Délmagyarország, 1943. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-25 / 217. szám

Hungária-Kávéház Zsiga Ernő"*" a külföldi útról hazatért hangversenyez hogy * has/on mind a házipénztár foglalkozik Hódmezővásárhelyen ^unk * sírnál, ahol mindenM térdre­javára essék. Ezért várt és vár 50 ezzel a kérdéssel. A közgyűlés egy­eszlerirteig törvényhatóságunk —-jhanguiag tiltakozni fog a dolog el­mondja a memorandum — és most [len és kéri a minisztert, hogy a » távvezeték ezt az egész várako- [távvezetékre kiadott engedélyt ha­zást IHuzőriussá teszi. A jövő hé- tálytalanitsa. hogy a villanytelep ten a törvényhatósági kőz®,ülcs(értékes objektuma' maradhasson. Látogatás Székesfehérváron csodatévő Kaszap István sírjánál Egyszaiü sir, amely százazrakat vont szarta az országból A csocásarajü virágszál (A Délmagyarorfczág mankatárvá­fól) Az utóbbi esztendőben hatalma­sat lendült előre KzeUrsfrliérvar ide­genforgalma. Az ősrégi dunáhtuli vá­io» idegonjáiasáuak szinte mágneses vonzóerőssége egy egyszeri rír, amelyhez az ország legtávolabbi vi­dékéről, városokból, falvakból, sőt a külföldről is, tömegesen zarándokol­nak az emberek. A Prohászka-bazlli­ka tövéiben emelkedik ez a airdomb, ahol örök nyugvóhelyet talált magá­nak kaszap irtván. Az első világháború harmadik évé­ben, 1916 március 25-én, gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén született, Szé­kesfehérváron, egyszerű szülők gyer­mekeként. Szinjeles tanulója a cisz­terciták gimnáziumának és már kö­zépiskolás korában ts mély, vallásos eszmék hevítik: szerzetes akar lenni. A Jézus Társaságba kerül és szerze­tesi életét a Manrézában kezdi meg. Áthatja itt a mély alázatosság és sz apostolt lelkület, ifja életét az önmeg­tagadás, a lemondás jellemzi bokát elmélkedik Jézus szenvedéseiről és -gyík nap kinyilatkoztatja, bogy aa emberek bűneiért felajánlja a ifjai életét Jézns szent Szivének. Ha­lála ntán megtalált bizalmas (eljegy­zései elárulták, bogy jéelőrr tadté niár, sokat tog szenvedni és fiatat <>n meghat. Valójában nemsokéra kínos és sejtelmes betegség támadja meg. hihetetlen volt ezzel szemben a« or­vostudomány Is. Testét gennves se­teli áhítattal ment el • botdo­gabb életbe. Az égi csodákra való tekintettet pár évvel ezelőtt mozgalom indult meg, hogy Kassa? Istvánt avassák boldoggá. Az egyház a maga felmér­hetetlen tekintélyével áll az élén a boldogavatási mozgalomnak, amely már igen előrehaladott stádiumban van és bizonyára hamarosan Kaszap István nevével bőrUf a magyar szentek dicső gallé­riája. Szerte az országban a kéttornyos, cizellált katedrálfso/tól, a falusi kis imaházakig, mindenütt bizalommal és elmélyülve kérik Kaszap István égi pártfogását és imádkoznak kegye­lemért, ünneplik dicső emlékét. Évről­évre nő Székesfehérvár idegenforgal­ma és bővül hatalmas áradattá a sir hantjában zarándokló tömeg. Kaszap Is Iván csodás példája vallásosságra, buzgóságra ősztökéli az emberek mil­lióit. A «zékesfehérvár! állomásié! pár percnyire vezet el Prohászka Oftokár-uti*. m"**ptt áli a Bazilika, melvet Székesfehér­vár népe néhánv évvel ewlőtt eme'! az 1927-ben elhnoyt főpapia: Ottokár pflspők emlékezetére. A Ba­zilika Jobb oldalán tornácos folyosó húzódik, égetett téglából épült a fo­lyosó, egyszerűség Jellemzi. A íolvo só elején kis kapun át négyszögletes rogy, fejét lehajtja közel a márvány­laphoz és buzgón imádkozik. Átszel­lemült arcokat látni mindenüti és bol­dog, aki leróhatta kegyeletét a sírnál. Egy töpörödött idős asszony emel­kedik most fel térdeplő he.yzetébfll. Szegedről jött el ő is ide Székesfehér­várra: — Minden évben eljövök fde