Délmagyarország, 1943. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-29 / 220. szám

Vezér Ernff tagad ét gyanúsít védekezésében i rézflálicpsnama biinpör második napján (A Délmagyarország munkatársaléi) Részletesen beszámolt a Délmagyarotszág a Vezér Ernő és tái sai rézgálicpanama ügyének egy hónapra előirányzott tárgyalásának első napjáról. Megírtuk, hogy Jfezér Ernő volt városi irodaigazgató kihallgatása során az ellene felsorolt vádakat tagadta. Az ügyét tárgyaló dr. Szarvas János tanácselnök keresztkérdései bár zavarba ejtették többizben, mégsem bírták rá az ellene felsorakoztatott terhelő vádak beismerésére. 'A rézgálicutalványokkal elkövetett nagyszabású üzérkedési bűnügy tárgyalását, amelyben Vezér Ernőn kívül még 10 vádlott szerepel kedden délelőtt fél 10 órakor folytatta bíróság. A termet megtöltötte az érdeklődő közönség. A tárgyalás megnyitása ulán dr. Szarvas János tanácselnök Kalmár Jenőnének, akit a hétfői fő. tárgyalásra dr. Mecsér József királyi ügyész kérésére ugy állítottak elő átadta, az idézőt, majd Kdhajda György védője bejelentette, hogy védencének hová kell kikézbesiteni — katona lévén — az idézőt, hogy a főtárgyaláson megjelenhessen. Rövid szünet után kezdődött msg Vezér Ernő kihallgatása. A voit városi irodaigazgatón, mintha bizonyos fáradság látszott volna, atuely valószínűleg az ujabb védekezésre való felkészülés folyománya volt. Válaszai azonban a keddi főtárgyalás során is nyugodtak és főleg az elején magabiztosak voltak. Az első kérdést a rézgálicpanama ügyben dr. Szarvas János tanácselnök a magánokirat elszámolásra vonatkozólag tette fel: — Miért volt szüksége önnek külön magánfeljegyzésekre, magánokirati elszámolásokra? — Mert azok, akik a pótutalványt, amelyet azután osztottunk ki, miután láttuk, bogy a kiutalt rézgáligutalványok nem fogynak el megkapták, nem kerültek bele a begyközségi lajstromba — hangzott a válasz. Így nem is vezethetEzután ujabb kérdés: — Volt-e olyan kereskedő, akinek ön azt mondta, hogy aki rézgálicutalvánnyal jelentkezik nála, minden további nélkül kiadhatja az utalványon feltüntetett rézgálicmennyiséget? — Nem volt — hangzik a felelet. Néhány hiányzó név — Az iratok között elfekvő füzetben — szegezi a vádlott mellének a kérdést dr. Szarvas János — fel vannak sorolva mindazok a nevek, akik részesültek rézgálicutalvá nyokban? — Nincsenek — válaszol Vezér Ernő. — Mert, amikor tőlem a füzetet elvették, ne mvoltak megszámozva az oldalak, most pedig meg vannak számozva, de igy is hiányzik belőle néhány oldal. A vádlott ezután felsorol néhány ismert nevet, akik kértek és kaptak tőle utalványokat, de a füzetben nincsenek bevéve, holott ő mind beirt és a név mellé bejegyezte a kiadott utalványmennviséget is. Ezután igy folytatta: — Nem tudom, kinek állhatott érdekében kitépni ezekel a lapokat, hogy bizonyos niány tűnhessen fel és azt a látszatot keltse, mintha én a rézgálicutalványokkal visszaéltem volna. — ön 5—6 névvel szolgált itt, amelyek aza ön igazát bizonyítják — mondotta az elnök—, de 400— 500 van, akik épp az ellenkezőjét bizonyltja. Arra pedig, hogy kinek az érdeke fűződött a lapok kitépéséhez, azt mondhatom ha a fantáziára bizzuk, akkor az is előfordulhat, hogy a füzetből hiányzó lapokat ön tépte ki. Lőringeréknek adott utalványokat? — folytatja a kérdezést dr. Szarvas János. — Adtam, sőt az utalványt be is váltottam és ugy adtam át Lőrrageréknek — mondja a vádlott. _ Lőringer ugyanis az apósomék há zigazdája volt és igy jól ismerlcm j és tudtam róla, hogy nehezen jár tünk volna róla pontos adatok;*,'már és csupán a legmesszebbmenő ha nem lett volna nekem külön fü- szívességnek tudható be, hogy a setem, ahova ezeknek a neveit és