Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-01 / 172. szám

Havas este Szánok csilingelnek és lovak nyi­hognak. A fák tetején komoly tudó­sokként lebzselnek a kányák. Fejü­ket * szárnyuk alá dugják, mintha rejtvényt fejtenének, a világ sorsának kibogozhatatlan keresztrejtvényét, amit az Isten adott fel nekik. Az egész világ olyan, mintha cso­dálatos szoknya lenne, amire az an­gyalok fércelik a fehér pettyeket. Az nton, amit hólapáttal tisztítot­tak le, hamuszürke macska lépked, mintha körmeit szappanozná, hogy az is tiszta legyen. A mindenes a pajtá­ból viszi a szenet, az asszony a kony­hában vasal, a hivatalban politizál­nak- A hegyről öreg embert segit le a szél. Hóna alatt felszedett fahasáb, amit a hetivásárosok vesztettek el. Hátán bütykös vörös borral. Bajusza deres, mintha kankalinokat szárított volna az orra alá. Súlyos faklurapái meg-megcsusznak, siettetik. Otthon házsártos asszony várja, három rakoncátlan gyerek, meg a kecske. Neki pedig vesződni kell mind­ezekkel. Mert az asszony hétszámra alszik, azt mondja: beteg, gyerekei meg elszöknek a jégre csúszkálni. A kecske pedig mindig mekeg. fihes és nincsen abrakja. S ez mind rámarad, mint Péterre a hallgatás, amikor megszidta Krisztus Urunk. A bokrok atján a zuzmókat meg­esipogtatja a szél, mint becsületes kot­lós, ha messze maradtak a kiscsibéi Buckák, amelyek tavaszig akarnak aludni, fehéren ásifanak, mintha a Fóld szájai lennének. Az öreg meg­botlik az egyikben. Hóna alól kihűl! a fa, a bor nagyot loccsan a butvkos­ban. Keze megakad valamiben. Ijedten rántja vissza, mintha villámhoz nyuí? volna. Pedig csak" ember, hideg, meg­fagyott. Föltápászkodik". Olyan, mlnf a Jö­vendőmondók. amikor Vártváhól rán­cigálják" elő * sorsot. Próbálja felismerni. Hanyatt fek­szik, látja az arcát. Arra széles, bo­rotválatlan. bajusza heffvesen merőd feléje, mint két dárda, amelv a titok­zatosságát védi. Haja őszes, vaírv csak a dér vette eí a színét? __ Nem tudja. Tölcsért formál a szála elé. kö­rei hajol a halotthoz, mint Krisztus n náimi ifin fölé. Rálehel. Nehezen ol­vad a hö a testen, nem fsmer rá R«­lenynl zsebéhe, hátba otf van valami iris Szeretjük megtudni mindenkinek • titkát, hát még a halottét. Gyűrő?? lisjjtfcgyef fallál. (Bognár Tmrére van kiállítva. Terehegyi lakos, rokona. _ Hát fe vagv az. Tmre. bee? Amint a nevőf megtndta. ismerős fesz az arca is. Csak soványabb, mint tttoliára Tátta. Meg nagv a szakálla fis. Feje meg Be van verve. Most már eszébe fut a história Ts. Két hete hallotta, első hóbullás­{Eor, hogy Imre veszekedett az apósá­val Főd miatt. Nem tudtak megegvez­mi: ittak, összementek. Dorongot nem lakart az apósára fogni, az aztán fej­tbe verte s azt mondta. Kogv nem akarja látni többet. Tmre elbujdosott, bogv ne kelljen sréevenéf kiteregetni a világ előtt és lám megfagvott­— Szegénv. Imrei Matatni kezd a tarisznyájában, mint • mesebeli királyfi, hogv meglelje a varázsvesszőt. Megtalálja, amit ke­res, mert húzza is kifelé. Kis edénv. benne szannan és borotva Fzekef min­dig magával hordozza, mert tavalv Is az egyik gvereknek majdnem halálát okozta az éles szerszám. A többit meg elrongálnák. Lehajol, bele a hóba VPSZ egv ma­rékkal. beleteszi az edénvbe. gyufát kotor elő és már föl fs olvadt a hó. Most előveszi