Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-03 / 248. szám
Szerda 1943. nofcmber 3. xix. evi.248. sz. Ara 16 fiiifir Havonta 4.30 P. neatjedcvre IZ.4Ü V KÉRESZTENY POLITIKAI NAPILAP Wözzcícíích o moszkvai értekezlet határozatait A WilheEmstrasse szerint a moszkvai megegyezés Európa kiszolgáltatását jelenti a bolsevizmusnak — Eden Kairóban tanácskozik Menemendzsogiu török külügyminiszterrel Hüm-félsziget, a nogall szféppe ts ftrivolrog a Keféli harcoh Középpontiéban 'Ansterdam, november 2. Az angol .félhivatalos hírszolgálat hétfőn este közölte a moszkvai értekezletről .kiadott hivatalos közleményt, mégpedig azzal a bevezetéssel, hogy ez a- szöveg megegyezik azzal, amelyet Londonban fognak nyilvánosságra hozni. A .közléshez képest október 19-e és október 30-a között összesen 12 ülést tartottak. A külügyminisztereken kivül a következő államférfiak vettek részt az értekezleten: Az Egyesült-Államok részéről W. Averoll Harriman északamerikai nagykövet, John L. Deane vezérőrnagy, Green li. Hackworth, James C. Dunn és más szakértők; Nagybritannia részéről Sir Archibald C. Kerr nagykövet, Williams Strong, Sir Hastings Ismay altábornagy és más szakértők A Szovjetunió részérő Vorosilov tábornagy, Visinszkij, Litvinov külügyi népbiztos, Szergejev kereskedelmi népbiztos, Grizlov vezérőrnagy, a vezérkar tagja, Szalksz külügyi népbiztossági osztályfőnök és más szakértők. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyekről a három kormány lárgyalt. E kérdések közül egyesekben végleges állásfoglolásra jutottak; más kérdésekben megbeszélték ugyan az elvi döntést, tüzetesebb tanulmányozás céljából azonban külön bizottságokhoz utalták, vagy pedig diplomáciai uton való elintézés számára tartották fenn; ismét más kérdéseket — mint a közlemény mondja — eszmecsere után tisztáztak. Északamerika, Anglia és a Szovjetunió kormányai — folytalja tovább a közlemény — szoros együttműködésre törekszenek mindazokban a kérdésekben, amelyek a közös háborús erőfeszítéseket érintik. Most történt azonban elsőizben, hogy a három kormány külügyminiszterei abban a helyzetben voltak. hogy értekezleten találkoztak. Elsősorban a Németország és szövetségesei elleni háborús rendszabályokat vitatták meg. Végleges katonai müveleteket beszéltek meg, amelyekre nézve döntés történt és amelyeket máris előkészítenek, hogy megvessék alapját a három ország közti legszorosabb katonai együttműködésnek a jövőben. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit, szovjet és csunking-kinai kormányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat összhangzásban áll a szövetségesek 1942 január 1-i és későbbi nyilatkozataival, mint például azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenségeskedéseket a •feltétlen fegyverletételig* kel! folytatni. A közös nyilatkozat a következőket mondja: 1. A négy kormány közös cselekvését, amely az ellenségeik elleni háború folytatására irányul, továbbra is fenntartják a béke és a biztonság megszervezése és megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös ellenséggel harcban állnak, az ellenség fegyverletételének és leszerelésének minden kérdésben közösen járnak el. 3. Közös rendszabályokat Hoznak abból a célból, hogy megakadályozzák az ellenségre rótt feltételek megsértését. A 4. pont hangsúlyozza egy olyan nemzetközi szervezet fontosságát, amely valamennyi békeszerető állam szuverén minőségének elvén alapult és amelynek tagja lehet valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Ennek a szervezetnek az a rendeltetése, hogy megóvja a nemzetközi békét és a nemzetközi biztonságot Az 5. pont értemében a négy kormány az átalános biztonság rendszerének bevezetéséig kölcsönösen kikéri egymás véleményét. Szükség esetén a véleménycserébe a szövetkezelt nemzetek más tagjai is bevonhatók. A 6. pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok területén belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a 7. pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve általános megállapodást dolgoz ki a háború utáni kezesek szabályozása végeit. