Délmagyarország, 1943. október (19. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-31 / 247. szám

/ A jubiláns Canossája Tenyéri Móric Makó Lajos szmftaixnlaianak volt oszlopos tagja. .Vuibar oszlop volt ott a lobbi is, az eg.yik színész értékesebb a másiknál. Nincs ma az a fővárosi színház, amelyik hasonló együttest ki tudna allitani. Azonlolül a Monc specialitás. Általános műveltségű ember, néha maga is iro. Valamelyik akadémiai pályázaton száz aranyat nyert egy verses dravnájaval, bár valljuk meg hogy a szegyeapa ragrafus segítségével. Azt jelentei le cz. hogy a pályázati feltételek szerint a ilijat a viszonylagos legjobb műnek ki kell adni. Később eltörölték tzt a feltételt. Ne feledjük el azt sem. hogy Fenvén paratiamil csunva ember volt Erős termetű, színié vaskos, szeplős arcú. potrohos. A járása nehézkes, ele csak az utcán, mert a szánpad011 agy lebegett, mint akármelyik elötau cós. Senki a világon eszre nem vette volna, hogy két ballába*van. Tökéletes a drámai szerepekben és páratlan buffó az operettben Az ilyesmi akkor nem volt ritkasag. Kreesanyi idejében a >Görög rabszolga* szenzációsan káprázatos kiállítású előadásán észrevettem egy tunikás -latiszlát aki összefont karral támaszkodik egy kulisszának. —- De gyönyörűen tud mozdulatlanná válni? — néztem és egyre öt néztem. Felvonásközben fel is mentem a színpadra, kerestem ki az a fiatal ember? _ Csorlos Gyulának hívják, világosítottak fel. Ügyes színész, lesz belőle valami. Akkor láttam először, soha nem tudom elfelejteni. Fenyéri is tökéletes voit, akármit csinált Hát ezt a jó színész! csunva terméadette verte meg a sors. Fekete volt a mája, tele irigységgel, rosszindulattal, kárörömmel. Tudia magáról, hogy nem férfi-ideál s ez örök keserűséggel töltötte el. Látta, hogy tanulatlan, műveletlen színészek is milyen karriert tudnak befutni veszekedett szorgalommal, jó modorral, inig ö a nagy intelligenciájával nem kell a fővárosban. Csodálatosképpen azért szerettek, hiszen nem mindennapi bogár az ilyen Ugy kell venni, amilyen. Más mint a többi. Ugratták, vitatkoztak vele, bár•mennyire eltorzult is az arca, mikor másokat tapsoltak. Ha szeretetreméltó akart lenni, akkor is vicsorított, A Dreyfus-per idején kihasználta a ponyva a nagy aktualitást, természetes hat. hogy megszületett az alkalmi darab s megtöltötte sorozatos előadásokon a vidéki színházakat. Azt hiszem, Valsin-Eszderházvnak bivták a per egyik hírhedt alakját, a főmtrikust, _ ezt Debrecenben Fenyéri játszotta Hozza még olyan tökéletesen, hogy előadás után a "karzat közönsége megvárta a színész-bejáró előtt és csunyául elverié. Ennél nagyobb színészi hatást el sé tudok képzelni. Szegeden érte meg valamelyik jubileumát. Az úgynevezett jutalomjátékokat akkor már résen eltörölték, azért a lényeget meg lehetett menteni. Az ajándékokat, a gyűjtést .az ovációt, a társasvacsorát. Balla Jenő vette kezébe az ügvet szokott lelkiismeretességével és buzgalmával, öreg Kass János adta a vacsorát ugv, ahogy ezt azóta se tudta vendéglős utánozni. Fenyéri ugyanis, hogy semmi jellegzetes vonását ne hagyjuk ki. förtelmes nagyevő volt. Ha egyszer hozzá kezdett, nem tudta abban hagvni. Szuszogott, lihegett falt. Most pedig egyesült a tömeg a minőséggel s Móric egész nap eifre- koplalt, mint ahngvan fúrta az oldalát a többi részlel is. ; Mi lesz. hogv lesz. mit kapok"' N'e türelmetlenked j, idejében megtudsz mindent. Mondtam már. hogv Móric szerette na eleven pénzt is? Kihagytam vollia? Hét ezennel pótolom. Sikerült a gyűjtés? — Mondtam, bogy ne nyavalyogj A készülődés