rézgálicot is megvettem és ugy ada kiosztott rézgál icutalványokat bejegyezhettem volna. — Arra feleljen most — teszi fel «z ujabb kérdést az elnök —, miért adta oda a baktói hegyközségnek járó rézgálicutalványokat Dékány Istvár festékkereskedónek? — Ezzel a hegyközségen akartam könnyíteni — válaszol a vádlott — A hegyközségben ugy»u is főleg városi tisztviselőknek voltaka szöllöbirtokaik. Nekik is kellett rézgálicutalvány. Az irodámban azonban annyian jelentkeztek utalványokért, hogy néba egész délelőttöket kellett várniok, amig rájuk került a sor. Ettől a várás tó; akartam megkímélni a hegyközség tagjait — Rokona önnek Dékány István? — Nem rokonom — felel a volt városi irodaigazgató. — Dékány fefeleségeés az én feleségem unokatestvérek. tam át Lőringernek. És ki irta alá az átvételt a hegyközségi lajstromban? — Az átvételt — ingadozik a vádlott — mint átvevőnek, nekem kellett volna aláírni, de Gábor irta alá. — Ismerőseinek nem adott ki rézgálicutalányt anélkül, hogy kértek volna csupán azért, bogy bizonygassa, hogy a rézgálic-ügyben tejhatalmu ur, öntől függ, hogy ki kap és ki nem rézgálicutalványt? — Ez csak 2—3 ízben fordult eiő ismeri be a vádlott Tanyai szék arak Vezér háza előtt Egymásután hangzanak el ezután a kérdések. Neveket hallunk, hogy kittek adott rézgálicutalványokat Vezér Ernő, miért adta és milyen mennyiséget Majd uj kérdést tesz fel az elnőK: — A nyomozás során a vizsgálóbíró előtt tett vallomásában beismerte. bogy Liliom Károlynak természetnéni ellenszolgáltatásért adott ki réz- , gálicutalványokat — Igaz, hogy adtam Liliom Károly-' nak rézgálicutalványokat védekezik Vezér Ernő —, de természetbeni ellenérték nélkül. Annyit adtam, amennyi megillette. Ha küldött is Li-, liom Károly valamit, amit a konyhán fel tudott használni a feleségem, azért bizonyára megkapta az érte járó öszszeget. — És miért álltak az ön háza előtt heti piacok alkalmával kocsival a tanyaiak? Nem a rézgálicutalványokat jöttek »megköszönnic. — Azok a kocsik éppúgy állhattak volna más háza előtt is — mondja a vádlott —, mert nekem nem hoztak semmit. Volt ugyan példa, hogy dinynyét vásároltam és azt küldtem haza a feleségemnek, mivel engem irodámba hivott a kötelesség. A kimerítő kérdezés után Vezér Ernőnek elébe tárják a csendőrök előtt tett nyomozati vallomását. A vallomás felolvasása előtt a volt irodai igazgató azt állítja, hogy őt a csendőrök se ki nem hallgatták, se jegyzőkönyvet nem vettek fel. Erre dr. Zolnai Imre törvényszéki biró felolvasta Vezér vallomását, amelyre a vádlott azt mondja, hogy nem mindenben fedi a valóságot. Járt nála egy csendőr, de az azt mondta, hogy meg kellene szüntetni a nyomozást, mert nincs terhelő adat. Ezután a vizsgálóbíró előtt tett vallomását olvassák fel. Ezzel kapcsolatosan Vezér kifejti, hogy azért mondotta, mert a börtönben cellatársai azt mondották neki, hogy akkor szabadlábra helyezik, ha valamit beismer. Ezután az elnök tiz perere felfüggeszti a tárgyalást. Vezér utasítására . . . Szünet után a vádlottak padján találjuk Gábor Miksát is, aki szellemi szükségmunkás volt a városnál, aki az elnök kérdésére, hogy bünösnek érzi-e magát, lesütött szemmel, vontatottan válaszol: — Nem érzem magam bűnösnek. Amit tettem, Vezér utasítására tettein A rézgálicutalványok ügyében Vezer Ernő döntött, ő intézkedett arról is, hogy csak 1—2 kilós tételeket adhassak az igénylőknek. — Akkor is csak 1—2 kilóról szóló utalványt adhatott *i — kérdi tőle az elnök —, amikor .Vezér szabadságra ment? _ Akkor í—2 táblát kaptam kézhez — feleli a vádlott —, mert ennyi elég volt nekem, Vezér Ernő ugyanis kiirta irodájára, hogy rézgálicugyben feleket szombaton 12-től l-ig fogad Ekkor bejött maga