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit és a szovjet fegyverrtyában követendő politikájáról. Ez a politika »a fasizmus tökéletes megsemmisítésén* nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kormány a fasizmus ellenségeinek felvételével demokratikus arculatot fog nyerni, továbbá hogy Olaszországban biztosítani kell a sajtó-, a véiemény- és gyülekezési szabadságot. Valamennyi fasiszta intézményt be kell szüntetni. Á fasizmus vezetőit és a fasiszta hadsereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A közlemény közli továbbá, hogy a szovjetorosz, az északamerikai és a brit kormány megállapodott abban, hogy »Ausztria 1938. évi bekebelezését érvénytelennek és semmisnek* nyilvánítja és »egy szabad és független Ausztriát* állit fel. • Ausztriát azonban — folytatja a közlemény — emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amelyet nem tagadhat le, még pedig az a felelősség, hogy Németország oldalán résztvett a háboruban«. Ausztriát felszólitják azután, hogy •járuljon hozzá feszabaditásához*. Befejezésül a közlemény közli az éitekczlelen részlvetf nemzetek nyilatkozatát, amely szerint •mindazokat a német tiszteket, közkatonákat és párttagokat*, akik a megszállott területeken állítólag .elkövetett »rémtettekért« felelősek, — ideszámítandó a »tuszok kivégzése* is — a fegyverszünet után az illető országokba szállítják, bogy ott Ítélkezzenek felettük. (MTI) Két európai bizottság Lisszabon, november 2. A most kvai értekezletről kiadott hivatalos közlemény kiegészítéséül az angol hírszolgálat még a következőket közli: Az értekezlet megállapodott abban, hogy szervezetet állit fel az északamerikai, a brit és a szovjetorosz kormány közötti legszorosabb együttműködésre, különösen tekintettel azoknak a kérdéseknek » vizsgálatára, amelyek a háború további alakulása során merülnek fel. Az értekezlet ezért elhatározta, hogy egy európai tanácsadó bizottságot állit fel Londonban e kérdések tanulmányozására. Ez a bizottság együttes javaslalotkat tesz a három kormánynak. Az értekezlet ugyancsak elhatározta, hogy Olaszország ügyeivel kapcsolatban szintén tanácsadó bizottságot állit fel. Ez a bizottság kezdetben a három kormánynak és a francia nemzeti felszabadítás bizottságának képviselőiből fog állani. Gondoskodás történik arról, hogy a bizottságba később Görögország és Jugoszlávia képviselője is helyetfoglaljon. (MTI) Á Wiihelmstrasse álláspontja a moszkvai közleménnyel kapcsolatban Berlin, november 2. Illetékes német helyről köztik; A .Wiihelmstrasse álláspontja a moszkvai nyilatkozattal kapcsolatban abban foglalható össze, hogy a hármascrtekczlediez Tűzött német várakozásokat a közlemény teljesen megerősítette. A záróközlemény olyan okmány, amely ratifikálja azt a véleményt, hogy Anglia és az Egyesült-Államok az erőviszonyok alapján már régen behódolt a Szovjet európai vezetőállása előtt, egyidejűleg ratifikáló okmánya annak, hogy Európát teljesen kiszolgáltatják a bolsevizmusnak. A közlemény berlini megítélés szerint egyultal a brit és amerikai politika tehetetlenségének és tanácstalanságának bizonyítéka. A részletek tekintetében rámutatnak arra, hogy a világ elképedésére nem emiitették meg a szovjet törekvések állat különösen érintett országokat, hanem csak Ausztriát, amely 1938 óta a birodalommal elszakithatatlanul egyesült szabad népszavazás utján. Berlinben egészen furcsának mondják, hogy az Atlanti Chartára való hivatkozással egy országra demokrata dogmát akarnak rákényszeríteni, mert ez t legszögesebb ellentétben áll a népek szabad önrendelkezéséről szóló kiáltvánnyal. Berlinben különösen jellegzetesnek tartják arra a szellemre, amely a közleményt áthatja, azt a követelményt, hogy büntessék meg azokat a nemet tisztebet, akik állítólag lengyei tiszteket öltek meg és azt éppen a catyni tömegsírok miatt teszik. (MTI) Conolly: Á moszkvai közlemény cáfolat a különbéke hírekre Washington, november 2. A Bu- raénnyel kapcsolatban kijelentette, dapesti Tudósító jelenti: Conolly hogy ez az eredmény elhallgattatja külügyminiszterek megállapítását szenátor, a szenátus külügyi bizott- azokat, akik attól tartottak, hogy szövetségeseknek Olaszország irá-'ságának elnöke a moszkvai közle- Oroszország különbékét szándéko-