Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-10 / 179. szám

MAGYAR NYILVÁNOSSÁG FÖLÖSLEGES AGGODALMAK címen írja a Mai Nap vasárna­pi számában L e n d v a i Ist­ván: Néhány katolikus olvasónk egyébként igen megtisztelő hangú levelekben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Mai Nap és a vele e so rok írója is a szociáldemokrata pártban szervezkedett munkásság­gal való együttműködést szorgal­mazza a demokratikus megújhodás polgári és népi hívei előtt és hogy lapunkban rendszeresen megjelenik az említett párt napilapjának hir­detése. Egyik levélíró hivatkozik a hivatalosan is katolikusnak fém­jelzett újságírás és szépirodalom szolgálatában eltöltött esztendőim­re. Nos, éppen ezek az esztendők teszik nemcsak jogossá, hanem egyenesen kötelességszerűvé, hogy e jószándékú aggodalmaskodók megnyugtatását én kíséreljem meg 'A Mai Nap hasábjain. Nem egyszer kifejtettem már la­punkban, hogy amikor a magyar­ság állami és nemzeti létének mos­tani megpróbáltatásai idején a vér­zivatarból való minél szerencsé­sebb. minden belső megrázkódta­tás elkerülésével való kigázol ás­nak, a szebb jövőnek előkészitésére többek közt a megszervezett mun­kássággal is összefogtunk, ezzel sem­rr iképen sem adjuk fel keresztény és nemzeti gondolkodásunkat, nem tesszük magunkévá a marxista társadalomtant, mint olyat. Ezt na­gyon jól tudják a szociáldemokra­ták is, s éppen mert becsülettel vál­lalják az egyetemes nemzeti érdek­ből szükségessé vált paktumot, nem veszik rossz néven. Nekik is, ne­künk is az a felfogásunk, hogy amikor mint a magyar jövendő elő­ir-unkásaí szövetkezünk, akkor tí­lagnézeti különbségeink fentartásá­val hidat kell vernünk egymás fe­lé az egybefogó cél érdekében. Akik általános keresztény vagy sajátosan katolikus szempontból aggodalmaskodnak, ebben a tekin­tetben is megnyugodhatnak. A Népszava őszentsége XII. Pius pá­pának és Serédi hercegprímásnak szózatait sokkal részletesebben köz­1*, mint a szélsőjobboldali lapok, önmagunk igazolásául hivatkozha­tunk döntőbb érvekre is. Az egyik, az időszerűbb, magának a Vati­kánnak mostani magatartása. A másik, az időben távolibb, de nem­zttileg közelebb fekvő: a magyar országgyűlés katolikus néppártjá­nak viselkedése a híres választójo­gi küzdelmek éveiben. Mindnyájan érthetően hatása Blatt vagyunk mindannak, ami Olaszországban július .25-én tör­tént és azóta is történik. A fasisz­taellenes pártok tudvalevőleg a Dik­tátor eltávolításáig is együttműköd­nek azoknak a céloknak elérésére, amelyekre nézve köztük különbség nincs. Ebben az együttműködésben éppúgy része volt és van a katoli­kus pártnak (régi nevén: partite popolarenak), mint a liberális vagy marxista pártnak. Nincs tudomá­sunk arról, bogy ezt éppen Olasz­országban a Vatikán tudta és he­lyeslése hélktíl tenné, mert anélkül nyilván nem is tehetné. Mi sem vetünk tehát magyar vonatkozá­sokban a Vatikán szelleme ellen, mikor ugyanezt cselekesszük. Ami a magyar politika közel­múltjára való utalást illeti: az 1910­e-s években a gróf Zichy Nándor állal alapított katolikus néppárt, természetesen a maga keresztény­demokráciájának hadműveleti ér­dekében. éppúgy belépett a válasz­tójogi blokkba, mint a semmikép sem keresztény jellegű egyéb ellen­zéki pártok. Nem tudunk arról, hogy ebben Esztergom katolikus­ellenes magatartást látott volna. Mi legalább, akik a biboros hercegprí­más megnyilatkozásait mindig tel­jes helyesléssel kommentáljuk, nem részesültünk eddig semmiféle kár­lioztatásban a magyar Sión részé­ről, mint ahogyan nem részesült abban az a katoliküs papképviselő sem, aki az együttműködésben résztvevő kisgazdapártnak egyik ve­zető egyénisége. Mindez, úgy hiszem, éppen elég a magunk igazolására és az aggo­dalmaskodók megnyugatására. te­hát annak bizonyítására, hogy ag­godalmaik fölöslegesek DÉLMAGYARORSZÁG c KEDD. 1943 a u a u s zt n s 10 w Megrendelte a varos a Szent Antai-hnt szoboralakot