a na ma esőt. beszan­panozza a halott arcát. Megborotvál­j*. — Ne lássanak rajtad bánatot és szomorúságot. Megérti Imrét, mert az első felesé­génél ő is vő volt és annak nehéz a sora. Maid előrángatja a fésűt is bel­ső kabátja zsobéhől. mert ott tartja ő •is, mint az urak. Megakad egv sza­1Fa35sKasJ, 'de kirántja. Ha foga kitö­rött — Jó lössz azér neköd igy is, ugye Imre? Megfésüli a halottat. A véres és megfagyott sebre rákunkoritja a ha­jat. Ezt lemossa a hóval és a véres havat elkotorja mellőle a fával. Ez­után ceruzát vesz elő és papirt. Ir rá. _ Láttam... Megakad. Nincs nála naptár és az órája, pedig az ugy dukálna, bogv a pontos napot és időt is odaírná. De hát, Istenem, nem számított ő erre. Majd meg is mondja, hogyha jelentés! tesz. Azért ir tovább. Neve a üsztcédulán van. Nem lo­pott cédula, ismertem. — Kovács János, kisbiró, Mégpgyszer ránéz a halottra. Bú­csúzik tőle. Sürün kezd esni a hó, mintha csak az öreget akarná fehérbe bagyulálni L Olyan, mint egy járó cukorhegy akit az Isten öltöztetett fel. Kiss Ottó Miklós TTsxrirso meg szervezetét a betett felhalmozódott salaktól, ha nincs Is éppen székrekedése Jó tisztító hashajtó a lágra Münchhausen báró, a hazugság Napoleonja 1786 Londonában egy furcsa, már később katedrájáról nyiltan hirdetett a külső formájában is különös kis hogy Münchhausen báró nem költött könyv jelent meg a könyvesboltokban, alak, hanem valóban élt. Húsból és A fedele, égő, lángvörös bőrből ké-.vérből született, harcolt, csatázott az szült, amelyen valószínűtlen csillogás- j ellenséggel és a szélmaimokkal. Kas­sal a holdsarló ragyogott. Az uj hóid, | per szerint Hannoverben jött a vi­a török zászlók és a szerencse jele. amelyre a babónás londoniak még talán ma is tisztelettel gondolnak, mert hiszen az ezüstsarló a pénzt, a sikeres tengeri utat és a jó házassá­got jelentette Caisser hires régi ál­moskönyve szerint. De a feltűnés oka közvetlenebbül az volt, hogy a holdsarló szélén egy hó­rihorgas katona lógatta lábait a vi­lágűrbe és pipája fölött, olvan szem­telen, hányiveti tekintettel bámult az igen tisztelt közönségre, hogy sokan nem sajnálták kiadni a könyvért négy shillinget Hogy a könw való­ban megérte ezf a pénzt, az is bizo­nyította, hogy néhány héten belül London összes klubjaiban, irodalmi szalonjaiban az újonnan feltűnt bős­ről beszéltek.— Münchhausen báró — mordofta Ulmer a svájci származású hires könyvkiadó — a felnőttek ni meséskönyve, amelyet szíTszfendök múlva is olvasni fognak ség temploma alatti kriptában azok­ban mindenkinek megmutatlak egy hatalmas kőszarkofágot, amelyen gót belükkel báró Münchhausen nevét ol­vashatja az ember. Hozzá kell len­nünk, hogy az egész síremlék kicsit gyanúsan frissnek látszik. Általában egész Bcdenkirchenben tudják, hogy Münchhausen báró ur még halála után sem szűnt meg számukra hasz­not hajtani. Tudják, hogy Münchhausen neve idegenforgalmi attrakció. Ezért lépten-nyomon beleütközünk egy-egy Münchhausen relikviába. Münchhausen utca Münchhausen t Éh vagv nem éh ? Hogy a könyvnek ki a szerzője arról nem tudott senki semmit. Ezút­tal nem kiadói ötletről volt szó. mert Ulmer, aki a könyvef Londonban a piacra dobta, csak annvif tudott mon­dani. bogv a kéziratot Wittenbergből küldték néki a királvi postán A