Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-17 / 260. szám

Újjáalakult a Néppárt Budapest, november 16. Kedden délelőtt a Kereszténypárt nagyválasztmányi ülést tartott. Az ülésnek az adott ünnepi jelleget, hogy 50 esztendővel ezelőtt az akkori úgynevezett egyházpolitikai törvények ellenhatásaként Néppárt elnevezés alatt uj politikai párt alakult, amely az egyházpolitikai törvények revíziójáért és a keresztény alapon nyugvó szociális törvényhozásért küzdött Ez volt a Kereszténypárt elődje s ennek félszázados jubileumát ünnepelte a párt politikai, gazdasági és társadalmi előkelőségek jelenlétében. Gróf Z iehy János, a párt elnöke megnyitójában ismertette a hajdani Néppárt történetét, majd hangsúlyozta, hogy a mai időkben újra fel kell sorakoztatni a Néppárt igazi keresztényi törekvéseit és a konjunkturális keresztényektől teljesen el kell különiteniök magukat Hanggoztatta, hogy a párt továbbra is hirdeti, hogy társadalmi és gazdasági berendezésünket s a nemzeteteknek egymáshoz való viszonyát a nagy szociális körleveleknek és XII. Pius pápa két karácsonyi szózatának elvei és utmutatásai szerint tudják csak megnyugtatóan elképzelni. Végül gróf Zichy elnök bejelentette, hogy a Kereszténypárt a jövőben felveszi a Keresztény Néppárt nevet és élő hittel, tiszta bizalommal halad tovább utján. Az ünnepi választmányi ülésen ezután még több felszólalás hangzott el. Az uj párt megalakulását gróf Zichy János legközelebb bejelenti a képviselőház ülésén. Katona Jenő: i/felmagyarorszaü SZERDA, 1943 november 17. Tünő tömegek Leszartak egy embert a baíaí műúton (A Délmagyarország munkatársától) Pécsi Péter Pál 37 éves. Domaszék 147. szám alatti lakos hétfőn este a Bagi-féle kocsmában iszogatott. Az ivóban nagyobb társaság volt együtt, amelynek tagjai összeszólalkoztak. Pécsi is beleavatkozott a vitába és ezzel magára vonta a társaság tagjai egvrészének haragját. Amikor Pécsi záróra után hazafelé tartott, a bajai műúton többen rátámadtak és támadói közül valaki késsel hátbaszurta. A szúrás a jobboldali tüdőszárnyát sértette meg Pécsinek, akit a mentők életveszélyes állapotban vittek be a sebészeti klinikára. Kedden a klinikai ágyon kihallgatták. de nem tudott rá feleletet adni. hogy kik voltak támadói és ki szúrta beléje a kést 'A bevezetett rendőri nyomozás megállapította, hogy Pécsi megkéselóje B ö r c s ö k György vagv Lovász András domaszéki lakos lehet. A nyomozás tovább folvik, mert egyelőre mindketten tagadják a cselekményt 'A véres támadást jelentették az ügyészségen, ahol a vizsgálat után döntenek arról, hogy az ügy, amely elsötétítés ideje alatt elkövetett emberélet ellen irányuló bűncselekménynek számit statáriális bíróság elé kerül-e? Egy kis budai vendéglőben üldögélünk együtt barátommal. Künn az ud varon lassan szivárog az őszi köd a levelüket elhullatott fákra, melyek kö zül egyiknek-másiknak ága olykor odaütődik a homályosüvegü ablakokhoz Benne régi faasztaloknál a szombat este békés borozgatásával ül néhány törzsvendég. Többnyire egyszerű emberek, akik ezt az ugy szórakozást egyszer egy héten megengedhetik maguknak. Barátom, aki még háborús főhadnagy korában megtanult velük együtt érezni, szegény emberek nyelvén beszélni, nem eggyel jó barátságban van. Hirtelen, feltűnés nélkül ráemeli tekintetét az egyikre, aki egykét asztallal odébb ül, időnként busán bele-belenézve poharába, E?ykor... — Várj csak — mondja —, ez a barátom érdekelni fog. Több éve annak, akkor is ilyen őszi estén találkoztam vele. Valamikor a fronton alattam szolgált, megismert és üdvözölt. A gomblyuka körül nyilaskeresztes jelvényt viselt, az akkor divatos Hjellel. Ez a kis vendéglő akkor szinüljtig tele volt nyilaskeresztes jelvényü vendégekkel. (Áfa alig látni egyet-kettőt