Délmagyarország, 1943. október (19. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-10 / 229. szám

IGY KEZDŐDÖTT Duff Cooper lemond A Newyork Herald azt a szenzáfeiós értesülést hotza, hogy Chamberlain a nagyhatalmakat ujabb értekezletre fogja őszehivni. Anglia cgj-két afrikai gyarmat átengedésévei ki akarja elégiteai Németország gyarmati követeléseit. Az angol miniszterelnök hasonló fellépésre akarja rávenni Franciaországot is. Chamberlain müncheni utja után a Következő nyilatkozatot adta ki: — Mindig számítottam arra, hogy ha sikerül bölcs megoldást találnunk ia csehszlovák kérdés elrendezésére, megnyílik az nt Európa általános megbékélése számára. Ennélfogva Bittérrel egyeiértve a következő nyilatkozatot irtuk alá: — Mi a birodalom kancellárja és Nagybritánnía miniszterelnöke ujabb tanácskozást tartottunk és kijelentjük, hogy az angol—német kapcsolatok ügye elsőrendű jelentőségű mindkét ország számára. Ugy véljük, hogy a csütörtök esti egyezmény és az angol— német tengerészeti egyezmény a két nép azonos kívánságát jelképezi, hogy a jövőben sohasem folytassanak háborút egymás ellen. Elhatároztuk, hogy a tanácskozási módszer legyen a jövőben az. amelyet minden olyau ügyben alkalmazni lógunk, amely a két országot érinti és el vagyunk határozva arra, hogy folytassuk erőfeszítéseinket az esetleges egyenetlenségekre szolgáló okok kiküszöbölésére, megerősítvén ezáltal Európa békéjének biztositását. Az olasz kövélemény is nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul a müncheni megegyezést. A lapok óriási cimbetükkel Írják: A béke meg van mentve. A Fopolo di Roma kiemeli Mussolini közbelépésének történelmi jelentőségét. Hirek keringenek, bogy Franciaország és Németország között is közvetlen eszmécscrék indulnak meg. Angol lapok felsorolják melyek azok a témák, amiket a diplomáciának fel kell dolgoznia, hogy béke álljon helyre a világban. íme: í. A spauyolorzsági idegen önkéntesek visszahívása. 2. Az angol—olasz földközitengeri kérdések. 3. Az abesszin hóditás elismerése. 4. Francia nagykövet kinevezése Rómába a francia—német—olasz tárgyalások előkésztésére. 5. Francia—olasz földközilenge; i tágryalások. 6. Német—francia gazdasági tártárgyalások. 7. A magyar—cseh kérdés likvidálása. A nagy békemámor közepette azonban csakhamar megszólaltak az ellenkező hangok is. Több angol parlamenti tag és társadalmi és irodalmi előkelőség, köztük H. G. Wells kiáltványt adlak ki a müncheni egyezmény ellen. Hangsúlyozzák írásukban, hogy a békéért tulnagy áldozatot hoztak. Németország tűrhetetlen nyomást gyakorolt Csehszlovákiára, tűrhetetlen Németország ily nagymérvű megerősítése és tűrhetetlen, nogy az angol külpolitikát tovább is ilyen irányban vezessék. A felhívás aláirói arra kérik a demokratikus hatalmakat, hogy a hibákon okulva, a jövőben legyenek óvatosabbak és erélyesebbek. De magában az angol kormányban is jelentkezett a diszharmónia. Duff Cooper haditengerészeti miniszter lemondott tárcájáról. Levelet irt Chamberlainnek a következőkben: — Sajnálom végtelenül, hogy az ön nagy diadalának percében vagyok kénytelen disszonáns hangot megütni. Olyan okokból, amelyeket ön már ismer és amelyeket kellő időben fogok az angol alsóházban megmagyarázni, mélységes bizalmatlansággal viseltetem ama külpolitika iránt, amelyet a jelenlegi kormány követ és valószínűleg még követni fog. Duff Cooper lemondását mások is csakhamar követték- Így kiléptek az anyol kormányból Stanley kereskedelmi miniszter, Morrison földmüvelésügyi államtitkár. Elliot és War miniszterek. A lemondásokat Chamberlain elfogadta De nem maradt hatás nélkül a müncheni határozat magában Angliában sem. A nacionalista irek gyűlést tartottak és kimondták, hogy ami megillette a szudéta németeket, megilleti az Íreket is. Most már mi sem akadályozhatja meg, hogy Írország teljesen elszakadjon AngliátóL Az angol parlament 1938 október 4-én tartotta meg történelmi nevezetességű ülését amelyben a müncheni döntés került napirendre. Duff Cooper, a lemondott tengerészeti miniszter szólalt fel elsőnek. — Amikor pénteken este Chamberlain hazatérésekor