Délmagyarország, 1943. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-03 / 199. szám

| ÜELMAGYARUBbZAG • PÉNTEK. 1948 szeptember 3. Ravatal a Dómban rA l>6ni feljárója előli a koporsót furgonra téve bevitték a templom­ba, ahol már várta a feketeposz­tós, egyszeri! ravatal. Előtte zsá­moly, amelyre kikészítették a fő­pásztori süveget és a pásztorbotot, ez azután rákerült a ravatalon el­helyezett koporsóra. A katafalk négv sarkán egy-egy kandailáber égett, köröskörül pedig nyolc gyer­tyaszál. A koporsótól kétoldalt ket­tős cs bármas rendben sorakoztak a koszorúk. A koporsot kisérő menet elhelyez­kedett a templomban, az orgonán A n­tos Kálmán székesegyházi zeneigaz­gató gyúszindulól Játszott, majd 'elő­adta Szenttamásy Almának erre a* alkalomra irt és általa megzenésí­tett gyászdalszerzeményét. Ezután felzendült a kóruson a szé­kesegyházi vegyeskar előadásában a »Dies trae, dies illa* kerdetü gyász­ének, majd dr. Henny Ferenc főes­peres nagy papi segédlettel elmondot­ta a Mindenszentek litániáját. Ennek keretében ünnepélyes Szentségkltélel volt Ezalkalommal a hívek a respon­soriumoknól az >Uram, irgalmazz ne­künk' ós »Könyörögj érettünk- helyett • Irgalmazz neki* és >könyörögj éret te« mondatokkal feleltek. Óráco ntán a templomot megtöltő tatvek elénekel­ték a >Ments meg engem Uram az örök haláltól* kezdetű gyászéneket, ezzel a csütörtök esti gyászszertartás véget ért. A közönség nagyrésze ezután el­távozott a templomból, azontán a bi­vek közül sokan visszamaradtak, hogy résztvegyenek a Szentség'mádással egybekötött éjszakai könyörge'sben. Közben rátelepedett a nüvös szcp temberi este a városra. Egészen besö­tétedett. csak a székesegyház abiakain keresztül szivárgott ki a gyerlvák vi­lágossága Este 10 óra után ez a fény is kihunyt: légoltalmi irányiáuipaí; hlr,tették csak kékes fényükei a dom szentélyében a Szeged balott érsek-püs­pökének koporsója körül térdeplő és halotti zsolozsmákat mormoló szerze­tesekre, apácákra és a késő éjszakai ólakban is még nagyszámmal n tem­plomban imádkozó áhítatos hívekre. Az esti gyorsvonatta! Szegedbe ér­<ezett gróf Mikes János címzetes érsek, szombathelyi püspök, Scheff­• 1 e r János szatmári püspök, B u b ­nics János rozsnyói püspök, báiú Apor Vilmos győri püspök és Hor­váth Győző, kalocsai felszentelt püs­pök, akik dr. Grősz József kalocsai érsekkel végzik majd a pénteki teme­tési szertartást. A főpapok az állo­másról a templomhoz, hajtattak, és a ravatalnál imát mondottak. A szegcdi mozgófénvképsziuházak nz érsek-főpásztor ur elhunytával a várost ért súlyos gyászra való tekintet­tel a nagy halott csütörtökesti ünne­pélyes fogadásának és a Dómban való Telravatalozásának ideje alatt önkén­les elhatározással szüneteltették elő­adásaikat s ezzel szép kifejezést adtak • város hangulatának. Az ctfulutzmeouei papság guászicientese Az érsek-püspök haláláról a Csa­nádi egyházmegye apostoli kormány­zója, a szegedi vzókeskáplalan az egyházmegye papsága a következő gyászjelentést adta ki: A rsanrtdj egyházmegye apostoli kormányzója és u szegedi «>zékesbAp­talan, valamint az egyházmegye pap­sága szomorú szívvel jelenük, bogy nagyméltósága és főtisztelendő moóri GLATTFELDER GYULA pápai trónálló, római