cí­me: >Münchhnusen báró viselt kaland­jai Európa hires országaiban*. Nem valami sokat Ígérő, sokat sejtető rlm A szerző neve helvén egv kérdőid meredt az olvasó elé. Ez a kérdőid hívta fel a kiadó figyelmét arra. hogv a szép kaligrafikns írással irt remek­művet valóban érdemes kiadnia. Münchhausen báró először hivata­losan Londonhan született. Ttt adta az első életjelt magáról. Legalább is az olvasók számára. Néhány esztendővel később azonban a könw Knsrver kas­selí egyetemi tanár kiadásában, néme­tül is megjelenik. Hogv ezt a német kiadást az angol után forditofta le vagv sem. arra semmiféle hizonviték nincsen. Kasper egyetemi tanár hirps tudósa volt a kasseli egvefemnek ahol történelmet adott elő. meglehető sen türelmetlen és soviniszta alanon Lehet, hogv az angolnyelvé könw a kezébe került és .fejháborodva fanasz­tnlta. hogv egv olvan százszázaléko­san német hőst. mint Münchhausen. az angolok népszerüsifenek". Ez egvik ok'a lehetett a német könw megtelcné sének". A másik eshetőség azt sejteti, hogv Münchhausen kalandos históriái­nak szerzőle maga Kasper profesz­szor, aki tanáig méltóságával össze­egyeztethetetlennek tartotta, hogv ha­zájában a neve alatt a könvv megje­lenték'. De az angol kiadás sikere, uwlátszik, eloszlatta aggályait s Igv 1775-bon megkezdte Atünchhausen né­metországi hódításait is. A C»r !e*nvj» Itt a n^met kiadás előszavában Kasper meglehetősen ügyesen, még csak valószinüsiteni akarja azt. amit Apja bajor kisnemes, aki a lovak, a bor és az asszonyok megbecsülésé­nek művészetére oktatja éleseszü fiát. Hannover akkoriban a békés kereske-1 dők forgalmas, de mégis nyugodt és Csendes centruma volt, ahol a piros­teritős kocsmaasztalok és a másfél­literes söröskáncsók már több békés, nehézmozgásu nemzedéket adtak a bi­rodalomnak. Münchhausen állítólag megunta ezt az álmosító jólétet é« fiatalsága forrongó vérével tisztnek csapott fel Braunschweigi Ulrik her­ceg seregébe. Amikor a herceg a cár látogatására Moszkvába utazóit, ma­gával vitte Münohhausent is. aki Itt találkozott először a könvvben leját­szódó kalandjainak a szinhelvévei Első hőstettét a cári udvarban vif'c végbe. A cár Braunschweigi Ulrik tiszteletére pnlotahátt adott és a sol: ember, táncos kavargása közben ki gvulladf a bálterem. <">riási pánik tört ki. az emberek egymást taposták és a cár leánvának ruháia is lángraloh­bant. Münchhausen közhelénése azon­ban eleiét vette a nagvohh katasztró­fának Könenvével eloltotta az égő esinkefodroknt és kimentette a lányt a halálos veszedetembö!. Ezért a tettért állítólag a császári kapitányi cimet és külön tekintélyes évjáradékot kapott. Ekkor otthagyta Oroszországot és »nekiindult körül­nézni a vitágban*. Ez a körülnézés Jó harminc esztendőt vett igénybe. Env­nvi idő alatt pedig még a legközönsé­gesebb emberrel is történnek kalan­dok. Harmincévi csavargás után Münchhausen hazajött és Bodenktr­ehenben telepedett le. Egv kis kas­télyt vásárolt magának és öreg fejjel elkövefte életének legveszedelmesebb kalandját. I-Iefven esztendős korában sem szűnt meg tereiben lobogni a A falu ^gvik vendéglőjének falát, pékiául Münchhausen meséinek egv­egv jelenete díszíti. A kocsmáros, amikor odaáll a holdsarlón ülő lovag elé, kezében hatalmas cseréppipát tart, amely hü mása