a tömeg ujjongását hallottam, ugy éreztem: semmi okunk nics a vigasságra. Anglia az elmúlt hetekben elmulasztotta külpolitikáját tisztázni és ez majdnem háborúba sodrta. Én ajánlottam, hogy Anglia jelentse ki világosan mi a szándéka, de az volt az ellenvetés, hogy Anglia nem hajlandó a csehekért harcolni. Ez lehel, hogy igy van, de 1914-ben sem a szerbekért, vagy a belgákért harcoltunk és most sein ezért mentünk volna a háborúba, hanem azért, hogy megakadályozzuk azt, hogy egy nagyhatalom erőszakkal uralkodjék Európa felett. Hitler csak akkor volt hajlandó engedni most, amikor értesült róla, hogy az angol .flottát mozgósították. Ez az én sürge'tésemre történt. Sokáig fontolgattam [ a müncheni határozatot, azt hittem, mégis le tudom nyelni, de a torkomon akadt. Duff Cooper ezután kifogásolta, hogy Chamberlain a dominiumok nélkül irta alá a müncheni döntést. Meglehet, hogy Chamberlainnek igaza van, kívánom is, hogy igaza legyen, de én nem osztom a felfogását. Chamberlain egészen röviden válaszolt a lemondott miniszternek: — Nnics semmi, amit megbánjak, vagy visszavonjak. Nem azért mentünk Münchenbe, hogy eldöntsük Németország javára szudéta területek hovatartozását, mert hiszen az eldőlt akkor, amikor Prága elfogadta korábban az angol—francia javaslatokat, hanem azért mentünk, hogy megakadályozzuk az események kirobbanását. Németország és Olaszország szavatolják a magyar és lengyel kérdések rendezése után Csehszlovákia határait. — Nem a személyes vagy nemzeti diadal a fontos, hanem az, hogy a négy hatalom meg tudott oldani egy ilyen súlyos kérdést és elhárított egy kényes műtét árán olyan katasztrófát, amely pusztulásba kergette volna a civilizációt A csehszlovák kormány mérsékelt magatartást tanusitott és most hartnincmilió font kölcsönt kért, amire tízmillió fontot azonnal folyó'situnk. Mussolini hozzájárulása nagyon jelentékeny, talán döntő volt. Az ő javaslatára halasztották el 24 órára és ő terjesztette elő azt a javaslatot, amit aztán én is, Daladicr is elfogadtunk. — Nem kötöttem uj egyezményt ezenkívül, nincs titkos megállapodás és az egyezmény nem irányul senki ellen. Hitlerrel a személyes találkozást és ezt a barátkozást azzal a céllal folytattam, hogy megállapítsam vájjon egy demokratikus nagyhatalom kormányfője és egy parnncsuraloni veztöje közöt lehet-e közös pontokat találni. Az erdmény beszél magáért. A közte és Hitler kőzött létrejött megállapodás rendkívüli jellentöségü és azt a kölcsönös jóindulat jellemzi. — Tul reális vagyok ahhoz, semmint azt higyjem. hogv egv nap alatt megtaláljuk a paradicsomot Mi a kezdet kezdetén vagyunk csupán és az alapokat raktuk íc lovábh kell azért folytatnunk a fegyverkezési, nolv. azt remélem, hogy adotl időben megkezdhetjük a iefegyverkezést. Hátralevő időmet oly feladatoknak szentelem, mint a szenvedély kiküszöbölése és a bizalom helyreállitása. A Ház konzervatív többsége forrón ünnepelte a miniszterelnököt. Attlee munkáspárti vezér beszélt ezután: — Mindnyájunkat megnyugvással tölt el, hogy a háború nem tört ki, de a békét nem érezhetjük szilárdnak. Nem az emberiség és a józan ész, hanem az erőszak győzött. A békét az elárult Csehszlovákia mentette meg. Ellenzi a négyhatalmi paktumot és követeli a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült-Államok bevonásával uj békekonferneia összehívását. Ezután Eden volt külügyminiszter j beszélt. Szerinte a müncheni javaslatok mindent jelentenek, csak nem önrendelkezési jogot és azokat olvasva, megalázottságot érez. A jövőt illető-' leg nyugtalan, ö is ellenzi a nagyha-, talmi politikát és ugy véli, hogy a kis országok együttműködése feltétlenül kívánatos a béke fenntartásához. Azj angol politikának nem szabad magát lekötnie. A demokráciának meg kell mutatnia határozottságát. Erös fegyverkezést sürget és a nemzeti lelkiismeret felébresztését. A parlamenti többség végül kiDftLMAGYABORSZAK VASÁRNAP, 1943 október 10 yHUufat Aa/t&a.: HAS PIRIN mondta, hogy helyesli Chamberlain ténykedését Hasonlóan nagy többséggel vette tuodmásul a francia kamara Daladier miniszterelnök müncheni