K»­s*ap István sirjáhoa imádkozni, _ mondja kérdezés nélkül is. Nagy be­tegségben voltam, lemondtak már ró­lam az orvosok és ime meggyógyul­tam egészen. Nyolcvan éves multam már é9 nem fáradtság nekem a hosz­szu utazás. Egy másik asszony azt meséli, hogy Kolozsvárról érkeaett Fehérvár­ra, a csodatévő sírhoz. — fin ls gyakorta eljövök" Ide családostul egvfitt. Kaszap István ben­nünket is megsegített Pap á!1 mellttünk. Ösztökéli • hí­veket. hogv tépjenek le virágot • 8Ír-!no'lért ajánlotta lel, róL — fizabad letépni egy wát virágot, Icy szokás rr, elvisszük kegyeleté * emlékül, mert éeodás erejűk Vau ezek­nek la. A Jóságos figyelmeztetés ufán min­denki visz magával egy kis tépett vi­vágszálat. Az imakönyvek megteltek a Kaszap István sírjáról elhozott vl­rágszálakkaL Delet harangoznak már valamelyik templomban. A zarándoklók tömege azonban nemhogy fogyna, de állandóan növekszik. Már megtelt hí­vőkkel a szögletes udvar, • tornácos folyosón is tömegével várakoznak" aa emberek, hogy bejussanak egy röpke percre Kaszap István sírjához. S (gV van ez napról-napra, hónapról -hónap­ra. évről-évre. Soha el nem fogy 9 hivők serege a csodatevő sir mellől, ahol Kaszap István alussza örökké­tartó álmát, az n Kaszap István, akt irtózatos szenvedéseit az emberi W­PLW.) * Stn&nultaU a vzeqtdi UisUocsmák ílUútl a nótaszó, elUattqattatía a 20 {ittíu* ztne\t^ifi kucset nélkül maiadlak az áitq. Utyányztniszek — Jlama-küldötUty a pótyáimcslci elótt (udvarba vezet bejárat. Kis udvar re, innen * magas kőfalon át nincs W­bek. fé kél vek borították et, több héz operádé* nent keremttl és lrto-j ; ^S^CuTeítk » kék eget »foy fájdalmait^bizó leiekkel, de meg-; Mfn, m nr ndvArban. közveíUn a Bazilika tövében jelölték kt örök adással viselt. A legsúlyosabb fájdal mai közt ls mindennap hálahlmmiszt — Te ficamot — mondott és szinte örömmel viselte szenvedéseit. Kevés­sel halála előtt lelki végrendeletében ihletett szavakkal kinyilatkoztatta ifjú életének értelmét: .Szeretettel, azeOvc­rfétmel szoleálni „ szeretet Székhelyét, Jézus szcntséees Szivét*. 1935 december 17-én halt meg Ka­szap István borzasztó szenvedések után. Tár órával halála előtt — mi után szólni már nem tud — leírta bu címszavait: »Ne sírjatok, mennyei szü­letésnap ezt« Mielőtt örökre lehunyta volna szemét, az örök élet utolsó kü­szöbén még megigérte. hogy az iránta tanúsított nagy szeretetet. « fi/fkai halálában is viszonozni fos ja... Azóta Kaszap István sok'zben Ke­váltotta Ígéretét, szent fogadalmát. Eüyszerü sírjához tömegével zarándokolnak a hivők, kő/tűk eulyoe betegek, bénák, térti lelki fogyatékosak, rokkantak, nyomorultak. Sokszor meztőr­tént nz isteni csoda — írásos ht/onyitékok tömkelege ledo­kumentálja , hogy ett a sir mellett a bénákból épek lettek, a sánták egyszerre csak jár­ni tudtak és nemrégiben ts volt rá eset, hogy egy fiatal leány, aki 2 mankón vánszorgott a sirdonibhoz, buzgó fohászko­dás után onnan már támas* nélkül, repeső boldogsággal e» nyugvóhelvét Kaszap Istvánnak Rima. sziirke márványlap fedi a sírját, ecy­-/érii, diS7nétkjl11 a sir. minf amilyen Kaszap István fiatal élete volt. A sír fölött, a templom falán nagv fe­kete kereszt, alatta két sorovl felírás: KASZAP ISTVÁN 1916—193Ő. A sir sima márvánvlapját elborít­ja a kegvelet sok-sokezer virágja. Soha sem fogv ki Kaszap István sír­járól a virág, ováron éppugv mint. félen. Messzi földről elhozták ide a kegvelet virágszálait az emberek, akik kegyelemért fohászkodnak a slrdomhnáf. Klgyözó emheráradat 61! Ja körűi ezt az egvareril sírt és öre­gek. fiatalok, nők. férfiak, gverm-kek. aggastyánok megbékélt