Münchhausen pi­pájának. Állítólag még a dédapja kapta, a hires bárótól, aki itt mesélge­tett ebben a szobáhaa, itt ivott ebhől a söröskancsóból, ezen a széken ült és ezért ragyog mindenen egv kif fémtáblácska. Néhány pfennigért ere­deti Münchhausen ereklyébe ülhet ember. Ezenkívül van Mfuichhausen-Platz, MünchhausCn-Strasse. Egvik házban egy százéves öreganyóka üldögél. Nem látszik százévesnek. Meglehetősen frissen mesél egv régi Szerelemről, amelv az ő anyját és a bárót egy­máshoz fűzte. A vitrint, ahol ennPk a szerelemnek rózsaszínű, ma már sárgáló levelekben van lerögzítve a nvoma, bárkinek meg lehet tekinteni. Rárkinej<. aki kétcl1<edik abban, hogv Münchhausen élt. A sok" bizonyíték" után azonban erre senkinek sincs sok mersze. Ez Münchhausen hiteles élettárt* nete. Hiteles azok számára, akik sze­rétik a meséket. Az öreg kalandor, aki életében annyit hazudott, leg­legalább a halálát akarta jótékony és kegyeletes kezek által valószinüsPe­ni Természetesen akadnak megrög­zött materialisták, akik nem hisznek abban, hogy a mesék alakjai valamt­! kor éltek volna. Jó Don Quichote-nak I Cervantes volt a szfilőapja és Sevil­lában mégis mutogatják azt a házat, ahol a világ legismertebb tragikus hőse, paripájával Rozinante-val kile­helte lelkét. Egv szomszédos rézmű­vesnél valódi pajzsokat lehet kannt. Állítólag minden egyes darabot Aan­chó Panza használt. Évente legalább tendős parasztleányt. Soros kancsi mellett vér. feleségül vett egy tizennvole esz-'," , , ,t .. .. _ .„„,,.,„ .kétszázat eladnak a hiszékeny ídege­| nőknek. Végül, hogy Münchhausen j harmadik rokonáról, vitéz és nemez \Hárv Jánosról is beszéllek, eskü alatt Ez votl életének utolsó állomása. | vallom, hogv Túri Gásoár debreceni Minden nap leballagott a kastélvbói j popueskészitö mester édesapja, egvűtt és a régi áldott német sörőskanesrt jharcolt vele a franciák ellen. _ xós­demokrafizmus jegyéhen a kocsma- j mérte szőrnélvesenc. Ezt az öregúr asztalok mellett mesélgette kalandjait most is telies bizonyossággal állitja a bodenkircheni polgároknak. Annvijés kész hitet tenni a biróság elötf Is. fantázia, annyi szépség csillogott me­séiben. hogv nemsokára elterjedt az egész országban a híre Kasper nro­fesszor pedig nem , müvptf egyebet, mint összeszedte a hazugságnak pme hizarr. de a tegmagasahbfokn művé­szettel büszkélkedő virágait és aláza­tos szívvel nvujtotta át német kiadás­ban az olvasónak. Kasper ezt a beállítást, később, mint százszázalékos valóságot hirdet­te. Tény az. hogy még a világháború előtt tényleg meg lehetett találni Münchhausen nyomait Bodenkirclien­ben. A kis német városka egy hegy lábánál húzódik meg. A hegyen négv­tOrnyu román stilusu kastély büszkél­kedik — jelenleg a hires fegyvergyá­ros. Krupp-család tulajdona. A köz­Higvjfik el tehát, hogv Münchhau­sen is élt Elt és valóban a toronv­hoz kötötfe narináját TTigvmk el, ihogv amikor Moszkva mellett mocsár­ba került, copfiánál fogva húzta kl önmagát az iszapból. Htgvjük el az összes kalandjait a vadkacsa vadá­szattól kezdve, a hold megnvergelé­séig.- Higvjük el. bogv hős volt! Hős és miivész. De művész, a szónak majd­nem igazi értelmében. Jégszekrények elsőrendű kivitelben kanhatók Fekete Nándornál Kossuth Laios-snqárut 18. száip

Next

/
Thumbnails
Contents