szereplését. (Folytatjuk.) Kis népek nagy írói Magyarok egy francia nyelvű „világirodalomtörténetben*1 1941-ben Pánsban jelent meg Paul iVan Tbiegem liistorie littéraire i de l'Europe et de i'Amenque de la ltenaissance a nos jouis (Európa és Amerika irodalom törtenete a reueszansztol napjainkig; cimü müve, nemrégen kaptuk wqg * igy csak most tudunk róla számot adui. A szerző Ineve a Sorbonne ou tanult magyar j egyetemi hallgatók, valamint az össze hasonlító irodalomtudománnyal fogjlalaozok előtt a legnagyobb tiszteletnek örvend. Apja Fhilippe Van Thiegem az összehasonlító szövettan nagynevű professzora volt s a fiú méltónak bizonyuit apja nagy nevére. A preromantikus és a romantikus szellemi áramlatokról, valamint az összehasoniilo irodalomtörténetről írt müvei világhírre teltek szert és mint mindenütt, nálunk is nagyha'ással volt az összehasonlító irodalomtudomány fejlődésére. A inü a már 1925ben megjelent Précis d'Histoire littéraire de l'Europe de^uis ia Renaissance (A reneszánsz utáni európai irodalom történeknek kézikönyve) című munkán alapul, de szélesebb horizonttal és a szellemi áramlatok sokféleségének alaposabb összefogására való törekvéssel. A tnü, ahogyan a szerző elöszavaban maga is uja, lényegében — megírásának módja révén — különbözik az eddigi világtörténetektől, melyek a nemzeti irodalomtörténeteknek egymás mellett való bemutatásával egységes kép kialakítására törekszenek. Éz az irodalom lör ténet internacionális, a szo legnetne sebb érteimében, azaz Európa és Amerika irodalmát ugy tekinti, mint egyet: len óriási szellemi szövetség nemes | alkotását, mely a századok folyamán a változó szellemi áramlatok irányító hatása alatt született, minden nemzet íróinak szellemi kiválóságukhoz mérten adja meg a szerző müvében a megfelelő helyet, azaz: nem a nemzetiségi származás számít, hanem az író szellemi előkelősége, szellemi rokonsága. Nemzeteken és nyelveken át bepillanjtást nyerünk hagyományok, irodalmi .divatok, szellemi áramlatok, mozgató erőinek titkaiba és ami a legérdekesebb: ugyanazon szellemi és stílustörekvések egymástól sokszor egészen függetlenül létrejött művészi egységének ezerszínű, de harmonikus világába. Ez az első viiágirodalomtörténet, melyben — végre — a kis nemzetek nagy fiai is megkapták az őket megillető méltó helyet. Körülbelül 1400 iró kap itt helyet, 35 nyelv, vagy dialektus képviselője. Európa és Amerika szellemi világának csillagos ege tündöklik ebben a könyvben, az Ember szemkápráztató es felemelő bizonyságaként. Ennek a hiányát érezhette Szerb Antal, amikor a Világiro(dalom című műve előszavában >a világirodalom* szónak egyéni és művére alkalmazható jelentést keres. Szerinte a világirodalmat :. világnyelvek irodalma jelenti, igy hát például az európai irodalomban csak prímások vannak. Igazságtalannak érzi ő maga is ezt a felfogást, azonban úgy látja hogy ez >ellen harcolni gyermeki dolog és donkquijotéria lcnne«. Babits Mihály már másképpen értelmezi * •világirodalom* szót. A világirodalomba szerinte csak az egészen nagyok tartoznak, azok >akik együtt. eggyek, egymás folytatásai, egyetlen . lélekáram részei s tovább élnek raindjuyájunk lelkében, akik még akarunk, tudunk és ráérünk, eszmélést keresni jaz élet bozótos Robinson-szigetén*. Paul va.n ThiegemTtől függetle' nül is élt egy egyetemes irodalom, ha ugy tetszik; egy világirodalom meg, valósításának álma s hogy csak egy olyan európai irodalomtörténetet irt, melvben a kis nemzetek közül csak a magyarok kaptak helyet, írói szemér. mességén múlott, mert nem akart olyan írókról is írni, akiket eredetiben nem olvashatott. Paul Van Th'eeemneV ez a „donkquijotéria" f a legteljesebben sikerült . Kellő mértéktartással nem veszett el rokra nézve különösen érdekes és a rengetegben, sőt. a Renaissance ót" mondhatnám megható ez a könyv, hoi Európa minden számottevő írója he 23 magyar író kapott méltó helyet. Ivet kapott abban a szel'emi rendben, afl Babits Mihály csak 20 magyar amelv az Ember méltóságának leg- írót tartott érdemesnek irodalomtörékesebb bizonyítéka. Reánk, magya- ténetébe felvenni. Van Thiegemtől tőb-