gróf, a nsanádi egyházmegye érsek-püspöke, magyar királyi titkos tanácsos, a magyar or­szággyűlés felsőházának tagja, • Ma­gyar Érdemrend Nagykeresitjének, a Ferenc József Rend Nagy-keresztjének. a Kormányzói Teljes Elismerés, a Ma­gyar Vöröskereszt I. osztályú díszjel­vényének és a Nemzetvédelmi Kereszt­nek tulajdonosa, Őseged város dlszpol, gára, az Országos Actio Chatholiea ügyvezető-elnöke, a Szent István-Aka­démia tiszteleti tagja, a Katolikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány­Fgyesiiletc elnöke, a Szent Imre Főis­kolai Internátus Egyesület egyházi e|. nöke, a magyar kat. vallás- és kat. t»­nulniányalapokra felügyelő és azok ke. /élését ellenőrző bizottság, valamint az Országos Kat. Kongmatanáes tag­ja. a szent hittudományok doktora és a budapesti Pázmány Péter-tudomány­egyetem hittudományi karának, vala­mint a kolozsvári Ferene József-tudo­mány egyetem jogi karának díszdoktora, 1943 augusztus 30-án, hétfőn este 8 órakor, áldásos éleiének 70-ik, pappá­szenlelésének 47-ik, püspökségének 33-ik évében, a betegek szentségével és a Szentatya áldásával megerősítve nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Felejthetetlen emlékű érsek-püspö­künk és jóságos atyánk holtteste folyó évi szeptember 2-in, csütörtökön dél- • _ cíött 9 órakor a budapesti egyetemi j templomban tartandó ünnepies gyász* | mise és beszentelés után Szegedre fog ; szállíttatni, ahol szeptember ik-án, pén­Jtoken délelőtt 11 órakor az általa any­uyira szeretett és minden alkotása kö­zül legjobban szivéhez nőtt fogadalmi székesegyházban fog ujabb rekviem és beszentelés után a boldog feltáma­dásig nyugalomba helyeztetni Szeged, 1943 augusztus 31. Az őrök világosság fényeskedjék nekjf Nyilas alkonyból nem lesz mégegyszer nyilas hajnaihasadás! Az egyszerű józan ész szerint a szavak arra valók, hogy kifejezzék a gondolatokat. A politikai beszédeket pedig azért mondják, bogy a politiku­sok és pártok kifejtsék programju­kat, céljukat és terveiket Ha azonban a különböző nyilas csoportokban tör­tént megnyilatkozásokat olvassa va­laki, csodálkozva kell megállapítania, hogy a szavak az Igazi gondolatok elküdöHiteaére, a beszédek pe­dig & valódi tervek minél mé­lyebb titokban tartására valók. Mert akármelyik nyilas vezér vagy alvezér beszédeit és Írásait vizsgál­juk, azzal a furcsasággal találkozunk, hogy a szavak zűrzavaros halmazá­ból az egymásra tóduló körmondatok össze-visszaságából, a hosszú lére eresztett fogadkozásokból és unalmas bőbeszédű seggel előadott célkitűzések, bői senki emberfia meg nem tudhatja, mit is akarnak hát voltaképpen a nagy nyilas pártvezérek, milyen tervekkel, reformokkal és intézményekkel akar­ják boldogítani és megváltani a ma­gyar nemzetet. Beszélnek uralkodó és feltörő uj világnézetről, korszakalkotó uj Allnm­rendröl, a közösség uj meghatározá­sáról, a megkezdett ut kemény köve­téséről. a harc fel nem adásáról, a kockázat vállalásáról, csak arról az egyről nem, hogy mi a csuda is hát voltaképpen ez az ö saját külön magyar nemzeti szocializmusuk, mit akar ez csinálni az egész magyar élettel? Miben áll ez a bizonyos uj állam­rend? Mi a »Uapjalnk diadalmas vi­láenázete?