európában most az a helyzet, fiogy 284 millió blokád alatt élő ember számára annyi élelem van, amennyi 283 millió embernek elegendő, tehát nem volna semmi hiba. Azonban ez csak papíron van, mert bele kell számítani a bombázott városokban elpusztuló élelmiszerkészlcteket, a hadi területeken megsemmisülő élelmiszerszállitmányokat és egyéb, a háborúval járó hátrányokat is. — Ezenfelül — folytatta rendkivül érdekes fejtegetéseit Ivanovics professzor — háboriiban mindig van egy nlyan réteg, amely jobban él, mint békében. Ez is hiba, A professzor ezután arra mutatott rá, hogy az élelmiszerek fogyasztása sem egyfo'rijm.. Például ipari, állaamelv pénzét oda hozta, hogy árut kapjon érte. Nem eaésren őt év telt e azóta s lassan hozzászoktam az üzlet mai képéhez. Üres állványok merednek a látogatóra, a polcokon legfeljebb a régi, ezüstpapirral gondosai, bevont anvagfelhajtogató gurigák sorakoznak egymás mellé és fölé s ittott egv kis textilanvagféle. talán csak mutatóba, hogy mégis megadja az üzlet jellegét. A kiszolgáló személvzot — közöttük van olvan, aki már megfordult azóta a Don kanvarban is — ott áll a pultok mögött és csöndesen néz kt, a szürke novemberi esőbe, amelv az üres kirakatüvegét verdesi. De az udvarias mosotv ma is ugyanaz az arcokon, a főnök arcán épp ugv. mint a segédekén s az előzékenv mn dor. a kereskedői szellem itt ma sem változott A főnök ur. aki mokh&n sokkal több hust fogyaszta- | üzletben, egy esős ott állt az üres novemberi dél- j ilyen hatalmas gombolyagot elkészítettem .. És akkor valamelyik »öreg segéd* arra ment s >véletlenül» felrúgta a gurigát, az egész legömbölyödött róla és — kezdhettem újra a gombolyitást... Az volt az álmom, hoav üzletem teaven — mondotta a kereskedő és arcán feljragvogott a gyermekkori álom fé ^vcssége. És elmondott egy másik (meghatóan kedves epizódot inasévei•rek emlékeiből: — Amikor már a második polcra helvzett szalagáruk gombol* ilásánál .tartottam _ ez nagv baladá* jelentett —. egv este későn zártunk, lehetett már 9 óra is és a főnököm kasszát csinált. Ámuló gyermekszemeim előtt csengő ezüstpénzből és papirorbankókból valóságos hegyorom magaslott a pénztárfülkében.., Akkor áhítatos lélekkel gondoltam el: »Dc hiszen psv kereskedő nagyobb ur a királynál is! Istenem, add. tioev eevszer maid ha fölnövök nekem is legyen esrv iet-nici kis flzlefrmt...« —' Huszonöt éven át "dolgoztam. ez alatt a 25 esztendő alalt csak három cégnél voltam, a legnagyobb szegedi cégek közül háromnál Mindenütt megbecsülték a muukániat s a szakmának minden ágát becsületesen megtanultam, S ez alatt a negyedszázát) alatt sohasem 'éveszteUem szem elől gyermekkori álmomat, azért küzdöttem, azért dolgoztam éjt-napot egy befűzve, hogy valamikor, a távoli jtv vőben nekem is legyen egy k:s üzlbtem... A kereskedő hangja csöndesen sz!tált az üres üzlethelyiségben s odakünn éppen ilyen áioniszeiü, egyhangú szitálással esett az eső. — Végre elértem az álmomat! Nerli egészen öt esztendővel ezelőtt átvettem ezt a textilüzletet. Feleségemmel együtt minden erőnket, minden időnket és lelkesedésünket belefektettük. Az éjféli óra gyakran még itt talált az üzleti könyvek mellett mindkettőnket. Eleinte szép gyarapodást értünk el, a közönség sziveser. pártolt bennünket és volt árunk, hitelünk, becsületünk... Aztán jöttek az egyre nehezedő háborús viszonyok, fogyott az áru, jött a pontrendszer és... A kereskedő elcsöndesedik vallomásának ennél a részénél s alig lehet kivenni belőle, hogy miért hallgatott el. Kiderül, hogy mig a legnagyobb adók egyikét ő fizeti, a ponlok elosztásánál nem ilyen arányban részesült.. Azt sem érti, hogy miért kell négyszer annvt textilpont aa egyik cipőgyár tulajdonosnőjének. akinek kitűnő üzletmeneteid cinőkeruhke. dése van... Egy másik textilkereskedő feleségének pedig miért kellenek n pontok, holott régebben sohasem dolgozott a szakmában? De ha ezt hinné valaki, hogv"ezek a pillannlnvi nehézségek elkedvetlenítik, az csalódna! Becsületes. magyarvonásu arcában két szeme felesillan, amikor folytatja: — A fiamat is kereskedőnek nevelem. Remélem, hogy mire az ő kezébe kerül az üzletem, már nem kell ma jd ilyen nehézségekkel küzdenie és tovább szolgálhatja az igazi magvar kereskedői szellem dicsőségét! Jelenleg negvedik kereskedelmista, a nyáron Újvidéken töltötte vakációját egy textilkereskedésben s ott tanulta a szakmát. Minden este leirta nekem az élményeit, észrevételeit s azokból örömmel láttam, hogy jó uton halad a tisztes magyar kereskedői pálya feléimé a magyar kereskedő hitvallása. Gondolatban meg egyszer megszorítom a kezét. CSÁNYI PIR08KA nak. mint a mezőgazdasági államok- előttön. a második világháború ötödikimint segéd, majd mint üzletvezető. És HnMomMú jó politúrozó felvétetik. Lakberendező Szövetkezet. Érdeklődni: Horváth Mihály-u»e» 5, Vagy1 Petőfi S. sugájqit 40 sí. Hegedűsnél. 397