türelemmé1 várakoznak hosszú-hosszú időn át. hogy perenví időre odatolhassanak a sírhant közelébe. Néma ábitat öli meg a környéket Itt senki sem síel, nem tolong, nem Idegeskedik, némán vár­ja, amikor sor kerül rá és oda ér a sirhoz. ahol térdre ereszkedik és rf mondja imáját ahhoz, aki fiatal életé­ben is olv sokat szenvedett Ott állunk mi ts a sorban, előt­tünk egy fiafal leánv. mögöttünk idős urak. kezükben virág. Ha valaki a térdepelők közül felkel a sir meilő-. esy lépést jutnnk előre, közelebb • sirhanthofc Percről-percre kö/rtebb (Á Délmagyarország munkatársá­tól) öreg cigányzenészek küldöttsé ge kereste fel pénteken délelőtt dr, Pálfy József polgármestert. Fe­kete »szalonkabátba« öltözött, fe­keteképü öreg muzsikusok álltak csöndesen és tisztességtudóan a vá­ros polgármestere előtt és arra kér­ték: tegyen valamit érdekükben, hogy ismét keresethez jussanak. — Három hónapja nem muzsiká­lunk — panaszkodott a küldöttség szószólója, egy saját bevallása sze­rint 68 éves vén cigány. — Vala­mennyien tnl vagyunk a hatvanon, tíe azért még volna annyi erőnk bogy muzsikával megkeressük min­dennapi kenyerünket. Nem aka­runk mi senkire rászorulni, csak dolgozni szeretnénk! Dc amióta be­vezették a 20 filléres külön vigalmi sdót, nem muzsikálhatunk ... Elmondották, hogy kisebb kocs­mákban muzsikáltak éjszakánként 'V amióta életbelépett a 30 filléres vigalmi adórendszer, azóta a k's kocsmákba be sem engedik őket, mert a kocsmáros nem akarja ven­dégeit! »molc?ztálni« a nótadijjal. — Olyan sok az a 20 fillér? —' kérdeztük a cigányküldötíség veze­tőjét. — Hát hiszen nem sek határai között tehet, azt elkö­veti, hogy az öreg cigányzenészek keresetükhöz jussanak. — Nem mehetünk el Budapestre rajkónak... — mondta kimenőben az egyik öreg és panaszosan mo­solygott hozzá... lemszépen, dc a tulajdonos azt mondja, hogy nemcsak annak a vendégnek kell megfizetni a 20 fii. lért, akinek a nótáját huzzuk, ha­nem mindegyiknek, aki a kocsmá­ban van, Ez pedig nem méltányos. Ezért osztan meg sem engednek nyikkani minket... Előadták a polgármesternek, h' gv még azokban a kocsmákban if, ahol eddig volt egy-két vonós, vagy egy cimbalmos muzsikált, be­szüntették a zenék Igy va'amenv­ryíen kenyerüket vesztették. Kér­ték a polgármestert, hogy tegyen valamit érdekükben. Dr. Pálfy József átvelte a kül­__ döttség kérvényét és Ígéretet tett, intünk A csodához. már ott U v#-|hogy amit • törvényes rendelkezé­Tejszövetkezet létesül Alsótanyán (A Délmagyarország munkatársi­tól) Az alsótanyai gazdók értekez­letet tartottak Alsókőzponton »b­ból a célból, hogy a tej beszolgál­tatásával kapcsolatos hátrányok kiküszöbölésére szövetkezetet léte­sítenek. Megírta a Délmagyaror­szág, hogy a gazdák a tejgyüjtés­sel s az akörül felmerült hátrányos helyzettel nincsenek megelégedve. Hogy a tejbeszolgáltatás admi ­nisztrációiának hiánya miatt to­vábbi károkat ne szenvedjenek, elhatározták, hogy szövetkezeti ala­pon oldják meg a tejértékesilés kérdését. Az alsóközponti gazdaérteketle­ten megjelent Haidekker An­dor gazdasági főfelügyelő is, vala­mint Recktenwald Kristóf *ok az ké.jügyéd, aki tájékoztatta a gazdákat a szövetkezeti törvény idevágó ren­delkezéseiről. Az értekezleten részt ­vettek: Tanács Sándor, Farkas János, Babarczi József és Ger­le Imre gazdálkodók, azonkívül Ben ke Ferenc, a gazdasági iskola igazgatója és dr. Nyilassy Pái aljegyző, az alsóközponti közigaz­gatási kirendeltség vezetője. Elha­tározták, hogy a szövetkezeti ala­kuló közgyűlést két hét múlva ösz­szehivjók. Olvassa a Délmagyarország ot hirdessen a Délmagyarországban!

Next

/
Thumbnails
Contents