* Mi az az uj közösség, amelyei felvenni akarnak, mik a cé­lok és mik az eszközök, amelyekéri és amelyekkel harcolni akarnak, üsz­szességében és részleteiben miben áll az, amiről ugy fogadkoznak, hogy »«mit vallottunk, valljnk, amit hit­tünk. hisszük, amit cselekedni kell. cselekedjük!* Ezt a kérdést nem is ml magunk vetjük fel, hanem az a számtalan ér­deklődő levél, szóbeli kérdés, amelyet a józan magyar olvasóik köréből in­réznek hozzánk, akik a maguk őszin­teségében és jóhiszeműségében nem tudják megérteni, hogy politikusok és pártok miért kezdenek most egyszer­re karban kiabálni, hogy ők igenis kitartanak s hol értekezleten, hol lapok és fo­lyóiratok hasábjain verik a mellüket, hogy ők azért mégis és annak ellené, re. sőt, hogy igenis kitartanak, nem tágitannk, nem sodródnak, nem vál­tornak és nem hátrálnak? Azt viszont, hogy mi is az, amihez ilyen tennen ragaszkodnak s amiről ilyen nagy hangon kiabálnak, micsoda is volta­képpen _ az általánosító ködös jel­szavakon s már unalomig hallott s mindig az >uj« jelzővel ellátott esz­ménymányságokon kivül —az uj élet­forma, az az uj állam rend. amit ők a magyar földön- ipeg akarnak valósi­tani. arról — hallgatunk! Nem beszél­ve erről hogy voltaképpen még egy­más közölt sem tisztázták sziát külön alapfogalmaikat s a Iiüségházi Leg- j főbb Akarat s a vele ádáz testvér- j harcban álló többi pártvezérek és i párttrónöröbösök semmiképpen sem J tudták programjaikat közös nevezőre hozni, a nagy nyilvánosság semmivel sem tud többet terveikről, bár tonna­szám használták el rá a papirost és megszámlálhatatlan mértékben a sza­vakat, mint amikor először kezdték hirdetni pártjaik, frakcióik és külön­böző vezéreik úgynevezett »eszrae­ieiidszerét*. Nos, megnyugtathatunk mindenkit, ha eddig nem beszéltek vilá­gosan és félre nem érthetően, ezentúl még kevésbé fognak. Egyszerűen azért nem. mert nem tud­ják, vagy nem merik megmondani « magyar népnek, hogy voltaképpen mi­ről is volna szó... Amig folytonosan valami homályos népfelszabaditásról és uj nemzetközösségi építésről sza­valnak, gondosan kerülik s a világért ki nem mondanák azt az igaz­ságot, hogy céljuk a saját kü­lön parancsumlmuk a nemzet felett, a magyarság ősi életformájának fel rúgása és félredobása nyakára ez az uj államrendszer, e« a* uj világnézet, ez az uj közön­ség nem kell a magyar nem­zetnek!.., magyar nép tisztában vau a zeti szabadság és az embert méltóság értékével, pontosan tudja, hogy a ke­resztény alkotmányos királyság bizto­sítja számára, hogy róla nélküle sen­kise dönthessen s hogy saját sorsánv\ irtézésére meg legyen az állampol­gárt megillető befolyása. Olyan tervekkel kimenni m magyar nép elé, amelyek azt kiskorusitani akarják, amelyek meg akarják fosztani a nemzet összességét attól, hogy m»;» dönthessen élete és sorsa In­tézéséről, amelyek el akarnák venni a századokon át megőr­zött szabadságot és megresn­folnák azt az emberi méltósá­got, amelyre a magyar min. dig olyan büszke volt kép­telenség! Mivel pedig a nyilas vezetőit és pár* tócskák ezt imár maguk ls jól tndják, azért nem beszélnek világosan, azért ködösítenek s azért tartják mélysége­sen titokban Igazi céljaikat. J A kérdés csak. meddig fog tarfan! és a nemzet ez a játék? Meddig hangzanak még m l