emésztette délután is a kávéházban, mic aztán esle elron1? C"> & P lyukas zsákot nem lehet megtölteni, avulf lámpat nem lehet árammal győzni. Minden foglalatba áramtakarékos füNGSHAM tolt mindent. Már gyülekeztünk előadás után. indulóban a vacsorához,' nőkor azt mondja .Fenyéri. j — Baliánál van a pénz? — Nála. ' I Megdörzsölte vastag arcát, csúnya kajánság gyilkolt a hangjában. _ Akkor meg is fogja dézsmálni! Ez mindent betetőzött, gondolkodás nélkül mondtuk ki a verdiktet. — Gyerünk vacsorálni, Móric maradhat, ahol akar, de köztünk nincs helye. — Kérem kérem, talán mégis csak én vagyok az ünnepelt! — Akármi vagy. nem ülünk veled egy-asztalhoz. Nyaka minden ránra vérvereg lelt, hömokát kiverte a verejték, nem szóltunk többet hozza, elindultunk az akkori úgynevezett sakk-terembe. — Hol a Móric? — kérdezte öreg Kass Jani. Elmondtuk neki, mi történi, mire ö is felháborodott, egyben utasítást adott a pincéreknek. — Fenyéri ur ide nem léphet be. Ha erőszakoskodik. akadalyozzák meg minden eszközzel. ' Kevés embert láttam jobban szenvedni. de véglére meg kellett leckéztetni a törhetetlen természete miatt. Annyi mindent elnéztünk már eddig is a tréfa kedveéri, csakhogy a tréfának is van határa. Feljött a kávéház terraszára, hogv közel legyen, készenlétben az esetleges engedékenység idején, de ezzel ártott magának a legtöbbet. Az -orra előtt hordták fel a tinómnál finomabb etel-mijsorszanioliat, a Burgba is beillőt. Neki pedig itt kellett ácsorogni* kidülledő szemmel, éhesen, mikor hallja bentről a tányércsörömpölést, a vidám szót. sorra véve, hogy a .színészpályán kik tudnak 'azért mégis* urak maradni és kik a társulat legnagyobb erői. Sorra kerültek ott a Kóristák is. csak róla nem esett szó. Valósággal tüzet fujt, az orrcimpái reszkettek .előfogott egy pincért, , — A Balla úrral szeretnék néhány szót váltani. Balla azt üzente vissza, hogv ő most vacsorázik, ne zavarják. Akinek mondanivalója van, mondja el holnap. £ Arra mást hivatott ki, de az se ment. Már egy órája tartolt r) lakoma, megettünk mindent, hordták el a felesleges tányérokat, az első palack pezsgő dugója hangos ujjongással helyéből kiugrott. Közben Kass Jánosnak' valami dolga akadt, Fenyéri valósággal ráesett. — Janikám! — Bocsáss meg. nem érek rá. Az irodába hívlak interurbánhoz. Móric kocogott utána, be az irodába s ott térdreesve csak annyit tudott mondani. — Csak benned bízok; irgalmazz! Negyedóra múlva behívták a sakkterembe. — Az ünnepeltnek mondanivalója van. konferálta be Kass. Móric pedig eljárta szörnyű Canossáját. ~ Elismeri-e ünnepelt, hogy közöifséges komisz fráter? A vacsora roncsait fürkészte, 3 pincérek mozdulatát, ugy felelte csikorgó fogakkal, verejtékezve. — Elismerem. — Hiszi-e, hogy van még tisztesség is a világon? — Hiszem! — felelte szivre te't kézzel. — Eeleegyezik-e ünnepelt, hogy a jelenlévők ott verjék meg, ahol érik, ha még egyszer rosszmájuskodik? — Beleegyezem. — nyögte, De akkor már ráförmedt a pincérekre. — Mit látják a szájukat? Reggel óta nem ettem semmit — Baj van, Mórickám, hegyezhette a jelenetet Kass, mindenünk elfogyott, a konyhában pedig kioltották a tüzet. Ha azonban éhes vagy, spirituszon csináltatok egv kis rántottát. — Hát meddig tart még a mégkinoztatásom? — bömbölte el magát a szerencsétlen ember. Még néhány pótfoggdalmat keltett tennie .aztán hozták számára a pincérek a vacsorát, amelyről a krónikák ugy emlékeznek még, hogy Fényért rrég reggel öt órakor is habzsolta. Akkor aztán megkapta a jubileumi ajándékait is. lóalahu előrusilánot felveszek P REICIf ERZSI.