Erdei Dezső szobrászművész hopott megbízást a szobormű eiNeszitesere (A Délmagyarország munkatársá­tól) Hosszú évek óta napirenden levő kérdés a torony alatt Szent Antal­kutjának ügye. A kut felállításának alapja az az 50.000 pengős hagyaték, amely azzal a rendeltetéssel szállott Szeged városára, hogy felhasználásá­val a Dóm-téren fel kell állitani g7ent Antal kútját, egy szökőkutmegoldásos szobormüvet. A kut felállításának so­káig nagy akadálya volt az a hatá­rozott kikötés, hogy a szoborműnek a Dóm-téren kell állani, amit kezdetben ugy értelmeztek, hogy a tér közepén, mi megoldhatatlan volna, egyrészt azért, mert a szabadtéri játékok tri­bünjét ilyenformán nem lehetne fel­állítani, de különben is szakértők megállapítása szerint egy ilyenmódon elhelyezendő szobormű rontaná a tér egységes építészeti hatását A kut elhelyezésévei kapcsolatban az elmúlt években több izben folytat­tak különböző tárgyalásokat és több terv is készült abból a célból, bogy valami megfelelő megoldást találja­nak. Legutóbb azt az álláspontot fo­gadták el, hogy alkalmas és diszes el­helyezés volna, ha a kutat a Székes­egyháznak az Eötvös-utcára néző to­ronyfalánál, illetőleg magán a to­ronylábon helyeznék «L Ennek a meg­oldásnak a terveit Sebestyén End­re építészmérnök annakidején el is készítette s miután ezt a tervezetet megvizsgálta és elfogadta az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács is, ugy döntöttek a városházán, hogy a Szent Antal kútját ennek a megoldásnak megfelelően készítik el és helyezik cl a Dóm-téren. A Szent Antal-kut szoboralakjának elkészítésére a város Erdei Dezső szobrászművészt kérte fel, akinek a megrendelést már meg is adta a pol­gármester. Erdei Dezső szegedi szár­mazású szobrászművész, tanulmányai végzésében a város támogatta s né­hány évvel ezelőtt a támogatásért há­lából a Kormányzó ur mellszobrát ajándékozta a városnak. A szobor szakértők megállapításai szerint egyi­ke a legsikerültebb Horthy-szobrok­nak s a város a bizottsági terem el­nöki széke fölött helyezte azt el. A Szent Antal-kut szoboralakjának el­készítésével most nyilvános téren is helvet kap majd Erdei Dezső egvik szobra. Amint a szobor elkészül, rög­tön elhelyezik azt a kijelölt helyen s ünnepélyes keretek közölt avatják fel a Dóm-tér legújabb szobordíszét nek és a legnagyobbaknak is akadó, zás és akadékosság nélkül kell betöl­tenie rendeltetését De fontos marad azonban a bábom elmultával is. ! — Hogy milyen sors vár reánk a jó­cőbíüb? Elsősorban magunktól függ, a magunk egyetértésétől, belső harmó­niánktól, összefogásunktól és elszántsá­gunktól. — A kitüntetettek nagy száma an mutaja, hogy a magyar munkásság soraiban ezrével és tízezrével vannak a legjobb magyar emberek, a leg­munkásabb magyar emberek, akik előtt kettős cél lebeg: családjuk és nemzetük boldogulása. E derék mun­kások a nemzeti társadalom háláját éa elismerését érdemlik meg. Az itt ki­tüntetett 302 munkástestvéremen ke­részfül az egész magyar munkássá? felé kívánom elmondani az eüsmerét szavait. Bornemisza Géza Ipaügyi minisz­ter ezután a kitüntetett munkások kö­zé lépett, majd átnyújtotta nekik t miniszteri elismerési oklevelet, vala­[mint a MAVAG pénz- és óraaiándé­kát. Lukács Gyula vasöntés előmunkás köszönte meg a miniszter beszédét Bornemisza miniszter a nemzet háláfát és elismerését tolmácsolta a munkásságnak Miskolc, augusztus 8. A diósgyőri vasgyár kultúrházában vasárnap 11 órakor diszes ünnepség keretében tün­tette ki Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár 302 munkását, akik több, mint harminc esztendeje oda­adó munkával és példás magaviselet­tel állanak a gyár szolgálatában. Éljenzés közben emelkedett szólás­ra Bornemisza Géza iparügyi mi­niszter. Beszéde bevezetésében örö­mének adott kifejezést, hogy a diós­győri munkásokon keresztül közvet­lenül szólhat az összes magyar mun­kásokhoz, akik a nemzeti erőpróbának ezekben a napjaiban