Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-03 / 248. szám

Szerda 1943. nofcmber 3. xix. evi.248. sz. Ara 16 fiiifir Havonta 4.30 P. neatjedcvre IZ.4Ü V KÉRESZTENY POLITIKAI NAPILAP Wözzcícíích o moszkvai értekezlet határozatait A WilheEmstrasse szerint a moszkvai megegyezés Európa kiszol­gáltatását jelenti a bolsevizmusnak — Eden Kairóban tanács­kozik Menemendzsogiu török külügyminiszterrel Hüm-félsziget, a nogall szféppe ts ftrivolrog a Keféli harcoh Középpontiéban 'Ansterdam, november 2. Az an­gol .félhivatalos hírszolgálat hétfőn este közölte a moszkvai értekezlet­ről .kiadott hivatalos közleményt, mégpedig azzal a bevezetéssel, hogy ez a- szöveg megegyezik azzal, ame­lyet Londonban fognak nyilvános­ságra hozni. A .közléshez képest október 19-e és október 30-a között összesen 12 ülést tartottak. A külügyminiszte­reken kivül a következő államfér­fiak vettek részt az értekezleten: Az Egyesült-Államok részéről W. Averoll Harriman északameri­kai nagykövet, John L. Deane ve­zérőrnagy, Green li. Hackworth, James C. Dunn és más szakértők; Nagybritannia részéről Sir Archi­bald C. Kerr nagykövet, Williams Strong, Sir Hastings Ismay altá­bornagy és más szakértők A Szov­jetunió részérő Vorosilov tábor­nagy, Visinszkij, Litvinov külügyi népbiztos, Szergejev kereskedelmi népbiztos, Grizlov vezérőrnagy, a vezérkar tagja, Szalksz külügyi népbiztossági osztályfőnök és más szakértők. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyekről a három kormány lárgyalt. E kérdések kö­zül egyesekben végleges állásfoglo­lásra jutottak; más kérdésekben megbeszélték ugyan az elvi döntést, tüzetesebb tanulmányozás céljából azonban külön bizottságokhoz utal­ták, vagy pedig diplomáciai uton való elintézés számára tartották fenn; ismét más kérdéseket — mint a közlemény mondja — eszmecsere után tisztáztak. Északamerika, Anglia és a Szov­jetunió kormányai — folytalja to­vább a közlemény — szoros együtt­működésre törekszenek mindazok­ban a kérdésekben, amelyek a kö­zös háborús erőfeszítéseket érintik. Most történt azonban elsőizben, hogy a három kormány külügymi­niszterei abban a helyzetben vol­tak. hogy értekezleten találkoztak. Elsősorban a Németország és szövetségesei elleni háborús rend­szabályokat vitatták meg. Végleges katonai müveleteket beszéltek meg, amelyekre nézve döntés történt és amelyeket máris előkészítenek, hogy megvessék alapját a három ország közti legszorosabb katonai együttműködésnek a jövőben. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit, szovjet és csunking-kinai kormányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat összhangzásban áll a szövetségesek 1942 január 1-i és ké­sőbbi nyilatkozataival, mint pél­dául azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenségeskedéseket a •fel­tétlen fegyverletételig* kel! folytat­ni. A közös nyilatkozat a követke­zőket mondja: 1. A négy kormány közös cselek­vését, amely az ellenségeik elleni háború folytatására irányul, to­vábbra is fenntartják a béke és a biztonság megszervezése és meg­óvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a kö­zös ellenséggel harcban állnak, az ellenség fegyverletételének és lesze­relésének minden kérdésben közö­sen járnak el. 3. Közös rendszabályokat Hoznak abból a célból, hogy megakadályoz­zák az ellenségre rótt feltételek meg­sértését. A 4. pont hangsúlyozza egy olyan nemzetközi szervezet fontos­ságát, amely valamennyi békesze­rető állam szuverén minőségének elvén alapult és amelynek tagja le­het valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Ennek a szerve­zetnek az a rendeltetése, hogy meg­óvja a nemzetközi békét és a nem­zetközi biztonságot Az 5. pont értemében a négy kor­mány az átalános biztonság rend­szerének bevezetéséig kölcsönösen kikéri egymás véleményét. Szükség esetén a véleménycserébe a szövet­kezelt nemzetek más tagjai is be­vonhatók. A 6. pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések be­fejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok terüle­tén belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a 7. pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együtt­működve általános megállapodást dolgoz ki a háború utáni kezesek szabályozása végeit. A közlemény ezután közli az