szónoklatok a zászlóról, kitartásról, pártdiktatúra |helytállásról, koreszméről, uj állam­ültetése! Hogy legfőbb fokon ki gya- rendről és >uj» diadalmas világnézet­korolná náluk ezt a diktatúrát. az» röl? természetesen nem döntölték el, mert: Aligha sokáig! hiszen éppen ez az. ami körül egy-, A fMs&? "á^nak egyik fő szellemi más kőzött veszekcsznek. Az azonbanmozgatója _ akitől ama híres tőr­] kétségtelen, hogy tervük, a munkaál- J vényjavaslat származik, amely nép­ilamnak nevezett totális pártállam, ez;csoportokra akarta bontani a szent­pedig más nemzetek, más történelmi M,,v4ni országot s akit ezért, mint • körülmények és más társadalmi fej--nemzett húség ellen vétőt kivetett Ilödés következiében előállott állami,' magából a magyar képviselőház, 'gazdasági és társadalmi berendezte-1maKa mondja azt, hogy híveiknek aaá­désének szolgai lemásolása. lm* a százezret haladja meg. Hogvart Mert ngyan mit jelent az esvik mernek tehát a tizenötmilliós ország­pártvezetőnek az a minap elhangolt l^n ilyen törpe kisebbség nevében kijelentése, hogy a keresztény testvé- .maimat, hatalmat, sőt pártha»almt riség. amint azt Szent István kiráiv parancsnralmat követelni maguknak? hirdette, ha tiszteletreméltó fogalom' Akármennyit kiabálnak, fogadkoz­volt is a régi időben, .ma már nein n*k. szónokolnak és Írnak, a letagad* elegendő, s újból akkor tér a helyis, hatatlan ténnyel szembe kell nézniok? jövő útjára, ha napjaink diadalmas j elfogy a regementjük!... világnézete alapján elfogadja a népi. Az a veszedelem, hogy félrevezetett ftnfelépitést szolgáló nemzeti szieia. j tőmeigek politikai bódulata következ­lista államrendet.: mert szerinte >a.tében akár egyik, akár másik nyilas­legdiesőbb múlt sem jogosít fel airrajpárt, akár e frakciók összessége meg egy népet, hogy a Jövőt oly utakon munkálja, amelyek a változott viszo­nyok mellett nem a dicsőség, hanem a/ enyészet útjaivá válnak, amelyek nem a továbbfejlődés, hanem a maga ethseyás ntjal.. Természetesen az enyészet útja a magaelhagyás utja a». ha a nemzet továbbra Is kitart a szentistváni ma­gyar keresztény királyság alkotmá­nyos államberendezóse mellett, ha megőrzi a nemzeti önkormánvzatot. ha fenntartja a törvénvhozól, végrehajtói és birói államhatalom szétválasztását és egyensúlyát, szóval — ha nem szolgáltatja kf az or­szágot a nyilas párt parancs­uralmának. Erről kellene őszintén és nyíltan beszélniük a nyilas pártoknak és ve­séteknek... Csakhogy valószínűleg már ők ls tisztában vannak, vele. Logy fogja. tudja szerezni magának az ország többségét, szerencsére már régen sser­tefoszlott. Nincs komoly politikai ténye­ző, aki elhigyje, hogy a nyilas alkonyból még egyszer nyilas hajnaihasadás lehessen... De éppen ezért ugy illenék, ho®? tt nagy nemzeti megpróbáltatás idején ezek a legények csendesebben vigad­janak, _ mielőtt végképpen haza men­nének... A magyarság paranesur,ilmat és pártdiktaturát elfogadni nem fog So­ha. A szabadságot pedig, amelynek • véres zászlóit itt hordozzák*, ahogy a költő szavait száz éve énekeljük, — sem a Hűség Házi Legfőbb Akarat kedvéért, sem egyéb nyilas és félnyl­las honmentö vezérek kedvéért meg­taeadni, elalkudni vagy elárufnj nem

Next

/
Thumbnails
Contents