az irodaigazgató és 6 osztotta ki az utolványokat. Nekem ahhoz semmi közöm nem volt Később beismerte Gábor Miksa, hogy négy esetben ő irta alá a rézgálicot igénylők nevét a hegyközségi lajstromban. —, Ebben bűnösnek is érzem magara mondja Gábor —, de másban nem. Arra is ők kértek meg, hogy Írjam alá helyettük Soha senkinek nem adott ki utalványt — faggatja tovább az elnök —, úgyhogy Vezér Ernő tudta nélkül annak irodájából elvett volna? És az esetleg igy szerzett utalványokért nem fogadott el kacsát, csirkét és egyéb természetbeni ellenszolgáltatást? — Soha — hallatszik a felelet. Az elnök Gábor Miksa kihallgatása után ujabb szünetet rendel el, majd a szünet után sor kerül Liliom Károlynak a kihallgatására. Liliom sem ártatlan ... Liliom Károly dr. Szarvas JánoS kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, igy válaszol: A vád egyes pontjaiban bűnösnek érzem magamat, de nem mindenben. Majd elmondja, hogy Vesér Ernővé? 4—5 éve áll üzleti viszonyban, bort szokott tőle vásárolni de máskülönben nem voltak sohasem baráti viszonyban. Kihallgatása során kidéiül, hogy Vezér Ernő több izben adott neki rézgálicutalványt, amikor már « kiigényelt mennyiség elfogyott. Szóltak is a szomszédjai. aRik látták, hogy van rézgálica, honnan szerezte, nem tudna-e nekik is szerezni jó pénzt fizetnének érte. Ekkor szólt Vezér Ernőnek, hogy ^ többen volnának, akik terményért ée egyéb eltenszolgáltatásért vagy pénzért szivesen vennének rézgálicutalványt. Vezér Ernő azonban a felajánlott pénzt nem fogadta el. Ekkor felajánlotta Liliom Károly, hogy hizlal neki egy disznót. A volt városi irodaigazgató ezt is visszautasította. Végül megegyeztek abba* -ngy a konyha körül szükséges ' '<--»>s.nagyobb segítségeket szivesen ve-/! A megegyezés mát nem is volt hiány rézgálicntalványokban. Liliom Károlv kihallgatása után dr. Szarvas János tanácselnök az előrehaladott időre való tekintettel, « tárgvalást berekesztette. A tárgyalás szerdán délelőtt 9 órakor kezdődik. A mai főtárgvaláson sor kerül Kalmár Jenőné kihallgatására is. Az anyakönyvi díjak felemelését és átengedését kérik a városok (A Délmagyarország munkatársi) tói) Nagyfontosságú ügykeket tár. gyalt a Városok Szövetségének választmányi ütése az elmúlt napokban. Beszámoltak arról, hogy az anyakönyvi dijakból létesitetl segélyalap terhére csaknem 200 városi tisztviselő kapott első esetben gyermekei tanulmányainak folytatására segélyt Elhatározták, hogy felirattal fordulnak a belügyminiszterhez és kérik, hogy as anyakönyvi kivonatok kiállításáért szedett dijakat a fokozódó drágasághoz arányosan emeljék fel, részben pedig szüntessék meg azt, bogy a kivonatok tömegét dí jmentesen állítsák ki. Kérték továbbá hogy az anvakönyvi dijakat eogedje át a miniszter a városoknak. Ezekkel az intézkedésekkel a segélyalap jövedelme tetemesen mégerősödnék és a tisztviselők gyermekeinek tanaulmányi segélyét kibóvithetnék. « Kéri a választmány, hogy az állami tisztviselők részére engedélyezett napidíj pótlékot a város? tisztviselők is megkaphassák. Foglalkoztak a közellátási igazgatás és u városi piac kérdéseivel. Adatokkal ellátott beszámolót terjesztenek a minisztérium elé a helypénznek tervezett egységesítésével kapcsotos szempontok figyelembevételért!. Felterjesztést tesznek a pénzügyminiszterhez, hogy az IlletékjöV'ídelem rendszerét változtassa meg. Most ugyanis a városok csak akkor jutnak ehhez a jövedelemhez, ha az állami rész már kiegyenlítést nyer. Ez pedig igen súlyosan érinli a városok háztartását. Ugyancsak felirattal fordulnak a belügyminiszterhez, hogy a hagyatéki eljárás során a városi tisztviselőkai megillető eljárási dijakat is Hjb'ó! szabályozzafelveszek P. Reich Erzsi