mutatóba.) S ők tele voltak lelkes hittel, reménységgel. Szerették volna hitüket a csillagokba irni, szivüket (földobni az égre. hogv melegítse a világot nap helyett... Amint akkor elnéztem szép gondbarázdálta, az életekétől felszántott magyar arcát, bizony elszomorodtam. Mennyi hit, mennyi szent akarat, mcnnvi elszántság, mennyi reménység ... Remény, a legkeresztényibb. a legemberibb erény s mily hiábavaló — tettem hozzá már akkor bus gondolatban... Sziv s lélek el van vesztegetve rátok. . idéztem magamban a költő szavait, ö persze mindezt nem hitte. Uram — ismételgette —, most következik nemsokára a 'hatalom átvétele*, meglátja, nj. jobb. magyarabb, igazságosabb viiág, {ország jön nálunk. >Szegénv emberek* — suhant át szivemen, de fennhangon csak azt kérdeztem: Mit is vártok? S ő elmondotta vágyait, álmait, emberként és magyarként, amit hisz. remél amiről álmodik. A szociális és magyar meicroldás eggvéforiolt szavaiban, ahogv egy a valóságban is. Sok k's független magyar a töméntelen földnélküli Jánosból, sok sok kertes háza gvárak robotosainak. egy kis derfi. nagvobb darab kenyér... — A dolgozó álmodott szavaiban. S én arra gondolva, hogy a mezCgaz [ dasági cselédek fiaiból, a legmagya ' rahb rétegből, mely valóban, szószerinti értelemben, válláu hordja a ha zát csak ezj-eJékszámbaii ki'ejezhe'ően jutnak föl a középiskolába és egyetemre; egy uj. magyarabb. emoeicbb. európaibb középosztályról álmodva, nem egy dologba" igazat adtam neki. Buzogj te sziv, panaszkodj, örök Tiborc — szólongatom szivemben. De rögtön mély szánalom fogott el. Mert már láttam reménye vakraforgatását, az eltévesztett utat, a megrabolt hitet, a kiforgatott lelkesedést... — Nem, nem gúnyolódtam soha e derék emberekkel, kiknek a nyilas mozgalom csak nvilás rés lehetett vol na, melyen át sorsuk sötétjéből szabadulni véltek, de csak még sötétebb, meredélvesebb mélységbe zuhantak. Nem gúnyolódtam az olcsó éle és guny hitvány fegyverével, bár olykor a guny is csak könnyek árja, a srivtie fojtva s ott méregre válva. De átérez tem egész gyötrelmes kinját a szavaknak, hogy olyanok vagyunk, mint alvajárók, kik illúzióik kődébeu, tévedéseik éjszakájában lépdelnek toronyról-toconyra s baráti intés is csak arra szolgálhat, bogy még biztosabban lezuhanjanak. Fagy és fátum fogta a számat ö beszélt lelkesen, hívőn, én hallgattam, kétkedve, hitetlenül.., ... Es most — Most nemrégen itt újra elbeszélgettünk. A szavak süketen, dadogva, szorongva mondták el csak barátom és barátai csalódását De szinte fölöslegesek is voltak. Elég volt egy pillantás, mit arcára vetettem. Látod azt a keserű vouást ott a szája körül? Ilyet csak a csalódás vés, rajzol az arcra, miután a lélekben már tanyát vert kinzo gondjával, mélabujávai... ö megérezte, hogy mindig szerettem a megtévesztettek, megcsalódottak. kiját szottak ezreit. Utálat és megvetés csak megtévesztőik iránt élt bennem — De már rájuk sem haragszom. Keserű, szomorú, lidércnyomásos napjaik, éjszakáik lehetnek. Nem igy azon ban barátunk, aki elvesztette hitét, álmát, sőt, mint mondotta, majdnem becsületét is. Hiszen ő is nem egy 'testvért* nyert meg az »eszmének«, mely mint alaktalan, fényes köd lebegett lelke körüL A mámor elmúlt, a festék lement, a festett világ szétszakadt s helyébe üres, sivár sötét maradt csupán Hallanod kellett volna a panaszt, mely fölszakadt szivéből: Ezek a honmentők? Az Isten mentsen meg tőlük. Minden jótét lelket. Még a régi rossz is jobb, mint a tőlük igért >uj kor* és »uj világ*. Minek keresnénk uj őrületeket és bűnöket melyek az a régieknek merevebbre fordult változatai? Mit tettek a magyar népért azóta is, amióta tehetnének is valamit? Kinek lett nagyobb a kenyeie. több a szabadsága általak? S mi len ne már rég sorsunk, ha