a katonák mellett az országépitésnek és honvédelemek talán legnehezebb feladatát végzik. — Nem üres szólam a magyar sors­közösség, — mondotta a többi között a miniszter —, hanem komoly és vé­res, egyben pedig biztató és az erő­ket összefogó valóság. Kifejezi azt a kemény igazságot, hogy mi mindany­nyian magyarok, akármi a foglalkozá­sunk és a társadalmi rangunk, együtt szenvedünk meg minden hibát, mu­lasztást vagy kicslnyhitfiséget, de együtt boldogulunk is, ha megtesszük mindazt, amivel önmagunknak, ha­jzánkaak ás jövőnkaek tartozunk. I _ Ne higyje senki ehixa az ország ban, hogy magának jobb helyzetet, esetleg kedvezőbb elbírálást biztosit­hat, ha megtagadja ezt a sorsközössé­get, ha bármely irányban kilép a nem­zeti egység kötelékéből mert magyar volta eltéphetetlenüi részesévé teszi annak a jövőnek, amely az egész ma­gjarságnak jut osztályrészül. — A nemzeti boldogulás azonossá­ga magába zárja természetesen a szo­ciális haladást is. Az az út, amelyet e téren az utolsó két évtized alatt meg­tettünk, kétségbevonhatatlanul bizo­nyítja, hogy a szociális eszme már megtelitette és olyan rugójává vált a magyar léleknek, amely a háború be­fejeztével továbbra is alkotásokra sar­kal. A lelkek átalakulása e tekintet­ben már annyira mélyreható, hogy nincs szükség semmiféle erőszakra, vagy kényszeriteniakarásra annál ke­vésbé, mert mint a mult is megmutat­ta, minden erőszakos fellépés bizal­matlanságot kelthet a nemzet egyete­mében és a szociális haladást mun­káló felelős vezetőkre is elkedvetleni­tően hathat. — A megnövekedett kötelességtudat és felelősségérzet fontos mozzanat bá­bom idején, amikor a nemzetnek ej vetlen teljesítményi közösséget kell :otnia, ebben a hatalmas gépezet­ben valamennyi keréknek a legkisebb­Hasbaszuda bérlőjének fiát a házbér ra'att veszekciő házfufaidnnos fA Délmagyarország munkatársul, sáfól) Vasárnap reggel fél 9 órakor véres jelnefek játszódtak le a Teréz­u'ca 7. számú házban a háztulajdonos és a bérlő között. Ptckert János 45 éves asztalossegéd, a háztulajdonos már hosszabb ideje tartó zaklatás után, vasárnap reggel rátámadt R«* bicsekné n®vü bérlőjére, akit állan­dóan azzal fenyegetett, hogv kiüldözi! őket a lakásból, ha kell véres áldo­zatok árán Is, mert nem lehet —mint mondotta — a mai világban 18 pen­gős házbérre] lakni egy szoha-konvw hás lakásban. Kiirtom az egész Családot, tv* másképpen nem mennek ki a házam­ból I — mondotta a vasárnap délelőtti veszekedés alkalmával. A heves kifakadásf nyomtál! fett is követte. Elvette a nagv kónyhakásf Kurai Margit nevü vadházastársá'ót és rátámadt Bobicseknéra. Az szonv látva a férfi szándékát, seeiíőó­gérf kiáltott. A kiáltozásra kisraUd­tak a szobából Bobicsek László ós Zoltán az asszony 15. illetve 17 éves fia. hogy anyjuk segítségére siesse­nek'. Pickert erre a gyermekekre tá­madt és nagv lendülettel RobtifscJc T,ászlóba szúrta a kést. A fiút h«»sán érte a szúrás. Zoltán látva, hogy test­vére véresen zuhan a földre, öccse so­pitsé-gére akart sietni. Az asztaloose­géd amikor a Robirsek zolfán lesévé* re fölé halolt. a konyhakést a fin há­tába akarta szúrni. Az azonban el­ugrott a szúrás elöl, ugy, bogy a kés csak a karfát érte. A veszekedés zajára és az egsve süriibb SP«étvk iáit ásókra előrohantak a szomszédok és kimentették szoron­gatott helyzetükből Rohirsekéket A* eset ntán a Jelenlévők értesitették * rendőrséget. akik" el fs fogfák a véretywt háztulajdonost. Kihallgatása' ntán átkísérték az ügyészségre, ahol előzetes letartóztatásban van. Rohiesek Lászlót, akinek sebe ige* sulvos, bátviával, Zoltánnal együtt a segé.szett klinikára vitték Rohiesek Zolfánf azonban, mivel sérülése könv­nvebb volt, elsősegélynyújtás ntárt hazaengedték Robicsek László álla­nota éfetveszélves Üzleti szolfiát megbízható fiatalembert azonnali be­lépésre jó fizetéssel felvesz SÁNDOR BÉLA italáru üzlete a Főpostánál. AFE

Next

/
Thumbnails
Contents