Délmagyarország, 1943. október (19. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-03 / 224. szám

Ou'ra János; Ami összetart és ami elválaszt Az 1941-ben megtartott népszámlá- tetten, lángoló szenvedély, az egyéni lás hatalmas anyagának feldolgozást tapasztalatok és egyoldalú mérlege­lelkiismeretes munkát igényel. Az'lések lendítik ki gyakran nvugaimuk­clső nyers vázlat adatai szemit Mtr-jból meg a legszelídebb embereket is, gyarország lakosságának magya raj ku'amikor egyik-másik nemzetiségről v'yn része, a négyszeres terüietgyarapo-' szó. A hiányos ismertek és e'banva­dússal. — az erősen megcuzz^dt n; ni zetiségi csoportok ellenére _ megha­ladja a nyolcvan száza.ékot. Az or­szág lakosságának teliát ''gvötöde ide­gen, nem a magyar népcsoporthoz tar­tozik, ami ismét felidézheti a régi nemzetiségi villongások és nézetelté­rések emlékét. Azt az időt, amikor az elvakult gyiilöle1 annyi; a int ginéi gez­te együttélésünk légkörét. A '-áború szűnni nem akaró lármája pillanatnyi­lag elnyomja ugvar a nemzetiségek hangiát, ennek ellenére jelenlétükről tudomást kell, hogy vegyen az ország közvéleménye. Nem is mondható, hogy * nemzetiségekkel szemben r.em'örő dömség, vagy problémák iránt érzé­ketlenség volna észlelhető. Sokkal in­kább az hibáztatható, hogy nincsen egységes és kialakult közvélemény a nemzetiségekkel váló együttélésünk feltételcinek tekintetében. A fékr-zhe­raert velünk vannak a másajku né­pek, hanem mert keresztény küldeté­sünk, ezeréves létünk mást nem mond­hat Ha a múltban más megoldások nyomultak volna előtérbe, akkor eset­leg már századokkal előbb megválto­zott volna nemzetiségi vidékeink ösz­szetétele s talán több lenne a magyar és kevesebb a másajku, de nagy ál­lanitrrfiaink mindi;; az együttélésben és nem a különválasztásban keresték a kiegyenlítődés lehetőségeit. Most is azt kel I keresnünk, ami összetart és nem azt. ami homlaszt Az elválasztó tényezőkét könnyebb megtalálni külö­golt érdeklődés következményeként'nöfíen « mai időkben, amely annyira olvashatunk és hallhatunk néha any- [lobbanékonnyá és ingerlékennyé teszi nyi egymástól elütő és ecymásnakel- az embereket. Nekünk azonban mindig lentmondó vclcménvt arról, hogy nvi-[arra gondolnunk, hogy nem át DttLMAGYARORSZAG VASÁRNAP, 1943 október 3, •PM ként kell nemzetiségeinkkel bánni, ho­gyan kell őket beleilleszteni az állami életbe és meddig terjedhetnek jogaik­Ezért egészséges és ítéletében megtá­madhatatlan közvélemény kialakulá­sa elsőrendű fontosságú, hiszen min­den ötödik polgár idegenaiku. egyes országrészekben pedig a népek élén­kebb keverdése folytán még szembe­tűnőbb gazdasági, vagyoni és kulturá­lis erejűek. Megérteni lelküket, mindig izzó tö­rekvéseiket. olvan értékes adottságok.' magyarság soha tevedésbe ne essen a hogv azokkal felszerelve indnlatrreu- }remzetiségek crtckeleséncl. jogaik tesen és tévedést kizárva alkothatunk j tisztelethentartásanal és kotclczettsó­mngunknnk helyes és megbecsülendő jgcik megjelölésének véleménvt. mcnctileg ujabb husz vagv huszonhá­rom évig akarunk uralkodni a visz­szaszerzett területeken, hanem az idők végtelenségéig Ennek a rendeltetés­nek a felismerése közelebb visz a nemzetiségi kérdés mibenlétének a megismeréséhez és tiszteletéhez. Ha pedig eddig eljutottunk, akkor már a , kívánalmaikkal szemben sem idegen- } kedhetünk. Azért mondottuk: egységes és szilárd közvéleményre van szük-1 ség a nemzetiségi kérdésben, hogy a | A nemzetiségek gondolkodását leginkább a visszatért részek magyar­sága érti meg, amely a különélés alatt is közvetlenül figyelemmel kisérhette megmozdulásaikat. A közelmúltban a délvidéki magyarságnak a nemzetisé' Szinte minden esetben személyi és helyi körülmények adnak feleletet ar­ra, hogy kik és miért ütnek meg egé­szen egyéni hangot a nemzetiségekkel való bánásmód tekintetében. Nem a gekhez való viszonyát taglalva egyik magyarság zöme, az a kiegyensulyo­pedagógusunk megkockáztatta azt az állítást, hogy a kisebbségi élet tanul­ságai az ottani magyarság bizonyos rétegét elfogulttá tették nemzetisége­inkkel szemben. Lehet, hogy a peda­gógus, aki hivatásánál fogva főleg egy bizonyos réteggel és szűkebb kör­rel tart fenn érintkezést és alaposabb helyzet- és tájismeretet még nem sze­rezhetett, egy-két személy viselkedé­séből erre a lesújtó következtetésre jutott. Állitható és Dizonyitható vi­szont, hogy a délvidéki magyarság ke­vésbe ingerlékeny ég felháborodott, ha másajkn népek beszédét hallja, törek­véseikkel szembe