északamerikai, brit és a szovjet fegyver­rtyában követendő politikájáról. Ez a politika »a fasizmus tökéletes megsemmisítésén* nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kor­mány a fasizmus ellenségeinek fel­vételével demokratikus arculatot fog nyerni, továbbá hogy Olaszor­szágban biztosítani kell a sajtó-, a véiemény- és gyülekezési szabadsá­got. Valamennyi fasiszta intézményt be kell szüntetni. Á fasizmus veze­tőit és a fasiszta hadsereg táborno­kait ki kell szolgáltatni. A közlemény közli továbbá, hogy a szovjetorosz, az északamerikai és a brit kormány megállapodott ab­ban, hogy »Ausztria 1938. évi beke­belezését érvénytelennek és sem­misnek* nyilvánítja és »egy szabad és független Ausztriát* állit fel. • Ausztriát azonban — folytatja a közlemény — emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amelyet nem tagadhat le, még pedig az a felelősség, hogy Németország olda­lán résztvett a háboruban«. Ausz­triát felszólitják azután, hogy •já­ruljon hozzá feszabaditásához*. Befejezésül a közlemény közli az éitekczlelen részlvetf nemzetek nyi­latkozatát, amely szerint •mindazo­kat a német tiszteket, közkatoná­kat és párttagokat*, akik a meg­szállott területeken állítólag .elkö­vetett »rémtettekért« felelősek, — ideszámítandó a »tuszok kivégzése* is — a fegyverszünet után az illető országokba szállítják, bogy ott Ítél­kezzenek felettük. (MTI) Két európai bizottság Lisszabon, november 2. A most kvai értekezletről kiadott hivatalos közlemény kiegészítéséül az angol hírszolgálat még a következőket közli: Az értekezlet megállapodott ab­ban, hogy szervezetet állit fel az északamerikai, a brit és a szovjet­orosz kormány közötti legszorosabb együttműködésre, különösen tekin­tettel azoknak a kérdéseknek » vizsgálatára, amelyek a háború to­vábbi alakulása során merülnek fel. Az értekezlet ezért elhatározta, hogy egy európai tanácsadó bizott­ságot állit fel Londonban e kér­dések tanulmányozására. Ez a bizottság együttes javasla­lotkat tesz a három kormánynak. Az értekezlet ugyancsak elhatá­rozta, hogy Olaszország ügyeivel kapcsolatban szintén tanácsadó bi­zottságot állit fel. Ez a bizottság kezdetben a három kormánynak és a francia nemzeti felszabadítás bizottságának képviselőiből fog ál­lani. Gondoskodás történik arról, hogy a bizottságba később Görög­ország és Jugoszlávia képviselője is helyetfoglaljon. (MTI) Á Wiihelmstrasse álláspontja a moszkvai közleménnyel kapcsolatban Berlin, november 2. Illetékes német helyről köztik; A .Wiihelmstrasse álláspontja a moszkvai nyilatkozattal kapcsolatban abban foglalható össze, hogy a hármas­crtekczlediez Tűzött német várakozáso­kat a közlemény teljesen megerősítette. A záróközlemény olyan okmány, amely ratifikálja azt a véleményt, hogy Anglia és az Egyesült-Államok az erő­viszonyok alapján már régen behódolt a Szovjet európai vezetőállása előtt, egyidejűleg ratifikáló okmánya annak, hogy Európát teljesen kiszolgáltatják a bolsevizmusnak. A közlemény berli­ni megítélés szerint egyultal a brit és amerikai politika tehetetlenségének és tanácstalanságának bizonyítéka. A részletek tekintetében rámutatnak ar­ra, hogy a világ elképedésére nem em­iitették meg a szovjet törekvések állat különösen érintett országokat, hanem csak Ausztriát, amely 1938 óta a bi­rodalommal elszakithatatlanul egye­sült szabad népszavazás utján. Berlin­ben egészen furcsának mondják, hogy az Atlanti Chartára való hivatkozás­sal egy országra demokrata dogmát akarnak rákényszeríteni, mert ez t legszögesebb ellentétben áll a népek szabad önrendelkezéséről szóló kiált­vánnyal. Berlinben különösen jellegzetesnek tartják arra a szellemre, amely a köz­leményt áthatja, azt a követelményt, hogy büntessék meg azokat a nemet tisztebet, akik állítólag lengyei tiszte­ket öltek meg és azt éppen a catyni tömegsírok miatt teszik. (MTI) Conolly: Á moszkvai közlemény cáfolat a különbéke hírekre Washington, november 2. A Bu- raénnyel kapcsolatban kijelentette, dapesti Tudósító jelenti: Conolly hogy ez az eredmény elhallgattatja külügyminiszterek megállapítását szenátor, a szenátus külügyi bizott- azokat, akik attól tartottak, hogy szövetségeseknek Olaszország irá-'ságának elnöke a moszkvai közle- Oroszország különbékét szándéko-

Next

/
Thumbnails
Contents