ők 'jönnek, győznek és leszámolnak*, mint hirdet (ték? A legnagyobb vívmány talán ki szolgáltatása volna sok mindennek, ^mi minden egvszerü. de ép. rontatlan magvar szivnek drága Az »fisd a zsi' dót* primitiv programja mögött miiven más váwak is lapnangtak S nekik már egvidőben mindenki bérenc llett, eladta lelkét szerintük, lett volna lécven bármiiven náluk jobb. különb 'vérben, lélekben igazabb magyar ember is, csak azért, mert ióbban szerette a hazát, mint gvülölte ellenfelét. Tartós ondoláláslSt" eépm,mel c*°i"asso"Estélyi frizurák gyönyörűen készülnek. Heréd; G'zella ' nem törik és természetes fényt kan. Szeged. Kossuth La'o- «u*nrut a*. I — Nem illik gazdagodni, mikor egy 'oiszág szegényedik. És a prófétáknak soha nem bocsátják meg hiveik, ha mást hirdetnek és másként élnek. Ha pályájuk és tanításuk derékszögre fordul! Hasztalan válaszolnák, hogy bizony sok mindent tanítottunk nektek, amit magunk meg nem tartottunk, de semmit sem tanítottunk amit megtartani jónak ne véltünk volna . S a mozgalom, hol van az már, egyre gyérülő. geometriai haladványként fogyó, tünő tömegekkel? Valahol a felhős magasokban huz el egy csapat vadlúd, hívó szavával a messzeségbe... Társaik lenn a mélyben, önzésük és mohóságuk rabságában reménytelenül, lemondóan néznek már utánuk. Volt szociális álom és magyar akarat valaha is bennük igazán? Nem tudom De hogy lenn maradtak a föld. a ragadós föld sarában, hogy álmaik ege, ha megérintette a földet, az nem lett szebb tőle. de az ég szennyesebb lett, az bizonyos. í — Várj csak, megkérdezem tőle, hogv is állnak most a nyilas világgal? — Hirtelen odalépett az asztalhoz s halkan, barátságosan üdvözölte az is merőst Egy lemondó kézlegyintés majd éles hangos szavak voltak a vá lasz. — Nem hordjuk már régen, se én. se Pista. Lajos se már Igaza volt az urnák, nagvon igaza volt... • — Ismered a haldokló mondását —* folytatta barátom, visszatérve hozzám: Je sent une certaine difficuite d'étre. A lét nehézségét, bizonytalanságát, tünő voltát érzem. Ezt mondhatja el a párt Is. De hidd el, ha erkölcsi elégtétellel Is tölt el a bandabanda, görögtűz, vakulj magyar-propaganda elpukkanása, szétfoszlása, az egész Nagyida romlása, nem tudok szivhől örülni rajta Hogy is irta csak Ady, akit olyan jogtalanul idéztek néha, mert a halott már nem mghat ki sírjából: 'Bánatok, kínok mint vadkeselyük Falánkoznak a milliók szivéből... Megfojtódik Európa közepén Egy népség, már álomban is pőre, De élnek a kufárok s vett urak, Forvere. előre!* Rendelet légitámadás esetére Budapest november 16. A 1B«»dapesti Közlöny szerdai száma közli a minisztériumnak az egyes munkavállalóknak, illetőleg hozzátartozóiknak légitámadás esetén járó javadalmazása tárgyában kiadott 5180—1943. M. E. számú rendeleiét. A rendelet hatálya alá tartozó olyan ipari, kereskedelmi, közlekedési, bánya- és kohóvállalatokat (üzemeket, üzleteket), amelyek legalább öt munkavállalót foglalkoztatnak, arra a kötelezi, hogyha légitámadásból, vagy légitámadás elhárításából kifolyólag üzemüket üzletüket megszüntetni, vagy szüneteltetni kénytelenek, murkavállalóik részére a légitámadás napjától számított két bét tartamára javadalmazást abban az az esetben is fizessék meg, ha ez alatt az idő alatt munkavállalóikat nem foglalkoztathatják. Az olyan vállalat, amely üzemét, üzletét a légitámadásból, vagy légitámadás elhárításából kifolyólag megszüntetni. vagy szüneteltetni kénytelen, a munkavállalói körében a légitámadás napjától egy hónapon belül felmerülő minden elbocsájtást köteles a helybeli állami hatósági munkaközvetítő hivatalnál, ha pedig ilyen helyben nincs, a községi elöljáróságnál (városokban a polgármesternél) haladéktalanul bejelenteni. (MTI) ~um 1. I Délmagyarország b ii i i • pOVOT EPITJ