keriil. vagv életle­hetőségeikkel ismerkedik. A kisebbsé­gi élet egészen különös embert ter­melt ki. A délvidéki magyarság, amely vágyainak és életlehetőségeinek az el­éréséért küzdött, nem volt és nem is lehet más népek hasonló jogos kívá­nalmaival szemben érzéketlen, még kevésbé türelmetlen. Nevelése, tapasz-, talatai, állandó érintkezése a nemze­tiségekkel azt szinte kizárja. Ha még­is akadnak elrettentő kivételek, azok nem megmagyarázhatatlanok. Amint nemzetiségi oldalon tehettek türelmet­lenek és ma is vannak, ugv a ma­gyarság nem nélkülözheti a könnyen­bcvülökct. zott magyarság, amely századek óta együttél és együtt is akar maradni a nemzetiségekkel, ragadtatja et magát, nem ez a túlzó, ha elö is fordulnak kirivó kivételek. Mennyire megállapo­dott és világos viszont a hivatalos körök álláspontja, amely egymás megbecsülésében és tiszteletében jut kifejezésre. Nincsen különbség az or­szág polgárai között, nemzetiségeink nem szívesen látott idegenek, hanem a mi drága megbecsült fiaink, akikkel ugy kel bánni, mint az összetartó nagy család gyermekeivel. Ezt hirde­ti a szentistváni szellem és ezt a lé­lekbe itatódott örökséget hozta ma­gával a hazatért magyarság, amely ma is a nemzetiségek mellett él, há­zaik összeérnek, a munkaasztalnál egymásnak adják a kalapácsot, földjeik határosak és nemcsak tiszte­lik egymás szokásait, nyelvét, de azt is megtanulják. Ma is őszinte érintke­zés jellemzi vegyes lakosságú vidékc­ink lakosságának magatartását. El­járnak egymás ünnepeire, mulatságai­ra, szívesen kisegítik a szomszédot, ismerőst, mert az a táj. amelyet a történelem harcai tettek termékennyé, elsősorban az emberi megbecsülésre és tiszteletre tanít. A mult nem azt hirdeti és parancsolja, hogy A nemzetiségekkel nemcsak az életet, de az összes előnyöket és terheket is meg akarjuk osztani. Az előnyökről szólva arra gondolunk, hogy nem hát­ráltatjuk képességeik érvényesülését, haladásukat, hogy szűkebb hazánk­ban velünk együtt és egyetértésben hatalmat is gyakorolhassanak. A ter- j bek alatt nem csupán az adót, az azo- • nos kötelezettségek viselését, hanem j azon messze tuijutva, a közös haza szeretetét, erősítését, ha keit, áldoza­tok árán való megvédését is értjük­Tudjuk, sokak számára ma még ez a gondolkodás nagyon is idegen és szin­te kcresztülvihetetlen. Magyar és nem­zetiségi oldalon egyaránt. A jövő pe­dig nem tartogat számunkra mást. mint azt a követelményt, hogv egy­szer már értsük meg egymást, ne Rengeteg N Y E R E M Ú N Y VÁRJA! f; osimrsii iiöfier 16-n kezdői p p Főnyeremény: 400.000 J u t a lom: 600.000 sto. sttb. A nyeremények végösszege több mint 15 millió pengő. Sorsjegyárak osztályonként: Nyolcad 5 P Negyed lo P Fél 20 P Egész 4o P Húzás: október leg a kört s forduljunk derűs aoccal és tiszta lélekkel egymás felé, hogy megtaláljuk igazi emberi hangunkat és lelkünket. Ne az irigység, hanem az öröm kicsurranó melegsége kisér­je egymás törekvéseik Amit megtehe­tünk és megadhatunk, soha ne sokal­juk. Mindig egész és töretlen emberek akarjunk visszaadni többé vélt vagy legyünk, ha méltóak akarunk lenm átélt sérelmeket. Soha nem lesz here-.arra, hogy itt a Kárpátok raegkm­iezése ha véget nem vetünk az ellen- zott földjén áldott elet és mgyelt bal­' 1 ° . r» . - » « - . I «-» cTOrarnnlrra számlák benyújtásának. Zárjuk le vég- dogulás fakadjon a számunkra. az egyik népnek el kell tűnni, hogy a másiknak helyet adjon, mert földünkön mindannyiunk számá­ra van elegendő tér és boldogulási lehetőség. Megférnek egymás mellett szelid békességben magvarok, szer­bek, németek, bunyevácok, ruszinok és szlovákok, ha más-más nyelvet is beszélnek. Akárhogyan is rendezik el az tij Európa határait, a népek ott maradnak az ősi földön, apáik vére olvan kiadósan és amelyet izzadságuk puhított meg. Aki más hirdet, az nem tesz jó szol­gálatot sem népének, sem önmagának. Mindig ennék á lényegnek mély átér­zcsével kell beszélnünk nemzetiségi problémáinkról, csak ennek a felis­merésnek a birtokában intézkedhe­tünk tárgyilagosan és kívánhatjuk a amelyet "nemzetiségi kérdések tisztességes ren­öntözött dezését. Nem azért kívánjuk a békét. NAV ügynökség a Magyar Királyi Államvasutak Szállítási Vállalata Iroda i Piér«Lutoa 12, Telefon 41-28. Qs'abá'uk, fceesirakománya árak feladása, érkerett árnk kis*ái= tH*... K»LTÖITETes, SUTOM SBALMTAS MFLYBE" ÉS V!DFir»E, !**¥ Has**!—Há-da lergalss?. SZEGEDI BEVÁSÁRLÓ KIRENDELTSi Os SZÉCHENYl.TÉR 12. TELEFON: 33-77, 33-78.

Next

/
Thumbnails
Contents